Délmagyarország, 1995. augusztus (85. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-19 / 194. szám

SZOMBAT, 1995. AUG. 19. Még egyszer az adójutalmakról Néhány hete foglalkoztunk lapunkban azzal, hogy a vá­rosi közgyűlés döntése alapján a beszedett helyi adókból és illetékekből - megfelelő teljesítés esetén - milyen összeget fordítanak jutalmazásra. A pártok is megszólaltak az ügy­ben. És bár a témát akkor lezártuk, azzal, hogy majd októ­berben térünk vissza rá, amikor a közgyűlés újra tárgyalja az ügyet, most még helyet adunk két párt véleményének, amit akkor - vezetőik távol lévén - nem tudtak kifejteni. A FWESZ-MPP véleménye KAPCSOLATOK 15 A Délmagyarország július 31 -i számában megjelent „Kétmillió a polgármester­nek" című cikkel kapcsolat­ban a Fidesz-MPP frakció véleménye az adó- és ille­tékbevétel anyagi érdekelt­ségi rendszeréről a követke­ző: Az önkormányzat 1992­ben vezette be a helyi adót, s ugyanebben az évben fogad­ta el a helyi adó- és illeték­bevétel anyagi érdekeltségé­ről szóló rendeletét. 1994­ben módosította, .jelentősen emelte" a helyi adó mérté­két, időközben az illetékek mértéke is emelkedett. En­nek köszönhetően az önkor­mányzat bevétele 1992-ben 797 millió forintról 1994­ben 1540 millió forintra emelkedett, melyből a költ­ségvetési törvény illetékre vonatkozó szabályozása mi­att 500 millió forint az álla­mi kincstár kasszáját gyara­pította. A jelentős mértékű változás miatt véleményünk szerint az érdekeltségi rend­szert is változtatni szüksé­ges. Mélységes csalódottsá­gunknak kell hangot adni, hogy akik az újságírót tájé­koztatták az ügyről, téves adatokat közöltek, mellyel tájékozatlanságukat bizonyí­tották. Nos, elfogadva azt a fikciót, hogy az érdekeltségi alap 1995-ben 75 millió fo­rint lesz, ehhez 2140 millió forint adó- és illetékbevételt kell produkálni a szorgos hi­vatalnokainknak az idei ese­dékes 1722 millió forinttal szemben, tehát 418 millió forinttal többet, melynek va­lószínűsége igen csekély. A polgármester úr díjazása megfelel az általa publikált összegnek, azaz 1995. első félévében ezen a jogcímen bruttó 279.000 forint össze­get vett fel. A labdarúgáshoz ebben a városban is sokan értenek az országos viszo­nyoknak megfelelően. így a labdarúgás nyelvére lefordít­va dr. Szalay polgármester úr-SZDSZ meccs eredmé­nye a félidőben 1:0. S ez nem a polgármester úr ügyességének köszönhető, hanem az ellenlábas ügyet­lenkedésének, ugyanis a lab­darúgó szakkönyv idevágó paragrafusa szerint az a játé­kos, aki saját hálójába juttat­ja testtel, vagy fejjel a lab­dát, öngólt vét. Úgy érezzük, hogy ebben az esetben is ez történt, ugyanis nem kellően tájékozódtak az ügyben. A probléma továbbra is adott, hogy a közpénzekből meny­nyit szánjunk az érdekeltségi rendszerre. Összegezve a vélemé­nyünk az, hogy a tények és adatok pontos ismeretében megfelelő előkészítés után szükséges újratárgyalni a rendszert. Megítélésünk sze­rint a nyilatkozó pártok véle­ményüket alaposabb tájéko­zódás után alakíthatták volna ki és reméljük, hogy az ok­tóberi közgyűlésig ezen mu­lasztásukat pótolni fogják. Rákos Tibor, Fidesz-MPP francióvezető Mit mond az MSZDP? Meglehetősen könnyű népszerűnek lenni ma Ma­gyarországon a kiemelkedő­en magas jövedelmek bírála­tával. Ennek egyik legfőbb oka: az elmúlt 4 plusz 1 év során a társadalom a negatív példák tömegével találko­zott. Szűkebb-tágabb kör­nyezetéből szinte mindenki sorolni tudja azokat, akik