Délmagyarország, 1995. július (85. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-17 / 165. szám

1995. július 17. Amire számítottunk, bekövetkezett: a helyi focibírók „lázadásáról" szóló cikkünk jókora hullámo­kat kavart. Még az országos sportnapilap is reagált a Délmagyarországtól és a Csongrád Megyei Hírlaptól kapott információra, csakúgy, mint az érintettek. A történet főszereplője, a kollégák né­melyike által csak diktátorként emlegetett (megbízott) JB-elnök, Bába Sándor például úgy érezte, egy hosszabb levélben válaszol az őt ért támadásokra. • „Miért nem háborognak Makón és Vásárhelyen?" Bába: (illók elébe a választásnak! Tisztelt Szerkesztőség! Az ominózus cikk megje­lenése előtt éppen fogalmaz­tam a játékvezetők életének történeteit. A kívülálló azt hiszi, itt a holtidény, ilyen­kor nem történik semmi. Bi­zony nem így van... Ha ránézünk a hőmérőre, nem irigyeljük azokat a já­tékvezetőket, akik most is naponta a Ligetben vagy az SZVSE-pályán róják a körö­ket. Magam is ezek közé tar­tozom, de az öt sértett ember közül egy sem veszi a fárad­ságot egy kis munkához, szenvedéshez, ennél sokkal egyszerűbb az egyoldalú magamutogatás. En annak tartom azt a fajta híreszte­lést, amikor csak a saját szemszögünkből mondunk el dolgokat, és elhallgatjuk a tényeket. Mindjárt az elején szeretném közölni, még mi­előtt valaki azt gondolná, hogy nagyon ragaszkodom az elnöki székhez: állok elé­be a választásnak. Csak öten voltak... A „Sajtóházi panasznap" előtt nagy szervezkedés volt: a sértettek megpróbáltak mi­nél több embert összecsődí­teni erre az alkalomra. Az eredmény ismert: mindössze öl ember jött össze, ráadásul valamennyiüknek van jelen­leg is ügye... Januárban mindenki előtt bejelentettem: akik válasz­tást szeretnének, egyfélekép­pen érhetik el: a tagság egy­harmad részének írásban kell kérnie ezt CSLSZ vezetésé­től. (Ez a létszám kb. 35 fő.) A cikkben ,jó" csoportveze­tőnek nevezett szegediek va­jon hat hónap alatt miért nem tudtak összegyűjteni a szegedi 50 főtől legalább 35 aláírást? Ráadásul ezek az emberek próbálkoztak Szen­tesen, Makón és Hódmező­vásárhelyen is: egyetlen alá­írást sem tudtak megszerez­ni. Elgondolkodtató, ha ennyire rossz itt a megyében a helyzet, mint ahogy ezt az öt ember állítja, akkor a 105 ember közül miért nem sike­rült összegyújteniük az egy­harmadot? Hátha nem a többség az, aki bent járt a sajtóházban! Lehet, hogy csak öten van­nak? Öt ember miért állítja, hogy a megyei játékvezetők­nek elegük van ebből a veze­tésből? Csak a saját nevünk­ben nyilatkozzunk, uraim! Ők azok, akiknek az eddi­gi „garázdálkodásait" az alapszabály és a fegyelmi szabály segítségével az el­nökség megfékezte. Két hónappal ezelőtt ugyanezek az emberek leve­let írtak a CSLSZ vezetői­nek. Ungi úr azonnal össze­hívta a JB elnökségét. Min­denki elmondhatta a vélemé­nyét. Én akkor is hangoztat­tam azt, hogy nálam első a JB érdeke, második a cso­port érdeke, s csak a harma­dik helyen van az egyén ér­deke. Szegeden az én megje­lenésemig ez éppen fordítva volt. Ungi úr a meghallgatás után közölte: a rendcsinálási szándék jó. a módszereken kell változtatni. Ungi úr el­mondta még, hogy mostan­tól fogva nincs szervezke­dés, végezzük a munkánkat és dolgozzunk közösen to­vább. Ézen a megbeszélésen részt vett a két szegedi cso­portvezető (Kormányos, Ser­főző), ennek ellenére azt nyi­latkozták, hogy az ügyet a CSLSZ nem vizsgálta ki. Uraim, hol ití az igazmon­dás? Bába