Délmagyarország, 1995. augusztus (85. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-01 / 178. szám

Azucena és Manrico kettőse. (Gail Gilmore és Boiko Zvetanov) Ferrando (Gregor József) elbeszélése. (Fotó: Gyenes Kálmán) • Verdi-opera a szabadtérin Vérbosszú a Pokol kapujában Operatörténeti közhely: Verdi kacérkodott a gondolattal, hogy darabja abszolút fő- és címszereplőjévé Azucenát, a vérbosszú és a határtalan anyai szeretet kettős szenvedélye között őrlődő cigányasszonyt tegye. A szerző helyett ezt most a figurát életre keltő Gail Gilmore valósította meg. Bár részben igazat kell adnom azoknak is, akik hangjának sötét mélységét, kiegyenlítettségét, a szólam megformálásának klasszikus hagyományait hiányolják, mégis számomra a legizgalmasabb Azucena volt, akit valaha is láttam, hallottam. Még azt a főbenjáró bűnt is megbocsáAuguste Rodin monumentális remekműve, a Pokol kapuja adta az ötletet a szabadtéri idei operapremierjének díszletéhez. A trubadúr talán a legnépszerűbb Verdi-zenedráma, sokféle verzióban találkozhatott már vele a néző. Ezért is üdvözlendő Csikós Attila rendkívül igényes díszlete, amely újszerű látványvilágot teremt az előadáshoz. A variábilis díszlet-dombormű szenvedő mezítelen emberi alakokat mintáz - szám szerint 167-et -, oxidálódott, elzöldült bronz színekben. (A díszlet szépséghibája, hogy mivel az Operaházzal koprodukcióban készült, és az ottani viszonyoknak is meg kell majd felelnie, túlzottan leszűkíti a szabadtéri méretesebb színpadát Apróság, de mégis fontos: nincs fényfüggönyt, így a díszletezés minden kínja az előadás szerves részévé válik.) tom neki, hogy a karmester legnagyobb megdöbbenésére több helyen fittyet hányt a partitúrára, például a Stride la vampát vagány dzsesszes ékítményekkel gazdagította. Ugyanakkor minden, mit csinál, ízig-vérig modern színház, plasztikusan képes megjeleníteni, felépíteni és hitelessé tenni a figurát. Ah! Deh! Rallentate, o barbari... - már szinte nem is énekelte, hanem állatias vadsággal hörögte Luna embereinek. Feledhetetlen pillanatokat szerzett a Manricóval énekelt kettősökben is. Bár Leonora szólamával két jeles szoprán is megküzdött, számomra egyikük sem tudott maradéktalanul teljes élményt nyújtani. Az első este Tokody Ilona mutatkozott be, aki már 1982-ben is énekelte ezt a szerepet a szabadtérin. El kell ismerni, KEDD, 1995. AUG. 1. SZEGEDI TÜKÖR 9 | Vámos László rendezésében a felizzó pokol-díszletbe szinte beleolvadnak a szereplők. Mintha mindannyian a kapun túlra tartanának. Még a kolostor apácáinak és a mennyről éneklő szerzeteseknek is a görcsös testek között vezet az útja. Végül a pokol tüzei gyulladnak ki: a vérbosszú felemásra sikeredett, a szabadjára engedett szenvedélyek a földi poklot hozzák el a túlélőknek... Bevallom, a próbák idején nem sok jót néztem ki a Manricót éneklő Boiko Zvetanovból. Amikor bejött a színpadra, nem láttam mást, csak egy kis köpcös, szakállas fickót - Vágó Nelly előnytelen jelmeze sem segített a megjelenésén -, aki folyvást csak markírozott. Egyetlen reményem maradt: a Svájcban élő bolgár tenoristát Szilágyi Károly ajánlotta, aki már többször játszotta vele a darabot. A premier reveláció erejével hatott: a kis