különböző manipulációkkal, ügyeskedéssel, indokolatla­nul magas fizetések' it­tatásokka' végkiet sek­kel stf .erezték .agyonu­kat. A Magyarországi Szociál­demokrata Párt az előző és a jelenlegi kormány egyik leg­nagyobb hibájának tartja azt, hogy lehetővé tette ilyen helyzet kialakulását, ellenlé­péseik jószerivel látszatin­tézkedésekre korlátozódtak és korlátozódnak ma is. Mindezek miatt is úgy véljük: fokozott felelősség 7-,5.i9:|JWIf (Csak felárral és gyászkazlemények) 8-12, 14-17-ig: m-m 7-12-ig: Hétfőtől péntekig > várjuk hirdetését "a fenti telefonszámokon! • A közelmúltban (június 22-én) napvilágot látott egy elemzésem a boszniai Sátor hegységben akkoriban ki­bontakozott harcokról. írá­somban az események ala­kulását latolgatva alaposan megfontoltnak minősítet­tem a kirajzolódó hor­vát-bosnyák elképzelést. Azóta több mint egy hó­nap telt el, megjártam a dalmát tengerpartot és a horvátok immár nem veszé­lyeztetik Knin utánpótlását - ahogyan említett cikkem­ben megírtam -, hanem fel­szabadították a várost. Ez elégtétellel tölthetne el. A szerbek (és barátaik) reagálása az eseményekre viszont erősen emlékeztet az ún. hatnapos háború (arab-izraeli összecsapás 1967-ben) fejleményeinek szocialista táborban megélt feldolgozásához - ami Bu­dapest vonatkozásában el­gondolkodtató, habár egy­általán nem meglepő... Azok kényszeredett és idé­zőjelben értendő tárgyila­gossága, akik 1967-ben re­zignáltán konstatálták, hogy a Sinai félszigeten, Cisz-Jordániában és a Go­lan-fennsíkon nem az tör­tént, amit Moszkvában for­málódott érzelmeik alapján örömmel láttak volna, most is meghatározó a Duna-Ti­sza közén... Ismételten a háborúról Akkor Izrael gyűzelmét próbálták megrontani, su­gallva, hogy a zsidó állam fasiszta, ma Horvátország­gal teszik ugyanezt. Ez az attitűd, akárhogy is ézem, Moszkva érzelmeinek felel meg. (Sajátos színfolt a ké­pen, hogy Soros György a közelmúltban egyetértett Belgrád szigorú meglec­kéztetésének gondolatával.) De mit gondoljon a ma­gyar, aki legyőződként fi­gyeli a második világhábo­rú győzteseinek, az ango­loknak, oroszoknak, fran­ciáknak Boszniában kiala­kult tökéletes erkölcsi, po­litikai és katonai csődjét ­miközben a fentebb jellem­zett kommentátorokat kénytelen hallgatni? Semmi esetre se enged­je, hogy eltérítsék a helyzet valóban tárgyilagos meg­ítélésétől. Ehhez pedig szerencsére nem kell különleges erőfe­szítés, elég az odafigyelés, a memória és a térkép. Néhány apróságot emlí­tenék, hogy az általam ajánlott metódus alkalmaz­ható legyen. A horvát sikerekre re­zignáltán reagáló körök mintegy tudatalattijukat ki­vetítve csepegtették a hí­rekbe az epét. A Kossuth rádióban megszólaltatott katonai szakértő például a knini krajina ellen felvo­nult horvát hadsereg 120 ezer főnyi létszámáról azt mondta, hogy irreális, hi­szen legfeljebb az egész horvát hadsereg lehet 100 ezer fő. Ezzel szemben egy, az ENSZ szolgálatá­ban álló tiszt ez év február­jában úgy nyilatkozott, hogy Zágráb 220 ezer kato­nát tud mozgósítani - és ez az információ nem csak a szakértők, de a közönséges újságolvasók által is birtok­ba vehető volt. Magam lát­tam Vodicében, amelyen átutazott egy ugyancsak a Kossuth rádió által meg­szólaltatott újságírónő, hogy a horvát hadsereget nem kell félteni; erősek és nem idegenedtek el nemze­tüktől. Nem úgy mint az Egyesült Nemzetek Szerve­zete... Odafigyeléssel tehát a Kossuth rádió katonai sza­kértőjének véleményét helyre