Délmagyarország, 1995. augusztus (85. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-21 / 195. szám

6 RIPORT DÉLMAGYARORSZÁG > HÉTFŐ, 1995. AUG. 21. Beígérte még a hallgatóságnak az új forintot (ha az FKGP kerülne majd hatalomra), elég volt a bérrabszolga társadalomból - jelentette ki. A mondottakat nagy ovációval fogadta a többszázas hallgatóság. Amíg dr. Torgyán beszélt, megjelent egy helikopter a tömeg fölött. Fülsüketítő zaja félelmetesen hatott. Tett néhány tiszteletkört, majd a közelben landolt. Hát, ez mi? - kérdezték többen. Hát, ez a következő. Egy derék magyar polgár megkereste a budapesti őrezredet, hogy felajánlja szolgáltatásait. Nevezetesen: augusztus 20-án Ópusztaszer fölött ingyen megröptetné a miniszterelnököt, illetve a közönséget is. Az öreg „kávédaráló" látványán elszönyűlködtek az őrezredesek, és megköszönték az úrnak a felajánlást, de inkább nem. Nos, helikopteresünk elég kitartónak bizonyult, mert mégis elröpült Ópusztaszerre, leírt néhány kört, mikorra rádión szóltak neki, ugyan szálljon már le. Hogy volt-e repülési engedélye, mégis, hogyan jutott el idáig, nem sikerült kiderítenünk. Miért fontos ezt a momentumot megemlítenünk? Mert ez is '95-ös ópusztaszeri augusztus 20-i ünnepséghez tartozik. Miként a mértéktartó Horn-beszéd, a szokásosnál színtelenebb Torgyán-monológ, a Feszty-körkép rolójának lehúzása, a birkapörkölt, a csapolt sör. És az eső. V. Fekete Sándor val, vagy egyetlen miniszterelnöki utasítással megváltoztatni. Történelmi feladatunk a szomszéd népekkel való megbékélés, nem azért akarunk szerződéseket kötni, mert azt utasításba adta volna valamelyik „főváros", a parancsot a történelem adja. Bízzunk önmagunkban, Az egykori agusztus 20-i munkás-paraszt találkozókon edződött fotóriporter kollégák javallották: A Jó lesz idejében elindulni Ópusztaszerre, mert sokat mondanak az utolsó simítások, az előkészület képei. így aztán tegnap már hajnali negyed 8-kor ott bóklásztunk a totális reménytelenséget tükröző sátorvárosban. Az emlékparkban a vendéglátás, a szórakoztatás, a kereskedelem széles skálája képA viseltette magát. Es természetesen szépen felsorakoztak a pártok is. A reménytelenséget a csapni való időjárás írta a szervezők, rendezők, az ünnepségtől politikai, gazdasági hasznot remélők arcára. • Egy esős vasárnap Ópusztaszeren A miniszterelnöknek sincs varázspálcája ahogy honalapító őseink, vagy fél évszázada a földosztók és a földre várók is ezt tették - mondta Horn Gyula. A miniszterelnök beszédét követően a megyei közgyűlés Alkotói Díját vehette át: dr. G.inther Béla, Csongrád megye nyugalmazott főjegyzője; Szucsán András, csongrádi tanár; dr. Tóth Gyula, szentesi vízilabdamesteredző; az üllési Fonó Néptáncegyüttes és a Szeged Táncegyüttes. Az ezres hallgatóság előtt rövid beszédet mondott Szalay István, Szeged polgármestere, az új búzából sütött, nemzeti színű szalaggal átkötött kenyeret Kecskeméti János, (ipusztaszeri polgármester szegte meg. A hi\atalos ünnepség befejezése után a miniszterelnököt a;c érdeklődők szoros gyűrűje vette körül. Lépésben tudott haladni a pártok sátra felé. Mikorra az Árpád emlékműtől az események, a sátrak sűrűjéhez ért, akkor már egy másik pártelnök, a kisgazdáké mondta a magáét egy kisebb színpadon. Torgyán József szerint jelenlegi vezetőink tanulhattak volna államalapító elődeinktől. Az ország kiárusításával vádolta a kormányt, amely a magántulajdon szentsége helyett a 'olvajok társadalmát hozta létre. De ezen ne is csodálkozzunk - szólt a kisgazdák vezetője - , hiszen: „Akik nem is olyan régen az osztály nélküli társadalmat hirdették, azok most a kapitalizmust