Délmagyarország, 1995. augusztus (85. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-23 / 197. szám

SZERDA, 1995. AUG. 23. BELÜGYEINK 3 • Az államfő beszédében utalt arra is, hogy a kollégiumok bizonyos mértékben a „hűség építésének eszközei"; egyfelől új otthont jelentenek a hallgatóknak, de reményei szerint eljutunk odáig, hogy egy-egy önkormányzat éppen a kollégiumi helyek, vagy ellátások kifizetésének átvállalásával járul majd hozzá tehetséges vidéki fiatalok kollégiumi elhelyezéséhez, cserébe pedig az otthoni, a tehetséges diákját kollégiumba küldő közösség szolgálatát követeli meg. Göncz Árpád szerint érdemes lenne feltámasztani a népi kollégiumok rendszeréi. Azt tudomásul kell venni, hogy az ország egyfajta „érték-közi" állapotban van, mindez azonban a fejlődés lehetőségét hordozza magában - mondta a köztársasági elnök, s ajánlotta a fiataloknak, hogy őrizzék meg mindazt, ami a magyar múlt kollégiumi hagyományaiból, diákönkormányzati értékeiből használható. A háromnapos találkozó a megnyitót követően a felsőoktatás jövőjéről rendezett politikai fórummal folytatódott a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, ahol a parlamenti pártok képviselői fejtették ki nézeteiket a témáról. • Göncz Árpád szerint Ismét szükség volna a népi kollégiumokra Göncz Árpád szerint a felsőoktatási kollégium egyidejűleg a fiatal kor alakulásának legfontosabb színtere, az emberformálás eszköze és a közélet iskolája. A köztársasági elnök kedden Debrecenben, a felsőoktatási kollégiumok III. országos találkozójának megnyitásakor emlékeztetett rá, hogy milyen szerepet játszottak történelmünkben a híres,kollégiumok, mint például a sárospataki, a pápai, vagy éppen a debreceni. A kollégiumok a tehetséggazdálkodásban és -fejlesztésben, valamint a felzárkóztatásban ma is fontos szerepet töltenek be; élő-lüktető emberi közösségek, amelyekben az emberi együttlét az önnevelés egyik legfontosabb eszköze - mondta Göncz Árpád. Fóris Gabriella, a Független Kisgazdapárt oktatási szakértője kifogásolta, hogy a kormányzat nem döntötte el: húzóágazatnak tekinti'-e a felsőoktatást. Szerinte Magyarországon, ahoi alacsony a diplomások száma, a felsőoktatásban bármilyen megszorítás tragikussá válhat. Pokorni Zoltán, a FideszMagyar Polgári Párt országgyűlési képviselője „óhajok és vágyak gyűjteményének" nevezte azt az országgyűlési határozat-tervezetet, amelyet a kormány a felsőoktatás fejlesztéséről terjesztett be a parlamentnek. Szerinte ezt a kérdést törvényben kell szabályozni, összekapcsolva a tandíjfizetéssel. A Fidesz úgy véli: a tandíj bevezetése értelmetlen és erkölcstelen, ha nem párosul a felsőoktatás fejlesztésével - mondta a képviselő. Bretter Zoltán, az SZDSZ parlamenti képviselője szerint a kormányprogram kidolgzásakor jelentős összeget szerettek volna a felsőoktatás fejlesztésére fordítani, ami akkor hiúsult meg, amikor szembesültek az ország valós gazdasági helyzetével. Védelmébe vette a fejlesztéssel kapcsolatos határozat-tervezetet, mondván éppen a törvény előkészítéseként „szakmai kérdésekben alakít ki konszenzust". Elismerte viszont, hogy a tandíjrendelet bizonyos mértékig összemossa a hallgatói juttatásokat: a tandíjat, a szociális és a tanulmányi szolgáltatásokat. Dobos Krisztina országgyűlési képviselő