Délmagyarország, 1995. július (85. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-15 / 164. szám

SZOMBAT, 1995. JÚL. 15. A másik város A szegedi nő az ember hosszú időt tölt el távol a hazájától, virágzó és gazdag országokban utazgat, hát a nők miatt mindenképpen érdemes hazatérni. Más egyebekért nem valószínű. A honvágyat az anyag táp­lálja, kedves tárgyak és finom emberi húsok emléke, miközben a lélek mindig fölfelé pislog. S ha úgymond a magyar nő világszínvonalú matéria, mert az külön­ben, akkor a szegedi illetőségű ennek is a leglege, Mont Blanc-ja, Hochpunktja. Szolgáljon mentségül, hogy ezt nem e sorok fogalmazója mondja, hanem mindazon hímnemű idegenek, kultúrvándorok, turis­ták és fővárosi tanársegédek, akik hetente legalább egyszer végiggyalogolnak a Boldogasszony sugárút­ján - és ennél is tovább. Az sem véletlen, hogy éppen Szegeden gyújtottak máglyát az utolsó magyar bo­szorkány alá, s hogy éppen egy sokgyermekes nő vete­tett véget a borzalmaknak, a hölgyet Terézia Máriá­nak hívták. A szegedi nő iszonyatosan jó nő, előnyben van pécsi, debreceni, soproni és fővárosi társaival szemben, ám hogy eme különös előny sajátossága mi­ben áll, arról mind ez idáig kevesen és felszínesen szóltak. Vegyük tehát példának L. Aranka mezőberé­nyi kisasszony esetét. Sápadt, esetlen mozgású hölgy volt, afféle szürke verebecske, akit még a gyenge ké­pességű mezőberényi flipperjátékosok sem értékeltek, legfeljebb akkor kapacitálták gyengéd tekintetekkel, ha már túl voltak jón, rosszon és a hetedik ászokon. L. Aranka egyszer egy hagyatéki ügy miatt eljutott Szegedre, s ahogy tétován, megilletődve járta az utcá­kat, nézelődött kirakatok, épületek és lombos fák előtt, egyszerre azt érezte, hogy nő lett, igazi nő, iszo­nyatosan jó nő, és L. Arankának tökéletesen igaza volt. Nincs még egy város Magyarországon, amely ilyen kivételes hatással lenne szépségre, nőiességre, szexuális természetű csáberőre. Azok a nők, akik el­hagyják Szegedet, számolhatnak azzal a keserű ténnyel, hogy veszítenek a vonzerejükből és a szépsé­gükből. Azok ellenben, akik e városba költöznek, egyik napról a másikra csinosak lesznek, kivirágoz­nak. Szeged nőies város, túl van a klasszikus európai limesen, mégis látható, elérhető, éppolyan akár egy kedves, kissé akarnok, néha szeszélyes, de minden­képpen szeretni képes nő. Délről mediterrán könnyedséget, keletről szenvedélyt, nyugatról fegyel­met szív magába, s e tulajdonságokat természetesen, hivalkodás és különösebb erőlködés nélkül elegyíti. Soha nem akar másnak látszani, mint amilyen, mert valójában maga sem tudja milyen, vagy milyennek kellene lennie. Világszínvonalú pillanatait olykor ko­mikus kisszerűség kiséri, mintha a legelőkelőbb pári­zsi manöken magyar pulit sétáltatna a nizzai pálma­fák alatt. W/an a városban egy útvonal, melyet minden hölgy­öt nek ki kell próbálnia a szépségért, s a szegedi hölgyek ezt az útvonalat pontosan ismerik, le is jár­ják, némelyek többször naponta. Mert nő magától szép soha nem lesz A szépség többnyire szigorú mun­ka, akarás, rafinéria, máskor pedig egyszerűen ado­mány. Szeged az egyetlen magyar város, amely széppé és csábítóvá teszi nőnemű lényeit, kortól, származás­tól, pártállástól, vagyoni helyzettől függetlenül. A nő elindul a Főposta elől, átsétál a Széchenyi tér vén pla­tánjai alatt, elbámulja a sárga Városháza körerkélyes tornyát, a Sóhajok hídját, majd a Zsótér ház felől ke­rülve belép a Kárász utca mindig színes forgatagába, aztán lassan, a kirakatokra függesztett tekintettel el­jut az Ungár-Meyer-féle házig, a sétálóutca túlsó sar­káig, majd a Dugonics téren átvágva, a valutázó fiú­kat kerülgetve elér a Püspöki palotához Innét az ár­kádok alatt a Dóm térre jut, előbb az évszázados