Délmagyarország, 1995. július (85. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-22 / 170. szám

1995. JULIUS 22., SZOMBAT „Wukoviccsal mindig megtaláltuk egymást a pályán. A Fradi ellen aratott Szuperkupa-győzelem óta gyakorlatilag folyamatosan ment a zrika, ha összeakadtunk. Mondtam is, mikor hozzánk került: amint belépek az öltözőbe, agyonverem. Az első edzés előtt, amikor kezet fogtunk, Szlezák beszólt: menet indul! Wukó csak nézett, a többiek meg röhögtek... % A kis Véber nagy kalandja Izraelben % Ha szülővárosából szemléli sorsát, elégedett Gyurika haifai lett - 1978-ban kezdtem a Délépben, majd a SZEOL AK-ban, s utódjaiban folytattam. Máig is legkedvesebb edzóm, a focistapályámat megalapozó Portörő Gabi bácsi volt. Legjobb szegedi csapatom a '86-ban Magyar Kupát és ifibajnokságot nyert gárda. Amit ha egyben tartanak, most nem itt lenne a szegedi foci... Annak idején engem is többször eltanácsoltak. Ha hagyom magam, most sehol sem tartanék. De Pataki Tamás edzósége idején bejátszottam magam az NB Il-es csapatba, ahonnan Újpestre igazoltam meséli. - Hogy fogadtak a Megyeri úton? - Meglepően jól. A csapat azonnal befogadott, no és nagyon sokat segített Szélpál Laci is, aki akkoriban az UTE (pontosabban az Újpesti Dózsa) játékosa volt. Pestet azonban elég nehezen szoktam meg. Különösen az első időszak volt nehéz, amikor egyedül, katonaként éltem a fővárosban. Akkoriban két edzés kőzött is hazajöttem Szegedre. - S mint játékos, hogyan sikerült beilleszkedned a csapatba? - Nem túl könnyen. Először is át kellett állnom egy korszerűbb edzésmunkára Varga Istvánnál, Néhány napja az izraeli Hapoel Haifa edzéseit látogatja az utóbbi évek egyik legtehetségesebb szegedi futballistája, az Újpest (volt) válogatott középpályása, Véber György. A szurkolók kedvenc „Gyurikája" elutazása előtt beszélt múltjáról, a jelenről, s a jövőről • Mintha megkomolyodott volna... aki ráadásul éket játszatott velem. Ugyanakkor neki köszönhetem, hogy bajnokcsapatban szerepelhettem. Standard játékos Kovács Ferencnél lettem, attól kezdve a mérkőzések 90 százalékán szóhoz jutottam. — Magam is tapasztaltam: Újpesten a szurkolók kedvence voltál s meghatározNyári előkészületek • A búvárúszó-világbajnok Savanya Norbinak a finnországi EB előtt fel kell kötnie a gályáját... (Fotó: Gyenes Kálmán) Gazza, az apa Hamarosan afxii örömök elé néz Paul Gascoigne (27 éves), az angol labdarúgás fenegyereke. A népszerű szigetországi bulvárlap, a Sun ugyanis kiszimatolta, hogy Gazza barátnője, Sheryl Kyle (30) kéthónapos terhes, s febrtiárra várja a bébit. Gascoigne és a kétgyermekes Kyle kapcsolata eddig egyáltalán nem volt mentes a viharoktól. A hölgy korábban egy interjúban arra panaszkodott, hogy a futballista nem egyszer megütötte öt, s emiatt már többször is szakítottak. tad az öltözői hangulatot is. Poénjaidat, szövegeidet a pályára is fölvitted Ki volt a legnagyobb ellenfeled? - Wukoviccsal mindig megtaláltuk egymást a pályán. A Fradi ellen aratott Szuperkupa-gyózelem óta gyakorlatilag „folyamatosan" ment a zrika, ha összeakadtunk. Mondtam is, mikor hozzánk Fabrizio Ravanelli már régóta ősz. Amikor először megjelent az olasz B-liga egyik legjobb csapata, a Reggiana soraiban, és elkezdte szórni a gólokat, hamar feltűnést keltett. A szurkolók zöme sajnálatát fejezte ki, hogy „csak ilyen későn figyeltek fel rá a szakemberek". A nézők ugyanis azt feltételezték, hogy RavaneUi már legalább 33-34 éves. Pedig az olasz: válogatott csatára mindössze 24 születésnapot ünnepelt