emlékeztetett rá, hogy a kormány és ellenzéke hajdanán egyetértett a felsőoktatás fejlesztésének fontosságában, mert „érték az, ha tudást adunk, amivel az integrált Európába mehetünk". Az MDF-es politikus szerint az elmúlt hónapok azt bizonyítják, hogy a kormány nem ebbe az irányba halad. A tandíjrendeletet rossznak és elhamarkodottnak minősítette, a fejlesztésről szólva pedig azt mondta: nemcsak a felsőoktatás, hanem a kollégiumi rendszer is fejlesztésre szorul. Kovács Kálmán, a KDNP országgyűlési képviselője úgy vélekedett: a kormányzat azzal, hogy törvény helyett országgyűlési határozatban kívánja a felsőoktatás fejlesztését szabályozni, jelzést küldött a társadalomnak. Ez pedig szerinte nem más, minthogy a korábbinál alacsonyabb szintre helyezte a magyar felsőoktatást. Orosz István, az Országgyűlés oktatási bizottságának szocialista elnöke arra emlékeztetett, hogy a tandíj bevezetéséről még az előző kormányzat terjesztett be törvényt 1993-ban, s a díjazást 1994. szeptemberében kellett volna bevezetni. A feltételek híján ezt nem tették meg, s bár a feltételek azóta sem változtak, az ország gazdasági helyzete viszont indokolja a lépést. Ő maga egyébként tandíj-ellenes - közölte az MSZP-s politikus - s ő is kifogásolta, hogy a rendelet összemossa a hallgatói juttatásokat. A felsőoktatási kollégiumok találkozója ma a hallgatói juttatások rendszerével kapcsolatos vitafórummal folytatódik Debrecenben. (MTI) • A potyautas Rendőrkézen egy vonatdobáló Az Encsi Rendőrkapitányság ügyeletére augusztus 17-én a délutáni órákban érkezett a bejelentés, miszerint a Miskolc -Hidasnémeti között közlekedő személyvonatot ismeretlen személyek megdobálták, és a szerelvény egyik ablaka betört, személyi sérülés azonban szerencsére nem történt. A forrónyomos csoport azonnal a helyszínre sietett. Az ügy részleteiről kedden Molnár Ferenc százados, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság sajtótisztje elmondta, a nyomozók megállapították, hogy az ominózus vonaton a kalauz egy fiatalokból álló öttagú csoport jegyeit kezelte, akik közül kettőnek nem volt érvényes menetjegye. A bliccelőket Méra állomáson leszállásra szólította fel, annak azonban az egyik fiatalember nem akart eleget tenni. A vonatvezető erélyes fellépésének köszönhetően a helyzet megoldódni látszott, a fiatalok leszálltak a vonatról. Szitkozódásaik, fenyegetőzésük mellett elindult a vonat, amelyikre a fiatalabbik fiú még fellépett, majd pár méter után leugrott a peronra és onnan kővel „megsorozta" a vonatajtó ablakát. Tanúmeghallgatások, szembesítések után a rendőrség elfogta a két fiatalt. A kihallgatások során tisztázódott, hogy a veszélyes bűncselekményt csak az egyikőjük, egy 15 éves novajidrányi fiú követte el, aki a cselekmény elkövetését elismerte. Az Encsi Rendőrkapitányság közlekedésbiztonsága elleni bűntett alapos gyanúja miatt folytatja a további eljárást. A MÁV Rt. Miskolci Üzletigazgatósága kitünteti azt a két rendőrtisztet, akik az ügy gyors kivizsgálását elvégeztek. (MTI) • Az SZDSZ nem tartja elégségesnek az önkormányzatok jövő évi finanszírozására szánt 414,5 milliárd forintot, valamint továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a személyi jövedelemadó 35 százaléka a helyi önkormányzatokat illesse. A Szabad Demokraták Szövetségének