Délmagyarország, 1995. július (85. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-31 / 177. szám

HÉTFŐ, 1995. JÚL. 31. BELÜGYEINK 3 Rend a Cserepes soron. (Fotó: Karnok Csaba) Amióta mindenféle csomagokkal riogatják a bérből és fizetésből élő néprétegeket, egyre többen követelik: tán mégsem azokról kellene újabb bőröket lehúzni, akik minden fillérjük után adóznak. Hanem azt a bizonyos feketegazdaságot kéne megfogni, s egyszeriben forintmilliárdokkal lehetne gazdagabb a költségvetés. Csakhogy a feketegazdaságnak a „megfogása" nem olyan egyszerű. Többek között erről tájékoztatta lapunkat Németh Györgyné, az APEH Csongrád Megyei Igazgatóságának ellenőrzési igazgatóhelyettese. Az adóellenőrzés egyik gátja a hazai jogalkotás és bírósági gyakorlat - mondta az igazgatóhelyettes. Hazánkban ugyanis - ellentétben a fejlett nyugati demokráciák bírósági gyakorlatával - a bírósági ügyekben nem az érdemi részre helyezik a hangsúlyt, hanem az eljárási problémákra. Ez azt jelenti, hogy hiába bizonyított az adócsalás ténye, ha a bíróság az eljárást akár a legapróbb hiba miatt is megszüntetheti és újnak az indítására kötelezheti az adóhatóságot. Ennek jelentőségét még az sem tompítja, hogy az adózó aláírta az ellenőrzés jegyzőkönyvét. Ilyen problémák miatt a Csongrád megyei Apehnél három éve húzódó ügyeket is számon tartanak, miközben az adócsaló vígan folytatja tovább a tevékenységét. A földhivatalok és a cégbíróságok túlterheltsége miatt sokszor évekig húzódnak a bejegyzések - miközben van idő a feketén szerzett jövedelmek elrejtésére és a végrehajtások alóli kibúvásokra. Az adóhatóság számára továbbá nem ad lehetőséget a törvény, hogy kutassa az adóalany életkörülményeit. Holott például Angliában teljesen természetes, hogy az^adózót az adófelügyelő a híétalba citálja és arról faggatja, hol, kivel, mennyi ideig nyaralt, vagy mi a hobbija, gyűjt-e értékes műtárgyakat, jár-e lóversenyre. A nyugati országokban az adóhatóság házkutatásra is jogosult, amennyiben alapos gyanú merül fel jövedelem eltitkolására. Nálunk az ellenőrzés után hónapokkal később is előkeríthet az adózó olyan okmányokat, amelyeket az adóellenőr kérésére az ellenőrzés ideje alatt nem mutatott be. A gyenge szabályozás miatt a népességnyilvántartó tucatjával gyártja a „nem lakik sehol" és a „nincs bejelentett lakása" tartalmú értesítéseket. Amennyiben történetesen egy Csongrád megyei lakos Komárom megyében hal meg, elképzelhető, hogy azt csak Komáromban jegyzik be. így Csongrádban bárki tovább „működhet" az elhunyt nevén, ha ügyvédnek meghatalmazást ad. Az ügyvédi meghatalmazást ugyanis nem kell két tanúval aláíratni, akik igazolhatnák a megbízó valódiságát. (Folytatjuk.) Fekete Klára • A „többszörös" határváros megköszöni a szolgálatot Iparosok dija katonáknak •@fáh Attila mindig tartoggt'Valamilyen meglepetést a tarsolyában... A Horváth Mihály utcai, Szeged-szerte ismert, egyszemélyes szabóműhely tulajdonosának kezdeményezésére hat szegedi kisiparos (rajta kívül Józsa Gábor vésnök, Nádor György ékszerész, Szabó Géza ötvös és éremkészítő, Veszprémi György személyszállító kisiparos és Orcsik Sándor autóvillamossági műszerész) díjat alapított a Szegeden sorkatonai szolgálatot teljesítő kiskatonáknak azzal a céllal, hogy leszereléskor három, az egyenruhától megváló fiatalnak elismerik a Szegeden Szegedért kifejtett tevékenységét, különös tekintettel a város szolgálatára. E jelzés értékű polgári kezdeményezés jelentőségét akkor lehet tudatosítani a maga arányaiban, ha elismételünk egy hetvenöt éves igazságot: Szeged tulajdonképpen határváros; legújabban kétszeres határváros, a közhiedelem szerint Európa két fele között... Oláh Attila és társai együttműködési megállapodást kötöttek az MH 60., Szegedi Műszaki Dandárával, mely szerint a nevelő tisztek minden leszerelés előtt