Délmagyarország, 1995. augusztus (85. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-08 / 184. szám

KEDD, 1995. AUG. 8. SZEGEDI TÜKÖR 11 A Tisza-holtág kanyarulatában idén harmincadik alkalommal gyűltek össze a táj szerelmesei, a Mártélyi Képzőművész Tábor lakói. A jubileumra készült formás katalógus segítségével össze lehetne állítani a statisztikát: a három évtized alatt hányan fordultak meg a táborban, milyen volt a fiatalok és az idősebbek aránya, hogyan nőtt és csökkent a tanárok létszáma az évek múlásával. Egy csók és más semmi? • Mai Rómeók és Júliák Menekülés a házasságba? • Ha augusztus, akkor Martely Mesterek ás tanítványok Nauberger István, ő is visszajár Szőnyeget sző Nagy-Czirok Noémi. (Fotó: Enyedi Zoltán) Nyugodtan eltekinthetünk bármilyen leltártól, sokkal fontosabb a tény, hogy ez a „csillagboltos műterem" ma is fogadóképes. Amikor néhány évvel ezelőtt megszűnt az állami támogatás, a tábor vezetői baráti kört alakítottak és szponzorokat nyertek meg ügyüknek. Gyermekek gyermekei címmel áGatal korúak házasságáról írtam cikket huszonhárom évvel ezelőtt. Akkor, amikor három éve már új gyámügyi rendelet tette kötelezővé, hogy az ifjúsági ideggondozó intézetben kórrajzot állítsanak föl minden házasodni akaró kiskorúról. A megkülönböztetett figyelem nem volt indok nélküli: hiszen, amint dr. Bácskai Józsefné főorvos és Tímár Andrásné pszichológus elmondta, megdöbbentően sok, 320 pár kereste föl őket addig a hivatalos egybekelés szándékával. Közülük száz 18 éven aluli gyereklány az engedély kérésekor már kisbabáját hordta szíve alatt. A világ: fekete-fehér Tizenhatéves kor alatt ma is gyámhatósági hozzájárulás szükséges ahhoz, hogy a fiatalok egybekeljenek. Alapos környezettanulmány, orvosi vizsgálat előzi meg a hivatali áldást. A városi gyámügyi szakemberektől megtudtam: az utóbbi öt évben egyértelműen kevesebb fiatalkorú kereste föl őket a házasságkötés szándékával. Évente 22, majd 20, 13 esetben adtak ki engedélyt, az idén az eddigi 5 aligha fog már az év végéig megduplázódni. A korai házasságkötések, a jelenlegi csökkenés okaira ismét a Gyermek- és Ifjúsági Ideggondozóban kerestem a választ, ahol dr. Benkő Katalin pszichiáterrel beszélgettem. A kamaszkor életünk legviharosabb korszaka. Ilyenkor készülünk föl a fölnőtt társadalmi szerepre, ilyenkor igyekszünk érzelmileg leszakadni a családról, s ez a saját nemi szerep kialakulásának ideje is. Konflikust okoz a mai serdülőknek, hogy a nemi érés folyamata fölgyorsult, a lelki fölkészülés azonban elnyúlt. Hosszabban időzik a fiatal a két korszak határán, ahol a régi értékeket elítéli, az újak azonban még nem alakultak ki benne. Fekete-fehár látásmódja révén ítélkezik apja, anyja életmódja, fölfogása fölött, mint az igazság fölkent bajnoka, közben jómaga, megbízható iránytű nélkül csaknem eltéved a fölnőttvilág dzsungelében. A „majd én megmutatom" elszántságával vagy éppen a menedékvágytól hajtva az elsó párkapcsolat kínál lehetőséget a kitörésre. A korai házasságkötésekre jellemző, hogy főként a gyereklányokat a megzavart családi háttér űzi egy másfajta kapcsolatba. Az elvált, gyermeküket egyedül nevelő vagy idős, kevésbé iskolázott szülők, alkoholisták „A kislány, alighogy sutba dobta a játékbabát, néhány év, és valódi apróság jövetelét gyanítja... Lehet, hogy akkor is csak sejti, hogy a gólyamese nem az élet rendje szerint íródott De hallgat a papa, a mama és a fiú előtt, amíg