Délmagyarország, 1995. augusztus (85. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-09 / 185. szám

Nyártőke Milyen ez a szegedi nyár? ön tudná röviden jellemezni, kedves olvasóm? Megvallom, nekem nem sikerült Igazán. Vedégeimmel a belvárosban sétálgatva a minap csak felvillantak az alapvonások, s egymásra torlódtak. A szabadtéri játékok több évtizedes hagyománya, patinája, máig ható vonzereje. Úgyis, mint vendéghozó alaptökéje a szegedi nyaraknak. Mára persze némileg más jelleggel. S a köréje épftett más - például sport- és vásárprogramokkal -, amik mára „leszakadni" látszanak. A Mars téri vásár időben (is) messze került a játékoktól, a nyári színházaktól, a zenei és sporteseményektói, a nyári egyetemektől. Amiket (talán épp e távolság miatt is) égyre nehezebb megszerezni „non profit". Néhány megszállott (köszönjük Simoncsics, Volford, Besenyi, Komlóssy, Bicskey) erőfeszítéseként, „zsugorban" léteznek még, ám szervezőiktől tudom, nem jelentenek üzletet, befektetést, tökét, kamatot a város „vállalkozói", tőkepénzesei számára. Közülük aki segft az jobb, ha nem látványosan teszi, mert „kiszúrják". S netán még molesztában is lészen része, mint a városképi jelentőségű cukrászdát nem kis befektetéssel, európai szintűvé tenni igyekvő, kivételes szakmaszeretetú* és tudású testvérpárnak a napernyők színe miatt. Miközben a városkép - mármint az igazi, az e nyári szegedi - úgy tűnik nem izgatja igazán az érte felelősöket - csak a városlakókat, meg a vendégeket. Már ha látják egyáltalán a sok úttorlasz, terelötábla, feltorlódott kocsisor mögött. Meg a gaz-, gyom- és szeméttengerben a belvárosból kifelé haladva... S azon tűnődve, vajh nem válik-e idővel „patinájává" ez a szegedi nyaraknak. Ugyanolyan nem vendégvonzó, hosszabb távon nem tőkésítő, nem kamatozó „befektetéseként, mint a pár éve már erősen tapasztalható vendéglátóipari szabad(rabló) verseny. Ami a pénzesebb külföldi vendéget is elriasztja (nemhogy a hazai vékonypézűeket), főleg ha továbbra is megtámogatódik a város balkánkapui bűnügyi híreivel, meg a szomszédban dúló háború rémével. Mihez képest az a „balkáni állapot", hogy a pénzintézetek délután korán zárnak; hogy alig-alig van a turistát a szegedi közelekedésben eligazító információ (többnyelvű pláne); hogy a hőségben vízbe vágyónak ajánlatos elkerülnie a koszos Tiszát; hogy a forgalmi dugókban pöfögő autók szennyezte levegőt kell szívni némely belvárosi utcában is - bagatell. Elbagatellizálni, jelentőségétől kisebbnek feltüntetni azonban nem ajánlanám nyarunk jellemzőinek fentebb felvillantott szürke-fekete „színfoltjait". Merthogy ez a szegedi nyár - s mindinkább a következők - lehetne szebb, lehetne gazdagabb. Van (még) tőkénk hozzá. ŐID BANK Az OTP Bank PÉNZTÁRSZELVÉNY V. értékpapír havonta és sávosan is kamatozik 1- 3 hónap között 3- 6 hónap között 6- 9 hónap között 9-12 hónap között 22% 23% 25% 25,5% 12 hónap után a kamat a teljes időszakra 28% Ismét indul a túdió 10 napos divatshowja 1995. augusztus 11—20-ig, naponta 17 és 20.30 órai kezdettel a Szegedi Jtráa CJuÁi-ászcfa teraszán bemutatkoznak önnek: Szeged Nagyáruház, Benetton üzlet (Komplett Rt.), Eldorádó Divatdzsungel; Papp Janó jelmeztervező, Fenn Formán férfiüzlet (In Time Kft.), Barbie gyermek Shop, White Jean's Comer farmerüzlet, Okulárium látszerészeti szaküzlet, Karakter cipóbolt, Aphrodité menyasszonyi ruhaszalon Támogatóink: .TCTT^ Metronom VVTUA Zenecentrum, MAGYARORSZÁG Szeged, Kárász u. 7. ÁSVÁNYVÍZ ÉS runaszalon DUNAWELL KFT. ÜDÍTÓFTAL KFT A dorozsmai nagybani piacon, az árusok szavaival élve, sikerült kifognunk egy szokványos napot: az áru halmokban, kereskedő, vásárló ehetve. Természetes, hogy a dinnye az első, amire ilyenkor kíváncsi a közönséges halandó. A görögöt nagyobb tételben már kilónként 15 forintért is odaadták, a sárgáért ládás tételben 25-öt