Délmagyarország, 1995. augusztus (85. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-11 / 187. szám

PÉNTEK, 1995. AUG. 11. KAPCSOLATOK 11 OLVASÓSZOLGÁLAT Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Postai szolgáltatás - idegőrléssel Már az üdülésünk utolsó napját töltöttük a magyar tenger partján, Balatonlellén. Úgy határoztunk, hogy kellemes nyaralásunkat érdemes megkoronázni egy jó búcsúesttel. Barátainkkal akikkel együtt nyaraltunk elmentünk egy környékbeli vacsorázóhelyre. Ragyogó kiszolgálásban volt részünk. A figyelmesség, a vacsora mennyisége és minősége egyaránt szembetűnő volt. Vacsora után teljes megelégedettséggel távoztunk. Est 8 óra körül érkeztünk vissza szálláshelyünkre. Úgy látszik, a sors nyaralásunk utolsó óráiban megelégelte elégedettségünket és postahivatali értesítés képében jelent meg - felragasztva szálláshelyünk bejáratán. Az értesítés arról szólt, hogy táviratom érkezett. Elképesztő, hiszen üdülésünk pontos címét csak az otthon maradt családtagok és a munkahelyem ismerte. Félelmetes, mert családi problémáról - esetleg váratlan tragédiáról - a munkahelyre való visszahívásig bármiről szólhatott a távirat. Mindezt csak találgatni lehetett, mert Lellén a posta ilyenkor már nincs nyitva, az átvétel lehetősége pedig különben is a boglári postára szólt. Másnap reggel 8 óráig ez a hivatal is zárva volt. Eddig az időponig tehát nem tudhattunk meg semmit. Egyetlen lehetőség maradt, hogy az otthoniakat felhívjuk telefonon. így este 9 órakor beálltunk az egyik kártyás telefonra váró sor végére és csak vártunk, vártunk, mert mindenki - németek és magyarok egyaránt - az olcsóbb esti tarifával tartották meg napi élménybeszámolójukat. Több mint fél óra várakozás után végre sorra kerültünk. Gyorsan meggyőződtünk arról, hogy a családban aggodalomra - táviratra - okot adó esemény nem történt. Maradt tehát annak a lehetősége, hogy a munkahelyre rendeltek vissza. Hogy meggyőződjek róla - már az éjszakai óráknak számító időben - felhívtam egyik munkahelyi felettesemet. Megtudtuk, hogy a távirat nem a munkahelyről érkezett. Egyre izgalmasabb lett számunkra a dolog. Csoda-e, ha az idegesség szüntelenül tüsténkedett bennünk? A ragyogóan sikerült búcsúestet követő körülmények hatására nem tudtunk nyugodtan aludni. Az éjszaka nagy részét álmatlanul töltöttük. Közben úgy tűnt, hogy 60 perc sokkal hoszszabb idő, mint egy óra. Végre hajnalodni kezdett. Már 7 órakor elindultam a bolgári postára. Több, mint fél órát kellett várnom a nyitásra. Aznap én voltam az első ügyfél. Rövid várakozás után kézhez vettem a táviratot. Mindkettőt. Merthogy két táviratot is kaptam. A feladó azonos volt: Szeged/l távirda. Megtáviratozták, hogy az általam dísztáviratban küldött születésnapi jókívánságokat egyik nap megkísérelték kézbesíteni, másnap pedig sikeresen kézbesítették. Ez igen, ez aztán a csúcs a posta szolgáltatásában! Rettentően megkönynyebbültem és félhangos nevetés tört ki belőlem, kínos nevetés. Eddig a történet, melynek megírásakor a valóságban átélt feszültséget már nem lehetett igazán érzékeltetni. Mindenesetre a történtek tanulságosak voltak számunkra. Most a postán a sor. Levonhatná a következtetést, és ennek hatására változtathatna bevált szokásain, de legalább azokon, amelyekkel az ügyfeleinek bosszúságot, kellemetlenséget okoz. A leírt eset kapcsán én jószándékkal megteszem az első lépéseket és a következőket javaslom: Először. A távirat feladására szolgáló űrlapon a szolgáltatást igénybe vevő ügyfél részére tüntessék fel azt a kérdést, hogy kéri-e a feladott távirat kézbesítésének visszaigazolását és eszerint végezze szolgáltatását. Másodszor. Csakis