teheti, hisz oly messze még a szülés. A mama és a szomszédok szeme azonban csalhatatlan. Rendszerint elkezdődik a botrányok sorozata. Elő a fiút, elő a lányt: tessék házasodni!" (Délmagyarország, 1972.) gyermekei gyakrabban menekülnek arra éretlenül is a szerelembe. A házasság igénye általában kényszer hatására merül föl, akkor, amikor útban van már a baba is. A környezettanulmányok legtöbbször igazolják a családi háttér kedvezőtlen hatását, ez az oka, hogy gyakran valóban megnyugtatóbb légkör vár a jövevényre a befogadó, a leendő anyós-após szárnyai alatt. A menekülés szülte párkapcsolat azonban ritkán váltja be a hozzá fűzött reményeket. Akkor, amikor az ifjú feleség és anya maga is éretlen, s boldogulását nem a tanulásban, a rendszeres munkában keresi, hanem mindent egy lóra tesz: a házasságra, fölnőtté válva csalódni fog. Ez az oka, hogy a gyermeklányok házassága mert általában a férj már nagykorú -, oly nagy százalékban végződik válással. Főpróba egybekelés előtt Persze, vannak kivételek is. A húszéves fiú, szerelembe esvén egy 16 esztendős kislánnyal, úgy érezte, mostoha körülményei közül ki kell menekítenie imádottját. Hazavitte saját szüleihez, ahol leányukként fogadták, s nem berzenkedtek a törvénytelen együttélés miatt sem. A kislány érettségizni akart, a tanulásban sem gátolták. Csakhogy jelentkezett a baba. A két család kibékült, összeült a kupaktanács és döntött: irány az anyakönyvvezető, a templom, előtte pedig a gyámügy. Lezajlott az esküvő, mirtusszal, hófehérben, betartva a formaságokat. Igen ám, de ezután következett a két fiatal pokoljárása: elvesztett kamaszkorukat a házasságon belül élték ki, a fölnőtté válás összes gyötrelmét együtt szenvedték meg. Dicséretükre legyen mondva, kitartottak egymás mellett, s 4-5 év múlva egymáshoz csiszolódva harmonikussá vált megszenvedett boldogságuk. A gyermekfejjel kötött házasságok azonban korántsem jelennek meg olyan tömeges méretekben manapság, mint korábban. A váratlan gyermekáldás, az erkölcsi nyomás kényszere nem zargatja idő előtt oltár elé a fiatalokat. A városban élők tisztában vannak a védekezés lehetőségeivel: nem röstellnek fogamzásgátlót fölíratni az orvossal. Ennek morális és egészségügyi következményeiről persze lehet vitatkozni, az azonban tény, hogy ezáltal sokan megmenekülnek az abortusztól és egy meggondolatlan házasságtól. A közvélemény is jobban elfogadja az együttjárás mellett az együttélést is. így a család sem erőlteti a korai házasságot, mivel nem tart attól, hogy megbélyegzi a világ. Divatba jött a kétlakiság: a fiatalok hol az egyik, hol a másik szüleinél ütik föl sátorfájukat. A pszichiáter szerint az apák-anyák beletörődő attitűdje inkább használ, sem mint árt a fiataloknak. Az, hogy a gyerekek így legalább szem előtt vannak, megóvja őket bizonyos ballépésektől. A fiú például rávehető, hogy dolgozzon, a lány tanulhat tovább. A próbaházasság intézményét az egyház elítéli, a pszichiáter szerint azonban előnyösebb a fiatalok jövője szempontjából, mint egy kudarcélménnyel, válással végződő házasság. A lassúbb lelki érés szakaszában így marad idő a házassági szándék, a babavárás megérlelésére is. S az sem utolsó szempont, hogy a társadalmi megítélés változása kevesebb kislányéletet követel. A fiatal lányok öngyilkosságának ugyanis gyakori oka volt korábban a szégyentől való félelem vagy a szülői tiltás miatti dac. Kell a védőháló Tudomásul kell vennünk, hogy az emberi