építik. Hiába húz mclgára a farkas báránybőrt, attól még farkas marad..." Palavicini őrgróf megkóstolja az új kenyeret. Vajon mit kérdez Torgyánnétól a miniszterelnök? (Fotó: Enyedi Zoltán) A kisgazdák vezére nem kímélte a jelenlegi kormányt • A szakadó esőben üresen ásítottak a sátrak. Teljesen érthetetlennek tűnt, ugyan ki a csodának főzik gőzerővel üstnyi bográcsok tucatjaiban a pörköltet, amikor az emberek (munkások, munkanélküliek, parasztok, értelmiségiek) bolondok lettek volna ilyen időben kimozdulni otthonról, a jó helyről. A pártok aktivistái - az örök, elszánt optimisták - műgonddal rendezgették szórólapjaikat, hogy az arra járó, zavart mosolyú ünneplők kezébe nyomják, akik aztán az első kukába helyezték azokat. A szegedi Boszorkány Kommandó markos legényei - ponyva alá húzódva, békésen kávézó - jó kedélyű csoportnak álcázták magukat. A kisgazdák korán kelnek, legelőször az 6 alkalmi főhadiszállásukon látszott mozgás. Egy idős, szemüveges atyafi csak úgy volt hajlandó társalogni, hogy közben a sarkán ült: - A fene se látott még ilyen komolytalan embereket, mint a meteorológusok. Jó időt mondtak mára. Sót, 32 fokot. Tessék, nézzék meg, mi lett belőle! A Feszty körképet tegnap nem nézhették meg az ünnepségre egybegyűltek. A rendezők hatalmas tömegre számítottak, a klíma-berenedezés miatt azonban csak korlátozott számban lehet beengedni a vendégeket, így az egyszerűbb megoldást választották. Sokan csalódottan fordultak sarkon a bejáratnál, amikor megtudták, hogy nincs látogatás. Egy miskolci úr erőteljes hangon mondta: - Izéléjék meg a klímájukat, a körkép miatt autóztunk Ópusztaszerre. Lehet, hogy a rádióban bemondták a zárva tartás hírét, mi azonban nem hallottuk. Kormányunknak remek összeköttetése lehet az égiekkel, mert mintegy 40 percre, éppen az ünnepség idejére elállt az eső. A Himnuszt követően Lehmann István, a megyei közgyűlés elnöke mondott rövid köszönző beszédet. Javasolta, hogy az államalapító Szent István király tiszteletére rendezett tegnapi ünnepség legyen a nyitánya a jövő évi millecentenáriumhoz kapcsolódó rendezvénysorozatnak. Ezt követően a miniszterelnök lépett a mikrofonhoz. Honfiátsaim, a valóság, s egyben a jelkép földjén szólok nemcsak a jelenlévőkhöz, hanem minden magyarhoz, éljenek a határainkon belül, vagy bárhol a világon - kezdte ünnepi beszédét Horn Gyula. - A magyarság államalapításának történelmi sorsfordulóira emlékezünk. Szerencsésebb népek ezer esztendős katedrálisokban ünnepelhetnek, mi a földből kitakart romok előtt tiszteleghetünk. Augusztus 20-án az államalapítást ünnepeljük, ami eltörölhetetlen része az európai történelemnek. Géza fejedelem és István király felismerték, hogy fennmaradásunk feltétele: alkalmazkodás Európához. Mindeközben a magyarság megőrizhette önállóságát. Nemzetünk ismét fordulóponthoz érkezett. Eldől: felzárkózunk-e az európai nemzetek közösségéhez, vagy reménytelenül leszakadunk tőle - szögezte le a miniszterelnök. Bajaink megoldását gyakran hátráltatja a megértés hiánya. Eladósodott ország, megkeseredett nép kormányzása nagyon nehéz. Rendet kell tenni a gazdaságban, a társadalomban, hogy kiszámítható viszonyok között élhessünk. Nem ígértünk azonnali jólétet - emlkeztetett a szónok -, az áldozatok mértékét azonban a nemzet teherbírása is meghatározza, ennek figyelembe vétele nemcsak a pártok érdeke, hanem az egész világé. Helyreállítjuk a termelőmunka becsületét, a vállalkozások értelmét; egyebek között a feketegazdaság visszaszorításával is rangot adunk a szellemi munkának - ígérte. A valóságot nem lehet varázspálcáFür Lajos avatta fel István és Gizella szobrát Kevés