rekla-, máció vagy táviratkeresés esetén legyen képes bebizonyítani ügyfele számára, hogy a megrendelt és kifizetett szolgáltatást a tőle telhető legjobb színvonalon teljesítette. Lehet, hogy mindez megoldható lenne az ajánlott küldemények keresésére vonatkozó eljárással. Harmadszor. Ha az ügyfél igényt tart a távirat kézbesítéséről szóló visszaértesítésre - például az általam felvetett forma szerint -, akkor szíveskedjen félre nem érthető értesítést adni. Az a módszer, ami esetünkben előfordult, úgy néz ki, hogy az „Értesítés küldemény érkezéséről" nyomtatványon jelzett értesítés alapján táviratunk érkezett. Ez így teljes mértékben félrevezető volt. Helyes lenne, ha a postai értesítő nyomtatványon megjelénne egy új sor a következő szöveggel: „Értesítés távirat megkísérelt kézbesítéséről". Sikeres kézbesítés esetén a „megkísérelt" szó törölhető is. Természetesen mindez, mint szolgáltatás nem történne az ügyfél kifejezett kérése nélkül. Én egyébként megkérdőjelezem, hogy az ilyen típusú értesítés átvételéért egyáltalán szükséges-e az ügyfél sétáltatása, nem lehetne-e bedobni a címzett levélszekrényébe? Lehet, hogy ezen is érdemes lenne elgondolkodni. Végezetül mi volt a célom az írással? Tanítani akartam azokat, akik vallják, hogy más kárán - vagy bosszúságából - is lehet tanulni. Másrészt, nem akartam a posta belső munkavilágát megbolygatni, csak egyszerűen bírálni, egyben segíteni, és megoldást is keresni annak érdekében, hogy a szolgáltatás egyszerűen csak az elvárható színvonalon legyen az ügyfélért, idegeinek felőrlése nélkül. Haraszti Gábor Rákbetegek, vigyázat! A Délmagyarország július 22-i, szombati számában (dr.) Szikra Tamás: A rákbeteg két esélye című könyvének megjelenése kapcsán a dr. Kapás Ferenccel - a könyv kiadójával - készült beszélgetés. Ehhez szeretnénk némi kiegészítést fűzni mint (dr.) Szikra Tamás korábbi páciensei. Elsősorban azon rákbetegek védelmében, akik e könyvben megfogalmaztot felhívás hatására esetleg fontolgatják, hogy betegségüket a szerző, illetve „kis csapata" közreműködésével orvosoltassák. Fontos, hogy ehhez kellő, tényeken alapuló adattal rendelkezzenek (dr.) Szikra Tamás eddigi tevékenységéről. O az a volt orvos, kinek tevékenységével az Ablak című műsor is foglalkozott 1992-ben. Akkor desztillált vízzel „gyógyította" betegeit. Először Budapesten praktizált, majd zűrös ügyei miatt elhagyta a fővárost és áttette székhelyét Salgótarjánba. Ott nyolc hónapig tudott működni, majd sürgősen távozott. így került Szegedre 1992 augusztusában. Több mint egy éve, hogy az egyik budapesti kerületi bíróság - „gyógyító" tevékenysége kapcsán - csalás vádjával fölfüggesztett börtönbüntetésre ítélte és véglegesen visszavonta orvosi diplomáját. Az ítélet idén márciusban emelkedett jogerőre. Ezen adatok magától Szikra Tamástól származnak. A becsapott, gyógyulni vágyó embereknek a többmillió forintos tartozását a mai napig sem fizette vissza. Volt betegeinek - a gyógyulásuk elmaradása miatt támasztott - követelése behajthatatlannak bizonyult a hatóságok számára. Most pedig, hogy Dél-Afrikába távozott, bizonytalan ideig, már véglegesnek tűnik mindez. Szegedi működése kapcsán is többeknek tartozik jelentős öszegekkel. Szikra terápiájának óradíja 5000 forint volt. így a tartozása hatszámjegyű az egyes betegei felé. A jogi rendezés nem megoldható, mivel - Szikra a bizalmunkat kihasználva semmilyen igazolást, számlát nem adott a befizetett összegekről. Most megjelent könyvének „eszmefuttatásai", filozófiai tételei és módszertani megoldásai nem a saját szellemi terméke. Mint a cikkből is kiderül, külföldön már ismert ez a gyógyítási filozófia. A különbség