Délmagyarország, 1995. augusztus (85. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-28 / 201. szám

HÉTFŐ, 1995. AUG. 28. BELÜGYEINK 3 Az MSZP komolyan veszi A Magyar Szocialista Párt Országos Választmá­nya szombati ülésén foglal­kozott a kormányátalakítás­sal és a koalíció helyzetével kapcsolatos időszerű kérdé­sekkel. A választmány testü­leti döntést e témákban nem hozott, ám vitájából kide­rült: a koalíció létét és szük­ségességét a választmány egyetlen tagja sem kérdője­lezi meg, sőt, valamennyien az együttműködés folytatása és mélyítése mellett foglal­nak állást. Úgy vélik, komo­lyan kell venni a szabadde­mokraták levelét, amelyben kifejtik ellenvéleményüket a kormányzat átalakításáról és tárgyalni kell a felvetett kérdésekről. Az SZDSZ le­velét az MSZP Országos Választmányában senki nem tekinti ultimátumnak, ugyanakkor nyilvánvaló, ha nem sikerül megegyeznie a két pártnak, az a koalíció végét jelenti - hangsúlyozta Vitányi Iván választmányi elnök a testület tanácskozá­sát követő sajtóértekezleten. A szocialista politikus egyúttal bejelentette: a vá­lasztmány elhatározta, a kö­zeljövőben ismét felveszi a kapcsolatot az SZDSZ Or­szágos Tanácsával, hogy tárgyaljanak az ország sú­lyos gondjairól, például a költségvetés és az oktatás helyzetéről. Vitányi Iván elmondta: a két hónapos szünet után el­ső ízben összeülő választ­mányt Csintalan Sándor ügyvezető alelnök és Szeke­res Imre frakcióvezető tájé­koztatta az elmúlt hetek párttestületi ülésein tárgyalt témákról. Ennek nyomán a választmány politikai vitát folytatott a jelenlegi politi­kai helyzetről. Az eszmecse­réből - a koalíció egyértel­mű támogatása mellett - az is kitűnt, hogy a testület úgy látja: gyakran nem sikerült egyensúlyt találni a gazda­ság átalakítását, valamint a társadalom működőképes szervezeteinek fennmaradá­sát és erősödését biztosító intézkedések között, s ez a bajok fő forrása. (MTI) • A nagyobb élményt a ke­rékpártúra jelentette, oly­annyira, hogy jövő nyáron lehet, hogy felmennek a Du­na eredéséig. E tervük meg­valósításához azonban pénz kell, nem is kevés. Hogy azt honnan és mi módon terem­tik majd elő, még ők maguk sem tudják. „Spórolni nem nagyon tudunk, talán ha ta­lálunk valamilyen alkalmi munkát." Vasárnap Csong­rádra mennek, ha jó idő lesz. Hogy mivel? Természetesen hűséges kétkerekűjükkel. Ági ezen a nyáron ismer­kedett meg Lászlóval. A La­poson sütette a hasát, amikor a fiú „teljesen véletlenül és váratlanul" megdobta egy labdával. A bocsánatkérés hosszú beszélgetésbe, majd közös mozizásba torkollott. A tizenéves szerelmespár jú­lius eleje óta, mondhatni, sülve-főve együtt van. A nyári programok közé tarto­zott a színház, a mozi, a strand. „ De ha ezek nem let­tek volna valami oknál fog­va, azt sem bántam volna " ­mondja Laci, s közben olyan pillantást vet Ágira, amilyet csak a szerelmesek tudnak mívelni a szemükkel. Ami­kor a hét végi program felől érdeklődöm, mind a ketten mosolyognak. Először kitér­nek a válasz elől, majd nagy nehezen elmondják: Áginak hétfőn jönnek vissza a szülei a nyaralásból... a lakás üres... a virágok meg ugye • Visszaszámlálás indul A vakáció utolsó napjai Túl messzire már ne menjünk... (Fotó: Schmidt Andrea) A hegyi biciklizők kedvenc városi útvonalán, a Stefánia sétányon állítottam meg a két gimnazistát, Istvánt és Bélát, akik elmondták: júliusban a Bala­tonon töltöttek egy hetet barátaikkal, augusztus ele­jén pedig az Őrségben túráztak. Előbbi helyre gép­kocsival mentek, utóbbira pedig kerékpárral. magasan vannak, s azokat csak Laci tudja megöntözni. Szép nyelv a szerelmeseké. S milyen kifejező! És láss csudát! A nyolc esztendős Robi már váija az iskolát. Mint mondta, né­hány nappal ezelőtt összeve­szett a legjobb barátjával, akivel kommandósat játszot­tak, „mert