lehetett tenni. De nézzük tovább az in­formációkat. A Vodicén átutazó új­ságírónő többek között ar­ról is szólt, hogy az utakat a horvát katonaság használ­ja, a turistákat kompokra terelik. Az információ reá­lis megítéléséhez érdemes felidézni, hogy ugyanezt a problémát Churchill anak idején alaposan leegyszerű­sítette: titkos parancsba ad­ta őfelsége katonáinak, hogy menekülő honfitársai­kat erőszakkal távolítsák el azokról az utakról, ame­lyekre a hadseregnek szük­sége van. Memória. Vagy, hogy az informá­ciók kiértékelésében a tér­kép használatára hozzak példát: az egyik napilap jú­lius 31-én azt írta, hogy a Bihactól 50 kilométerre délre fekvő Livnonál befe­jeződtek a harcok. Ha a térképen a szóba forgó helységeket megke­ressük, kiderül, hogy Livno nem 50, hanem 150 kilo­méterre van Bihactól és ha az események irányát, azaz Grahovo és Glamoc elfog­lalását is figyelembe vesz­szük, a tévedés nem csupán a kilométerek számára, ha­nem a hír tartalmára is ki­hatással van. Az ENSZ csapatok veszteségeinek politikai je­lentőségét is érdemes szemügyre venni. A hatnapos háború során 1967-ben az izraeli légierő megtámadott egy rádió­technikai feladatokra beál­lított amerikai hadihajót, a Liberty-t, amelynek fedél­zetén több tucat (34) tenge­részkatona meghalt. Az iz­raeliek sajnálkoztak és az ügy elcsitult. Egyébként kitűnően il­lusztrálná az ENSZ sérel­mének viszonylagosságát, ha a szerbek által stratégiai célpontokhoz bilincselt kéksapkásokról készített felvételeket ismételten be­mutatnák. Az ENSZ, amely eddig gyakorlatilag asszisz­tált a szerbek etnikai tiszto­gatásaihoz, a legcsekélyebb erkölcsi alappal sem ren­delkezik a szemöldökrán­coláshoz - e tekintetbe: Vaclav Havel cseh elnök fogalmazott jól. Sajnálatos, hogy budapesti kollégája ilyen szuverenitást nem ké­pes mutatni. Talán ennyi elég annak bemutatásához, hogy nem lehetetlen olvasni a sorok között. És ha olvastunk a sorok között, ha már feltűnt, hogy augusztus l-jén Milosevics támogatást igért Kninnek, augusztus 3-án viszont „megtagadta" ugyanezt ­akkor milyen tippjeink le­hetnek a közeljövőt illető­en? Horpácsy András terheli mindazokat, akik a közhangulatot - pontosan a kialakult helyzet miatt - be­folyásolni tudák. Ez a helyzet nem törhet meg félinformációkat, nagy­ságrendnyi tévedéseket, té­nyek elhallgatását. A polgármester úr adó-il­letékbevételből származó juttatásával kapcsolatban pe­dig az MSZDP véleménye szerint ez történt. Azt pedig, hogy azok, akik a juttatással kapcsolatos rendeletet meghozták, 3 évig minden további nélkül alkal­' mázták, most az igazság baj­nokaiként szerepelnek, a magyar politikai életben saj­nos nem mondhatjuk példa nélkülinek, cinikusnak azon­ban igen. A sajtó szerepéről mind­össze annyit: ha valamit nem tartanak helyénvalónak, ak­kor arról írjanak, erre rend­kívül nagy szükség van, ezt igényli a társadalom. De ak­kor írjanak és ne 3 év múlva. Ami pedig az októberi döntést illeti: bízunk abban, hogy a közgyűlés olyan ha­tározatot fog hozni, amely a város polgárai számára meg­nyugtatóan fogja lezárni ezt a kérdést. Magyarországi Szociáldemokrata Párt Szeged városi elnöksége Sárga wr r ^ rw erosito Az utóbbi időben sok pa­nasz hangzott el a Sárgán lé­vő, hangzavaró állapotokról. Sokan kifogásolták egyes vendéglátó egységek és egyes üdülők gépi- vagy élőzene felerősítését, amitől nem tud­nak pihenni az üdülők, nem élvezhetik a természet csend­jét és természetes hangját. Egyszerű ezen segíteni! Mindenkinek be kellene tar­tani és tartatni a városi ön­kormányzat 1994 januárjá­ban közzétett rendeletét, mely szerint „Üdülő terüle­tén erősítőt használni tilos! Éjjel-nappal!" A Sárga nem a zeneordí­tozóknak jött létre, hanem a pihenni vágyó emberek kö­zössége épített magának ­sokszor nehezen megtakarí­tott forintjaiból - üdülőt. Létrehozták a Tömörkény Üdülő Szövetkezetet. Ezt azért tartom szükségesnek felemlí­teni, mivel rövideseri megnyí­lik az Öreg-Kőrössy vendéglá­tó egység is, ami újabb bajok­nak lehet az okozója. Ez a rendelet nem tesz ki­vételt: a 319-es üdülő tulaj­donosaira éppen úgy vonat­kozik, mint a sütőipari kft. üdülőjében tartott rendezvé­nyekre, mint az összes ven­déglátó egységre: a Kis- és az Öreg-Kőrössyre, a Dózsa büfére stb. Az este tíz óra utáni csendrendelet itt is ép­pen úgy érvényes, mint a vá­ros bármely pontján. Nagyon kérjük a városi önkormányzatot, hogy most az egyszer álljon a sarkára és keményen bírságolja meg a hozzá érkező panaszok oko­zóit, ne tegyen kivételt se a magántulajdonosokon, se a vendéglátósokon. A szeretet és béke nevé­ben kérem az illetékeseket, hogy ne okozzunk egymás­nak felesleges bosszúságo­kat, hiszen van belőlük elég, ne szaporítsuk még a bajo­kat. Azt a zenegépet vagy éppen élőzenét lehet - sze­rintem csak úgy lehet - él­vezni, ha csak az a kis kö­zösség hallja, akinek szól. Sok üdülőtársam nevében is: Bimbó Lajos 0 OLVASÓSZOLGÁLAT Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Bukósisakgondok Tudomásunkra jutott, hogy a közeljövőben ter­vezik a bukósisak kötele­ző használatát segédmo­torosok számára is. Eddig több mint száz aláírást gyűjtöttünk az érdekeltek­től, tiltakozásul a terve­zett rendelet ellen. Kér­jük, szíveskedjenek lekö­zölni véleményünket az alábbiakban: Mi, segédmotorosok, járművünket biztonságo­sabbnak tartjuk a kerék­párnál. A bukósisak nyo­masztó hatása nélkül jobb a környezet áttekinthető­sége a sűrű forgalomban. Anyagilag is megterhelő a drága sisak megvásárlá­sa, hiánya viszont senkit se hoz veszélyhelyzetbe. A külföldi példák sem meggyőzőek, többször is okozhat bajt a viselése. Kérjük, hogy a segédmo­tor-kerékpár vezetők ré­szére ne tegyék kötelező­vé a sisak viselését. Kocsondi Zoltán közlekedési szakoktató Lehullott" betűk »» A Szeged, Klauzál tér 1.-Széchenyi tér 17. szám alatt áll az ún. Új Zsótér-ház, amelyet Zsótér Andor építte­tett 1872-ben. Monogramja a Széchenyi tér felöli kapu rácsát díszíti, azaz díszítette, mert abból ma már csak az „A" betű látható, a „Zs" betű „lehullott". Hasonló volt a Klauzál tér felöli kapubejá­rat is, innen azonban nem­csak a monogram, hanem a kapu felső vasrácsa is eltűnt! Pótolni kellene a hiányzó betűket az eredeti sítlusnak megfelelően. A meglévő „A" betű formája alapján ez még ma megtehető, de hol­nap már az is lehullhat. A koraeklektikus stílusban épí­tett ház műemlék, tehát ezért is fontos lenne az eredeti ál­lapot visszaállítása, de meg­érdemelné maga az építtető is, aki megbecsült polgára volt a városnak, s tisztában volt a gazdag ember köteles­ségeivel. Néhány szót Zsótér An­dorról a teljesség igénye nél­kül. A 18. században bevándo­rolt görög családból szárma­zott. Szőlő- és földbirtokos, búzaszállító hajók tulajdono­sa. 1871-ben második virilis a listán 1098 forint adó fize­tésével. A Szeged-Csongrádi Takarékpénztár részvényese és elnöke, a Szabadelvű Kör elnöke, a Szeged-Belvárosi Kaszinó