kijelölik azt a három sorkatonát, akik száz százalékosan megfeleltek a díjalapítók követelményeinek. A szegedi kézműves kisiparosok véleményét Oláh Attila fogalmazta meg: - Saját sorkatonai tapasztalataink alapján állítjuk: a gyermek, mielőtt katonaként férfivé válna, a bölcsődében, az óvodában, az elemi iskolában, s később is, javarészt női nevelők keze alatt serdül. Ennek megvannak az előnyei, sajnqg, hátrányai is. A katonaság az férfimunka! A most leszerelt évjáratból három kijelölt fiatal emlékérmet kapott. Azt tervezzük, hogy a következőkben egyenként kétszemélyes külföldi utazásokkal jutalmazzuk a megfelelő, Szegedért tevőlegesen kitűnő fiatalokat. Meggyőződhettünk arról is, hogy a műszaki dandárban megfelelő partnerre leltünk. A leszerelő katonák az utolsó napon, Darók József ezredes és Kovács János alezredes búcsúbeszéde után háromperces vastapsban törtek ki. A mi időnkből ilyenre nem emlékezünk... S mivel az eseményen jelen volt dr. Szalay István polgármester is, remélhető, talán a város is csatlakozik kezdeményezésünkhöz. A kézműves kisiparosok (akiket senki se tévesszen össze a vállalkozókkal...) csatlakozására feltétlenül számítunk. Pataki Sándor „Hatórás Nagylak Egy órát kellett sorban állniuk az autósoknak Záhonynál, míg Battonyánál három órát, Nagylaknál hat órát, Gyulánál pedig tizenkét óra volt a várakozási idő. A teherforgalomban belépéskor egyetlen határátkelőhelyen sem kellett várakozni. A Magyarországot elhagyó fuvarozóknak Záhonynál csaknem egynapos veszteglésre kell felkészülniük. A többi átkelőhely közül Gyulán tizennyolc óra, Biharkeresztesnél tizenkét óra, Nagylaknál pedig tíz óra a várakozási idő. S

okadszorra jártam most úgy, hogy külföldről hazafelé tartva egy másik országot képzelek magamnak, ám amikor az első híradások eljutnak hozzám az itthoniról, keserű csalódás ér. Autóval nyugatról közelítvén hazánkat, Stájerországban már jól fogható a Kossuth, sőt kedvező légköri viszonyokat élvezve már Velence, Linz magasában érthető a susogásra ráülő magyar szó. Az élmény - találkozni a hazaival - még magasztosabb, ha több ezer kilométeres a távolság. Tegnapelőtt ezzel a lelkülettel vettem magamhoz a Népszabadság friss számát valahol a tunéziai parti őrség fölött, s azonnal le is tettem az újságot, mert a címoldalon arról olvashattam, hogy a miniszterelnök újabb kormányzati átszervezést latolgat, sőt még mindig téma a szakszervezeti nagyfőnök (Gáspár Sándor legjobb tanítványa) kormányfő-helyettesi kinevezése, ami egyrészt azt jelenti, hogy a nyilvánosság minden napra kap egy kis vitatnivaló mézet a madzagjára, másrészi pedig bebizonyosodik, hogy a szocialisták sem tanulni, sem felejteni nem akarnak többet a Bourbon háznál. Mindezzel még meg is volnánk, hiszen feltehetőleg nem ez az utolsó tehetetlen kormányunk, s ha ügyesek vagy kellően higgadtak vagyunk, kibírjuk politika és politikusok nélkül az életünket, ölelünk, lakmározunk, olvasunk, alszunk, mindezek jól működhetnek kormány, ellenzék és parlament nélkül, csakhogy... Csakhogy a politika épp azi nem teszi, ami miatt én nyugodtan élhetném a civil szférámat, megjegyzem, most nem Bokros Lajosról beszélek. És itt álljunk meg egy szóra. Bokros elég konok ahhoz, hogy amit elkezdett, azt végigcsinálja, Horn pedig épp annyira cinikus, hogy miniszterével végig is csináltatja. Különben is Bokros keresztneve immár nem Lajos, hanem Csomag, ő úgy ahogy van, a baloldali kormány nagy ajándéka, kikerülhetetlen tény és mint jelenség, nagyszerűen működő maszlag. Ez volt a második élményem hazajövetelem óta, vakációm alatt ugyanis nem állt le a magyar sajtó bokrosozása, vagyis tökéletesen megfeleltünk a kormány elvárásának, mi több, Horn Gyula személyes kívánalmának: mi ugyanis nagyobb lendülettel foglalkozunk az állandóan napirenden tartott kormányzati átszervezésekkel és