Ügyvivői Testülete Az SZDSZ kevesli... keddi ülésén négy pontban rögzítette álláspontját a vitatott kérdésekkel kapcsolatban. Eszerint a kisebbik koalíciós párt nem tartja elégségesnek az önkormányzatok jövő évi finanszírozására a kormány által javasolt 414,5 milliárd forintot. Az ÜT úgy véli: ha ezt az összeget a parlamenti vita során nem sikerül megemelni, jövőre működési zavarok léphetnek fel az önkormányzatoknál, méghozzá azok nagyságától függetlenül. • Hatékonyabb a munkaerő-közvetítés Első helyen: sógor, koma, jó barát Új típusú együttműködésre törekszik a gazdálkodókkal az Országos Munkaügyi Központ. Az egyik cél, javítani a munkaerőközvetítés eredményességét. Mint a központ nemrég készttett felméréséből kiderül, a cégek munkaerőigényét kirendeltségeik még 40 százalékban sem elégítik ki. Az elhelyezkedők több mint 19 százaléka hirdetések. 8 százalékuk pályázatok útján nyeri el az új állást. A magánirodák csak 0,8 százalékkai részesednek a közvetítésből. Igen magas, 32 százalékos részt képvisel az úgynevezett egyéb mód; azaz a rokoni, baráti kapcsolat, a cégeknél indított képzés. Az utóbbi néhány évben a munkaerőközvetítésben nagyobb szerepet kapott a hirdetés, illetve az úgynevezett egyéb kategória, ezzel arányosan csökkent viszont az állami munkaerőközvetítés szerepe. Az állami közvetítők csökkenő részesedésének egyik oka, hogy nagy az eltérés a regisztrált munkanélküliek, valamint a cégek munkaerőigényének területi és szakmai struktúrája között. Ok az is, hogy az állami munkaerőközvetítés szolgáltatásait többnyire csak azok a cégek veszik igénybe, amelyek alacsony bérért kevésbé kvalifikált munkaerőt keresnek. Ezt a megállapítást igazolja, hogy a munkerőközvetítő irodához bejelentett álláshelyek összetétele számottevően eltér a vállalati felmérés során megismert üres álláshelyek struk-. túrájától. Az állami munkaerőpiaci szervezet közvetítési részesedését úgy tudná növelni, ha javítaná napi kapcsolatát a vállalkozásokkal. Főként a kisebb cégek munkaerőigényének megismerése fontos, mert általában ezek a vállalkozások vesznek fel több dolgozót, mint amennyit elbocsátanak. (MTI) • Európaiságunk legjobb bizonyítéka az, hogy válaszokat keresünk az Európát foglalkoztató problémákra. A soknemzetiségű KözépKelet-Európa, a háború dúlta Délkelet-Európa önismeretéhez, a világ számára az e térségről kialakítható valóságos képéhez is hozzájárulhat a Szeged-Szabadka-Temesvár „háromszögben" tartott, konfliktusmegelőzésre koncentráló nemzetközi tanácskozás. E rendezvénye is igazolja, hogy a magyar integrációs törekvéseket a civil kezdeményezések eszközeivel segíti a néhány éves Európa Ház, illetve a mögötte álló egyesület, alapítvány. Az Európa Ház igazgatójával, Barabás Miklóssal beszélgettünk. • „Tanácskoznak, miközben a Délvidéken halomra öldösik egymást a népek" - mondta egy ismerősöm A konfliktusoktól a békés együttélésig című nemzetközi szemináriumról. Mi a szerepe a civil szervezetekm Az Európa Ház igazgatójához „A beszélgetés konfliktuskezelő módszer" nek az európai konfliktusok kezelésében? - A nagy, kontinenst érintő problémák megoldásához a kormányok, a központi akarat, a hivatalos szervezetek elhatározása roppant kevés. Elmozdulni, eredményt elérni a civil szervezetek, az érintett emberek