Délmagyarország, 1995. július (85. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-28 / 175. szám

6 HAZAI TÜKÖR DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1995. JÚL. 29. • Újra együtt át trubadúrban Világsztárként tértek vissza Amikor legutóbb, 1982-ben a szegedi sza- élet, mindketten felléptek a világ leghíresebb badtéri műsorára tűzte Verdi talán leggyak- operaszínpadán, lemez- és televíziófelvételek rabban játszott operáját, A trubadúrt, mind- sokaságát készttették el közreműködésükkel, ketten mostani szerepüket énekelték. Mind- Szerencsére a szegedi közönséget sem felejtet­ketten népszerűek voltak már idehaza, sőt sze- ték el, ha hívják őket, örömmel jönnek. Szege­repeltek külföldön is, de még nem tartoztak az di fellépéseiket - talán megbocsátható részre­utazó világsztárok szűk kasztjába. Az elmúlt hajlással - mindig kitüntető figyelemmel kísé­tizenhárom év alatt Tokody Ilona és Gregor ri a helyi sajtó. József nevét megtanulta a nemzetközi opera- Fotó: Gyenes Kálmán Ha királyokkal találkozol. • Gregor Máska nagyapa lett " Gyümölcstea Ferrandóval Az első próbákon nem tudott ilt lenni; kedden este megérkezett a térre, gyorsan „átvette" Vámos László rendezővel a színpadi „közlekedési szabályokat" és egész este zökkenőmentesen próbáltak. Az igazi mű­hely-légkört - vagy inkább a zene hatalmát - mégis másnap délelőtt, a zenekar Festő utcai próbatermé­ben lehetett érzékelni. Nehéz szavakat lelni ennek a közvetítésére; hiszen éppen a zenében egymásra talá­lás, a szavak hídja nélküli, áttételektől nem zavart emberi harmónia megleremtődésének pillanatait kel­lene leírni. Ilyenkor válik kétségtelenné, miféle nagy dolgok születnek a tehetség, a mesterségbeli tudás, az érzékenység egyesülésekor. A hangszeresek, az énekesek, a karmester a legtökéletesebb összemúkö­désben, mindegyikük talán saját magát is meglepve, mintegy varázslatban - „megjelenítik" a zenét; s a belső öröm sugárzása megfényesíti az arcukat. To­kody Ilona a világ sok híres színpadán, nagy neveket fölvonultató prt>dukciókban énekelte már A trubadúr Leonóráját; például Bécsben, Hamburgban, Mün­chenben, a berlini Karajan-rendezésben, Jüan Pons­szal Madridban, a Margitszigeten, s persze itt is, a szegedi szabadtérin, a csodálatos Irina Archipovával, 1982-ben. Mégis lélegzetelállító intenzitással, oda­adással, átéléssel próbál - ez az előadás is egyszeri lesz, megismételhetetlen. • Ezen a nyáron is európai koncertkörúton lép­nek fel Jósé Carreras-szal - ezért jöhetett kissé késve; honnan? - Egyenesen Dániából. Az Áárhus nevű város 10­12 ezer embert befogadó szabadtéri színházában éne­keltünk, s Margit királynő is kitüntetett a figyelmé­vel. • Kérem, meséljen egy ilyen koncert légköréről! A világsztárokban is nagyobb a stressz, ha kirá­lyokkal találkoznak? - Nem mindennap természetesen. De a spanyol királyi párral való találkozásomkor már szerezhettem tapasztalatokat. Mint általában, most sem vehettük teljesen bizonyosra, hogy Margit királynő, akit na­gyon tisztel a népe, eljön a koncertre. Jósé volt először színpadon, s amikor kijött, csak annyit mon­dott: Ilona, Figyelj, az első sorban ott ül a királynő! Tanították nekünk a főiskolán az ilyenkor szokásos viselkedési szabályokat - de bevallom jólesett, hogy a közönség engem üdvözlő tapsa jól érezhetően föl­erősödött, amikor az előírásszerű bókkal külön is üd­vözöltem a királynőjüket. Ez úgy van, hogy nem egyszerűen az egyik helyre ültetik a felséget, hanem egy valódi trónszékbe; a többi nézőtéri ülőhely kellő távolságra van tőle, vagyis ő egyedül, mások közül kiemel­kedve hallgatja a koncertet. Megvan­Nyerjen egy helikoptert! Vagy inkább a 2 milliót választja? Akárhogyan dönt, most kipróbálhatja. Július 29-én, 10-12 óráig. Szegeden, a Centrum Áruház előtt, a Tisza L. krt.