Délmagyarország, 1995. augusztus (85. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-14 / 189. szám

HÉTFŐ, 1995. AUG. 14. i A magyar kormány közleménye Katonai készültség a déli határnál BELÜGYEINK 3 A Magyar Köztársaság semmilyen formában ném kíván beavatkozni a kialakult helyzetbe, s megtesz mindent annak érdekében, hogy távol tartsa magát a fegyveres konfliktustól. Egyetlen szemben álló fél mellett sem kötelezi el magát, egyikük számára sem nyújt előnyöket. Következetesen betartja az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatait, amelyek a válság rendezése érdekében születtek. A kormány aggodalommal veszi tudomásul, hogy az elmúlt napokban a Magyar Köztársaság déli államhatárának közelében a fegyveres összecsapások veszélye megnőtt, amely az ország biztonsága szempontjából nem hagyható figyelmen kívül. A kialakult helyzetre tekintettel a magyar fegyveres erőknél szükséges mértékű, elsősorban technikai jellegű intézkedések történtek. Ezek mindeA magyar kormány a délszláv válság eseményeit folyamatosan figyelemmel kísérve, több alkalommal is megfogalmazta aggodalmát a fegyveres konfliktus miatt. Továbbra is a válság politikai megoldását szorgalmazza, kész minden olyan törekvést támogatni, amely a békés rendezést szolgálja. nekelőtt a határőrizet erősítését és akcióképességének fokozását, a légvédelmi erők készültségének szigorítását jelentik. Mindez ugyanakkor nem jár a Magyar Honvédség alakulatainak átcsoportosításával, készültségi helyzetének változtatásával, a békekiképzés rendjének módosításával. - Az ország biztonsága szempontjából nem hagyható figyelmen kívül, hogy a déli határ közvetlen térségében megnőtt a fegyveres összecsapások veszélye, ami nemcsak politikusok, hanem ott lévő katonák nyilatkozataiból is következtethető. Nem állítom, hogy itt bármi is történni fog, de azt gondolom, hogy a Magyar Köztársaság fegyveres erőinek az a feladata, hogy felkészüljön. Természetesnek vélem azt is, hogy erről a lakosságot megfelelő formában tájékoztassa - fejtette ki a honvédelmi miniszter a rádió Világóra című külpolitikai magazin vasárnap délelőtt sugárzott adásában. Keleti György azt követően nyilatkozott, hogy szombaton este a kormány nyilatkozatot tett közzé a délszláv válság eseményei kapcsán foganatosított intézkedésekről. Keleti György leszögezte: a legvégső esetként tartja számon, hogy a Magyar Köztársaság államhatára vagy légtere veszélybe kerül. Hozzátette: sok eshetőségre felkészültünk, mivel a harctevékenységet illetően konkrét fejlemények a térségben nem történtek, de sok minden elképzelhető. A mostani intézkedésekről elmondta: a Magyar Honvédségnél a légtérfigyeléssel és a légtér védelmével összefüggő feladatok tekintetében történt szigorítás, ami gyakorlatilag nem jelent az átlagos állapottól jelentős eltérést. A honvédelmi miniszter felhívta a figyelmet: a közlemény politikai értelemben is kimondja, hogy egyetlen szembenálló fél mellett sem köteleztük el magunkat, egyikük számára sem nyújtunk előnyöket. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy ne sodródjunk bele ebbe a konfliktusba. A mostani intézkedésekkel a Magyar Honvédségnél semmiféle csapatmozgás, áthelyezés, alakulatmozgatás nem fog bekövetkezni. A készültségi helyzet általában nem változik, és a békekiképzés rendje sem módosul. (MTI) • Súlyos, életveszélyes sérülést szenvedett az a 17 éves fiatal lány, akit ugyancsak pénteken este szintén vonaton ért a baleset... A Keszthelyről Budapestre közlekedő személyvonatot Albertirsa és Kelenföld közötti vasúti szakaszon ismeretlen tettesek kővel vagy éles tárggyal megdobálták este háromnegyed tízkor. A koponyaalapi töréssel kórházba szállított K. Szilvián még az éjjel agyműtétet végeztek. Állapota életveszélyes. A Budapesti Rendőr-főkapitányság szakértők segítségével nagy erőkkel most is vizsgálja ezt az esetet, valamint a szintén pénteken történt, de halálos balesetet okozó vonatdobálást. Az ORF Sajtóosztályának ügyeletesének tájékoztatása szerint az ügyben már több fiatalkorút meghallgattak, illetve még tart az elszámoltatásuk. A pénteken történt két tragikus kimenetelű vonatdobá• Egy kisfíú meghall, egy lány életveszélyben Vandálok - vonatok ellen Ismeretlen tettes vagy tettesek kővel vagy más szilárd tárggyal megdobálták a Budapestről Komárom felé tartó személyvonatot Kelenföld és Budaörs között péntek délután. A bedobott tárgy súlyos koponyasérülést okozott egy hatéves kisfiúnak, aki á vonaton utazott. A Budaőrsre érkező vonathoz azonnal riasztották a mentőket, akik azonban már nem tudtak segíteni, a gyermek a helyszínen meghalt. lás kapcsán a MAV Rt. Tájékoztatási Irodája arról tájékoztatott, hogy növekvő tendenciát mutat az ilyen jellegű bűncselemények száma. 1992-ben 202 esetben dobáltak meg vonatot, 93-ban 32l-re, 94-ben pedig már 348-re növekedett a számuk. Idén az első félévben 190 ilyen esetet regisztráltak. Hasonló indítékkal, öncélúan évente átlagosan 400 vasúti optikát is megrongálnak, s az elkövetők általában ismeretlen tettesek. Tavaly negyven, idén már tíz utas sérült meg a vonatdobálások során. A MÁV vasútbiztonsági szakemberei folyamatosan együttműködnek a rendőrséggel, s felhívják a figyelmet azokra a helyelrfe, ahol sűrűbben fordulnak elő hasonló bűncselekmények. A fokozott járőrözés, a megfigyelés ellenére igen ritkán deríthető ki a vonatot megdobálok személye. Azonban a felderített cselekmények elkövetői alapján joggal feltételezhető - állítja a MÁV Tájékoztatási Irodája -, hogy többségükben fiatalkorúakról van szó. Felhívják a figyelmet: elsősorban a környezetnek kellene felvilágosítani a serdülőket arról, hogy tettüknek milyen súlyos következményei lehetnek. (MTI) • Torgyán „előrejelzése": Göncz helyett Horn lesz az államfő SCHINDLER TETŐABLAKOK 63X100 26 OOO Ft Kmnnm •>••• 78x120 30 OOO Ft MUHUL DAU 78x140 32 000 Ft Szeged, Csongrádi sgt. 27. Szentes, József A. u. 24. Tel.: 62/474-481, 62/491-022.Tel.: 63/314-011 A kisgazdapárt arra számít, hogy 1996. végén Göncz Árpád lemond, s Horn Gyula lesz a Magyar Köztársaság elnöke. Egyben úgy látják, hogy rövidesen az FKGP lesz a legerősebb párt, s november Il-éig szövetségeseiket is megnevezik. Mindezt Torgyán József, a Kisgazdapárt elnöke mondta szombati sajtótájékoztatóján, hozzátéve: „politikai előrejelzéseiben még soha nem tévedett". • A pártelnök szólt arról, hogy nem lehet öt paktumpárt Privilégiuma az alkotmányozás és megengedhetetlen, hogy a következő ciklusok kezét a gyorsított alkotmányozási folyamat révén megkösse a jelenlegi