Délmagyarország, 1995. július (85. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-29 / 176. szám

1995. JÚLIUS 188., SZOMBAT A 70 éves Charles Aznavour az egyik legnagyobb karriert futotta be a francia sanzon történetében. Az örmény származású szülők gyermeke, Edith Piaf felfedezettje már 9 éves korában megismerte a színpadi szereplést. Szerzeményei azóta Magyarországon is örökzöld dallamokká váltak. Az ünnepelt énekes Pierre Delance-nak, nem kevésbé ismeretlen pályatársának adott interjút a Gálában. Amikor a két szakmabeli profi találkozott egymással, az emlékek egymás után törtek elő belőlük. A beszélgetés során a zenétől kezdve Örményországig sok minden szóba került. - Milyen érzés a francia sanzon egyik legnépszerűbb képviselőjének lenni? tette föl a kérdést Pierre Delance. - Tudod, amikor az ember beleveti magát a zenébe - hangzott a válasz -, mindent megtesz, hogy nevet szerezzen magának a pályán, de akkor, amikor elérkezik a csúcsra, csak egy dologra gondol: megmaradni művésznek. A művészi én az, ami a sztár számára a kellékeket biztosltja. Amennyiben művésznek lenni önfeláldozást jelent, máris elveszett az ügy. Én például reggelente mégcsak nem is gondolok a szakmámra és ez mindent elárul. Persze, ha turnén vagyok, mint pédául most is, akkor egészen más a helyzet. A szülői ház titkai - Egyszer azt mondtad: „Már nincs jövőm." Még mindig ennyire szigorú vagy önmagaádal szemben? - De hát ez az igazság. Az ember 20 éves korában felépít magának egy jövrtt. Én már ezen régen túljutottam. Nős vagyok, gyermekeim születtek, akik sosem lelkesedtek azért, hogy egy hírességgel élnek együtt, ügy hiszem, mára sikerült összehangolnom a családi életet és a szakmai elfoglaltságokat, amire a legjobb bizonyíték az, hogy közel harminc évi házasság után is még mindig együtt vagyunk a feleségemmel. Ha választhattam a sztái vagy a hétköznapi férfi élete között, mindig az utóbbi felé hajlottam. Elviselhetetlen lett volna számomra a sikeres karrier mellett egy tönkrement házasság. - Fiad. Misba színész szeretne lenni Btztatod-e? énekléssel való szakítás. Valószínűleg tollal keresném a kenyeremet. - A színészek azt tartják, ha pályájuk során báromnégy olyan szerepet eljátszottak, melyeket minden szempontból vállaltak, már megérte. így van a dalaival az énekes is? - igen. És kész a leltár: Ne sírj, Nagy találkozás. Mama, Mindennap szüless. Ha visszatekintek a pályámra, ennél sokkal több dalt felsorolhatnék, hiszen mindegyiket vállalom. Presser Gábortól, Sztevanovity Dusántól, Demjén Ferenctől olyan szerzeményeket kaptam, melyek állják az idők próbáját. -Amikor vége szakadt a Presser-korszaknak, egyedül maradt, majd új zenésztársakra talált, köztük Babos Gyulára. - A régebbi időszaknak tulajdonképpen nincs vége, mert a színpadon sorra eléneklem a hajdani sikerszámokat. Azt senki nem tudhatta, meddig tart a zenei kapcsolatunk, időről időre szükség van a megújulásra, de úgy, hogy teljesen ne változzon meg az ember. Ennek megannyi esetlensége, váratlansága van. Az ajtókat nyitva kell hagyni, hogy meglepetésszerű találkozásokat hozzon az élet. Soha nem tudható, miből lesz értékteremtés. Elvesztettem ugyan a drága kincset Presserékkel, ugyanakkor megtaláltam a következőt Babosékkal. Amennyiben görcsösen ragaszkodom a megszokotthoz, lehet, mindennek vége szakad. Hagytam, hogy új dolgok szülessenek. Most már biztosan állíthatom: érdemes volt a kockázatot vállalni. - Mikor érnek bennünket újabb meglepetések? - Készülök az új dalaimmal. Reményeim szerint az ősszel megjelennek. Horzák Tibor - Ilyen kérdésben mindig a háttérben maradtam, nem akartam befolyásolni a gyerekeimet. Rémélem, megélhetem azt a napot, amikor váratlanul a következő szavakkal állítanak be hozzám: „Nézd. papa, mire vittem!" A látszattal szemben nem mindig könnyű egy sztár gyermekének lenni. Ma már kiröppentek a szülői házból, a maguk életét élik, ennek ellenére nagyon közel maradtunk egymáshoz. A hely szelleme — Állandóan változtatod a lakhelyedet. -'Vannak, akik a nőket váltogatják... Én megtartom az aszszonyt és a házat cserélem le. Komolyra fordítva a szót, ahhoz, hogy alkotni tudjak, mindig más környezetre van szükségem. Egyes házak nincsenek hatással rám, nem megy a munka, el kell belőlük költözni. - Mire vagy a legbüszkébb: lemezeidre, koncertjeidre vagy a színpadi fellépéseidre? - Mindegyik mást jelent számomra. A lemez inkább támaszt, mint sikert. A színpad élményeket nyújt. De nem szabad megfeledkezni a színészi munkáról sem, mely mindig is követelményeket állított velem szemben. - Gondoltál-e arra, bogy a film felé