-on lesz látható a Kurirkopter, a Légbekiáltó játék fődíja, és egy szerencsés látogató ki is próbálhatja. Jöjjön el, és játsszon velünk. Részletek a Kurírban! nak a szabályai annak is, hogyan kell viselkedni a szünetben rendezett királynői fogadáson. Érdekes vi­lág... • Ez volt a turné utolsó koncertje? - Nem, ez volt a nyolcadik állomás, s szeptember elején tesszük fel a koronát: Berlinben énekelünk. Vannak terveink jövőre is, de ha szabad, nem változ­tatnék a szokásomon: ennyire előre nem beszélek a tervekről. Azt nagyon sajnálom, hogy a karácsonyi Carmen-produkcióban, amely a tavalyi szegedi sza­badtéri előadás export-változata lesz, Frankfurtban, illetve Baselben - nem lehetünk együtt: Jósé éppen akkor Izraelben turnézik. De mindezek előtt, augusz­tus elejére van egy kedves meghívásom: Jüan Pons szülővárosában - ez Ciutadella és a Mallorca közelé­ben található Menorca nevű szigeten van - egy fris­sen rekonstruált teret avatnak fel; az ünnepi koncert­re Jüant kérték, ő pedig meghívott engem. Azért is örülök ennek, mert az ő személyes ünnepe is ez az est: szinte napra pontosan 25 évvel ezelőtt kezdődött az énekesi pályája... Pons-szal - az itthon bemuta­tott Verdi-gála programjával - Columbiában is fellé­pek, s októberben is következik egy Verdi-estünk Barcelonában. • A mostani, A trubadúr-beli partnerei közül a leggyakrabban Gregor művész úrral látom be­szélgetni.. - Régen találkoztunk, utoljára a Turandotban éne­keltünk együtt, most már nagyon hiányzott volna ne­kem a térről... A színpadi értékek mellett a munka szüneteiben is élvezem Jóska örökös jókedvét, hu­morát. Piergiogio Morandiról már tavaly elmondtam, mennyire örülök, hogy vele dolgozhatom - számom­ra az ő ritmusa, dinamizmusa, ez az intenzitás, mu­zsikusság szeretett első mesteremet, Giuseppe Pata­nét idézi... Igazán nagyra becsülöm a szabadtéri ve­zetőinek kitűnő választását: újra visszahívták Szilá­gyi Károlyt; ilyen drámai bariton - ki merem jelente­ni - nincs ma Magyarországon. Talán az Operaház is fölfigyelhetett volna már... A Carmenbői jól isme­rem Gail Gilmore-t - nagyon kellemes kollégának és átütő egyéniségű művésznek. Vámos László rende­zése, a díszlet, a jelmezek - nem akarok előre inni a medve bőrére, de azt hiszem tetszeni fog a közön­ségnek is és a szakmának is. Vágó Nelly fantasztiku­san érzékeny a művész egyéniségére. Pontosan tudja nemcsak a formákat, hanem például a színeket is: ki­nek milyet kell és milyen színeket nem lehet válasz­tani. • Tokody Ilona milyen színű ruhákat vesz föl szívesen? - Sajnos elég sok színt nem vehetek fel... A rózsa­szín és a kék a kedvencem. Sulyok Erzsébet Művészi tökélyre fejlesztett rítusa alakult ki vele az interjúkészltésnek. Az újságíró - miközben a hosszú beszélgetéshez kényelmesen elhelyezkedik a trónszéknek is beillő hatalmas bőrfotelben, és ven­déglátója illatos gyümölcsteáját kortyolgatja - pon­tosan tudja, nem tud olyan kényes kérdést feltenni, ami diplomáciai okból vagy érdekből visszautasítás­ra találna; biztos lehet benne, mindig őszinte választ kap; megnyugodhat, hogy a világsztár még a csacs­ka kérdéseket is csak az igazi nagyokat jellemző al­lűröktől mentes egyszerűséggel fogadja, és nincse­nek kicsinyes kérései az írás elkészítésével kapcso­latban. És ami a legfőbb: megtiszteli bizalmával a kérdezőt, aki ezáltal egyenrangú beszélgetőpartner­nek érezheti magát. Gregor József