Dö­mötör-toronyhoz, majd a Fogadalmi-templomhoz az­tán az Oskola utcán végigsétálva kijut a Roosevelt térre, s itt, a Közművelődési Palota impozáns épületé­nek lépcsősoráról szemezni kezd a Tiszával. Körülbe­lül ennyi. Mármost miért van az, hogy e röpke, alig órácskás séta különleges hatással van a szegedi nő keblére, combjára, tomporának állagára és arckifeje­zésére, egyáltalán az egész testére. A női test ereden­dően szereti a sokszínűséget, a könnyedén funkcioná­ló gazdagságot, s főképpen szereti a készséget a meg­lepő megoldásokra. E rövid városi útvonal pedig kü­lönösképpen gazdag építészeti és művészeti irányok­ban. Biedermeiertől a romantikusig, klasszicizálótól a szecesszióig, szocialistától az archaikusig, posztmo­derntől a hamburgerizmusig minden stílus jegye fel­lelhető e néhány utcában, s a szegedi női test - és ter­mészetesen benne a lélek - egyszerre részesül a hit, a szabadság, az alázat, a kacérkodó játékosság, a büsz­ke nagyság, a finom kellem, illetve a bölcsesség... etc. adományaiban, vagyis mindazon alkalmakban, me­lyek - úgymond - a Szépség ásványi sói. Ez a szépség nincsen kijelentve, elhatározva, kinyilatkoztatva, nin­csen benne doktrinerség és vakbuzgóság. Ez a szép­ség magától értetődő. A szegedi nő egyszerűen kulturális esemény, folya­matos tárlat, látványosság az ég alatt. Kiállítása egész évben tart, bármikor megtekinthető. 5. 2-vtr- (^wuo • (Folytatás az 1. oldalról.) A tó kihalt, délben az úton sincs nagy forgalom. Ádok István biciklivel tart hazafelé. Amikor megmond­juk, honnét jöttünk, megered a nyelve: - Nem lenne ezzel a tóval semmi gond, ha folyamato­san kapna utánpótlást, lenne benne elég víz. Ennél azon­ban még az is jobb lenne, ha betöltenék. Naponta járok el mellette, mert itt lakom a sarkon, a Zsolnay utcában, a kertem pedig egy kilométer­re a tó után. Látom, hogy gyerekek pancsolnak benne, néha úszással is próbálkoz­nak. Sokan a kutyájukat is itt úsztatják. Horgászokkal is találkoztam már, de azt so­hasem láttam, hogy halat is fogtak volna. Télen korcso­lyázni, szánkózni is szoktak itt. Néha a szemetet is bele­dobálják, de ez nem jellem­ző. Azt inkább a közeli erdő­be, a Csemete-kertbe viszik, szörnyű, hogy mi van ott. A Bika-tó bennünket különö­sebben nem zavar, talán csak akkor, amikor aszály van, és teljesen leapad a víz. Akkor is csak a szegény-víziteknő­söket szoktuk sajnálni, mert ott szenvednek a mocsárban. Körbejárva a kis tavat vesszük észre, hogy egy ap­ró tábla bújik meg a nádas­ban: „Horgászni és fürödni hatóságilag TILOS!" - jelzi a félig lekopott felirat. A tó város felöli oldalán egy ha­talmas szemétkupac orrfa­csaró bűzt áraszt. Van ott A VÁROS 5 A látvány nem gyerekszemnek való. (Fotó: Schmidt Andrea) • Baktói csendélet A Bika-tó buktatói minden: szétrohadt tűzhely, háztartási hulladék, rongyok, műanyag csövek, sőt még ál­lati tetemek is. Az egyik hű­séges házőrző lehetett még nem is oly régen. A szemét közepén egy már alig olvas­ható hatalmas tábla hirdeti: „Az ideiglenes szemétlera­kóhely megszűnt, házi sze­métszállítás megrendelhető a Szegedi Városgazdálkodási Vállalatnál." Mellesleg 20 méterrel odébb díszeleg egy épület, amelyen ez áll: Sze­gedi Tanács VB Városgond­nokság Raktára. Mialatt felmérem a tere­pet, egy negyvenes szakadt férfi lázasan kutat a szemét­ben. Kábultnak látszik a sze­rencsétlen. Lehet, hogy a ká­nikula és a bűz okozza, de az sem kizárt, hogy ez a szoká­sos állapota... • Mit keres? - Találok itt mindenfélét, amire majd szükségem lehet. De mit tudja maga ezt a Dél­magyartól!? • A nevét elárulja? - Az huncut gazemberség volna! • Milyen gyakran jár ki ide? - Akkor, amikor épp éb­ren vagyok. • Mi a mai zsákmány? - Rossz rongyok. Talál­tam egy antennát is. Meg kötelet is a nyakamra! De előbb a kormány nyakára kötöm! Remélem, ezt is leír­ja majd! A szemétdombtól alig 50 ff a " József Attilát Táblaerdő - türelmes polgárokkal (Folytatás az 1. oldalról.) - Nem útfelújítás, hanem útrehabilitáció folyik! - hal­lom Dankó Jánostól, aki a Közúti Igazgatóság osztály­vezetőjeként figyeli és szer­vezi az építkezést. Szóval, rehabilitálják Jó­zsef Attilát, pontosabban a róla elnevezett sugárutat. Mi indokolja a hatalmas mun­kát? Megtudtuk, két éve a Közlekedési Minisztérium útvonalrehabilitációs progra­mot hirdetett, ennek része a 47-es út Debrecentől Szege­dig terjedő szakaszának re­habilitációja is, ami keve­sebb ugyan a felújításnál, jó­val több viszont a szokásos útkarbantartásnál. - Világbanki pénzből és önkormányzati segítségből lett rávaló a nagy munkára. A programra 46 milliót ad­tak, amit 15 millióval meg­toldott a szegedi önkor­mányzat is. Mi mindenre elég ennyi pénz? Nos, a 47-es külső, Egyelőre szűk a hely. (Fotó: Schmidt Andrea) városi szakaszát a Shell kút­tól a Csorba utcáig már ta­valy rendbe tették. Most, a második ütemben a Nagy­körútig terjedő szakaszra ke­rül sor. Májusban kezdődtek a munkák, s augusztus 10­éig szeretnék befejezni: - Ekkor zárják le a régi hidat, s igyekezni kell, hogy le tudjuk vezetni a forgalmat. Most a Budapesti körút és a Retek utca közötti részt vették munkába a sugárúton. A burkolat felújítása mellett új vízelvezetőket, korszerű autóbuszmegállókat építe­nek, átalakítják, korszerűsí­tik a jelzőlámpákat, össze­hangolják a forgalmat, gya­logátkelőhelyeket alakítanak ki és szüntetnek meg. - Megváltozik a forgalmi rend a Józsaf Attila sugárút ­Budapesti körút keresztező­désében. Eddig a balra ka­nyarodok a Csorba utcán ke­resztül tudtak csak elfordulni, most a Budapesti körútra te­reljük a kis utcákból a nagy forgalmat. Másik változás, hogy jelzőlámpát kap a Deb­receni utca sarkán lévő gya­logátkelő. A program része az is, hogy a 47-esen nem le­het szabályozatlan zebra. Kiderül, a forgalmat idő­ről-időre, ahogyan a mun­kákkal haladnak el-elterelik. A Vásárhely felől érkezők­nek a Makkosházi körút­Csongrádi sugárút útvonalat ajánlják, a kifelé haladók pe­dig augusztus közepéig több helyen találkozhatnak eltere­lő táblákkal. Feszített ütem­ben dolgoznak a Strabag szakemberei, így előfordul­hat, hogy hétvégeken is türe­lemmel kell lennünk, ha közlekedni szeretnénk ezen az útvonalon. R. G. méterre van a Napsugár nap­közis tábor. Amikor a kukás­ember biciklire szállva to­vábbindul, és elhalad a tábor kerítése mellett, egy csapat gyerek kaviccsal, földröggel dobálja: - Kuka Matyi! Büdös disznó! Hülye bunkó! - kia­bálják a gyerekek. Emberünk az imbolygó bicikliről vissza­nézve dühösen kiáltja: — Mondja meg nekik, kinyírom őket, ha legközelebb jövök! A Napsugár napközis tá­borban épp az ebédhez ké­szülődnek. 150-160 szegedi általános iskolás tölti itt a hétköznapjait. Dudik István­ná, a napsugaras táborvezető mielőtt válaszolna kérdése­inkre előbb pontosan tudni akarja, miért, miről, kinek a megbízásából születik az írás. • Nem zavarja önöket, hogy mi van a tábor köz­vetlen közelében? - Mi már megtettük a be­jelentést, mert a lakosság a közeli szemétdombra hordja a szemetet. Vannak, akik egész utánfutónyit hoznak. Már a Csörögnek is be akar­tam szólni, de mindig foglalt volt a vonal. A Városgazdál­kodásnak és az ÁNTSZ-nek jelentettük, hogy már kutya­tetemeket is láttunk. Meg­ígérték, hogy rövidesen in­tézkednek. Büdös a szemét, sok légy van, de különben nem zavar bennünket. A tó.­val nincs gondunk, mert a gyerekeket a közelébe sem engedjük. Hollóst Zsolt KÖZÉLETI NAPLÓ HETFON JOGSEGÉLYSZOLGÁ­LATI FOGADÓÓRÁT tart az MSZOSZ Csongrád Me­gyei Képviselete (Szeged, Eszperantó u. 3-5. I. em. 5.) 14-16 óráig. Dr. Hajdú Ist­ván ad felvilágosítást a mun­kavállalók, munkanélküliek, pályakezdők és nyugdíjasok részére. A SZOCIALISTA PÁRT irodáján (Tisza L. krt. 2-4. I. em. 123-as szoba) dr. Bálint János ingyenes jogi tanácsa­dást tart az érdeklődőknek 15-16 óra között. JOGSEGÉLYSZOLGÁ­LAT az SZDSZ Földváry u. 3. szám alatti irodájában, 16-17 óráig. Tartja: dr. Pesti Gábor. HIRDETÉSFELVÉTEL SZEGED. STEFAHIfl 10. SAJTÓ HáZ REGGEL 7-T0L ESTE 7-IGI • 13. Nem hiába állítják, hogy a 13-as szám balsze­rencsés. Még arra is képes volt tegnap, hogy velünk „csütörtököt mondasson" a DM első oldalán - „ott fe­lejtvén" az előző napi 13-as szám mellett a csütörtököt. Pedig tegnap péntek volt, mint a 321-028-ról is jelez­te jó szemű és jó humorú olvasónk. Köszönjük a megértését - s összes többi kedves olvasónkét is. • Kaszaköszönő. Azt is köszönjük, hogy a héten Sándorfalván is figyeltek a Csörög-re. Olyannyira, hogy a 251-877-es számról érkezett panasz nyomán a Szegfű utcában lévő vad­kendertábla szélén levágták vagy tíz méternyire a gazt. Beljebb is lehetne kaszálni? • Szintjelző. S következe­tesnek is lehetne talán len­ni. Ha már a József Attila sugárúti új gyalogátkelőnél a járdasziget szélét az asz­falthoz szintezték, miért CSÖRÖG A K((Cf>)»))))) \l\lESTEL Közérdekű problémáikat, észrevételeiket ezen a héten ügyeletes munkatársunkkal, Szabó Magdolnával oszthatják meg a U6-60-327-784-es telefonszámon, munkanapokon 8 és 10 óra között, vasárnap pedig 14-tól 15 óráig. Felhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy Szegedről is mindegyik számot tárcsázni kell. Ha ötletük van a Fekete pont című rovatunk szániára, kérjük, ugyanitt tudassák velünk. nem tették ugyanezt az út­építők a Kossuth Lajos su­gárút és a Nagykörút ke­reszteződésében - kérdezi Kovács Péter. Miért 12-14 centi magas szegélyeket tettek oda? Nem kellene in­kább máshol (például a postaigazgatóság környé­kén is) lebontani a szegély­köveket, amik a babako­csikkal közlekedőket, a mozgáskorlátozottakat aka­dályozzák - tette hozzá Kecskeméti Józsefné. • Hozzászólás. Anonimi­tást kérő olvasónk viszont a temetői bejáráshoz tette hozzá: nem a drága úthasz­nálattal kellene foglalkozni a belvárosban, hanem a rendszeresen ott kóborlókat kellene ellenőriztetni az őrökkel. Nem csak kocsi­ban lehet értékes dolgokat kihozni a temetőből... • Szagminta. A szemétte­lepre viszont nem kellene bevinni bizonyos dolgokat ­mondják, akik a Hattyas és Gyála közötti „bűzdomb" közelében kénytelenek jár­ni. Ismét erős ott a dögszag. • Székfoglaló. A partfür­dőn csak vfzszag van, ott más irritálja egyik olvasón­kat. A 478-792-ről kifogá­solta. hogy szinte minden széket ledrótoznak, már ko­ra reggel sem lehet hozzá­juk férni. • Öngól. Másfelől meg éj­szakai bajt jeleztek. Teg­napelőtt a Rókusi körút 21­23 előtt fociztak éjfélig az utcán, nagy zajjal; közel százötven család „köszöni". • Köszönet. Igazi köszönet is érkezett. Címzettje az a fiatalember, aki szerdán a tarjáni végállomáson leadott egy talált dossziét a buszso­főrnek. Hálás fontos iratai­ért gazdája a 475-079-ről. • Kulcskereső. S hálás lenne az is ( a 06-30-433­655-ről), aki csütörtökön estefelé egy fekete, cipzáras bőrtokban elveszítette kul­csait. Kéri, az öt nagy és egy kicsi kulcsot adják le a Sajtóház portáján. • Ruhapróba. Hódi Ágnes viszont azért telefonált a 324-298-ról, mert már „nyo­mon van": egy vadonatúj ru­hát talált a Nagyáruház kör­nyékén. Váija a gazdáját. • Kalkulátor. A 320-122­es telefonon pedig annak a kárvallottnak az érdeklődé­sét várják, aki kalkulátorát veszítette el a Dugonics téri szökökútnál. Mint tudjuk, igaz jószág nem vész el... (Még 13-án sem.) iz-6i líra rrazssnaa 'CI303ZS iNOdzoMiaizn TIV13IM 066z 'so-„z/| M3NN3Z IHVSVAVHOZIA

Next

/
Thumbnails
Contents