természet mit sem változott Shakespeare kora óta: Rómeók és Júliák ma is születnek, és itt élnek közöttünk. A meggondolatlan, tapasztalatlan, éretlen serdülők helyett nem élhetnek és nem dönthetnek a szülők, a lélek szakemberei. Egyet tehetnek: hogy ott állnak a porondon, és mint a cirkuszban, tartják nekik a védőhálót... Chikán Ágnes Czakó János, a Mártélyi Képzőművész Táborok Baráti Körének elnöke nélkül a mártélyi nyarakat el sem lehet képzelni. <3 a mindenes, még a katalógus szerkesztője is. Nem tudom, alkotni vane még ideje egyáltalán. - Ha augusztus, akkor Mártély. Ezt a tábort öt évvel ezelőtt nyugodtan be lehetett volna zárni. Ekkor szűnt meg az állami támogatás és ekkor a legtöbb hasonló szabadiskola is megszűnt. Mi nem hagytuk, hogy ez Mártéllyal megtörténjen. És a jövőben sem hagyjuk, hogy a tábor elkopjon. Csak kihalásos alapon múlhat el. A legendás Aznap este, amikor a táborba indultam, dixie koncertet szerveztek. Kiszin Miki, a zenekar tagja és családja úgy dönt már kora délután, átautózik, meglátogatni a partot. Potyautasként, a nagybőgő társaságában utazom, s legelőször a „legendás négyes platzot", keresem föl, ahol mindig dolgozik valaki. A 4-es számú faház teraszán most is találok három szorgos alkotót. A Vásárhelyen élő Erdélyi Tiborból, mióta nem találkoztunk, „hivatásos" művész lett. Műtermet is kapott az önkormányzattól. - Régebben itt festettem meg a kiállításra szánt képeimet, most egész évben festek, ezért itt inkább lazítok mondja az ifjú művész. Jó a többieket figyelni. Nemcsak a mesterektől, de egymástól is tanulunk. És látjuk, hol vagyunk a mezőnyben. Év közben pedig segítjük egymást információkkal. Míg a férjjel beszélgetünk, Tünde gyönyörű kékeket ken föl a vászonra, gyakorlott kézzel dolgozik, ő sem kezdő már, időközben diplomát szerzett a tanárképzőn. - Aki akar, az évközben is tud dolgozni - mondja -, nekem kicsi gyermekem van, mégis jut időm a festésre. Öt óra után a táborban „nosztalgiázó" Mráz Jánossal játjuk körbe a tábort. Kísérőm régi motoros, Szekeressel és Czakóval együtt vett részt a kezdeti sátorverésben. A nagyterembe megyünk, melynek sarkában a kiterített akvarellek köré kis csoport gyűlt össze. Fodor József festőművész, Mártély „nagy öregje" elemzi nagy szeretettel a napi termést. Egyhelyütt a paptr bársonyán szétfutó színek mellől a finom vonalak játékát hiányolja, másutt az árnyékok plasztikai értékéről mesél. - Ne vágd le a ladik orrát! Szép ősi forma, nem szabad megcsonkítani! - szisszen föl a mester a képből kifutó téma láttán. - Minden évben abba akarom hagyni, de sohasem sikerül - folytatja mosolyogva, mikor rám is jut néhány perce. - Mi tagadás, némi önzés is vegyül ebbe a munkába. A fiatalok között tudok regenerálódni. Nagy öröm, hogy egy-egy innen indult fiatal ma már pályatársnak számít a szakmában. Sajnos, a művészek ötven százaléka a dilettánsban is vetélytársat lát, de mi ezt másképpen gondoljuk. Nekünk az a dolgunk, hogy a tehetséges embereket fölkaroljuk. Festegető téeszelnök Holler László nem a szavak embere. Kérdéseimre jórészt mosollyal, vállrándítással, fejbiccentéssel „válaszol", kiderül, hogy a hallgatóinak sem szifkott túl sokat beszélni. - Aki hajlandó korán kelni és reggel kimenni vele a partra festeni, az munka közben ellesheti tőle, amit tudni akar - magyarázza Mráz János. - Mester és a tanítványai együtt dolgoznak. A csoportban vanrfak fiatal művészjelöltek és olyan idősebb