kormányzat. A Horn Gyula miniszterelnökkel folytatandó augusztus 25-i megbeszéléssel kapcsolatban Torgyán József leszögezte: a kisgazdapárt vezetőinek szándékában áll a kormányfővel megvitatni a kormány eddigi sorozatos kudarcait, azok okait. Véleménye szerint a külső és belső államadósságok növekedése ellehetetlenítik a következő kormány helyzetét. A tájékoztatón Torgyán József és Szabó János, az FKGP főtitkára szólt arról, hogy a Kisgazdapárt egységes álláspontja szerint bűncselekmény áldozata lett a dabas-sári egyház iskola, amelynek felszámolására összehangolt akciót szerveztek még a fal augusztus 3-i lebontása előtt. A Kisgazdapárt elleni támadásnak is felfogható az akció, hiszen a dabas-sári kisgazda polgármestert is felfüggesztették hivatalából. Elhangzott még az is, hogy a Kisgazdapárt tiltakozik a Budai Gyermekkórház tervezett felszámolása ellen, hiszen a főváros budai oldalán ez az egyetlen olyan egészségügyi intézmény, amely a 80 ezer budai gyermek egészségügyi ellátását magas színvonalon képes elvégezni. Tiltakozásukat alátámasztották a Központi Statisztikai Hivatal adataival is, miszerint ennek a kórháznak az ágykihasználtsága meghaladja a 62 százalékot, míg a többi fővárosi gyermekkórházban ez átlagosan alig több mint 55 százalék. (MTI) DÉLBEN - ESTE Alabátite étterem Ny.: 11.30-15; 18Asztalfoglalás 312-914-es telefonon! Möy a pmÉLiÉM fp gy hete ugyanezen a helyen azt ír/ f tam, hogy Szeged sajnos provinciaként viselkedik, hiszen máshonnan várja sorsa alakulását, önmagáért alig tesz valamit, jóformán szinten tart csupán, a város nem lélegzik, nem nyüzsög, nem szervezi és főleg nem találja ki önmagát. Megjósoltam, hogy nem leszek minden társaságban népszerű, s nem tévedtem, főleg a zajelméletemet értették félre. Sietve elmondom, hogy én nem ricsajt hallanék a Belvárosban, hanem a normális európai városok urbanisztikai zajait: kávéházi szalonzenétől utcai muzsikáig sokmindent. De erre nem is fecsérlem a szót, akinek még ehhez sincs füle, az nem érti meg a lényeget sem. Mindazonáltal jöttek a telefonok meg a személyes megjegyzések, melyek megerősítettek hitemben, hogy a városlakó nem érzi jól magát ebben az aluszékony, szürke közegben. Kecskeméti főiskolán végzett ismerősöm mesélte, hogy éveken át tanulmányozta, miként szervezgeti, színesíti, teszi programokkal vonzóvá az akkori pártvezetés a város központját, s hozzátette, hogy valami hasonló nagyon elkelne ide is, hiszen a német turistabuszok nem véletlenül állnak meg Bugáénál. Ha pedig Győr, Sopron vagy Eger mellé szeretnénk állni, igen sokat kellene fölfelé lépnünk a grádicson. Egy ismeretlen hölgy azzal állított meg az utcán, hogy nem a belvárosi lakóknak épült a központ, hanem minden szegedinek, s be kellene látni, hogy turisták, idegenek, látogatók - no meg az ízlésüket szolgáló programok - nélkül nem igazi egy belváros. Hozzátette: Itáliában élő lánya révén és személyes tapasztalatai alapján sokat tudna mesélni arról, mit jelent az a fogalom, hogy belváros. Aruház-igazgató barátom a Délép pályára álmodott városi sportcentrumról, szabadidő központról beszélt cikkem kapcsán, egy másik, aki a vendéglátásban szerzett nevet magának, már konkrét ötletekkel, mi több, városképet formáló elképzelésekkel jelentkezett. Érdekes, amit