Délmagyarország, 1995. augusztus (85. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-26 / 200. szám

SZÓRAKOZTATÓ MELLÉKLETÜNK Stefánia Vés valami más 9 A szegediek mindent elintéztek • Romániában nem tudták gyógyítani • Akinek a bőre (is) újjászületett Segített a Segítő Jobb és... Nem akarok ismét lé-, sekbe bocsátkozni, ezért nyolc napos erdélyi utazásom, nyaralásom kapcsán nem a Hargita és a Gyergyóihavasok Szász-Svájccal vetek vő szépségéről akarok írni. Előttem ezt megtették már a magyar nyelvet nálamnál sokkal mívesebben használók. Ódákat zenghetnék a székelyek vendégszeretetéről, az anyaországból odalátogatók iránti különös vonzalomról Megörökíthetném azt a nagyszerti fogadtatást, amiben a Bíró, a Dóczl vagy a Vitos család részesített bennünket. Mégsem teszem, inkább annak a cstkszentmártoni fiatalembernek a kérését teljesítem aki köszönetet akar mondani a szegedi bőrklinika orvosainak és ápolóinak. A harminchét esztendős állategészségügyi technikussal való találkozásom sem volt hétköznapi esemény. A Csíkpálfalvától 30 kilométerre lévő faluból Vitos Laci barátom kalauzolta el Barabás Istvánt. Útközben még szerencséjük is volt, mert megismerték a kis Golfot, s egy tapodtat sem mozdultak a csíksomlyói templom előtti parkolóból, amíg meg nem látták az ismerősöket. Amikor pedig a székely fiatalember megtudta, hogy nem hárítom el kérésének teljesítését, belekezdett élete nagy történetébe. - Ha négy hónappal ezelőtt találkozunk, biztosan megijed a látványomtól - bocsátja előre. miközben észreveszi, hogy az arcát fürkészem. - Hajam egy része kihullott, az arcomon már alig volt bőr, csak seb és seb - mutatja azokat a területeket, amelyek valamikor elcsúfították az ábrázatát. - Olyan bőrbetegséget kaptam a munkám során használt állati gyógyszerektől, amelyet itt, Romániában nem tudtak orvosolni. Dr. Sólyom Katalin székelyudvarhelyi bőrgyógyász ajánlotta Szegedet, aki ösztöndíjjal több hónapot töltött az ottani klinikán. - Simán ment a magyarországi gyógykezelés megszervezése? - A két ország egészségügyi megállapodása alapján használatos zöld kártya beszerzése sajnos nem sikerült. Megjártam minden fórumot, de a papír kiadását megtagadták. Végül az udvarhelyi doktornő javasolta, hogy vegyem fel a kapcsolatot a Segítő Jobb humanitárius egyházi szervezettel. így is történt. Vonatra szálltam úgy, hogy csak a térképről tudtam Szeged létezéséről, s a zsebemben nem volt egyetlen hivatalos papír sem. - Szeged hogyan fogadta? - Teljesen ismeretlen volt számomra a város, de ez az eligazodásomban nem akadályozott. Különben is, amikorra én odaértem, dr. Tényi Mária, a Segítő Jobb professzorasszonya és dr. Dobozy Attila, a klinika igazgató professzora számomra már mindent elintézett. Husz Sándor docens és Kemény Lajos adjunktus pedig mindent megtett a gyógyulásom érdekében - Mennyi időt töltött a napfény városában? - Április 17-én, húsvét másnapjánérkeztem csúfos arccal, és június 17-én távoztam gyógyultan, amint erről maga is meggyőződhet. Közben számtalan ismerősre, barátra leltem. Közülük ketten már fel is kerestek itt, Erdélyben. Szeged az újjászületésem helye lett... Süli József Kors zakók Megesnek a világon olyan dolgok, amelyek nem feltétlenül a Rekordok könyvébe kívánkoznak, hanem inkább az újságok hasábjaira. Méghozzá azért, hogy egy-egy sztori nyilvánosságra kerülése után bárki felsóhajthasson: ez akár velem is megtörténhetett volna... • Fel akarják jelenteni a Vatikánt! Pilóták verekedtek a stewardess kegyeiért • Na, kiért kellene bunyózni? DACCA. A British Airways egyik bangladesi járatán repülök igencsak meglepődtek, amikor a főváros, Dacca fölé érve kipattant á pilótafülke ajtaja, és a megszeppent utasok tanúi lehettek a pilóta és a másodpilóta ökölpárbajának. A verekedés „zajaiból", a veszekedésből kiderült, hogy a két férfiú az egyik újdonsült légikisasszony kegyeinek birtoklásáért kapott hajba, és szép szóval nem tudták eldönten, melyiküket is illeti meg az „első éjszaka joga". Az utasok szerencséjére a két pilótát még a landolás előtt sikerült