olyan nyomasztó esztendő volt az elmúlt időszakban, amikor István királyra és Gizella királynéra emlékeztünk, mint most. A fordulatok kora előtt állunk és ezek a fordulatok nem sok jóval biztatnak bennünket sőt, mintha a rossz jelek szaporodnának el - hangoztatta Für Lajos, az MDF elnöke vasárnap Veszprémben, a királyi pár szobra előtt megtartott ünnepi megemlékezésen. A balkáni válság és az újrakezdett atomrobbantások mellett a belső feszültségekről is szólt az ellenzéki politikus. Úgy látja, hogy mióta az új kormány átvette az ország irányítását, szaporodnak a gazdasági gondok, és ezek leginkább azokat terhelik, akiknek az áj polgári Magyarország gerincét kellett volna alkotniuk. A kis- és közép-polgárság száma az elmúlt négy év alatt 200 ezerről 900 ezerre emelkedett, most legalább felerészben a csőd szélén állnak. Für Lajos szerint az ország társadalmát az a veszély fenyegeti, hogy kettészakad, a szűk polgári dúsgazdag elitre és az elszegényedő, a műveltség lehetőségéből is kizárt, hatalmas tömegre. (MTI) • Jeles alkotók, művészek és egyéb pályán mozgó kiválóságok a múlt hét péntekjén fölvették legszebb ruhájukat, s eleget tettek a szíves invitálásnak, s átvettek kisebb-nagyobb kitüntetéseket... S volt, aki nem vette át. A Csongrádon élő Tóth Béla szobrászművésszel épp a készülődéskor beszéltem, s azon töprengett, mi lenne, ha zakó nélkül menne föl a „keresztért"... Mégse illik - ebben maradtunk. Amikor vasárnap délben gratuláltam a kitüntetéséhez, az első kérdés persze a zakóról „szólt"... Mindenki abban volt - válaszolta. Anélkül kilógtam volna a sorból. Mire az mondtam, hogy zakóban is meg lehetett ezt tenni. Tudja, hogy mire célzok, magától mondja; találkoztam és beszéltem Meloccóval, megkérdezte, miért vettem át, lehettünk volna „ketten"... • Zrínyi, Körösi Csorna és Feszty... Tóth Béla zakója az ország házában Feszty Árpád Ópusztaszeren. (Fotó: Enyedi Zoltán) • Mivel te átvetted, meg a többiek is, ezért Meloccó kapott nagy nyilvánosságot. - Ez így szokott lenni. Ő szuverén egyéniség, s megtehette. Egyébként azzal magam is egyetértek, amit a kultúra mai kezeléséről, az alkotók meg(nem)becsüléséről mondott. Nekem más a helyzetem. Engem a csongrádiak javasoltak, s ehhez (úgy értesültem) csatlakoztak a gyulaiak, a zalaegerszegiek (Zrínyi lovasszobra az övék), a kőbányaiak, vagyis ahol jelentősebb köztéri szobraim állnak. Azt a bizalmat, megbecsülést, amit ők ezzel kinyilvánítottak, nem utasíthattam el. Én ugyanis nem politizálok. • Ezért kerültek el eddig a kitüntetések? - Korábban egy pályatársam megkérdezte: Neked milye a kitüntetésed is van? Aztán maga tette hozzá: Ja, neked nincs Lenin-szobrod. Ez iga z, de soha nem is éreztem késztetést arra, hogy Lenint - vagy más politikust - megformázzam. Mit mondjak? Nem halmoztak el megrendelésekkel. A kőbányait.k kivételével, mert egyedül ők kértek meg a Körösi C soma-szoborra. • És a többiek? - Meghívásos és országos pályázaton nyertem el az össze; többi munkát. Minden szoborral megküzdöttem. • Azt beszélik, hogy a legutóbbi szobrod, a Feszty adta meg a lökést, hogy Magyar Köztársaság arany Érdemkeresztjével ismerjék el, amit eddig tettél.. - Nem hiszem. Amíg valakit kiválasztanak erre, sokkal több idő eltelik... Feszty Árpád pedig nem oly rég került Ópusztaszerre, a szellemi középpontba. • Milyen érzés átvenni az arany keresztet a köztársasági elnöktől? - Nagyon kényelmetlenül éreztem magam abban a zakóban. Izzadtam, kevés volt a levegő... • Még valami: hány köztéri szobrod áll? - Nem számoltam össze. Tizennyolc- húsz... Ami engem megnyugtat: ma is vállalom mindet! Bálint Gyula Gyöigy