pályája csúcsán néhány nap múlva ünnepli 55. születésnapját, és ma este - a New York-i Metben aratott sikerek után ­A trubadúr Ferrandóját énekli a szabadtérin. - Láttam remek Trubadúr-előadásokat, amelyek­ben elsőrangú énekesek alakították a főszerepeket, de a futottak még kategóriájába tartozó basszus ját­szotta Ferrandót, és így a darab nem indult el. Fer­rando az egyik legnehezebb Verdi-basszusszerep. Amikor színpadra lép, azonnal énekel egy pokolian nehéz áriát, amit tíz perc múlva elfelejt a közönség, mert jön egy borzasztóan népszerű szopránária, jön a tercett és a gyönyörű cigánykórus, úgyhogy mire másodszor megjelenik a színpadon - ha nem volt nagyon jó az első képben - már azt sem fogják tud­ni, kicsoda ő. Ferrando szerepe teljedelemben nem mérhető a négy főszerephez, de az epizódszerepek között az első. Azért vállaltam el mégis, mert ponto­san tudom, fontosságában vetekszik a főszerepekkel. Mivel olaszul adjuk elő, a közönség nagyobbik része nem érti a szöveget, ezért a hangulatát, a középkori sötétséget és misztikumot szeretném érzékeltetni. Verdi kicsit gonoszan, szűkmarkúan bánt ezzel a szereppel. Ferrando az első részben mesél a szörnyű cigányasszonyról, akit hosszú évek után is felismer­ne, és szeretne elkapni. Amikor ez sikerül, addigra már Azucena sokkal szimpatikusabb a néző számá­ra. Azt hiszem, A trubadúrt csak elsőrangú éneke­sekkel szabadna előadni, mert a zavaros librettót csak ők tudják hitelesen ^életre kelteni. Szerencsére most jó csapat jött össze! • Már az előző, az 1982-es szabadtéris Truba­dúr-előadásban is énekelte Ferrando szerepét. Ha jól tudom, más miatt is emlékezetes volt a premier napja... - Az esküvőnk napján volt a premier, és az akkor is Ruizt éneklő Réti Csaba volt az egyik tanúnk. Majdnem röhögésbe fulladt az esküvő, mert bár­mennyire furcsa is, az én teljes hivatalos nevem Gregor József Aladár. Épp akkoriban ment a tévé­ben a Mézga család című rajzfilmsorozat, amiben az egyik legeredetibb figura a kis lüke Aladár. Réti Csaba nem tudott a második keresztnevemről, és amikor felolvasta az anyakönyvvezető, Csaba röhö­gőgörcsöt kapott. Még az előadáson is mesélte min­denkinek, hogy a Gregorról csak most derült ki, hogy Aladárnak hívják. Egyébként nagybátyám után kereszteltek Aladárra, de édesanyámnak nem tetszett ez a név, és nagyon korán megváltoztatta, így én már Józsefként nőttem fel. • Nemrégiben új szerepkörbe lépett, no nem a színpadon, hanem az életben. Hogyan-fogadta? - Július 14-én, a nagy francia forradalom évfor­dulóján Bernadett lányomnak - aki idén végzett a színművészeti főiskolán, és a Vígszínházhoz szerző­dött - fia született. Szamoskövi Bencének hívják, az édesapja orvos. Borzasztó furcsa dolog, ahogyan a terhesség után egyszercsak megjelenik egy kis figu­ra, aki sír, ordít, és követeli az életet magának. Gáti Pista barátommal futottam össze valamelyik nap, ő is azt kérdezte: milyen érzés nagyapa lenni. Óriási dolog, mérföldkőnek tartom! Igazi felelősség nélkül határtalanul szerethetek egy kis embert. Bencének szép mély hangja van, mint a lányom meséli, igen strapabíró a torka, éjjel-nappal kitartóan skálázik... • Néhány hónap múlva lejár a szegedi színidi­rektor szerződése, sokan valamiféle komoly vál­tozásra várnak. Volt opera-igazgatóként mit gondol most a város színházi életéről? - Mindenki tudja, hogy éveken át elleneztem az intendatúrát. Minden okom megvolt rá, mert konkrét gazdasági számításokkal nem volt alátámasztva. Ha jók az értesüléseim, a színház, a szabadtéri és a szimfonikusok évente összesen közel félmilliárd fo­rint állami támogatást