észhez téríteni. LE MUY. A francia Richárd Pointilleux (63) minden valószínűség szerint a világ legnagyobb szivarának boldog tulajdonosa. Elmondása szerint jobban vigyáz rá, mint egy babára. Az „újszülött" egyébként 1 méter 50 centi hosszú, és 3,5 kilós. Richárd autója tetőcsomagtartóján szállította haza a becses tárgyat, és a szivar egyelőre biztonságban érezheti magát: Richárd esküdt ellensége a dohányzásnak! • ISZTAMBUL. Amikor 1931-ben a fiatal Mecit feleségül vette Hediyét, valószínűleg mindketten úgy gondolták, boldogságuk örök életre szól majd. 1960-ban aztán egy semmiségen olyan csúnyán összevesztek, hogy megfogadták: soha többet nem szólnak egymáshoz. Bár a családban már mindenki megpróbálta kibékíteni őket - még közös gyerekeik is születtek az utolsó vita óta az öregedö házaspár nem hajlandó egymással beszélni. Igaz, egyetlen előnye azért van a dolognak: legalább nem vitatkoznak! • SHEFFIELD. Az angol Becky Vincent (28) furcsa szenvedélynek hódol édesapjával egyetemben: a második világháború óta gyűjtik a különbözó harci felszereléseket, főleg a tankokat. 200 hektáros birtokukon mintegy 80 harckocsi található, melynek legbüszkébb darabja egy 55 tonnás Chieftan. Becky egyébként nem csak nézegeti a tankokat, hanem vezetési leckéket is ad az érdeklődőknek. A tankok ágyúja természetesen üzemképtelen, egyórás „sétatankozás" pedig 80 fontba kerül. • ROCKHAMPTON. Ausztrália és Új-Zéland bennszülöttei furcsa lépésre készülnek: fel kívánják jelenteni a Vatikánt! A maorik szerint a „hivatalban" lévő keresztény Isten annyi helyet foglal el az égben, hogy az ó isteneiknek tulajdonképpen nem marad hely. Azt persze nem lehet mondani, hogy túlságosan haragosak lennének a maorik, terveik szerint ugyanis minden bizonnyal sikerül majd megegyezniük a pápával. Igaz, azt is közölték, hogy amennyiben ez nem lehetséges, perre viszik az ügyet az ausztrál bíróságon, ahol ennél furcsább ügyeket is tárgyaltak már. Úgy látszik, az égben is vannak hajléktalan csavargók... LONDON. A híres Tower Bridge talán időtlen idők óta otthont ad egy népes hollókolóniának. Az utóbbi hetekben azonban páni félelem fogta el a főváros lakóit. Persze, nehogy azt gondolja valaki, hogy a fekete madarak a Hitchcock-filmhez hasonlóan bárkit is megtámadtak volna, viszont kettő közülük olyan agresszív magatartást tanúsít madártársaival szemben, hogy azok sorra menekülnek a toronyból, így az lassanlassan kiürül. A félelem így már érthető, II. Károly király ugyanis 1662-ben megjósolta: amikor a hollók eltűnnek a toronyból, az London végét jelenti majd. • Egy igazán hosszú „családfa" PLOUGUIN. Napjainkban egyre többen érdeklődnek őseik iránt, azaz próbálják meg felkutatni családfájukat. Nagy a valószínűsége, hogy az egyik világrekorder a Chapalain família, melynek családfája 8170 „ágat" számlál, mindez leírva pedig csak egy 55 méter hosszúságú papíron fér el. Az „ósanya" egy breton hölgy, bizonyos Marié Chapalain, akit 1794. október 15-én két szökevény pap bújtatása miatt felakasztottak. Előtte azonban hat gyermeknek adott életet, ám 44 unokáját a fentebb említett ok miatt már nem láthatta. Idén augusztus 15-én egyébként összejött a család - Dzsibutitól kezdve Kalifornián át Ausztráliáig terjed a família -, Marié Chapalain szülőfalujában, Plouguinben találkozott mintegy 2500 leszármazott. BIRMINGHAM. Óriási botrányt váltott ki az ismert angol színésznő, Liz Hurley legújabb reklámszerződése, melyet az Estéé Lauder céggel kötött. Az ok: szemfüles újságírók kiderítették, hogy Liz nem kevesebb, mint 800 ezer fontot kapott neve aláfirkantásáért, ez aztán fellázította a vállalat munkásait. Többek között azt vetették az igazgató szemére, hogy ők hiába dolgoznak éjt nappallá téve a cég sikere érdekében, a legutóbbi vállalati évfordulón csak egy csokoládészeletet kaptak, igaz, arra az volt írva: Köszönjük! A szakszervezet vezetője a következő - szó szerinti - üzenetet juttatta el a vezetőségnek: „Azt hiszem, nem kell külön mondanunk az igazgató úrnak, hogy hova dugja a csokiszeletet!" Összeállította: Imre Mátyás