Sándor a „Deák előtti" elnökre gyanakszik. (Fotó: Karnok Csaba) Bodó más(ok) miatt... Az öt sértett lab­darúgó-játékvezető Bába Sándort, a JB megbízott elnökét többek között azzal is vádolja, hogy szá­mos olyan intézke­dése van, amely mi­att a bírók sorra szegre akasztják a sípot. Állításuk sze­rint ezért fejezte be például idő előtt az aktív bíráskodást Bodó Mihály is. A cikk megjelenése után Bodó úr felhí­vott bennünket és közölte, hogy ő nem Bába Sándor, ha­nem más okok miatt hagyta abba a „fü­työrészést"... Másnaptól mintha mi sem történt volna, Kormányos és Serfőző urak a CSLSZ elnö­kének elmondásával ellen­tétben hozzáláttak az elnök­választáshoz aláfrást gyűjtö­getni, szokásukhoz híven „titokban". Néhány napon belül ez kiderült, fel voltak háborodva és besúgónak ti­tulálták azokat a játékveze­tőket, akik nem írták alá. Az öt sértett ember miért nem veszi végre tudomásul, hogy rájuk is érvényesek a szabályok? Nincs kivétel! Nekik ez nem tetszik. Nem csak Szegedből áll a megye. Vannak játékvezetők Hód­mezővásárhelyen, Szente­sen, Makón is. Ők miért nem háborognak? Vajon rájuk nem ugyanazok a szabályok érvényesek? De igen! Csak­hogy ők betartják és társaik­kal betartatják. Évek óta a szegedi csoporttal van a baj. Itt „klikkek" vannak. Kivált­ságot élveztek néhányan. In­tézkedtek és jogokat vindi­káltak maguknak az egész megye irányításához. Az el­nökség ezeket a klikkeket próbálja megszüntetni, és rendes kerékvágásba terelni az életünket. Reméljük, az új csoportvezetők megválasztá­sa megoldja ezeket a kérdé­seket. Akik most panaszra men­tek, ezek az emberek márci­usban elfogadták az alap-, majd később aláírásukkal •gazolva a fegyelmi előíráso­kat. A probléma abból adó­dik, hogy ezt ők magukra nézve nem tartják kötelező­nek. Én ragaszkodom hozzá, hogy a szabályzatokat min­denkivel szemben egyfor­mán alkalmazzuk. (Egyéb­ként az első „pihentetést" éppen elnökségi tag kapta.) Nem voltak eddig hozzá­szokva sem az „öregek", sem a fiatalok ehhez a nyílt­sághoz. Egyébként a szabályzato­kat dr. Deák és csapata dol­gozta ki, amelyben akkor részt vett Kormányos és Ser­főző is. Nekem az a feladat jutott, hogy bevezessem. Én viszont, mivel mindenki elfo­gadta ezeket az előírásokat, alkalmazom, és mindenkivel betartatom. Miért esett ki Serfőző? Például azért, mert nagy tekintélyű országos ellenőrö­ket sértett meg tiszteletlensé­gével, nyegle, fellengzős magatartásával. A JT ezeket jelezte felénk. Nagy mel­lénnyel jár (még nincs mire), lesgól megadása, szabályos gól meg nem adása, erőnléti problémák, mérkőzés előtti italozás is volt a „számlá­ján". Abban az utánpótlás­mezőnyben, ahol az első he­lyezett átlaga 9,3 volt, a ha­todikként felkerült eredmé­nye is 8,7-re sikerült, ő csak 13. lett... Ezt a teljesítmé­nyét Figyelembe véve, vala­mint magatartásbeli problé­mái miatt úgy döntött az el­nökség, hogy 1995/96. évi utánpótlásnak nem javasolja. Elmondta neki az elnökség: amennyiben magatartásában hajlandó változtatni, módot ad neki a visszakerülésre. Év elején az elnökség mindenkinek a tudomására hozta azt a tényt, miszerint a játékvezetők csak előre beje­lentett mérkőzésre mehetnek el, akkor, ha küldésük van a mérkőzésre. Ezt mindenki tudomásul vette eddig. A fegyelmi szabályzatunk is kitér erre az esetre. Serfő­ző Zsolt aláírás ellenében tu­domásul vette a szabályzat­ban leírtakat. Ennek ellenére „sumák" módon, mindenkit megkerülve, attól való félel­mében, hogy