beavatásával, egyetértésével lehet. Rá kell ébrednünk: megváltoztatható a világ. A délvidéki háborút illetően illúzióink nincsenek. Nehéz olyan megoldást találni e konfliktusban, melynek közvetlen szemlélői vagyunk. .Viszont tétlenek sem maradhatunk! A civil szervezeteknek keresniük kell azokat az utakat, módokat, amelyeken keresztül befolyásolhatjuk az eseményeket. A mi módszerünk: a beszélgetés. Mert aki beszélget, kevésbé lesz hajlandó lövészárokból lőni a másikra. • A történelem ismétli önmagát. Ez az igazság egy emberöltőn belül is tapasztalható. Ezért kérdezhetjük, kissé talán naivan: együtt kell élnünk a történelmi léptékű konfliktusokkal? - Mindig lesznek konfBarabás Miklós liktusok. De azt a kulturált megközelítést kialakíthatjuk magunkban, amelynek eredményeként felismerjük a potenciális konfliktusforrásokat. A kiváltó okok megszüntetése nehezebb és hosszú távú feladatot jelent. Viszont a konfliktusokat a mindennapokban civilizált módon kezelhetjük. A konferencia résztvevői azért mennek ki a Kárász utcára, azért utaznak el a háborús vagy etnikai konfliktusoktól sújtott vidékekre, hogy e felfogáshoz partnereket találjanak. • A résztvevők - több mint negyven ember 15 országból érkeztek Szegedre. A különböző nációkhoz tartozó, eltérő felkészültségű és korú személyek tanácskozásának mi az üzenete? - Lényeges jellemzője ennek a rendezvénynek, hogy minden jelentkező eljött, pedig időközben súlyosabbá vált a háborús helyzet, s egyeseknek hatalmas utat kellett megtenniük. A véletlenszerűen kialakult társaság beszélget. A román a magyarral, a norvég a szlovénnal az első pillanattól kezdve a diplomaták szerint talán kényes kérdésekről is őszintén szól, megismeri a másik álláspontját. A közvetlen tapasztalatszerzés pedig azt demonstrálhatja: Európának e sokféle nép lakta, sokszínű kultúrájú vidéke nem potenciális veszélyforrás, hanem gazdagodásunkat szolgáló, figyelemre, gazdasági fejlesztésre méltó terület. D. I. i . legfrissebb hírek szerint mintegy 90 ezer krajinai szerb menekült érkezett eddig a Vajdaságba. A horvát területen önhatalmúlag kikiáltott Krajinai Szerb Köztársaságnak - melyet a boszaniai szakadárokon kívül senki el nem ismert - szinte egész lakossága távozott Szerbiába, annak is a jól termő, a szegény országban is viszonylag gazdag vidékére, Vajdaságba. (Azért használom a „távozott" kifejezést, mert szemtanúk szerint - s ezt a változatot egyre többen megerősítik - nem kényszeritették őket menekülésre a horvátok, hanem önjelölt vezéreik szóltották fel a szerb népet, hogy távozzék az Ígéret Földjére, a csonka-Jugoszláviába.) Most, hogy mák csaknem 100 ezren vannak, a vajdasági tartományi vezetőség is belátta, hogy pattanásig feszült a húr és kitette a „Megtelt" táblát. A jövőben dél felé irányítják az otthonaikat elhagyó és Szerbiában letelepedni kívánó krajinaiakat. (Állítólag Marticsék azt is ígérték a távozóknak, hogy Koszovóban, a „szerbség bölcsőjében" kapnak majd helyet, ott élhetnek tovább.) Azon felül, hogy. az ember őszintén és mélységesen együtt érez a hányatott sorsú emberekkel, akik egy élet „termését" hagyták hátra otthonaikban, elgondolkodtató és elszomorító a tény: ismét érvényesült a kiszorítósdi! A Lebensraum (élettér)-elmélet nyilván nem ismeretlen a történelem könyveket forgató emberek