eddig. Pályafutása a reggianai korszak után sem volt túlzottan sikeres. A Juventus ugyanis csak mint kölcsönjátékost vásárolta meg, azzal a feltétellel, hogy átadja egy másik klubnak, és a „zebrák" csakis végszükség esetén használják. Az évad előtt el is akarták küldeni a Salernitana csapatához, de Fabrizio a Torinóból sehova sem akart menni. A szezon elején még a kispadra sem került, ha csak valaki éppen nem sérült meg. Ám az akarata meg a tudása is napról napra nőtt. s ez Lippi edző és csapattársai figyelmét is felkeltette. Gólokat is rúgott, de számára a sorsdöntő esemény egyértelműen Roberto Baggio sérülése volt. Ravanelli végre huzamosabb időn át játéklehetőséget kapott, és elkezdte lövöldözni a gólokat, majd' mindenhol, ahol csak „föllépett". Az elmúlt évben 25 találatot szerzett a hazai bajnokságban, és az UEFA Kupában. Kiváló teljesítménye alapján meghívást kapott a válogatottba is, és az „azzurik" soraiban is eredményes tudott lenni. A válogatottbeli szerepeltetése egyébként nagy meglepetést került: amint belépek az öltözőbe, agyonverem. Az első edzés előtt, amikor kezet fogtunk, Szlezák beszólt: menet indul! Wukó csak nézett, a többiek meg röhögtek... Végül igen jó haverok lettünk. Ezt is a sport javára kell írnom. Nem így a BVSC-s Nagy Petit. Tóle mindig megkaptam a magamét. - Közel bét évig „pengéztél" az Újpestben. Voüál bajnok, Szuperkupa-győztes, válogatott. Elégedett vagy a pályafutásoddal? - Ha Szegedről szemlélem, akkor igen. Amit Magyarországon el lehet érni fociban, én elértem. Legfeljebb többször lehettem volna válogatott. De erről nem mondtam még le. —E pillanatban már az izraeli Hapoel Haifa játékosa vagy. Ezt sikernek tartod? - A magyar futball jelenlegi helyzetében igen. Izrael ugyanis előttünk áll a rangsorban. S anyagilag feltétlen megéri ott focizni. - Mennyiért keltél el? - Az Újpest 120 ezer dollárt kapott, de voltak egyéb költségek is, tehát 150 ezer dollárért. -S te mennyiért játszol? - Évi fix összegben állapodtunk meg. - Hat számjegyű - dollárban? - Igen, s hozzá kapok egy teljesen berendezett házat, autót és négy repülőjegyet haza, s vissza. -Mennyi időre szerződtél? - Két évre, mely alatt mindenképpen elóre kell lépnie a most 10. helyen álló együttesnek. Egyébként ide szerződött Végh Zoli is a Gyórből, s beajánlottam Aczél Zolit is. - Mit vársz magadtól új csapatodban? - Hogy csak a futballal töródve továbbfejlődöm, visszakerülök a válogatottba, s fölhívom más csapatok érdeklődését is a játékomra. Vagyis pályám kiteljesedését várom! - Úgy legyen, Gyurika! Hantos Nagy László A falusi érv A falusi érv az érvek érve volt. A falusi érvre Mák Pál, a történet hőse, kicsit se fájjon ez másnak, úgy rászolgált, mint katonaalsó a cserére. Emberünk szerette a futballt mint játékot is, de leginkább annak az összes járulékait kedvelte. Habzsolta a sebtében összeállt, de annál tartósabb harmadik félidőket. A mindenkori gangos levonulást követő könnyed kocsmai iszogatást, majd a mámorában meghasadó hajnalok bíborát. Ilyenkorra rendszerint totálkáros lett a gondolkodása, kikapcsolt, és bekapcsolt agyának olyan tartománya, amellyel csak ritkán rendelkezett saját akaratából. Szeretett háztársa, akit feleségként rendelt mellé a jósorsa, megismerkedésük idején gyakorta követte Pálunkat. Néha-néha belekortyintgatott párja poharának sörhabjába, s hallgatta-hallgatta hahotázva a Nagyjáték dicső mozzanatainak asztali megjelenítéseit. Mulattatta, hogy milyen gyerekek tudnak lenni. A visszafogott Andersent, a félbeszakított