bolgár erőteljes fényű, olaszos szenvedéllyel Izzó, bel canto technikán iskolázott, ugyanakkor rendkívül kifejező, biztos magasságú tenorhang birtokosa, amely képes, színészi hiányosságait is feledtetni. így aztán bensőséges f-moll/ Desz-dúr áriának és elementáris strettának tapsolhatott a közönség. Luna gróf szerepére a tavalyi Jago, Szilágyi Károly tért vissza. A kitűnő baritonistáról már tudtuk: az igazi hangnagybirtokosok kiveszőfélben lévő ritka fajtájából való, akinek nemcsak hangja, hanem megjelenése is ideális a szerepköréhez. Ezt a sűrű, sötét mélységű, zengő magasságú vocét mindig különleges élvezet hallani. A muzikálisan, gyönyörű telt hangon megszólaltatott ékítésekben gazdag kantilénát, Luna B-dúr áriáját hatalmas bravózással jutalmazta a publikum. hanyagolható szempont. Főként a nagyobb ívű dallamokban szépült meg, telt meg fénnyel és kifejezéssel éneklése. (Igazán kár, hogy mindkét alkalommal kihagyták az előadásból a koloratúVámos László egyszerű előadást rendezett. Nem használ sem forgószínpadot, sem A különleges effekteket, nincs hókuszpókusz sem. Szenvedélyek vannak. Es tűz. „Kőszínházban elsőrangú lehet. S persze itt is adódnak szfvet-lelket melengető, nagyszerű megoldásai..." Gyanítom, a másik Leonora, Temesi Mária hangosítás nélkül is vállalhatta volna a Dóm téri fellépést, könnyedén énekelte a diadalmas fortissimókat, kényes magasságokat is. Bár frazírozása (és szerepformálása) nyersebb volt, inkább a nagy Wagner-heroinák szólamaihoz való, de jól győzte hanggal az együttesekben is, ami A trubadúr esetében nem elénekköltészete páratlan a hazai szopránmezőnyben, kivételes kifejezőerő, muzikalitás, a bel canto hagyományok anyanyelvi szintű ismerete, tökéletesen érthető szövegmondás és sugárzó átlényegülés jellemezték alakítását. Másrészről azonban lélegzetelállító kötéltánc tanúi lehettünk. A művésznő nem tudott forte énekelni, az áriák csodálatos pianói, a kristálytiszta intonáció sem kárpótolhatott azért a hiányért, amit a duettekben, tercettekben éreztem, amikor egyre hanyatló intenzitással legfeljebb mezza voce énekelt. Nekirugaszkodásait a hozzá alkalmazkodó hangosítás tupírozta. Fellapoztam a régi Délmagyarországot, amelyben meglepve, de egyetértve olvastam Tokody 13 évvel korábbi alakításáról az akkori kritikus - ma a játékok direktora - ítéletét: rákkal tűzdelt gyönyörű cabalettát, a Tu vedrai...-t, amit a nagy szopránok szívesen énekelnek...) Ferrando szerepében Gregor József a tőle megszokott odaadással, profizmussal játszott és énekelt, bár joviális egyéniségétől meglehetősen messze esik ez a zord figura. A kisebb feladatokat jól megoldották a szegediek: Soós Emese (Inez), Réti Csaba (Ruiz), Szakály Péter (Öreg cigány) és Kovács Hegedűs István (Hírnök). Az előadás nagy nyeresége, hogy immár a harmadik szabadtéris produkcióban vállalta a zenei irányítást a kitűnő olasz karmester, Piergiorgio Morandi, aki biztos formaérzékkel, latin temperamentummal, s a darab mélyrétegeiben rejtőző zenei összefüggésrendszert is alaposan ismerve dirigálta a Szegedi Fesztiválzenekart és a Gyüdi Sándor vezette Fesztiválkórust. Hollósi Zsolt Sorakoznak az agyagedények. (Fotó: Gyenes Kálmán) Tehetséges tinik a táborban !

Messze a város zajától, kukorica-, cirok- és lucernatáblák szomszédságában, az öreg fák árnyékában találtunk rá az idén nyolcadik alkalommal összejött, Tehetséges Gyerekek Képzőművészeti Táborára a Bartók Béla Művelődési Központ Fehér-tói alkotóházában. kéne Bár Kővágó Erika Szegeden lakik, ideje nagyobbik részét Egerben tölti. Az Esterházy Károly Tanárképző Főiskola elsőéves biológiatechnika szakos hallgatója. Itt tanul angol szakon az a barátja is, aki még egy évvel ezelőtt látott egy pályázatot. Ezt a nyugat-virginai Shepherd College írta ki magyar diákoknak. Egy feltételt szabott csak meg az amerikai főiskola: olyan fiatalok jelentkezhettek, akik1 hlég sosem jártak a tengerentúlon. Erika ekkor még a szegedi Tömörkény István Gimnázium végzőseként küldte el pályázatát, de idén már a főiskolás tanév vizsgázójaként kapta meg a jó hírt: a három kiválasztott magyar diák közül ő az egyik szerencsés. A nagy örömbe azonban kis üröm vegyült, hiszen a kiírás szerint Amerikában - fedezik a szállás és az étkeztetés árát, valamint a tandíjat - ami mintegy 10 ezer 700 dollárnyi összeget jelent -, ezen felül azonban mindent Erikának kell előteremtenie. • •• így a tankönyvek, a repülőjegy, az utazás árát, no és persze azt a minimális költőpénzt, ami nélkül meg sem mozdulhat odakint, körülbelül tehát olyan 150 ezer forint hiányzik Kővágó Erika költségvetéséből. A szülői segítség sajnos, eleve reménytelen, édesapja januári halála miatt ugyanis Erikát és bátyját egyedül neveli édesanyjuk. Számtalan pályázattal és nagyobb céggel is próbálkoztak már, de mindenhol csak elutasító választ kaptak. Természetesen emellett sem ültek ölhetett kézzel, hiszen Kővágó Erika és barátja a nyáron kukoricacfmerezést és más szántóföldi munkákat vállalt, amiből azonban még mindig csak a kívánt összeg töredéke jött össze. Ezért fordult most történetével Erika hozzánk: ha valaki e cikk olvastán úgy gondolja, hogy akár csak néhány forinttal is, de segíteni tud, akkor jelentkezzen a 475-745-ös telefonszámon. T. V. • Györkey László, a lelkes táborvezető kalauzolt végig a terepen, s büszkén mutatta a már elkészült alkotásokat, melyek a szombati kiállításra várnak, és a tábor emblémáját, melyet mindenki kapott, egyet pólón, egyet plakett formájában. Bár eredetileg harminc fővel számoltak, negyvenhárom gyerek és tizenhárom felnőtt gyűlt össze. A lányokat a főépületben szállásolták el, két szobára bontva, amelyekben szinte lépni sem lehet a sok ágytól, a fiúk pedig sátrat vertek a füves udvaron. Nyolc év óta, amióta ez a tábor működik, hagyománnyá vált, hogy minden évben az alkotóházban találkoznak a képzőművészet gyerekszerelmesei és egy olyan alkotásban, szórakozásban, pihenésben gazdag hetet töltenek együtt, mely maradandó, sőt akár meghatározó élményt ad a gyerekeknek. A tábor nyolcnapos, vasárnaptól-vasárnapig tart, ahová elsősorban szegedi iskolákból érkeztek gyerekek, de jöttek Budapestről, sőt a határon túlról, a Vajdaságból és Kárpátaljáról is. Sokan évek óta, rendszeresen itt töltik a nyarat, az újak pedig pályázat útján, a vizsgamunkák elbírálása alapján kerülhetnek a körbe. A nyári bulik olyan jó hangulatúak barátságok, szerelmek szövődnek -, hogy az iskolakezdés után egy háromnapos őszi emlékeztető, levezető tábort is szerveznek, ahol újra találkozhatnak egymással a gyerekek, elmesélhetik, kivel mi történt azóta. A csoportos foglalkozásokat főiskolások, egyetemisták vezetik, ezeken bárki bármit csinálhat, egy kikötéssel: amit elkezdett, azt fejezze be. A korongozás, szobrászkodás, batikolás, szövés, gyöngyfűzés, bőrözés, maszkkészítés, rajzolás és festés mellett jut idő a kirándulásra, sportolásra, versenyekre, esti diavetítésekre, zenére, beszélgetésekre, hálótermi suttogásokra. Szituációs játékok segítségével mutatják be az egyes problémákat, a legélesebb résznél leállnak, ezután következik a vita, az éjszakába nyúló beszélgetés. Agyagozó kis csapat mellé telepszem, akikkel a tábor hangulatáról, vágyaikról beszélgetünk. Farkas Katalin: - Most második éve vagyok itt. Tímár Kriszta barátnőm, aki most Amerikában van, ajánlotta ezt a tábort. Először nem akartam eljönni, mert sosem voltam még táborban. Utána bemutattam az egyik kis szobromat, egy kis lovat, ami Laci bácsinak tetszett, úgyhogy jöhettem. Nagyon szuper a tábor. Bár itt sokféle technikát kipróbálhattam, nekem változatlanul az agyag tetszik a legjobban. Ezzel mindent meg lehet csinálni, szóval, hogyha edényt vagy szobrot készítek, el is vehetek belőle, meg hozzá is tehetek, úgy alakíthatom, ahogy akarom. Év közben a Deákba járok keramikus szakkörbe, ott leszek az idén másodikos. Simó Zsófi: - A nővérem a főiskola kerámia szakkörébe járt, ott ismerte meg Kiss Jánost, akivel itt is korongozunk. O János ismerettsége révén került be a táborba, én pedig a nővérem ajánlására, és annyira megtetszett, hogy itt ragadtam. Idén negyedszerre vagyok, és én is az agyagozást szeretem a legjobban, meg a bőrözést, ami most van először. Év közben otthon szövögetek, s mivel nekem a suliban lévő szakkör nagyon amatőr, inkább a Rácz Tibor vezette drámaszakkörbe járok. A képzőművészeti tábor lassan kezd igazi tehetséggondozó táborrá fejlődni, hiszen Simó Zsófi színészi ambíciókkal rendelkezik, Zsurkán Zsanett pedig a megyei Ki Mit Tud? ének kategóriájának első helyezettjeként jutalomtáborozáson vesz itt részt. Szúnyog Ádám: - Negyedik éve jövök már ide. Élőször a rajztanárnőm ajánlására, órai munkám alapján kerültem a táborba. Nagyon szeretek itt lenni, és mindent kipróbálok, ami a táborban kipróbálható, közülük az agyagozás, korongozás fekszik nekem a leginkább. A Vedresben leszek elsős ősszel, építész vagy mérnök szeretnék lenni. Á tábor legkisebb lakója, Kiss Bernadett ugyan még csak most megy elsőbe, de már rutinos táboros, hiszen édesapjával, Kiss Jánossal sokadszorra éli meg a művészpalánták nyári napjait. Nem csoda, hogy apró kezével oly ügyesen bánik az agyaggal, akár a nagyok. Büszkén mutatja az éppen elkészült kancsót. A tábor teljesen nyitott, délutánonként szülők jönnek látogatni, a gyerekek pedig eldicsekedhetnek legújabb alkotásaikkal. A szombat az összegzés napja, hiszen az elkészült munkákból ekkor nyílik kiállítás, a gyerekek lü mit tud?-ra készülnek, a szülők túrós lepényt és szezámmagos kiflit sütnek a búbos kemencében. A búcsúesten mindenki jól érzi magát és megfogadja: jövőre újra eljön. Bodó Zsuzsa Kővágó Erika szegedi diáklány egy szemeszterre szóló öszöndíjat nyert Amerikába. A jó hír sajnos, csak eddig tart, mert ezek után következik a címben látható három pont, ami csupa bizonytalanságra és nehézségre utal. Amerikába menni