kapnak. Ebből sokkal jobban kellene gazdálkodni, mint ahogyan ma gazdálkod­nak, és itt elsősorban a személyi kérdésekre gondo­lok. Nem akarom bántani a színházat, de azt kell mondjam, van egy ütőképes operatársulata, és van egy Király Leventéje. Lehet, hogy a prózához szer­ződtetett művészek megköveznek, ezért előre elné­zésüket kérem, de az a véleményem, hogy arctalan a társulat. Sajnálatosnak tartom, hogy ugyanakkor az országos színházi találkozóra kiválasztott, és színhá­zi produkcióként is a legjobb szegedi előadásnak ítélt Carmen budapesti bemutatását a színhá? direk­tora megakadályozta, és inkább úgy döntött, hogy Szeged egyáltalán nem vesz részt a találkozón. Ad­minisztratív tiltásoktól nem lesz jobb a prózai társu­lat sem. Olyan rendezőket kellene hozni, akik nevé­re idejönnek a legjobb színészek is. Bármennyire hi­hetetlen, a férfiak többsége azért jár színházba, mert szeretné X.Y. gyönyörű színésznőt megnézni. Dóm­ján Editért tódultak az emberek a színházba... Ma nincs a prózai társulatnak sem hősszerelmese, sem egy olyan dívája, aki után én is szívesen megfordul­nék, de nincs igazi intrikus karakterszínész sem... Egyedül az biztos, ha Király Levente játszik, vele bármit megnézhetek, mert minden szerepben jó. Úgy gondolom, a szegedi színházi életben feltétle­nül szükség van valamiféle integrációra, és jó lenne, ha olyan embert állítanának az intézményrendszer élére, aki már bizonyított Szegeden, és több évtizede ismeri a helyi viszonyokat. Hollós! Zsolt • Lajkó Félixet és Dresch Mihályt a novoszibirszki Ro­mán „Rastem" Dubinnikov tatárzenész meg a szevaszto­poli hivatásos „zenebohóc" társulat. Szent Jeromost és az önzombisodó szentpétervári rítusimitátorokat pedig egye­bek mellett a Metanoia és Őrjöngő Lóránd váltja a színpadon. Az események, mint filmkockák peregnek a szemünk előtt az ötödik The­alter Internationalon. A Szabad Színházak Nemzetközi Találkozójá­nak mai programja. SZÍN­HÁZI ELŐADÁSOK. Tan­tuszház, 19 óra: AIOWA Szfnház (Budapest-Szabad­ka): Pestis; Móra park, 19.30 óra: Formai Színház (Szent­pétervár): Orlando Furioso; Régi Zsinagóga, 22 óra: Mozgó Ház (Budapest): Jeanne d'Arc; Bálint Sándor Művelődési Ház, 24 óra: Metanoia Színház (Szeged): Átkozott történet. ZENEI PROGRAM: Kass Szálló, 21 óra: Music-Ex (Szevasz­topol). FILMES PROGRA­MOK: Belvárosi Mozi-Ka­maraterem, 17-19 óráig: Vá­logatás a győri Mediawave Nemzetközi Vizuális Feszti­vál filmjeiből - A Mediawa­ve '95 díjnyertes alkotásai: Villányi László: Rejtőzkö­dés; Maciej Wszelaki: Buk­fenc; Kotnyek István: Ár­nyék vetül a porszemre; Da­ve Borthwick: Hüvelyk Ma­tyi titkos kalandjai. A fesztivál szombati programja. SZÍNHÁZI ELŐADÁSOK: JATE Klub, 19 óra: Kinetic Szfnház (Moszkva): Samsa táncok ­Kafka nyomán .és Tea két személyre; Régi Zsinagóga, 22 óra: Derevo Színház (Szentpétervár): Meglepetés est; Régi Zsinagóga, 24 óra: Szárnyak Színháza (Buda­pest): Régi szép idők, Füg­gőjátszma, Asztaltánc, Séta­tér. ZENEI PROGRAM: Kass Szálló, 20.30 óra: Ro­mán „Rastem" Dubinnikov tatár zenész (Novoszibirszk). FILMES PROGRAMOK: Belvárosi Mozi-Kamarate­rem, 17-19 óráig: Válogatás a győri Mediawave Nemzet­közi Vizuális Fesztivál film­jeiből - Filmek a volt Szov­jetunió területéről IV.: Boris Artemchuk: Egyenesen; Alexij Kharitidi: Gagarin; Victor Kossakovsky: A Be­lov-család. KIÁLLÍTÁSOK: Kass Szálló: Thealter '94 ­Révész Róbert fotói és Sa­mira Sinai (Irán) szőnyeg­terv kiállítása. DélmaqyarorszAq Hirdetés 1ÉÍ elvétel SZEGED. STEF4NIA 10.. SfiJTÓHáZ REGGEL MOL ESTE 7-IG!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents