Délmagyarország, 1995. augusztus (85. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-25 / 199. szám

PÉNTEK, 1995. AUG. 25. BELÜGYEINK 3 A vajdasági magyarok mai drámai helyzetének ellenére sem mulasztották el a két vajdasági magyar szervezet, a VMDK és a VMSZ képviselői, dr. Szecsei Mihály, a VMDK alelnöke, Csorba Béla, a VMDK elnökségi tagja és Csubela Ferenc, a VMSZ elnöke, valamint Tóth Horti Gábor, a VMSZ alelnöke, hogy civakodjanak egy kicsit nemzetközi sajtótájékoztatójukon, amelyet Budapesten, a Határon Túli Magyarok Hivatalában tartottak. A tájékoztatót Törzsök Erika, a HTMH elnökhelyettese nyitotta meg. „Nagyon aggasztó a helyzet, az európai államrendszer huszadik századi felbomlásának harmadik hulláma rendkívül súlyosan érinti a szerbiai magyarságot - mondta Törzsök. - Szükség van a nemzetközi közvélemény figyelmének a felkeltésére". • (Budapesti tudósítónktól.) A Vajdaságban most zajlik az ötödik betelepítés. Az első világháború után az elűzött és lemészárolt magyarok és németek helyére költöztettek nagy tömegben délszláv lakosokat. A legnagyobb betelepítési hullám 1945 végén kezdődött, az ezekben a békeévtizedekben folytatott néma etnikai háborúval 700 ezer szerbet telepítettek a Vajdaságba. 199192-ben csaptak át a Vajdaság határain a mostani háború első menekülthullámai. Az elmúlt néhány hét alatt pedig közel 100 ezer krajinai szerb választotta új otthonául a Vajdaság elhagyott és nem elhagyott magyar és horvát lakásait, házait. Szávevics Margit, magyar származású szerb, a belgrádi kormány nemzetiségi minisztere néhány napja azt nyilatkozta az újvidéki tévében, hogy a krajinai szerb menekültek a Vajdaságban konkrét címekre mentek. A menekültáradat Vajdaságba irányításának egyértelmű a célja - állította Csubela Ferenc - megváltoztatni az etnikai összetétel arányát. a még magyar többségű településeket kisebbségbe sodorni. Zomborba ötezer, Apatinba nyolcezer menekült érkezett. Holott szerbiai nagyvárosok, mint például Nis, Kragujevác ötszáz, esetleg ezer menekültet fogadMeddig élnek még magyarok a Vajdaságban? A VMSZ elnöke, Csubela Ferenc fölhívta a figyelmet szervezeti jelképükre, az életfára, majd feltette a kérdést, hogy mikor következik be az az idő, amikor többé nem beszélhetünk vajdasági magyarságról. Konkrét választ Csubela elnök nem adott saját kérdésére, de amit elmondott, abból az következik, hogy ez az idő már nincs messze. tak. Valószínű, hogy a vajdasági magyarság aránya tizenhét százalékról most tizenöt százalék alá ment. Elmondta Csubela Ferenc, hogy fogadta őt Kovács László külügyminiszter, s a vártnál hosszabban tárgyaltak. Abban tudtak például ketten megegyezni, hogy ezt a kérdést a menekültek ideiglenes elhelyezése kérdéseként kell kezelni. Majd Szerbia más vidékein kell a menekülteket véglegesen elhelyezni. Meg hogy a magyar állam kész a párbeszédre, de fontosnak tartja a jószomszédi viszonyt. A határon túli magy.arok védelme prioritást élvez. A vajdasági magyar vezetők szerbiai ésmagyarországi vezetőkhöz fordulnak a vajdasági magyarság védelméért. Csorba Béla. a VMDK elnökségi tagja megrótta a amagyar sajtót,amiért gyéren és pontatlanul informál ebben az ügyben, s javasolta, hogy nyújtson a magyar állam humanitárius segítséget a Vajdaságba érkezett menekülteknek, ugyanakkor lépjen föl az etnikai viszonyok Korábban Ágoston András, a VMDK elnöke ezekről a kérdésekről ugyancsak tárgyalt Kovács László külügyminiszterrel. Elmondta Csorba Béla, hogy az önkormányzati vezetők helytállásától is függ, hová, mennyi menekültet sikerült berakni. Itt egy kicsit veszekedtek Csubela Ferenccel és Horti Tóth Gáborral, a VMSZ vezetőivel azon, hogy mikor ki volt önkormányzati ember, s kinek köszönhető az 1992-es betelepítési kampány nagy sikere. Ezt nem sikerült megnyugtatóan eldönteni, tény azonban, hogy a vajdasági magyarság lélekszáma félmillió volt a második világháború után, most pedig alig haladja meg a 300 ezret. Ez kolonializáció, mondta Csorba. Szerinte államközi megegyezéssel kell orvosolni a bajokat. Csubela Ferenc állítása szerint, a krajinai szerb menekültek mesélik, hogy őket vereségük után a szerb katonák űzték el azzal, hogy menjetek, nektek a vajdasági horvátok és magyarok házaiban van a helyetek. Azok közül, akik nem akartak útnak indulni, jó néhányan öngyilkosok lettek. A szerémségi horvátok jártak a legrosszabbul, a menekülthullám rájuk zúdult a legnagyobb erőszakkal. Öt horvát asszonyt megöltek. De Őrszálláson is erőszakoskodtak, onnan tizenegy horvát család menekült el. (A tudósító megjegyzése: a most elmenekültek valamikor hasonló honfoglalók lehettek, mert a zömében német lakosságú Őrszállást a második világháború után a titoista hatalom „csontra" kipucolta, a faluban alig maradtak a korábbi lakosok közül. Horvátok addig nem laktak ott.) A lakosság rettenetesen fél a lakások kötelező összeírásától is. Ezt a kormányzati utasítást néhány önkormányzat nem volt hajlandó teljesíteni. Csubela Ferenc azt állítja, hogy atrocitások, erőszakoskodások csak ott történnek, ahol a hatóságok ehhez hallgatólagosan hozzájárulnak. Csorba Béla pedig a módszer lényegére világított rá: először szélsőséges elemek házakat foglalnak fejszékkel és fegyverrel, ahogy például Herkócán is történt vagy két éve. Azután színre lép a hatóság, és megnyugtatja a lakosságot. Összehívják a falugyűlést, a falugyűlés önként hozzájárul, hogy beköltözzenek az idegenek a házaikba, hisz ott állnak ők is, és látszik rajtuk, mihelyt a rohamrendőrök kitették a lábukat, azonnal elszabadul a pokol. így történt most Szilágyin, az apatini járásban, ahol először nyolc házat foglaltak el az erőszakkal betolakodók, a többieket pedig önként beengedték. Az ezerkétszáz lakosú magyar kisközségben jelenleg több mint négyszáz menekült van. AVMSZ és a VMDK képviselői egyetértettek abban, hogy az igazi veszély a hosszú távú betelepítési tervekben van. Ha ezt sikerül véghezvinni, a vajdasági magyarság szomorú története befejeződött. A tiltakozó levelek a Vajdaságból elmentek. A lappföldi Rovaniemi kivételével, ahol a Télapó lakik, talán mindenhova írtak. A magyar társadalom, a szervezetek, a Világszövetség pedig hallgatásával a szerb nacionalizmusnak asszisztál. aaaaBBaaBi Ellentmondásos építőipar Az építőipar az idén januártól júniusig összesen 138,7 milliárd forint értékben végzett építési és szerelési munkálatokat. Ez az érték mintegy 18 százalékkal magasabb a múlt év első félévében mérthez képest. Ugyanakkor a volumenindex-mutató 1,5 százalékos csökkenést jelent. Ennek oka, hogy a mutató