a pénzügyminiszter stílusával, mint a valóban fontos kérdésekkel, a hazai bankrendszer anyagi és morális válságával, a privatizációs folyamat lefékezésével, az államilag kalibrált fogyasztási árindex tarthatatlanságával, a meg nem épült autópályákkal, az igazságszolgáltatás botrányos színvonalával, a kultúra intézményrendszerének szétverésével, egyáltalán a bolsevik baloldalról behajózott, arcátlan újkapitalisták önző dilettantizmusával Egy hét nyaralás is elegendő ahhoz, hogy kissé kesernyésen lássa be az ember, hogy itt bizony semmi sem változott. Igaz viszont, hogy több mint százötven magyarral együtt nyaralva sem éreztem azt a szégyent, amit évekkel ezelőtt néhány honfitársam viselkedése miatt éreznem kellett, sőt büszke voltam arra, hogy a tuniszi gimnáziumi tanár, aki négy nyelven érti a világot, gazdag és kultúrált népnek tart bennünket. (T~palán éppen ezért kellene egy kicsit IS komolyabban venni magunkat, ami alatt azt értem, hogy el kellene felednünk a rossz beidegződéseinket, a káros mechanizmusokat, s nem ártana alkotóbban bánni saját magunkkal. Ha azt kérdezik tőlem, hogy a csehek és szlovákok miért nem férnek meg egymással, vagy hogy a muzulmánná lett délszlávok miért állnak háborúban katolikus és ortodox testvéreikkel, akkor lehetséges jó választ is adni, csak épp nem tudjuk megváltoztatni a nagyon rossz beidegződéseiket, s az igaz, hogy a Dunánál még nincs államhatár Kelet és Nyugat között, hála istennek nem is dúlnak szabadcsapatok földjeinken, de, higgyük el, szerkezetében, típusában semmivel sem különb a mi ostobaságunk, sztereotip bárgyúságunk, mint szomszédainké. Néha már arra gondolok, egy hétre az egész ország népének el kellene hagynia a Magyar Köztársaságot, hogy visszatérve jobban lássuk magunkat. Újra indulnának a közszolgáltatások, az önkormányzatok, a lapok, az egész élet. Mert, azt hiszem, elölről kellene kezdeni mindent. ISO-szabvány Magyarországon Magyarországon eddig mintegy 200 cég nyerte el az úgynevezett ISO 9000 nemzetközi szabványsorozat szerinti tanúsítást - közölte Kőmíves Ervin, a Minőségügyi Tanácsadók Szövetségének titkára. A szövetség a Magyar Minőség Társasággal közös nyilvántartást vezet a tanúsított vállalatokról. A szabvány főleg az Európai Unió országaiban terjedt el, de alkalmazása ott sem kötelező, csupán ajánlott. Az unió országai azonban a behozatalkor előnyben részesítik a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet által kiadott ISO-szabvánnyal tanúsított termékeket. A magyar vállalatok a piac követelményeihez igazodva részint önként, részint kereskedelmi partnereik nyomására igyekeztek megszerezni a tanúsítást. TUNÉZIA, luxusüdülések, körutazás CONGRESS & HOBBY UTAZÁSI IRODA Tei.+fax: 762) 484-531,484-532 Eng. sz.: R-0241/1994 • Voltak olyan idők, mikor minden a KISZ-ből indult. A dorozsmai Pax klub harminc éve alakult és indulásakor semmi köze nem volt a mozgalomhoz. Ez a klub az őskorban született, akkor, amikor, a hidegháború után, a kubai történések kapcsán úgy tűnt, szűnik a feszültség, s a nagyhatalmak egy fél lépést tettek egymás felé. Dorozsmán lakott néhány ifjú ember, aki hitt abban, hogy lehet nyitni a világra, hogy nemcsak a szomszédos nagyvárosban történhet valami. Ezek a falusi fiúk és lányok is tudtak gondolkodni, nekik is volt véleményük s ezt jó volt valakivel, valakikkel megbeszélni. Az egykor szorosan összetartozó, ma már életük delén túl jutott Pax-osok a közeljövőben randevút adnak egymásnak. A múltról és a tervezett találkozó céljáról a harminc évvel ezelőtti klubvezetővel, Magyar Istvánnal beszélgettünk. • Miben különbözött ez a klub a többitől? - Például abban, hogy @ KÉRDÉS • Egy régi dorozsmai klubvezetőhöz A Szikin találkoznak nem voltak kötelező penzumok. Hogy nem csupán a búfelejtő programoknak kívántunk helyet adni. Igaz a mottónk ez völt: hozd magaddal a szórakozásodat, de ez a mondat azt is jelentette, ismertess meg bennünket hasznos és érdekes dolgokkal. A klubban egymásnak tükröt tartva Sok mindent megtudhattunk saját magunkról. Megtanultunk kommunikálni, egymás másságát tolerálni, a saját értékeinket megismerni, a másikét becsülni, a jobbakhoz felzárkózni. Egyáltalán kapcsolatot teremteni és tartani. • Milyen felnőttek váltak ezekből az egykori klubtagokból? - Egyikükből se lett miniszter, de mindenkiről el lehet mondani, hogy megállta a helyét eddigi életében. Ezek a fiúk, lányok annak idején Szegedre jártak gimnáziumba, szakiskolába, de az estéket rendszeresen együtt töltötték a dorozsmai művelődési házban. Sok házasság született a találkozásokból, én is a klubban ismertem meg a feleségemet. Isten tudja mitől, de mindig hasonszőrűek jártak itt össze. Aki nem fért bele a képbe, azt automatikusan kiszűrtük. Volt egy bizonyos színvonal, a kulturált viselkedés például alapvető követelménynek számított. Nem szégyeltünk illemtani vetélkedőt szervezMagyar István ni, hogy játékos formában megtanuljunk viselkedni. Nálunk nem volt divat a szeszesital, nem ittunk, mégis jól éreztük magunkat. Önismereti játékokat játszottunk, vitatkoztunk, kicseréltük a véleményünket és persze a magnófelvételeinket is. Ma már ritkán és csak véletlenül találkozunk, de tudunk egymásról és jó érzéssel tapasztaljuk, hogy senki sem tűnt el a süllyesztőben. • Mi a célja a tervezett találkozónak? - Mára szinte filozófiámmá vált, hogy emberi kapcsolatok nélkül nem működik a világ. Mi annak idején, anélkül, hogy tudtunk volna róla önismereti tréninget folytattunk, ha úgy tetszik valamiféle pszichológiai csoport voltunk, hályogkovács módon olyasmivel foglalkoztunk, amit ma menedzserképző tanfolyamokon tanítanak. Most új világot élünk. Kíváncsiak vagyunk, hogy a régen tanultakat melyeket elfelejtve megtartottuk, sőt eddigi életünk folyamán is alkalmaztuk - hogyan tudnánk a mostani körülmények között kamatoztatni. Augusztus 26-án, szombaton egész napos szerény pikniket rendezünk a sziksóstói strandon. Ez nem afféle pörkölt és sörszagú buli lesz, hanem tapasztalatcsere. Kíváncsiak vagyunk arra, ki mit tudott kezdeni a harminc •éve összegyűjtött útravalóval és most hogyan tudnánk a régi kapcsolatainkat hasznosítani. Akár az üzleti életben is. Pacsika Emília ÁREMELÉS ELŐTT /wW Jamina cserép <gnn|M na|| 57,50 Ft helyett 50 Ft/db áron. MUUUL BAH Befizethető július 31-ig. Szeged, Csongrádi sgt. 27. Szentes, József A. u. 24. Tel.: 62/474-481, 62/491-022.Tel.: 63/314-011 DÉLBEN - ESTE Álabaxbos étterem Ny.: 11.30-15; 18Asztalfoglalás 314-912-es telefonon! Régi zene! Indul az MVM Rt, privatizációja Megindul a villamosenergiaipar privatizációja, miután az ütemtervnek megfelelően július 31-én megjelenik az ágazat társaságainak értékesítéséről szóló pályázati felhívás. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. közleménye szerint a felhívást három hazai napilapban és négy külföldi gazdasági újságban hozzák nyilvánosságra. A kelet-európai országok közül elsőként Magyarországon kezdődik meg a statégiai ágazat magánkézbe adása. Az ÁPV Rt. hat áramszolgáltató vállalat, hét erőműtársaság és a Magyar Villamos Művek Rt. értékesítését hirdeti meg. Korábbi információk szerint a hat áramszolgáltatóból egyenként átlagosan a részvények 47,6 százalékát kínálják eladásra, és a vevőnek a többségi tulajdonrész eléréséhez előjogot biztosítanak. Az MVM Rt. részvényeiből első körben 24 százalékot lehet megpályázni, a befektető pedig opciót kap 25 százalék plusz egy szavazatnyi részvény megszerzésére. A hét erőmű egyenként 34-49 százaléknyi részvénycsomagját hirdetik meg első körben, majd lehetőség lesz a többségi tulajdonrész megszerzésére - az erőművek esetében alaptőkeemelést is előírnak majd a pályázatban.