csak az, hogy ott működik e módszer, mivel szigorúan betartják az eredeti megalkotó filozófiai és módszertani standardjait. E szellemi termék szerzői jogi védelem alá esik. Szikra e terméket felGyógyítás a lélek simogatásával A Szeged és Térsége Diabetes Egyesület a II. Kórház orvosainak szakmai vezetésével hajókirándulást szervezett Szeged-Csongrád-Szeged útvonalon június 17-én, száz egyesületi tag és 25 cukorbeteg gyermek részére. A tagok minimális jelentkezési összeggel hozzájárultak a költségekhez, a gyermekeket pedig meghívtuk az egyesület költségére. Sajnos, a legkésőbb jelentkezőknek vissza kellett küldeni a befizetett összeget, mert a hajó korlátozott számú utast szállíthat és nagyon nagy volt a túljelentkezés. Ezúton is ismételten elnézést kérünk azoktól, akik emiatt nem tudtak résztvenni a kiránduláson. Meghívott vendégünk volt Kincses János, a Délkelet-Magyarország régiójában lévő diabetes egyesületek képviselője. Reggel 7 órakor indultunk a szegedi hajóállomásról az Óbuda nevű hajóval. Elsőként tartalmas, érdekes ismeretterjesztő előadást hallottunk Szilléri Lajosnétól, aki a Tisza múltjáról, jelenéről, élővilágáról mesélt. Ezután kávészünet és tízórai volt. Dr. Durszt Ferencnek, a II. Kórház belgyógyász főorvosának irányításával kitöltöttünk egy felmérőlapot, a szív és keringési rendszert érintő kockázat nagyságáról. Délben értünk Csongrádra, a Kemence-csárdában ebédeltünk, ahol a Rákóczi Édesipari Kft. diabetikus édességekből kóstolót rendezett. Ebéd után közösen megnéztük a csongrádi tájház múzeumot, meghallgattuk Csongrád történetét, majd meglátogattuk a helyi Aranysziget Idősek Otthonát, ahol nagy szeretettel fogadtak bennünket. Az uzsonnát a Kemence-csárdában fogyasztottuk el, s ezután indultunk vissza Szegedre. Vércukormérés következett, majd nagy sikerű, vidám, ismereteket gyarapító vetélkedő kezdődött a diabetes mellitusról. A II. Kórház belgyógyászatának vezető főorvosa, dr. Hódi Miklós tanár úr zsűrizett, dr. Holzinger Gábor adjunktus úr pedig vezette a vetélkedőt. Az összegyűjtött zsetonokért a szponzorok által felajánlott ajándékokból kaptak a résztvevők. Nagyon boldogan köszönték meg a résztvevők a rendezőknek ezt a szép napot. Egymás lelkének simogatása azt tükrözte, hogy nemcsak a gyógyszerek lehetnek gyógyító hatásúak. Mindezt hálásan köszönjük szponzorainknak, akik segítségükkel lehetővé tették 130 ember kirándulását. Köszönjük a Novo Nordisk-nek, a Servier Hungaria Kft.-nek, a Lilly Hungaria Kft.-nek, a 77 Elektronika Kft.-nek, a Bayer Hungarianak, a Szegedi Tejüzem Rt.-nek, a Rákóczi Édesipari Kft.-nek. Nagy-nagy szeretettel mondunk köszönetet orvosainknak, dr. Hódi Miklósnak, dr. Durszt Ferencnek, dr. Holzinger Gábornak a szakmai vezetésért, és azért is, hogy kevés szabadidejüket is feláldozva velünk töltötték ezt a szombatot. Beszélgetéseikkel, tanácsaikkal ily módon is gyarapították ismereteinket. Nagy Ferencné Bíró Ilona hatalmazás nélkül használja könyvében és a múltban is. Tartva a plágium vádjától, némileg megváltoztatta az eredeti formát, és hozzátette saját tapasztalatait is. így azonban az eredeti gyógyító módszer nem működik. Fontos tudnia minden érdeklődőnek, hogy a könyvben vázolt filozófia és terápia ebben a formájában még nincs kipróbálva. Mi, rászedettek, a cikket olvasva kötelességünknek éreztük, hogy tapasztalatainkat a nyilvánosság elé táljuk, megvédve sorstársainkat a csalódástól. A többi már az ő döntésük. Úgy gondoljuk, hogy betegségük éppen elég sorscsapás a számukra. Egy sikertelen terápia csak rontana állapotukon. Hasznosnak tartanánk, ha az ügyben illetékes hatóságok nagyobb figyelmet szentelnének végre az