egy kertész ismerősöm mondott: ő az egész Belvárost tujákkal, örökzöldekkel borítaná be, hadd legyen Szeged különb a többinél. Ami engem illet, el tudnám képzelni, hogy télikertekben gondozott pálmák százai kerülnének ki az utcákra április végén. A ládákat iskolai akció, Zöld Nap keretében helyeznék el a diákok a kiskörúton belüli szegletekben, a hozzájuk igazított padokkal, hogy azután épp ezek a fiatalok a sajátjuknak tekintve vigyáznának a növényre és a pihenő helyre egyaránt. Kénytelen vagyok bevallani, hogy hasonló gondolatokkal a városi vagyonkezelő grémium által kiírt pályázaton díjat nyertem Csonka Gáborral (az egykori vásárigazgatóval) közösen, s bár az ígéretek ellenére egyszer sem ültek le velünk a pályamű megvalósításáról tárgyalni, az ötletek változatlanul dolgos kezekre várnak. Gondoltuk például, hogy a város gondozatlan játszótereit egy-egy cég igazán kézbe vehetné. A DM például fölújitaná és karban tartaná a Stefánia játszóterét, gondolom, a Halászcsárda, a Palánk vagy a Virág a Roosevelt térit, a Centrum a Bartók térit, a Nagyáruház a Honvéd térit, a MAV a Szabadság térit stb. Mi kellene ehhez? Egy kis összefogó erő a városházáról, néhány sornyi „szocialista megállapodás", meg néhány grammnyi felelősségtudat. Vagy: javasoltuk, hozzon létre a város egy kisebb skanzent, benne egy-két fölújított napsugaras házzal, műteremmel, paprika- és szalámimúzeummal. A hely adott, a Nyíl utcának a Földmíves utcától a temetőig tartó szakaszán minden van, múzeumnak való ház, panzió, műterem, új és régi napsugaras oromdísz, sőt még egy gazdag és nagy hozzáértéssel vezetett kertészet is. S gondoltuk, az alsóvárosi templom-kolostor együttest látogatók örömmel sétálnának egyet a Pickés a Paprika Múzeumba, melyek közelében egy kockás abroszos kisvendéglőben jó falatok és hűs italok mellett megszületne az elhatározás, hogy ide még vissza kell jönni. Javasoltuk, írjon ki a város pályázatot egy népszínmű megírására meghívásos alapon, szegedi szerzőknek (Baka vagy Polner biztos befutó lenne), s e művet tűzze műsorra például a Mátyás téren felállítandó színpadon, hogy valamivel több, vonzóbb és gazdagabb legyen az alsóvárosi búcsú. Megint más: régen vendégcsalogató programnak számított a szegedi karnevál. Megszüntették, de nem felejtettük el, s látván a velencei vagy a nizzai karnevált, ismerve ezek forgatagát, hangulatát, és mindezekhez odaillesztvén a rakpart lépcsőinek készre épített nézőterét, már nem is kell különös gondolat, csak egy kis szervező készség. Mert az igaz, hogy már nem vonul föl a Textil vagy a Délép, de nehezen képzelhető el egy ilyenfajta esemény a Papagáj Markét vagy a Renault Budesheim nélkül. sor folytatható. Az ötletek eggyé gyúrása, a program turisztikai, vendéglátó rendszerré alakítása városi szintű csapatmunkát igényel. Idáig érkezve hallom a szirénhangokat: a háború közelsége, a válság szele meg árnyéka, a magyar átok meg TrianonEzek ugyanolyan rossz sztereotípiák, mint a bűnös nemzet, meg az ásványi anyagokban szegény ország képzete. De ezekről végképp nem akarok évődni, csupán azt szeretném tudni, ez a város a választott vezetői vezetésével miért nem tesz azért semmit, hogy Szeged visszakerüljön Európa térképére? z3 Tyúkvásár Rúzsán BARNA