fordulj? - Nem. Választanom kellett. Úgy éreztem volna, hogy megbukom, ha lemondok énekesi karrieremről. Két legyet nem lehet ütni egy csapásra. -A 25 év alatt megváltozottea közönség? - Igen. azt hiszem. Húsz évvel ezelőtt a közönség képes volt beülni az ugyanolyan műfajú előadásokra, Bécaud-, Barbara-, Brel-, Brassens-, Aznavour-koncertekre. Én vagyok az utolsó mohikán. Ma már a music-hall-ok kiüresedtek, a dalok skálája kibővült. Ugyanaz a publikum valt jegyet Johnny, Mc Solaar és Francis Cabrel koncrtjeire is. Azt hiszem, ez így van rendjén. - A jelenlegi francia énekesek közül melyikhez érzed magad a legközelebbinek? - Ugy hiszem, leginkább Michelle Sardou-val hasonlítunk egymásra. Természetesen a hangunk egészen más, és dalaink is másról szónak. De mégis érzek hasonlóságot. Amellett, hogy jó színész, rendkívül megfontolt ember. Különös figyelmet fordít a szövegre. Rendezett a családi élete, akar az enyém, de mindemellett egy kicsit őrült is. A vándorló nagykövet — Téged neveznek Örményország vándorló nagykövelének. Beszélnél erről a szerepedről? - Ez humanitárius szerep. A nevem lehetővé tette, hogy turnéim alatt találkozhassak a kormányfőkkel, és hogy segítsek a sztálinizmus fertőzte ország újjáépítésében. Rosszak az életkörülmények, jóval súlyosabb a helyzet, mint Oroszországban A legnehezebb feladat kétségtelenül az, hogy megtanítsuk az örményeket arra. hogyan álljanak a talpukra a fél évszázadig tartó kommunizmus után. Kénytelenek lesznek felkötni az alsónemút, ha ők is csatlakozni akarnak a világhoz. Fordította: T. B. (A Gala nyomán) Sok-sok lírai, gondolatokat ébresztő dallal ajándékozott már meg bennünket Katona Klári. Nincs állandóan reflektorfényben, de ha közönség elé áll, ünneplésre számíthat. Nem ad ki sűrűn lemezeket, megvárja, amíg megérlelődnek az üzenetei. Interjúnk legutolsó koncertjén készült a művésznővel. • Beszélgetés Katona Klárival Elveszett és megtalált kincsek %A ki ci házait cserélgeti % Aznavour hűséges Jeles égéh ez • Az énekes és a család 9 A sanzonénekes több mint 20 éve él boldog házasságban a svéd származású Diával. Az ifjú hölgy, Katia közös gyermekük - Úgy gondolom, a zenének is a színpadon a helye - mondja az énekesnő. - És a tapasztalatok igazoltak: mindenhol kedvező fogadtatásra lelt színpadi koncertem. Sokan csodálkoztak azon, hogy különösebb apropó nélkül indultam útra, hiszen nem jelent meg új lemezem, nincs futó slágerem. Én viszont azt tartom, nem kell ahhoz semmiféle aktualitás, hogy a régi dalaimat elénekeljem. Ez a műfaj kivívta már magának, hogy napi szükséglet legyen és aki igényt tart az efféle élményre, megkaphassa. Már csak emiatt is bátran kell vállalkozni a fellépésekre. - Két és fél órás koncertjei igencsak igénybe vették. Bírja a tempót? - Nem túl megterhelő, ha az ember a vágyainak él. Én azt csinálom, amit szeretek, vagyis énekelek. Elengedhetetlenül fontosnak tartom az énektanulást, a hangképzést. Néhány évvel ezelőtt megkérdeztem a tanárnőmtől, meddig lehet fejlődni. Azt felelte: a határ a csillagos ég, csak el kell tudni érni. Nos, a vágyak arra is vonatkoznak, hogyan lehet ezt teljesíteni. Azt már tudom, sok a lépcső. - Kölcsönadná-e a dalait, vagy mindegyik féltett kincs? - Gondolkodás nélkül azt válaszolnám, hogy nem szívesen adnám kölcsön őket, ugyanakkor készítettem egy olyan lemezt, melyre más dalait énekeltem fel. Ezt úgy magyaráztam magamnak, biztosan azért nem kaptam meg azokat a szerzeményeket korábban, mert a szerzők nem tudták, hogy nekem valók. Az általam tisztelt Vikidál Gyula adta elő a Szívemet dobom eléd című dalt, de az ő szerteágazó művészetében nem találta meg igazán a helyét, amíg az én repertoáromban sokkal nagyobb jelentősége lett. — Milyen ajándékoknak örül? - Ez ügyben megmaradtam gyereknek. Mérhetetlenül tudok örülni az ajándékoknak. Megható, ha egy néző elragadóan figyel éneklés közben, vagy aprócska rajzot kapok egy kislánytól. Saját adottságaimmal szemben rendkívül alázatos vagyok. Volt már módom átélni, milyen lenne, ha elmenne a hangom és nem tudnék többé énekelni. Élvekkel ezelőtt egy rossz hangképzés következtében egymás után többször is elvesztettem a hangomat. Nagyon nehéz időszak volt, mert rájöttem, éneklés nélkül nem tudom elképzelni a jövőmet. — Mibez kezdene, ba kikerülne a reflektorfényből? - Amióta kiderült, hogy az írás is megy, könnyebb lenne az „Amikor komponálok, mindig a dalszöveg írásával kezdem" „Én vagyok az utolsó mohikán" • Saint-Tropez-ban fiaival, Misha-val és Nicolaijal. Mindig szabaddá tette magát, hogy a nyarat gyermekeivel tölthesse 9 Az örök, katonakláris mosoly