esetleg nem engedélyezem ezt a nemzet­közi női mérkőzés vezetését, nem szólt róla. A szerda reg­geli újságból derült ki az, hogy ki lesz a játékvezető. Ekkor a CSLSZ vezetőivel való egyeztetés után a mér­kőzés levezetését követően igazolójelentés megírását kértem a játékvezetői hár­mastól. A jelentések nálam vannak, jelenleg a Fegyelmi Bizottság foglalkozik az üggyel. Tehát az újságban leírtak nem felelnek meg a valóságnak! Még nincs el­tiltva. Az eltiltástól való fé­lelmében érthető, ha elnök­választást remél. Más.. Kormányos Gábor, amióta játékvezető (kb. 20 éve), egyetlenegy alkalom­mal sem teljesítette a fizikai tesztet. A testi felépítése mi­att nem képes rá. Mégis mindig berakták a magasabb osztályokba. így eljutottak az NB III-ig. 1994-ben Deák Péter volt az első elnök, aki a teljesítménye alapján so­rolta be a megye kettőbe (annyit futott). Kormányos segítői minden követ meg­mozgattak annak érdekében, hogy Deák tegye vissza az NB 111-as keretbe őt. Annyit azért elértek, hogy megye egyes kerettagnak lett beso­rolva. (Teljesítmény nélkül?) Akkor miért nem panaszko­dott, amikor már az én el­nökségem alatt NB III-as küldést kapott, nem is egy­szer? Gyorsan felejtünk, Kormányos úr! Megdöbbentem azon a té­nyen, hogy Kormányos Gá­bor szegedi csoportvezető, az elnök jóindulatát kihasz­nálva, az elnök nevében in­tézkedett, és az ő teendőit végezte. Első dolgom volt könnyí­teni a „terhein", megszaba­dítottam az őt terhelő felada­toktól. Volt is felháborodás. Kérdezem én: mióta van jo­ga a szegedi csoportvezető­nek az egész megye játékve­zetőit mozgatni, irányítani, utasítani? Azt hiszem, ez a mindenkori elnök feladata. Talán nem is én vagyok a „diktátor"? Elnökségi ülések után „melegében" rohan továbbí­tani a híreket a Deák Péter előtti elnöknek. Kapja az utasításokat, és ennek meg­felelően végzi a bomlasztó tevékenységet. A Deák előtti elnök januárban megfenye­getett: ha elvállalod a meg­bízott elnöki posztot, rövid időn belül nem leszel NB II­es játékvezető. Közöltem ve­le, amit eddig még soha nem tapasztalt: vállalom és kezd­heted a gusztustalan játékai­dat. Azóta eggyel több az el­lenségem. a háttérből támad, szokásához híven. Talán az is probléma, Vezér úr, ha mostanában minden mérkőzést ő vezet­het. ami csak létezik kispá­lyán a városban? 1994. év­ben a legjobban foglalkozta­tott kispályás játékvezető volt. Tehette ezt azért, mert „pénzéhsége" minden szer­vezéshez odavitte, vagy a csapatok keresték. A csapa­tok azt hitték, hogy Szege­den ő a kispályás bizottság játékvezető küldője. Vezér úr 1994. évben még csak tagja sem volt a JB-nek. Ez­zel szemben a JB emblémá­jával hivatalosan vezetett mérkőzéseket. A mérkőzé­sek nagy többsége után díja­zás is jár. Van olyan hétvé­ge, amikor napi 10 mérkő­zésre is sor kerülhet. Ezenkí­vül hétközben is számtalan torna zajlik. Szegeden 1994­ben Vezér úr „több száz" kispályás mérkőzésen műkö­dött. mint játékvezető. Ter­mészetesen mindenféle kül­dés nélkül. Azt hiszem, jogo­san háborodtak fel a játék­vezetők azon, hogy Vezér úr, aki nem működő játékvezető, minden kispályás mérkőzést, amit csak elbír, levezet. A nem hivatalos mérkőzések számát nem árt beszorozni mérkőzésenként legalább 400 forinttal. Azt hiszem, megdöbbentő a végered­mény. Ebben azonban az a legmegdöbbentőbb, hogy ez zsebből zsebbe ment, adó­mentesen, a JB-embléma vé­delme alatt. Gondolkodjunk csak el ezeken a sorokon! A „Radnóti Hétfők" Remek, színvonalas kis­pályás testmozgás, sok jó já­tékossal. Valóban magasabb színvonalú játékvezetés szükséges. Év elején írásban megállapodtam Vezér úrral 10 pontban, amit a Radnóti kapcsán szükséges betartani. Ekkor küldési joggal ruház­tam fel erre a szezonra, csak a Radnóti Hétfőkre. Bizony • Bánóczki és a rosszindulat fi bíróidé „kívánságműsor" volt A „sértett" bírók a Bába Sándorhoz nagyon is hűséges Bánóczkiról is elmeséltek egy s mást. Nem csoda hát, hogy az elnökkel jóban-rossz­ban kitartó sípos is közölni akarta véleményét. - Nem értek és nem is érthetek egyet az öt já­tékvezető kolléga vádjaival. Szerintem amit ők diktatórikus módszereknek titulálnak, azok nem voltak egyebek, mint a rendcsinálás eszkö­zei. Dr. Deák idejében számos olyan szokás ala­kult ki, ami felborította az egész munkát. Gon­dolok itt elsősorban a küldésekre, amelyek foly­tán nem egy esetben voltak egyéni érdekek, amelyek 98 százalékban megváltoztatták az eredeti elképzeléseket. Mindenki a saját szája íze szerint szerette volna intézni a küldéseket. Néhány csapatnak és játékvezetőnek a „kíván­ságműsora" volt a küldés, \4nikor Deák elment, ezek a „módszerek" megszűntek, s ez nem tet­szett egyeseknek. - Ami az én „ügynöki" munkámat illeti, meg kell mondanom, egyetlen egyszer voltam a Rad­nótin, akkor is azért, hogy értesítsem Bolba kol­légát, hogy milyen mérkőzést ellenőriz a hét vé­gén. Magánvállalkozó vagyok, nincs időm arra. hogy másokat figyeljek. Minden ilyen feltétele­zés és állítás rosszindulatból fakad! dósunkat. Én komolyan vet­tem, és 1995. április 15-től nem engedélyeztem azt, hogy Vezér úr küldésére já­tékvezetők menjenek a Rad­nóti Hátfőre. Az ok egyszerű volt: a mérkőzések után a pénzeket felvették, de a megállapodásunk ellenére számla nem készült róla. Te­hát zsebből zsebbe, mint az­előtt. Ameddig én vagyok az elnök, addig a JB-embléma használata mellett számla nélkül nincs pénzfelvétel! Bolba András megint rossz hajóba ült, nagyon saj­nálom. A tiltásom ellenére elment mérkőzést vezetni, ezért eltekintettünk az el­lenőri küldésétől. Pördi volt már boldogabb is? Korábban volt rá oka. Most viszont nincs. Lássuk csak időrendi sorrendben. Mérkőzésről való lejelentke­zés elmulasztása. Fél óra ké­sés, szükség-játékvezető, pa­naszkodás a csapatok részé­ről, mindez Pördi miatt. Fe­gyelmi bizottság: két hét pi­a tisztességes játékvezetők . henö. ,hó.naPPal , . , ,? i, , ... mindenki tudia a saitoból, híitalmac l'jm^i 'IcTiha tpni - J J hatalmas támadásába kerül­tem emiatt. Az öt sértett kö­zül, akik az újságban meg vannak nevezve, négy na­gyon ellenezte ezt a lépése­met. Lám-látn, az idő egy asztalhoz vitte önöket, uraim. Az utolsó pontban az volt leírva, hogy amennyi­ben nem teljesül az előző pontok bármelyike, abban a pillanatban érvénytelen a megbízás. Nincs szükség ar­ra, hogy bárki titokban fi­gyelje a mérkőzéseket, egyébként magam jártam ott több alkalommal is, annyira nem titokban, hogy kezet is fogtam az éppen működő já­tékvezetőkkel. Egyébként én senkit nem figyeltettem, én magam győződöm meg dol­gokról. Veszem a fáradságot és személyesen megyek el. Ilyenkor még az „öregek" sem tudnak bevinni a sűrű­be, nincs mit félnem az „öre­gektől", nyíltan, tiszta lap­pal játszom, de a játékszabá­lyok betartása mindenkire kötelező. Többszöri ellenőrzéseim után kiderült: Vezér úr nem vette komolyan a megállapo­hogy félbeszakadt a Sző­reg-Üllés mérkőzés. A mér­kőzés Szőregen volt, de