kiszűri az árváltozásokból adódó értékváltozást - közölte csütörtökön a Központi Statisztikai Hivatal. Az építési ágazatok közül kevésbé nőtt az építési szakés szerelőipar teljesítménye. Ezzel szemben visszaesést tapasztaltak a mélyépítő iparban és az épületfenntartás és korszerűsítés ágazatban. Idén, a második negyedévben 12,5 milliárd forinttal több új szerződést kötöttek, mint az első negyedévben. Ez azonban volumenét tekintve 23,5 százalékos csökkenést jelent az elmúlt év azonos időszakához képest. Legkevesebb új szerződést a magasépítő-ipar és az épületfenntartás és -korszrúsítés alágazatokban kötöttek. A megkezdett és átadott építmények száma és értéke 1995. második negyedévében alatta maradt az egy évvel korábbinak. (MTI) Találgatások Nagy Sándn utódáról Az MSZOSZ szóvivőjét meglepte, hogy egyes szakszervezeti tisztségviselők Nagy Sándor elnök utódlásával vannak elfoglalva. Bálint Attila csütörtökön elmondta: az egyik napilapban megjelent nyilatkozatok nem vallanak érett politikusokra, hiszen szakszervezeti vezetők el nem döntött kérdések alapján bonyolódtak találgatásokba. A miniszterelnökhelyettesi poszt még csak terv, viszont Nagy Sándor ténylegesen az MSZOSZ elnöke. Amennyiben a szakszervezeti vezetőknek véleményük van az utódlásról, azt elsősorban az illetékes testületi ülésen kellene előadniuk. • Az országyúlési képviselők egyik „rangidőse" Rózsa Edit szegedi képviselőnő. Tíz évvel ezelőtt került be a Parlamentbe, s azóta megszakítás nélkül tagja a törvényhozásnak. A szeptember elején kezdődő országgyűlési ülésszak előtt kérdeztük a szabaddemokrata képviselőnőt néhány időszerű történésről. • Huzamosabb ideje emlegetik az MSZP-SZDSZ koalíció krízisét és azt jósolják, hogy a két párt „szétszedi a babaruhát", nem kormányoz együtt mandátuma lejártáig. Ön hogyan vélekedik erről? - A koalícióval kapcsolatban többféle kérdés merül fel az ellenzék részéről: az egyik, hogy meddig működik, mikor bomlik föl? A másik, számomra sokkal fontosabb kérdés, hogy hogyan működik? Tehát azokat az ígéreteket, amelyeket a két párt választási programjában meghirdetelt, mennyire képes és alkalmas valóra váltani. Mint a kisebbik koalíciós párt képviselője úgy vélem, az első évben a koalíció nem tett meg mindent, nem volt elég bátor, hogy megtegye azokat a lépéseket, amelyeket 0 KÉRDÉS Az országgyűlési képviselőhöz Nem volt eléggé bátor a koalíció" w a választási és a gazdasági programban felvázolt, valamint az előző évi költségvetésből adódó korrekciókat végrehajtása. Ezt az első hat hónapban nem telte meg, s úgy érzem, helyelte túlságosan sokat foglalkozott a koalíció bírálatára adotl válaszokkal, illetve ezek megfogalmazásával. Nem volt zökkenőmentes a két frakció, továbbá a kormány és a kormánypárti frakció működése sem, s azt hiszem, ez is oka lehetett annak, hogy azok a dolgok, melyeket én magam, mint szegedi kormánypárti képviselő is elváriam, nem valósultak meg. Ezt azért hangsúlyozom, mert azok az Intézkedések viszont - Bokros-csomag, gazdaságpolitikai lépések -, amelyeket már részben meghozott az Országgyűlés, vagy a jövőben hoz meg, megfelelő előkészítés nélkül történtek. • Mi a véleménye a gazdasági miniszterelnök-helyettesi posztról? - Úgy érzem, ez egyfajta rossz kompenzáció. Murphytörvénye