egyre több önjelölt „népgyógyltó" tevékenységének, természetesen tisztelet a kivételnek. Léteznek sokan jószándékú, tisztességes és eredményes gyógyítók, akik nem a hagyományos orvoslást követik. Szükség is van rájuk, ismerve egészségügyünk nehéz helyzetét. „Valamikor mi is hittünk és reméltünk." A betegek neve és címe a szerkesztőségben Zajártalomról, szennyezésről • Illés próféta bibliai alakként őrződik bennünk. Élettörténete immáron misztikus legendává lett. Pedig - a Képes Biblia tanúsága (274. oldal) szerint (is) élő személy volt: „... A gileádi Tishéből való Illés, a tisbei így szólt Acházhoz: Amint igaz, hogy él az Úr, akinek a szolgálatában állok; ezekben az években ne hulljon se harmat, se eső, csak az én Jzavamra." Mindez pedig történt Krisztus előtt 900 évvel. Életében több csodát tett: feltámasztotta egy özvegyasszony fiát, illetve köpenyével a vízre csapva szétválasztotta azt, és kísérőjével a tengeren nyitott résen száraz lábbal keltek át. De Illés nevéhez kapcsolódik a „kétfelé sántikáló" zsidóknak szóló intelem is: „Meddig' akartok még kétfelé sántikálni? Ha azúr az Isten, akkor őt kövessétek, ha meg Baal, akkor kövessétek azt."... A néphagyomány kitartó Illéstiszteletét (július 20.) Szeged környékén főként az jelzi, hogy sok fiúgyereket kereszteltek Illésnek. És az is, hogy családi névként sem Hagyományaink 99 Vágtat Illés... 99 ritka. Hajdani ünnepnap voltát jelzi, hogy aki Illés napján hordta a szérűre a gabonáját, annak mondották: „Né tödd, mert Illés möghajigál ménkűvel." Vagyis, belecsap az osztagba az istennyila néven is emlegetett villám. A bibliai eső-legendához kapcsolódik, hogy „A szegedi néphit szerint bármilyen szárazság volna is különben, az esőnek esnie kell Illés próféta napján. ... A Karmel hegyén remetéskedő Illés könyörgésére hosszú szárazság után ugyanis eső hullott az égből ..." (Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium, II. 63.) A zivatart, a nyári esőzést mennydörgés és villámlás szokta megelőzni. A villámlásról azt tartják mai időseink is (amit a Biblia is jelez): „Az égből léhajigált gonosz angyalok esés közbe kövekké lőttek. Azt! ahogy estek, összeütköztek, de úgy ám, hogy csak úgy szikrádzottak. Ez a villám." Mások szerint: „Illés próféta viaskodik a Sátánnal." Mert hogy Illés az Úr parancsára villámokkal dobálta volna meg a nem engedelmeskedő Sátánt." A mennydörgésre a mai emberek is szokták mondani: „ Vágtat ám!". Másként: „Vágtat már Illés a szekerin." Ehhez kapcsolódik a hiedelem, mely szerint akinek a dereka fáj, az hemperegjen meg azonnal, mihelyst égzengést hall, és elmúlik a derékfájása. Az Illés nap körüli nagy hőségben mondotta Nagy Bence Pál tápai paraszember: „ Csak gyünne mán Illés, hogy nyakon öntse a kánikula kisasszonyt égy tál esővel." És egyáltalán nem lehetett véletlen, hogy a hajdani dohánykertész falvak népe éppen Illés tiszteletére emelték kápolnáikat, hiszen őt az egyik időjárást kormányozó szentként, „esőhozó Illéske"-ként is tisztelték. Illést a szerzetesség ősatyjaként is szokták emlegetni lévén a palesztinai Karmel hegyen ő alapította meg a karmeliták rendjét - legendája szerint. „ Görögkatolikus papcsaládok még a közelmúltban is ilyenkor találkoztak egymással Pócson - írja még Bálint Sándor. - Elhozták magukkal eladólányuküt is, hogy mint mondották: majd Illés férjhez adja őket. Az eseményen megjelentek a szentelés előtt álló papnövendékek is. így a máriapócsi (egyik) búcsú házasságszerző alkalom is volt. Hasonló alkalom a római katolikusoknál Nepomuki Szent János (május 16.), illetve Padovai Szent Antal (június 13.) napjához kapcsolódik." Öregektől magunk is hallottuk gyermekkorunkban: „Jó lösz vigyázni a tiszai feredésné', mert Illés jeget hajított a vízbe." Vagyis, Illés napjától már óvatosnak kellett lenni a Tiszában való fürdéssel, mert a víz fölseje ugyan meleg volt, de lejjebb már egyre hidegebbé vált. Ifj. Lele József Tisztelt Közgyűlés! Azzal a kéréssel fordulunk Önökhöz, hogy városunk közepén, s egyben legsűrűbben lakott területén áthaladó nemzetközi főútvonal gépkocsiforgalma által okozott környezeti ártalomtól gyötört többezer lakos panaszát meghallgatni és azon lehetőség szerint segíteni szíveskedjenek. Kérelmünkre az Alsó-Dunavölgyi Környezetvédelmi Felügyelőség 1992. november 19-től december 5-ig terjedő időben a Párizsi körút, Mars tér és Kossuth Lajos sugárút közötti szakaszon zajterhelési vizsgálatot végzett. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Csongrád Megyei Intézete pedig légszennyezettségi adatokról adott tájékoztatást. A mérések eredményei szerint ezen a területen 24 óra alatt mintegy 21 ezer gépkocsi közlekedett. A járművek között nagy számban vannak kamionok, tehergépkocsik, pótkocsis szerelvények, de traktorok is. A felmérés óta eltelt idő alatt a járműforgalom mintegy 20 százalékkal emelkedett. így a naponta közlekedő gépkocsik száma 21 ezerről 25 ezerre nőtt. Ez a hatalmas tömegű gépkocsi elviselhetetlen zajjal jár, ami igen sok gyötrelmet okoz az ezen területen lakók számára. A vizsgált időpontban azt is megállapították, hogy a zajszint a nappali órákban 12 dB-lel, éjjel pedig 14 dB-lel haladja meg a zajterhelési határértéket. Ehhez járul még a nyári 32-35 C-fokos meleg, amikor nyitott ablak mellett kellene tartózkodni és éjjel aludni. Sajnos, itt szellőztetésről és nyitott ablakról szó sem lehet. Éjszakánként a gyerekek felriadnak álmukból, - amikor egy-egy kamion, vagy pótkocsis teherszerelvény végigdübörög az úton. A falak, a padozat beleremegnek, az ablakok berezonálnak. De nem csak a zaj miatt szenvednek az érintett terület lakói. A rengeteg jármű igen sok szennyezőanyagot bocsát ki. Az ÁNTSZ hivatkozott és 1421/1992. szám alatt küldött tájékoztatása szerint a levegő szálló por alapján erősen szenyezett, az ólomtartalom is meghaladta a határértéket. Úgy véljük, hogy ezen a helyzeten változtatni lehetne. Kérésünkkel már az előző önkormányzatot is megkerestük, de jellemző módon azzal érdemben nem foglalkoztak. Meggyőződésünk, hogy a város sok lakosának egészsége, jó közérzete nem lehet közömbös a Tisztelt Közgyűlés számára sem, ezért fordulunk bizalommal az újonnan választott önkormányzathoz. Kérjük, hogy minél előbb kerüljön megépítésre a Budapesti utat a Szabadkai úttal összekötő szakasz. Addig is, amíg ez az út megépül, találjanak valami megoldást a Nagykörút forgalmának tehermentesítésére. Kérjük megvizsgálni, hogy a legzajosabb és erősen balesetveszélyes traktorokat, vontatókat, pótkocsis teherszerelvényeket nem lehetnee más útvonalra terelni, és egyéb járművekre pedig az említett útszakaszon sebességkorlátozást elrendelni. Az Alsó-Dunavölgyi Környezetvédelmi Felügyelőségnek a forgalomra vonatkozóan igen sok adatot tartalmzó, tanulságos jegyzőkönyvét készséggel a Tisztelt Közgyűlés és bármely, a téma iránt érdeklődő szerv vagy intézmény rendelkezsére bocsátjuk. Tisztelettel a sorstársak nevében is: Kecskeméti Ferenc Párizsi krt. 42. Korlátköszöntő Az E5-ös út dorozsmai elágazásánál, a veszélyes útkanyarban ott a szalagkorlát! Ez nemcsak a kisodródástól védi a járműveket és a házak lakóinak életét, de vizuálisan is segíti a gépkocsik vezetőit az iránytartásban. A magam s az ott lakók nevében megköszönök lapjuknak a segítséget és a közúti igazgatóság gyors és szakszerű munkáját. Süki Ferenc