az üllési játékosok csinálták a problémát. Néhány hét múl­va a fegyelmi határozat megszületett. így szólt: Nem a kél csapat hibájából sza­kadtfélbe a mérkőzés... Tanár úr, nem gondolko­dott el a sajtóban megjelen­teken? Pedig el kellett volna. Vajon ki a hibás? Senki? Ta­lán mégiscsak történt ott va­lami? A mérkőzés után Pör­di elmondása alapján neki adtam igazat. Ettől kezdve négy héten keresztül ott ül­tem a fegyelmi tárgyaláso­kon, ahol az összes érdekelt elmondhatta a történteket. Természetesen a végére, minden adat birtokában, mi­ért ne változhatna meg a vé­leményem? Pályafutása során neki az volt a jó küldés, ahol: „eszem-iszom, sör-bor, nyis­sák ki a csomagtartót" volt a jelszó, a mérkőzés csak má­sodlagos volt nála. Sajná­lom, ilyen küldéssel nem szolgálhatok. Ezen is lehet gondolkodni. • •• Megvan az egyharmad Amikor Ungi Gyulával, a Csongrád Megyei Labdarúgó Szövetség elnökével a játékvezetői bizottságban kialakult helyzetről beszélgettünk, többször hangoztatta: ha a birók egyharmada aláírásával kéri, hogy tartsanak választást a bizottságban, a CSLSZ elnöksége azonnal elrendeli azt. Azóta a szegedi csoport vezetői eljutatták Ungi Gyulához azt a listát, amelyen több mint harminc játékvezető aláírásával kéri a választást. (A névsor másolatát elküldték szerkesztőségünkhöz is.) Most tehát a bírók saját maguk dönthetik el, kit akarnak vezető­jüknek... Vannak fiatalok! Az öt sértett ember mon­datait amúgy is kicsit ponto­sítani kell. Az elnökség tagjai: - Tóth Sándor makói cso­portvezetőt nem én hoztam az elnökségbe. Nyolc éve el­nökségi tag. Mellesleg NB ll-es kerettagú játékvezető. - Szekeres Ferencet Deák Péter nevezte ki 1994 no­vemberében ellenőrzési bi­zottságvezetőnek. Nem én hoztam. Egyébként tizenegy éve NB ll-es játékvezető. - Veress Lászlót én ne­veztem ki küldőbizottság ve­zetőnek 1995. április 15-től. Jelenleg nem működő játék­vezető. Korábban hat évig NB ll-es játékvezető volt. - Dr. Jármai Tibor okta­tási bizottságvezető. Hosszú éveken keresztül NB-s játék­vezető volt. Jelenleg orszá­gos ellenőr, nagy tekintélyű szaktudós. - Mihály Jenő, Kérdő Bálint, mindketten NB III­asok voltak, ők képviselik a hódmezővásárhelyi csopor­tot. Régi, megbízható moto­rosok a szakmában. - Horváth László a szen­tesi csoportképviselő régi tag, nem én hoztam. - Kormányos Gábor régi motoros ugyan, de jelenleg semmilyen keretben nincs benne. Most még szegedi csoportvezető. - Serfőző Zsolt jelenleg „sértett" játékvezető, szege­di csoportképviselő, ebben a pillanatban megye egyes ke­rettagú játékvezető. - Bába Sándor 1991 óta NB ll-es játékvezető, jelen­leg is országos kerettag. Szeretném a levelemet néhány értékes dologgal be­fejezni. Csongrád megyében miért nincs évek óta fiatal, nyelvet beszélő, tehetséges játékvezető? Ezt kérdezték a JT-ben, Budapesten. A vá­lasz rá: van! Van a megyé­ben ilyen és ehhez hasonló játékvezető, csak a nagy „öregek" nem engedték ed­dig érvényesülni őket. 1995 nyarától az elnökség döntése értelmében négy újonc van az NB III-as keretben. Mi ez, ha nem fiatalítás? Ez az öt ember ne mások nevében nyilatkozzon, csak a saját nevükben. Szeged az nem Csongrád megye, az öt ember nem 105 ember. A de­mokráciát talán nem a leg­jobb helyen kezdték feszeget­ni. Ezzel együtt én addig végzem a munkámat, amed­dig a tagság igényt tart rá, de ne felejtsük: az éremnek van másik oldala is. BÁBA SÁNDOR megbízott JB-elnök

Next

/
Thumbnails
Contents