kértek. Dinnye és barack hagyományos ellenfelei egymásnak, hisz mindkettő oly' finom. Utóbbiból most, a fagykár mian csak pár ládányi a felhozatal. A 6-7 kilós tételek 700-1000 forintot kóstáltak. Aki ebből vesz, az biztosan őszibarack párti. Papdi Imréné, zsombói termelő: - A kevés sem fogy úgy, mint kellene, mi lesz, ha beugrik egy jó termés. Az importot tudják intézni, de az exporttal nem foglalkozik senki. A domaszéki Sörös Csaba sem állja meg szó nélkül: - Nekem is volt barackom, szégyelltem kimondani az árát, de a boltban kirakottét még inkább szégyellném. Apósomékkal tfz hektáron küszködünk. Vagy húszféle áruval járom a piacot, a héten talán egy napra valót aludtam. Hiába adjuk itt mi 6-7 forintért a káposztát, a boltban háromszorosáért mérik. Rövid úton megtudhattam, hogy a krumpli 24, a csillagtök és cukkíni 20, az óriásretek 25, az uborka apraja 40-50, a karfiol 50, a lila káposzta 25, a tök 10, a sárgarépa és petrezselyem kilója 35-40, a paradicsom 25 forintért kelt a napokban. A selejtesebb, maradék árut a gyalogos vevő annyiért viheti, amennyit nem szégyell kiejteni a száján. A szintén falubeli Bénák Jenő már 5 forintért is adta volna a nagyfejű káposztát, csak vigyék. - Biztos vagyok benne, hogy nem fogy el. A tavalyi 15-20 forintos ár alatt ráfizetés, nem véletlen, hogy tudok olyanokról, akik holdszámra dolgozták bele a földbe. A Rúzsáról jött Kispéter Lajos kérdezés nélkül fejtette ki pártpolitikai kritikákkal • Szemnek, szájnak Ingere Piaci lecsómix, recept nélkül Látszólag szabad a vásár Tóth Szeles István Kilónként tíz forintot hoz a dinnye. (Fotó: Gyenes Kálmán) tűzdelt hozzászólását. Ha ezt lefejtjük róla, akkor is elhangzott a figyelmeztetés: - Harminc forintért sem viszik ezt a gyönyörű paprikát. Csak előre tudtam volna, akkor nem bajlódok vele. Ha nem rögződnek elfogadható szinten az árak, tömegesen leszünk kénytelenek bezárni a kaput. Nincs tovább. A Mars téri dinnyesoron 25 forinton állt be az átlagár. Sok dinnyés gondolta úgy, a nagybanihoz mért 10 forintnyi különbözetet nem hagyhatja. Talán a piacozással sikerül a veszteségből a szerény nyereségbe átbillenteni a szezont. A Bánkúiról érkezett Benkó Andrásné nyolc év tapasztalata alapján állítja: az utóbbi két év csak árnyéka a múltnak. Ha nem lennének a visszajáró, állandó vevői, még piaci napon sem menne el a húszmázsás kupac. Egy másik árussal épp arról beszélgettünk, ha nem korlátozzák magukat a termelők, sorra mennek tönkre, mivel a költségek eszeveszett emelkedését árudömping idején lehetetlen az árakban érvényesíteni. Ennek hallatán egy jól öltözött, középkorú hölgy, a „pult túloldaláról" is bekapcsolódott a párbeszédbe. - Szörnyű azt mondani a családnak, hogy egyenek kevesebbet, s a dinnyét, gyümölcsöt felejtsék el. A nyugdíjból, munkahelyi keresetből még ezeken az árakon is nehéz úgy lavírozni, hogy a finomságokból is jusson mutatóba. Idő hiányában, vagy mert fél kiló paradicsom nem ér meg egy buszozást, akadnak, akik a hozzájuk legközelebb esó beszerzési forrással garázsbolt vagy belvárosi zöldséges, ABC, alkalmi kispiac - megelégednek. Ilyen alapon nem drága az 55 forintos sárgadinnye, a 70-ért mért paradicsom, az ötvenesbe kerülő krumpli vagy a 98-as árcédulával ellátott paprika sem. A kiskerteseknek, kereskedőknek is élni kell valamiből. Egyébként mindennek az ellenkezője is igaz lehet. Vihar előtti, szemerkélő esőben vettem én már úgy paradicsomot 20 forintért a kispiacon, hogy mellé még a kezembe nyomtak egy zacskó lecsónak valót is, csak ne kelljen hazavinniük. Látszólag szabad a vásár, de a mindkét oldalon feszítő tét, a megélhetés állítgatja egyre veszettebbül a korlátait. Izzasztó végiggondolni, milyenné válhat ez a pénznélkülivé lett fogyasztói társadalom. Egy jégbehűtött dinnye is pillanatnyi megkönnyebülést hozhat csak. De kár lenne kihagyni.