civilek, akik feltöltődni jönnek hozzá. Dolgoznak mellette orvosok, gyógyszerészek, sőt, a tanítványok között van egy valódi téeszelnök is. Vajnai Ernő túl van már élete delén, s csak nemrég gondolt arra, hogy festeni kezd. A Hódcsillag Szövetkezet (hajdan Vörös Csillag téesz) első embere szerénykedve rakja elém félig kész képeit. Lazúrosan felkent egek, finoman átírt tájak várnak végső befejezésre a lemezeken. - Eddig inkább télen, hétvégeken találkozgattunk Holler Lacival, meg Mráz Jancsival a téesz vendégházában, a „Kovács-tanyán". Itt szoktunk hármasban festeni, ilyenkor sokat tanulok a fiúktól. Mártélyra tavaly merészkedtem'ki először, de nem bántam meg. A dixie környékén számos ismerős gyülekezik, itt van Szabó Tamás, a szobrászat mestere. Aranyi Sándor, aki csak kiugrott hétvégére, Orgovány Erika, aki tizenhároméves fiát is elhozta. Az árnyas fák alatt Mentes Józseffel futok össze. A népszerű színművész szabadidőruhában sétálgat, s kérdésemre elmondja, „modellként" van jelen a táborban. Felesége, Börcsök Erzsébet itt szobrászkodik, őt kísérte el Mártélyra. Maguknak dolgoznak A koncert szünetében végre a vezetőkkel is tudok néhány szót váltani. Rácz Erzsébet a tábort „üzemeltető" baráti kör ügyvezető elnöke csupán azt bánja, hogy jómaga a sok év alatt nem lett rabja sem ecsetnek, sem ceruzának. Talán majd a most két éves Luca lánya beleszeret valamelyik műfajba. - Mióta nincs fenntartó, azóta nem kell senki elvárásainak megfelelni - mondja. - Régen ez a feladat munkaköri kötelességnek számított, most pedig magunknak dolgozunk. Nehéz a pénzeket összeszedni, de biztos vagyok benne, hogy még sokáig lesz mártélyi tábor... Pacstka Emília „Örömmel láttam a múlt héten, hogy a város parkjait, fáit gondozók eljutottak végre a külsőbb területekre is" - írja levelében Tóth. J. Dezső. Majd így folytatja: „ A Debreceni és a Róna utcai rész fáit nyesók láttán gondolkodtam el azon, miért is nem segítenek a város egyes részein az ottélők környezetük rendbentartásában. A fák ágai évről-évre benőnek a járdák fölé, és sokfelé inkább kerülgetik őket, minthogy levágnák. A füzek, a nyárfák fiatal hajtásai könnyen lemetszhetők, nem lenne nagy munka a megstuccolásuk, mégsem csinálják meg. Látom pedig, hogy lenne rá kapacitás, sajnos, elég sok a munka nélkül otthon lévő férfinép a panelházakban. Ugyan, miért nem igazítják meg azt az egy-két fát, ami alatt élnek? És a sövényt a házuk előtt? • Véleményem szerint Fanyüvők és falirók Nem jó ez a nemtörődöm módi, ez a majd mások hivatalból megcsinálják szemlélet. Valaha még szégyen volt, ha a ház előtt nem volt rendben az utca. Sőt, meg is büntették érte a gazdáját. Most nem lehetne ezen elgondolkodni?" „írt valaki nemrégiben a Délmagyarban arról, hogy le kellene fogni a falakra firkálók, festegetők kezét" emlékeztet levelében Nagyháti József majd azt fejtegeti, milyen sok kárt okoznak a városnak a falpiktorok. „Legalább a felnóttek odafigyelhetnének jobban, amikor a környezetükben lévó gyerekek összesprézik a falakat. A szünidőben otthon unatkozók között ez most divatos lett. Aki látja - ha már a festő suhancoknak nem is mer (?) szólni - és ismeri a gyereket, mondja már meg a szüleinek. Ez a jó értelmű árulkodás talán még érhetne valamit. Hátha a szülők tudnának még tenni valamit. Vagy csak nézzük, amint lassan ellepik a házfalakat ezek az ábrák és felíratok? Netalántán azt hisszük, hogy az ilyesminek nincsen jelentősége?"