szerint ugyebár, ha valahol baj van, akkor létrehozunk egy hivatalt, vagy egy funkcióra kinevezünk valakit... Én nem hiszem, hogy ez a megoldás. Strukturálisan kellene a megoldást keresni, megvizsgálni, hogy melyek azok a törvények, amelyek ezeken a problémákon úrrá tudnak lenni. Mosl ez a legfontosabb, nem pedig az, hogy egy személyt keressünk, akinek nyilván idő kell arra is, hogy a problémákat átlássa. Ez megint késleteti azoknak a lépéseknek a megtételét, amelyekre már utaltam az előző kérdés kapcsán. Rózsa Edit • Ön szervezte meg elsőként Szegeden a lobbykört. Öpusztaszer esetében hogyan lobbyzik a képviselőnő? - Ópusztaszer és még sok minden más is „belefér" ebbe a kérdéskörbe. A szegedi Tisza-híd lezárásából adódó költségekre, az algyői méregraktárra utalok, amelyek nem kizárólag szegedi költségvetést terhelő kérdések. Ezek olyan problémák, amelyekben az országos költségvetésnek, és különböző alapoknak is részt kell vállalniuk. Ami Ópusztaszeri illeti, ez már konkrétabb dolog és ebben az ügyben már konkrét lépések is történtek. Alelnöke vagyok annak az ópusztaszeri millecentenáriumi önkéntes parlamenti bizottságnak, amely koordinálja a fontosabb intézkedéseket és feladatokat e téren. Hogy a költségvetés aránytalanul kevés pénzt szánt Ópusztaszerre, ez szerintem csak átmeneti dolog és figyelmetlenségből adódik. Én azt gondolom, hogy a történészek vitája arról, hogy Ópusztaszer legenda-e vagy sem, teljesen mellékes. Minden nemzet történelmében vannak legendák. Én egyébként, amikor megnéztem a csodálatosan felújított körképet, akkor javasoltam Török András államtitkár úrnak: jó lenne ajánlani az iskoláknak, hogy a magyar történelem oktatását itt kezdjék el! Az általános iskolások itt szembesüljenek azzal az élménnyel, ami számomra, mint magyar ember számára, lenyűgöző volt. Úgy vélem, hogy ezek a benyomások sokkal mélyebb hatást gyakorolnak az emberre, mint amikor valaki kiáll és a magyarságával hivalkodik... K.F. í & I lyan rendezvényt fogad ezen a hétvégen Szeged városa, melynek nyugodtan odaítélhetjük a jelzőt: egyedülálló. Túlságosan is. A III. magyar-román polgárfórum az egyetlen olyan magyar-román civil szervezetnek az éves fóruma, amely egyaránt jelen van Magyarországon és Romániában. Jelenleg a legjelentősebb rendszeres megnyilvánulási lehetősége a magyar-román történelmi megbékélésnek: városunkban három napon keresztül 30-35 magyarországi román és magyar, illetve ugyanennyi romániai magyar és román polgár folytat kötetlen eszmecserét közös dolgainkról. A Magyar-Román Baráti Társaság 1988 óta végzi sokszor reménytelennek tűnő munkáját. Még nem csillapodott le a Marosvásárhelyen és Szatmárnémetiben gerjesztett etnikai összetűzések heve, amikor Pécsett a társaság magyar és román tagjai a barátságban egymás mellett élés, a polgári megegyezés mellett emeltek szót. Így kezdődött. Magyarországon sokan csak legyintettek rá, vagy naiv kezdeményezésnek tartották. Romániában ugyancsak megalakult a baráti társaság. Független román értelmiségiek nem is keveset kockáztattak a nyílt rokonszenvezésseL A megerősödő nacionalista mozgalmaktól a társaság hideget-meleget kapott. A civil kapcsolatok szervezése mégis folytatódott. Akiknek érdekükben állt nemzetpolitika szintjén tartani és el