Benedek Eleket, a megsértődött Grimm testvéreket látta bennük, amint egyre mélyebbre merültek maguk tettének dicsőítésében. - Elmúltak már azok az idők! - sóhajtott keservesen Mák. Abba is rég beletörődött, ha pizsamaosztásra nem ér haza, anyókája már nem várja meg, kötögetéssel, a fölfeslett ruhák varrogatásával múlatva az időt. Szokássá vált, hogy másnapokon odasomfordált élete párjához, s sűrű bocsánatkérésekkel tudomására hozta: irgalmatlanul bántja a dolog. Eleinte voh érv mindig, amire járhatott a bocsánat. A meccsek szaporodtával - sajnos - ez a módszer tarthatatlanná vált. - A hét minden napján nem lehet megbocsátani - adták tudtára az igazak. Asszonypajtása időközben megutálta a focit. Megfájult tőle a feje. Rájött a rosszullét, ha halotta. Nem váltottak véleményt a mérkőzéseken történtekről. Alkalmanként sem maradt nyitva a békés együttlét kertjének kiskapuja. Mák Pál ezek után megkönnyezve se környékezte meg hitvesét, s pityeregve se kérte: hadd mondhassa még egyszer, ez volt az utolsó. Rongyember, a hitványság topja lett. Nincs többé magyarázkodás, nincs rejtett bocsánatkérés. Amikor ezt tette, egérutat kapott. Élhetnek úgy, mint a testvérek... Anyócája a hűlt helyét se kereső Pálunkat, egyhetes kerülgetés után, a hitvesi ágyra rogyásakor szólította fel: - Részeges disznó! Semmi mondanivalód nincs a számomra? Vulkánként tört föl az öröm: - Én lettem a gólkirály! Majoros Tibor NMMMMMMMN HMHMMHMMHHi • Az őszek idénye Olaszországban % Nemrég csak Vialliéknak passzoltak a „juvésok' 9 A sikerek után is a földön maradt Ravanelli már nem munkás, hanem igazi művész • Ne bántsátok a „vénembert"! okozott az olasz szurkolók számára, akik Gianluca Viallit „nézték ki" az egyik csatárposztra. Helyette azonban Arrigo Sacchi szövetségi kapitány Ravanellinek adott bizalmat. A szakértők egy része korábban Fabriziót „munkásnak", nem pedig „művésznek" tekintette. De Ravanelli bebizonyította, hogy helye van a válogatottban. Ami azonban a legkellemesebb csalódást jelentette az olaszok számára, az főleg az ősz csatár viselkedése. A sikeres évadot záró csatár ugyanis egyáltalán nem vált szeszélyes sztárrá, hanem mind a két lábával továbbra is a földön maradt. „Végre boldog embernek mondhatom magam" - nyilatkozta Ravanelli. „Az akaratomnak köszönhetően elértem azt, hogy most már nekem is akarnak passzolni a csapattársaim. Pedig nemrég még csak Viallinak meg Baggiónak mentek a labdák. Immáron én is fontos vagyok a pályán. Mindez, ami most történik velem, mintha egy szép álom lenne. Szeretnék életem végéig a Juventushoz tartozni". Ravanellire senki sem féltékeny. A szakma és a közönség elismeri, hogy a fiú nagyon szorgalmas, emellett becsületes, és sohasem mondott egy becsmérlő mondatot sem. Sőt: „Meg kell mondanom Viallinak, hogy a válogatottunk tényleg egy jó társaság, és hogy nem igazak azok a mende mondák, melyek szerint az AC Milán játékosai lenézik a más klubokból érkezőket. Szerintem ők igazi urak, akik úgy fogadtak engem, mintha évek óta velük együtt játszottam volna a válogatottban." Fabrizio Ravanelli tehát játékával és tisztességével meghódította az olaszok szívét. Az sem vitatható: nem tévednek azok, akik az elmúlt esztendőt az ösz emberek évének nevezték Olaszországban. Az olasz bajnok főnöke, Gianni Agnelli ősz, csakúgy, mint a Juve edzője, Marcello Lippi, s a klub alelnöke, Roberto Bettega (szintén már fiatal kora óta). Nem beszélve az itáliaiak új kedvencéről, Fabrizio Ravanelliről. Heka-Szondi (A zágrábi Super Sport alapján)