mindig csak a Ba­lázs akart a kapitány lenni. " Felsővároson majd minden játszóteret becserkészett már; ismeri a csúszdást, a nagy mászókást és azt, ahol focizni lehet. „ Voltam két hetet a nagymamámnál Bat­tonyán. Most is visszamen­nék, mert ott olyan jó várat építettünk a szomszéd fiúval, de anyukáméknák más dol­guk van." Robi unatkozik. Balázs sehol, pedig már ki­békülne vele. A csúszdát un­ja, a mászóka már a könyö­kén jön ki, a focija meg lyu­kas... Judit harmadéves lesz, ha sikerül. A Széchenyi téri platánfák alatt üldögélő főis­kolás lánnyal vasárnap dél­előtt beszélgettem. Arra, hogy milyen volt a nyara, csak legyintett: „ne is kér­dezzem", és az algebra könyvre mutatott. „Buta vol­tam, hogy nyár elején ha­lasztottam a vizsgámat, de megmondom őszintén, nem éreztem magam eléggé felké­szültnek. Márpedig én elég­gé alapos vagyok." A „hú­zós" vizsgára való felkész­ülés, mint mondta, tönkretet­te az egész nyarát. Júliusban elment ugyan a haverokkal bulizni a Velencei tóhoz, de végig benne bújkált a kisör­dög. Még a tavasszal tervez­ték a barátnőjével, hogy au­gusztusban kimennek egy hétre Görögországba, de a vizsga miatt abból sem lett semmi. A nyár utolsó hónap­ja ugyanis tanulással telt. Már tele van a feje meg a hócipője, de mindezt magá­nak köszönheti. A hét végén természetesen algebrát tanul. Kikapcsolódásként lehet, hogy elmegy moziba, de semmi több. Sz. C. Sz. • Göncz Árpád is köszöntötte őket Romák országos ünnepe Az országos romanap központi rendezvényét tar­tották szombaton Szolnokon. E rendezvényt először 1991 augusztusában szervezte meg a Lungo Drom Orszá­gos Érdekvédelmi Cigány­szövetség, és azóta augusz­tus utolsó szombatját a ma­gyarországi cigányság saját ünnepének tekinti. A szolnoki Technika Há­zában kezdődött program nyitányaként az ország min­den tájáról érkezett romákat Göncz Árpád köztársasági elnök levélben köszöntötte. Az államfő többek között azt írta; a cigányság felemelke­dését, a célhoz vezető út lé­péseit sokan sokféleképpen gondolják, ám a segítő szán­dék mindenképpen dicsére­tes. Ma a cigányság egyik égető gondja a tudás és mű­veltség megszerzése, pusztán iskolázási probléma, azaz ta­nulással megoldható. Levelé­ben tanácsként azt is megfo­galmazta, hogy a romák sze­ressék és ápolják anyanyel­vüket és kultúrájukat. A ro­manapot megnyitó Farkas Flórián, az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat (OCKÖ) elnöke hangsúlyoz­ta: az előítélettel nehéz együtt élni, nem tudni, med­dig bírják, de tesznek ellene. A magyarországi cigányság szervezhető, bizonyítja ezt a kisebbségi önkormányzatok felállása, amely a politikai öntudatra ébredésüket jelen­ti. A résztvevők ezután a ci­gányság közügyeiről oktatás­politikai, foglalkoztatáspoli­tikai és emberjogi-kisebbségi és vallásügyi szekciókbán ta­nácskoztak. Az ottani tapasz­talatokat megvitatják az OC­KÖ politikai testületeiben, majd az elfogadott állásfog­lalást a szövetség cselekvési programjának részeként el­juttatják Horn Gyula minisz­terelnöknek. Az országos romanap szolnoki rendezvénye a száztagú cigányzenekar és több folklóregyüttes műsorá­val zárult. (MTI) • László József, a Skandi­náv Légitársaság magyar­országi igazgatója rendkí­vül energikus ember. Senki sem gondolná, hogy 62 éves, talán ő sem, hiszen arról beszélt, hogy az aktív munka után tanítani szeret­ne, előadásokat tartani, ta­nulmányokat készíteni. Nemrégiben szállítmányo­zási szaktanároknak adott elő egy továbbképzésen a SAS, illetve a skandináv cégek vezetéselméletéről, a hatékony munkáról, ko­runk változó trendjeiről, igényeiről. Ennek kapcsán tettük fel kérdéseinket. • Ön előadásban a győztes alkalmazottról beszélt. Kik azok, hogy lehet győztes az alkal­mazott? - Várható, hogy a pia­con a hasonló minőségű áruk és szolgáltatások kí­nálata, versenye az eddigi­nél is erősebb lesz, és a megkülönböztetés nagyobb szerepet kap. A versenyben maradást csak olyan veze­tés tudja majd biztosítani, amely lehetővé teszi, hogy a szervezet a legjobban működjön, és az alkalma­teljesft Í. És it kerül monopolhelyzetbe a „győzelmet hozó", maga­san kvalifikált, kreatív, ön­álló munkára, döntésre ké­pes alkalmazott, aki tudá­sával, tapasztalatával, készségével felette áll ver­senytársainak. Ha a vezetés nem képes őt a kihívásokra 0 KÉRDÉS Győz az alkalmazott? zottak kiemelkedő teljesít­ményt nyújtsanak. És itt László József felkészíteni, maga mellé állítani, elveszett. Ezért lesz szükség a „munkatárs­ról gondoskodó" vezetőre, aki tisztában van azzal, hogy csak akkora hatalma és csak olyan sikere lesz, amilyet munkatársai adnak neki. • Meglehetősen újfaj­ta dolog ez Magyaror­szágon. Milyen folya­matok állnak a háttér­ben? - Mint annyi minden, ez is az USA-ból indul. De a globalizálódás, a nemzet­köziesedés azt vonja maga után, hogy egymástól tanu­lunk. Természetesen az amerikai ötleteket nem le­het egy az egyben lemásol­ni, s Éurópában alkalmaz­ni. Kontinensünk polgár­eszményét kell képvisel­jük, s ez azt jelenti, hogy nem a profit az elsődleges szempont, hanem például a biztonság. Persze vannak akadályok. Mi itt sajnáljuk azt a pénzt, ami nincs is. Nem hisznek az emberek az új ötleteknek. De azt, hogy kinek van igaza, a si­ker dönti el. • Olyan szavakat használt, mint jövőkép, vízió, küldetés. Nem túl misztikusak ezek? - Látnunk kell, hova akarunk eljutni, ez pedig csak ezeknek a fogalmak­nak a tiszteletben tartásával lehet. Ha előadást tartok 10-20 embernek, akkor ne­kem már akkor is megérte, hogyha egyikükben elindí­tok valamit. Hogyha ráve­zettem őket arra, hogy to­vábbi ismeretekre tegyenek szert. Tisztában kell lenni azzal, hogy korunkra a tu­dás felértékelődik, s annyit érünk, amennyik belülről vagyunk. A. L. Vártam erre a bejelentésre. Sok évvel ezelőtt jutott eszembe a cseresznyefán, hogy kerülget bennünket az Isten áldása. A mostani moníliá­nak akkor még híre se volt, és annyi termett, két fánkhoz nem győztem rabszolgákat - szívességmunkásokat - to­borozni. A legundorítóbb féregnek akkoriban az ameri­kai fehér szövőlepke hernyóját tartottam. Tövig volt ké­pes lerágni a hajtásokat. Együtt szokott érni a cseresznyével. Azt vettem észre, hogy nincsen szövőlepke. Hát nem maga a gyönyörűség? De mi lett vele? Nemes fán gon­dolatok is teremnek, és nem mind bomlik el, mire leérek, azt találtam ki, a szúnyogirtás lehet a ludas. Akkor még az volt a divat, ha bizonyos főemberek gatyája szélét megcsípte a szúnyog, azonnal ment föl a helikopter, és végigpermetezte a kerti dűlőt is, nemcsak a várost. Az volt ám a jó világ! Kezdett elkámpicsorodni a lelkem. Nem volt bennem pornográfia, hogy a szúnyogról is mások gatyája jusson eszembe, arról meg a tál cseresznye, de ha olyan erős a szúnyogirtó, hogy a legutálatosabb féreg is kipusztul tő­le, akkor azt a mérget én a cseresznyével eszem! Meg a családom is. A segítő rabszolgáké is. Elmentem tehát a növényvédő szakemberhez Azt mondta, ilyesmiről szó se lehet. „Be van vizsgálva", a méreg röptében üti le a szú­nyogot, és mire leér, el is bomlik. Hittem is, meg nem is. Olvasom az újságban, az idei balatoni angolnapusz­tulás oka az hogy a szúnyogirtó vegyszer belemosódott a vízbe. Fejben gyönge vagyok. Hogyan mosódhatott bele, ha már évekkel ezelőtt megmondta a növényvédelem szak­embere, elbomlik, mire leér? Azt is mondják most, annyira érzékeny a „balatonide­gen" hal a szúnyogirtóra, hogy száztonnaszám képes pusztulni tőle. Arra lenne annyira érzékeny, ami már el­bomlott? Szilaj hadakozásaimban az is benne szokott lenni, tudja-e valaki, mivé bomlik, ami bomlik? Hátha