nem múlónak titulálni a magyar-román szembenállást, veszélyt láttak benne. Nem az alapszerződésekkel alátámasztott politikai egyezség, hanem a polgári megbékélés veszélyét. Az első polgárfórumot Pécsett rendezték, a másodikat tavaly Brassóban. Emlékszünk rá, hiszen a résztvevőket is meglepte Ion Iliescu megjelenése és az a mód, ahogyan a román elnök lényegében tudatta a megbékélőkkel: a megbékélés megtörtént. Persze ez a megjelenés is jelezte: a polgárfórumok olyan irányba haladnak, hogy azok - saját sikerként - felhasználhatók a napi politika céljaira. Nem kis eredmény. Minél bukdácsolóbb lett a politikai viszony rendezése, annál nagyobb sikereket tudhatott magának a civil szerveződés, bár egyik a másik nélkül soha nem érhet el igazi sikert. at ÜLJ i baráti társaság megbékélési receptjét a mindennapi élet adja. Abból indul ki, hogy a vegyes lakosságú romániai településeken magyarok és románok sokszor egymásra szorulva békességben tudnak élni, így ebből a világból, az „egyszerű emberek" világából kell erőt meríteni a barátsághoz. történelmi megbékélés roppant feladat, megvalósításában mindenkinek részt kell vállalnia: a parlamenteknek, a kormányoknak, a tudományos intézményeknek, az üzleti vállalkozásoknak, az iskoláknak, az egyházaknak, a sajtónak - mindenkinek!" - ez a polgárfórum szegedi programja. Sok sikert hozzá! MODUL BAU SCHINDLER TETOABLAKOK 63X100 26 OOO Ft 78x120 30 OOO Ft 78x140 32 OOO Ft Szened. Csongrádi sgt. 27. Szentes, József A. u. 24 Tel.: 62/474-4HV 62/491-022.Tel.: 63/314-011 Szígoi - vízumkényszer nélkül Mindezt Kiss Elemér, a Miniszterelnökségi Hivatal államtitkára jelentette be a kormány csütörtöki ülését követő sajtótájékoztatón. Elmondotta, hogy a kabinet foglalkozott azzal a vizsgálattal, amelyet e kérdéskörben a Belügyminisztérium, illetve a Külügyminisztérium készített. Ez alapján döntöttek úgy, hogy elsősorban a beutazási rendszabályokat szigorítják meg, de nem kerül sor vízumkényszer alkalmazására. A helyzetet a kormány a későbbiekben ismét értékeli, s azután dönt arról, hogy elegendőek voltak-e az említett szigorítások, vagy mégiscsak szükség lesz a vízumkényszer alkalmazására. Nem született kormánydöntés a jövő évi költségvetéssel, valamint az adórendszer tervezett változtatásával kapcsolatban. Ennek az az oka, hogy a Pénzügyminisztérium által folytatott előkészítő munkát még nem sikerült befejezni. így a csütörtöki kormányülésen a témáról konzultáció folyt. Kiss Elemér szerint az érintett felek között közeledtek az álláspontok és már csak néhány Egyelőre nem vezet be a kormány vízumkényszert az ország keleti és déli szomszédaival szemben. Ugyanakkor lényegesen szigorúbb lesz az útlevélellenőrzés, a vámvizsgálat, következetesebben alkalmazzák az idegenrendészeti szabályokat és sűrítik a munkaügyi ellenőrzéseket, hogy kiszűrjék az illegálisan hazánkban dolgozó külföldieket. vitatott kérdés maradt. A kormány várhatóan augusztus 31-i ülésén dönt a jövő évi költségvetés parlamenti előterjesztéséről. Engedélyezte a kormány a Postabank és Takarékpénztár Rt.-nél a külföldiek számára a tervezett alaptőkeemelést. A döntés értelmében a bank külföldi tulajdonosainak együttes részaránya a jelenlegi 20 százalék helyett a mindenkori jegyzett tőke 40 százalékáig terjedhet.