választmányi tagja. Képviseli Szeged városát a megyei közgyűlésen. Háro­mezerötszáz kötetes könyv­tára szinte páratlan volt ak­kor Szegeden. Pártfogolta a város korabeli képzőművé­szetét, színművészetét, iro­dalmi és zenei életét. A sze­gedi reformifjúság egyik ve­zető alakja volt. 1848-ban népgyűlésen szorgalmazta a nemzeti zászlónak a város­háza tornyára való felhúzá­sát. A szabadságharcban honvéd főhadnagyként har­colt. Asztalánál a magyar szellemi élet nagyjai vettek részt, a többi között Mik­száth Kálmán is. 1892-ben nemesi rangra emelik Szaty­mazi előnév használat en­gedélyezésével. Házasságá­ból tíz gyermeke született. Ugyancsak e házról hi­ányzik egy másik betű is, a „Virág Cukrászda" felirat­ból. Ugyanis az épületben lévő cukrászdát 1922-ben a Virágh testvérek vették meg. Nem kétséges tehát, hogy a cukrászda a volt tulajdono­sok családi nevét viseli. Ki tudja, hogy a történelem so­rán a „h" betű miért „hullott le"? Megérdemelné a volt tulajdonos család, ha nevü­ket a cukrászda csonkítatla­nul őrizné, így, hogy Virágh Cukrászda. Egyébként a cukrászda története a Víz előtti évekre nyúlik vissza, amikor még Allemann János kávéháza volt itt. A Szegedi Napló 1879. március 29-i számá­ban a következő hirdetés je­lenik meg: „Van szerencsém a n. é. közönséggel tudatni, miszerint az új Zsótér-ház­ban lévő s eddig is jó hírnév­nek örvendő kávéházam előtt a szárazoni közlekedés helyre van állítva s azt ma, márc. hó 29-én megnyitom, ... Teljes tisztelettel Alle­mann János" A kávéházat, illetve a cukrászdát később Árvay Sándor és fia Kálmán tette híressé készítményeivel, s már akkor a „szegedi Gerbe­aud"-nak emlegették. Ké­sőbb a Virágh testvérek öregbítették a* cukrászda hír­nevét a város határán belül és kívül. A jó hírnév jelenleg is töretlen, immár az új tulaj­donosok - a Szervánszky család - kiváló cukrászter­mékei és színvonalas mun­kái révén. A cukrászda jeles irodal­mi emlékhely is. Gyakran reggelizett itt József Attila a Virágh család jóvoltából. Ezzel segítették a poétát. Nyilván azért, mert kedvel­ték őt és szerették a költé­szetet. Már csak ezért is ne­mes dolog lenne, ha vissza­adnánk a „lehullott h" betűt. Dr. Nagy Péter Búcsúzunk... Ábrahám Féfinc épí­tészmérnöktől, aki társa­ságunk, a Délterv Kft. jo­gelődjének, a Szegedi Ter­vező Vállalatnak egyik alapító tagja volt 1949­ben. Munkás életének 77. évében távozott az élők so­rából. Szeged építő dinasztia sarjaként - apja építőmes­ter, nagyapja ácsmester volt - építészmérnöki dip­lomával a rajzasztal he­lyett a sokak által nem eléggé becsült költségter­vezést, építésszervezést, árkalkulációt választotta, és néhány év alatt olyan eredményt ért el, amellyel kivívta munkatársai és az építő szakma tiszteletét. 1950 és 1960 között a Sze­gedi Tervező Vállalaton kívül a három dél-alföldi megye árelemzőit irányí­totta, oktatta. 1963-tól egészségi okok miatt kényszerű korai nyugdíja­zásáig - 1969-ig - ár elem­ző költségtervező szakfőr­ménökként igen sok épü­let megvalósításában mű­ködött közre, mindent el­követve, hogy az építészeti koncepció az adott költ­séghatáron belül hiányta­lanul megvalósuljon. Igen széleskörű szaktudásához olyan emberi tulajdonsá­gok társulatok - szerény­ség, segítőkészség, önzet­lenség stb. - amelyekkel megszrezte és megőrizte munkatársai barátságát és megbecsülését. Ezért is fájdalmas a búcsú... A Délterv Kft. nevében: Takács Máté ügyvezető igazgató

Next

/
Thumbnails
Contents