gyerekeimnek az is árt? Nagy méreg, ha egyszer beleesik a féreg a fejembe, benne is marad. Honnan is mosódhatott bele? A partról. Kismilliószor azt is elmondták már, annyira túlnépese­dett szeretett tavunk, szinte körbeültették már törvényte­len házakkal. Az udvaron játszadozó gyerekeket is érhet­te tehát ugyanaz a méreg, amelyik, lám, mégse bomlott el. Akár a szőlőtáblákkal körülkerített tanyákat? És a kertekben lévő gyümölcsfákat? Csak nem mér­gezni akarják a balatoni népeket is? Már megint itt vagyunk a mi cseresznyefáinknál Itt valami nagyon bűzlik, kedves embertársaim! Azelőtt nem győztem hadakozni a rengeteg apró léggyel se. Mind az én két szép szemembe akart belerö­pülni, amikor fölültem a biciklire. Mostanában apró légy sincsen. Nem sajnálnám, ha nem biológia lenne az is. Szeretettel várjuk a bejelentett biológiai védekezést. Hátha ott pontosabban lőnek. Hatalmas a szerencsénk, el nem hallgathatom. Üze­nem az illetékeseknek, a mi fáinkon angolnák egyelőre még mindig nem döglenek. Ihrw /C­/ • A többség végül elfogadta azt a szegediek által ismerte­tett álláspontot, miszerint a társaságnak politizálnia kell, de a nagypolitikától eltérő eszközökkel. Eszerint a bará­ti társaság a jövőben fellép minden olyan politikai meg­nyilvánulás ellen, amely tu­datosan szítja a két ország és a két nép közötti feszültsé­get. Dr. Petrusán György, a fórum elnöke elmondta, hogy a baráti társaságon be­lül igen különbözőek a véle­mények; vannak, akik egyál­talán nem politizálnának, és vannak, akik erőteljesebb politizálásra hajlanának, s sokkal nagyobb szerepet szánnának a kisebbségi kér­désnek. A szegedi fórumon Petrusán György szavai sze­rint nem az aktuális politiká­ba bekapcsolódni kívánók kaptak prioritást; vélemé­nyüket meghallgatták, de a baráti társaság nem ezt kí­vánja exponálni. A fórum nem bocsátotta vitára, hogy reagáljon-e Ion Iliescu üd­vözlő levelére, amelyben a román elnök európai szintű­nek nevezte az általánosan kisebbségellenesnek tartott oktatási törvényt - bár ezt a véleményt valószínűleg ke­vesen osztották a teremben. Petrusán György szerint egy napi politikai vita esetleg fö­lösleges széthúzást eredmé­nyezett volna a baráti társa­ságon belül. A fórum elnöke ugyanakkor helyesnek tartot­ta, hogy a társaság felemelje • Befejeződött a magyar-román polgáríórum Politizálni, de nem a napi politikában A véleményük megvolt, de nem kommentálták Iliescu üdvözlő levelét. (Fotó: Karnok Csaba) Ahogy várható volt, a politizálás kérdése központi témája volt a III. Magyar-Román Polgárfórum szombati tanácskozásának. Az eredetileg belső szer­vezeti kérdések miatt zárttá tett ülés vitája során fel­merült, hogy a Magyar-Román Baráti Társaság alapszabályzatában benn maradjon-e a politikamen­tes megnevezés, s ha igen, mit jelentsen ez a kifejezés. a szavát, ha valamelyik ki­sebbséget sérelem éri, de is­mét aláhúzta, hogy nem kí­vánnak konkrét napi politikai vitákba bonyolódni. „A ro­mán oktatási törvény irá­nyultságáról kell, vagy lehet vitatkozni, de egy politikusi nyilatkozat fölötti vita nem a társaság dolga. Azzal, hogy nem kommentáltuk - mint ahogy egyesek várták - lé­nyegében kifejeztük vélemé­nyünket. " A fórum elnöke szerint a szegedi fórum min­den bizonnyal a társaság utolsó rendezvénye volt, amelyen szó szerint ismertet­ték a fórumot üdvözlő politi­kusok táviratait és üzeneteit. A fórum utolsó napján, vasárnap folytatódott a pén­teki vita arról, hogy a már deklarált elvek nyomán mi­ként kell konkrétabbá tenni a társaság munkáját. A javas­latok között a testvérvárosi találkozók, a kétnyelvű kiad­ványok nyomtatása, a művé­szek találkozója valamint ál­talában a két ország polgárai közötti cseretalálkozók ötle­tei kapták a legnagyobb hangsúlyt. S. P. s.

Next

/
Thumbnails
Contents