előtt. Most ennek a gyakorlati példáját láthatjuk a Délvidéken! A vajdasági horvátok százszámra hagyják el otthonaikat, mert egyszerűen elűzik őket: éjszaka egyszerkétszer csörög a telefon, pakoljatok, szól az utasítás, s a család csomagol. Menti az életét. A magyarokkal ez - eddigi értesüléseink szerint - még nem történt meg. De az már igen, hogy egy 3 ezer lélekszámú Zomhor környéki, többségében magyarlakta faluba 500 krajinai családot telepítettek be, akik bizony nem válogattak az eszközökben és az üresen álló házakat elfoglalták! Nem nehéz elképzelni, hogy mit jelent egy ilyen közösségben a nemzetiségi összetétel szempontjából az erőszakos betelepítés. Arról nem is beszélve, hogy a Knin környékéről érkezettek között sok a katonaviselt férfi, aki egyenesen a harctérről jövet indult a nagy útra, fegyvereit magával hozta, önérzetében alaposan megtépázva, netán bosszúvágytól is telve, igyekszik magának és családjának életteret biztosítani... S

zóval, kint van a kis-jugosziáv-bosnyák határon a „Megtelt" tábla, a bebocsátásra várókat pedig nem észak, hanem dél felé irányítják. Igen ám, de a Koszovóba nem szívesen mennek a krajinaiak, mert ott a lakosság 90 százaléka albán nemzetiségű, s ott akármennyire is államalkotó nemzet fiaiként tartják őket számon - kisebbségben vannak. Ennek ellenére a jugoszláv hatóságoknak eddig sikerült mintegy 1000 családot betelepíteni ebbe a déli tartományba. Az USA azonnal reagált: tiltakozik a lakosság etnikai összetételének megváltoztatása miatt! Érdekes. Azóta az foglalkoztat, hogy - bár a délvidéki betelepítések kezdete után a magyar kormány is csak egy hét elmúltával hallatta hangját - a világ első számú hatalma miért nem tette még szóvá a kis-jugoszláv kormánynál a lakosság etnikai megváltoztatásának immár egyértelmű tényét? SCHINDLER TETŐABLAKOK 63X1OO 26 OOO Ft ^UfllHII MII 78x120 30 000 Ft MUUUL BAB 78x140 32 ooo Ft Szeged, Csongrádi sgt. 27. Szentes, József A. u. 24. Tel.: 62/474-481, 62/491-022.Tel.: 63/314-011 • III. magyar-román polgárfótum A megbékélés jegyében A Magyar-Román Baráti Társaság a hét végén Szegeden rendezi meg a III. magyar-román polgárfórumot. Az évente megtartott tanácskozást három évvel ezelőtt kezdte meg a társaság a magyar-román polgári megértés és barátság jegyében. A háromnapos szegedi ülésszak témája: „Egymás mellett barátságban ", alcíme pedig: „A barátsági munka motivációi, eszközei és módszerei". A találkozón 30 magyarországi magyar és román és ugyancsak 30 romániai román és magyar polgár vesz részt. A szervezők kötetlen, világos és őszinte párbeszédet kívánnak, e szavakkal fejezve ki szándékukat: „A történelmi megbékélés roppant feladat, megvalósításában mindenkinek részt kell váljalnia: a parlamenteknek, a kormányoknak, a tudományos intézményeknek, az üzleti vállalkozásoknak, az iskoláknak, az egyházaknak, a sajtónak - mindenkinek! Nekünk, a baráti társaságnak marad a legszélesebb és legérzékenyebb terület: az «egyszerű emberek» világa. A mi munkánk az, hogy szellemileg, lelkileg, érzelmileg előkészítsük az embereket a megbékélésre. Erről kell beszélnünk Szegeden!". A III. magyar-román polgárfórum megnyitója augusztus 25-én 9 órakor lesz a Kígyó utca 4. alatti MTESZszékházban. A munkaülés 25én 10.30-kor, 26-án 9.00-kor, 27-én 8.00-kor kezdődik.