TOJÓTYÚK, továbbfőrtásra, vágásra augusztus 16-án és 17-én, 8-17 óráig, ár 200 FEdb. Érdeklődni: 385-122-es telefonon. • A figyelmes újságolvasó számára nem ismeretlen egy intézménynév, a Mozgáskorlátozott Fiatalok Rehabilitációs és Sportcentrumáé, amely azonban még nem is létezik. Jó öt éve vajúdik az építkezés, amely megteremtené a Szegeden és környékén élő mintegy 20 ezer sérült embernek, közülük főként a fiatalabbaknak, a mozgásra, izomfejlesztére alkalmas körülményeket. Jószerével azt, hogy képessé váljanak az önellátásra, a megközelítően teljes életre. Dr. Salgó Lászlót, az e célból létrehozott alapítvány ügyvezető titkárát a leállt építkezésről, további erőfeszítéseikről kérdeztük. • Az alapítvány létrehozásakor miben reménykedtek? - Akkor, 1990-ben minden okunk megvolt az optimizmusra. Megértéssel, együttérzéssel, támogató szándékkal találkoztunk, amikor föltártuk gondjainkat. Azt, hogy a városban élő, nehezen mozgó emberek számára megoldatlan a „Ennyire szegények, s ennyire gazdagok mégse lehetünk" vízi és szárazföldi rehabilitáció. Lépten-nyomon lépcsőkbe, korlátokba, akadályokba ütköznek itt a mozgáskorlátozottak, akik közül sokan, megfelelő rehabilitáció révén, képesek lennének önálló életvitelre. Amikor a Postaigazgatóság fölajánlotta nekünk a Csaba utca 34. alatti, műemlékjellegű épületét, létrehoztuk az alapítványt azzal a céllal, hogy a 90 négyzetméteres ház mellett egy új szárnyat építve 400 négyzetméteres rehabilitációs központot hozunk létre. • Eddig mennyi pénzt sikerült összegyűjteniük? - Eleinte rendre érkeztek kisebb-nagyobb összegek a számlánkra, az elmúlt másfél évben azonban semmi. A rendelkezésünkre állt 9,2 millió forintot beépíttettük. Ebből fedeztük a régi épü-"let teljes állománymegóvását, az új szárny alapjait, a medencét kiásattuk, és állnak az oldalfalak, magasságuk az idén fölhasznált egymillió kétszázezer forintból átlag fél métert nőtt. Ezt a pénzt két nagy rendezvényünknek, a Macskássy Izolda képeiből rendezett kiállításnak és a máDr. Salgó László jusi, Művészek a gyermekekért jótékonysági estünknek köszönhetjük. Be kell vallanunk, az aukcióval egybekötött műsor nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, igen kevés vásárló jelentkezett. A művészek által fölajánlott alkotások azonban nem vesztek el a számunkra: az alapítvány tulajdonába kerültek. Ősszel újabb jótékonysági esttel és és árveréssel próbálkozunk. Elő kellene teremtenünk 5 milliót, hogy a tél előtt legalább tető alá kerüljenek az új falak. • A reményt tehát nem adták föl? - Ezt nem tehetjük. Minél több idő telik' el, annál több lehet a veszteségünk. Az 1989-ben készült tervek szerint 12 milliót tett ki az építkezés összes költsége, ez az összeg ma már 65-70 millióra rúg. Számunkra nyilvánvalóvá vált, hogy a város és a megye támogatása nélkül az egész vállalkozás megbukik. Decemberben még az összes polgármesterjelölt megígérte segítségét, bízunk is benne, hogy tartják szavukat, jelenleg azonban olyan levél van birtokunkban, amely szerint a városnak nem áll módjában költségvetéséből erre áldozni. így aztán félő, hogy a már beépített 9 millió forint is kárbavész, s az enyészeté lesz az egész félbehagyott épület. Márpedig ennyire szegények és ennyire'gazdagok mégse lehetünk... (chikán)