Délmagyarország, 1995. július (85. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-14 / 163. szám

8 SZOLGÁLTATÁS DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1995. JÚL. 14. A külföldi szakértőkből álló szakmai zsűri ma veszi át az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban Feszty Árpád és társai által készített „A magyarok bejövetele" című monumentális panorámafestményt. Az egész egy szelete. (Fotó: Enyedi Zoltán) • Monumentális festmény, kürtszó és csordogáló patak Ma veszik ál a Feszty-körképet A körkép a millenniumra készült az század végétől kezdve egy évszázadon át 1892-94-es években, és egyik kiváló da- egyre nagyobb népszerűségre tett szert elrabja annak a műfajnak, amely a XVIII. sősorban Európában, majd Amerikában. Mennyibe került? Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark terve a hetvenes évek elején vetődött fel. A megvalósulás óta (25 éve) a Csongrád megyei Tanács, majd később jogutódja, a Csongád megyei Közgyűlés nominál értékben körülbelül egymilliárd forintot költött Ópusztaszerre mondta Ratkai Imre, a Csongrád megyei Közgyűlés alelnöke. A Feszty-körkép restaurálása 2.7 millió dollárba (több mint 300 millió forint) került. Ebből közel harmincmillió forintot a megye és a szponzorok álltak, a többit - 1989 óta - az állami költségvetés, mégpedig úgy, hogy az első időkben 50, majd később 46.2 millió forintot juttatott a Fes»\ ty-körkép Alapítványnak az állami büdzséből. Eleinte úgy volt, hogy a lengyel restaurátor-társaságot rubelben fizetik ki, majd forintban, a végén dollár lett belőle. A körkép - nemzetközileg használatos nevén panoráma - az alábbi specifikumok által különül el egyéb művészeti alkotásoktól: önálló épületet igényel; hatalmas arányok jellemzik: a kép magassága 13-15, kerülete pedig 110-120 méter (a Feszty-körkép mérete: 15x120 méter); az óriási vászonhenger centrumában lévő nézőpódiumra a vászon alatt futó folyosón, illetve lépcsőn lehet feljutni; a nézőpódiumot és a vászonképet háromdimenziós „műterep" köti össze, amely észrevehetetlenül olvad bele a kép festett világába, ezáltal a látogató úgy érzi, mintha egy valós táj, illetve jelenet kellős közepében állna. A restaurátorok Vereckére is elutaztak A Feszty-körképnél éltek a korszerű technika lehetőségeivel, így a „műterepen" csordogáló patakot, üszkös romokat is láthat majd a közönség, sőt különböző hangeffektusokat (kürtszó, paták dobogása, szekerek nyikorgása) is hallhatnak. Az említettek csak fokozzák azt az illúziót, mintha a látogató valóban a festmény helyszínén lenne. Svejk melege Ül szegény Svejk, föltűrt nadrágszárban, és bütykös lábát áztatja a lavórban. Iszonyatos kánikulában jobbat nem nagyon tehetne. Esők adják a lábvizet, csak az a baj, a meleg ki is szárítja. Irigylik így is, akik elmennek előtte. Az illúzió a fontos. A múltkor láttam, három atyafi ült le mellé. Szemmel látható volt, elfáradt mind a három. Amikor még a Libás hölgy uralkodott a talapzaton, senki le nem ült oda, lám, mégis változott a világ. Az egyik elővette középszárú pipáját, megtömte dohánnyal, meg is gyújtotta, és szipákolt. Svejk nem szólt semmit, de én odaszóltam a bicikliről: - Lavórt ne hozzak? - De jó lenne pedig! - mondja a pipás. Föltehetően Erdély szülötte. Tekertem tovább, fél perc múlva azonban készen volt veretes ötletem. Jobban forog eszem kereke is, ha biciklin megyek. Látom nap mint nap, sokan odahajolnak hozzá jobbról is, balról is, és fényképeztetik magukat. Helyre nőszemélyek is, egyik-másik talán Király Levente szivét is megdobogtatná még. Kurta szoknyás csitrik is belepördülnek az ölébe. Sapkájának simléderét restaurálni kellett Csak nem abba kapaszkodnak, akik legjobban szeretik? Azt találtam ki, ha igazi fényképész lennék - nem volnék, hanem lennék! -, vennék legalább három nagy lavórt. Vállalkozói igazolványom is lenne természetesen, mert egészen biztosan elsők között állna meg az adóhivatali főellenőr, és álcázásiból lefotóztatná magát. Baj nem lenne, nyomnám a markába a blokkot a képpel együtt Polaroid géppel dolgoznék, és természetesen színesre. Odaültetném a nyájas vendégeket hármasával a királyi Svejk Levente mellé, és mindnek adnék a lába alá egy lavórt. És annyiszor kattintanám csodagépemet ahányan kérnék. Áfával és blokkal. Pardon! Tartsunk rendet! Elsőnek Leventét hívnám meg, és szintúgy megkínálnám egy lavórral. Talán még neki is új lenne. Bárcás vállalkozó azonban talán soha nem lesz belőlem, és üzleti érzékem se lesz már, ha eddig nem volt, fölkínáltam tehát az ötletet „népgazdasági hasznosításra" a már vállalkozó Lacinak. - Baj van - mondta. - A cégnek nincsen Polaroidja. - Két nap alatt bejönne az ára. Vakaródzott. Ha nem, hát nem. Nyakunkon a nyár, dögmeleggel, szabadtérivel, forog az idegen is, de a született szegedi is megengedne annyi tréfát, hogy a derék katonával együtt lógassa lavórba a lábát. Király Leventével együtt azonban magam is odaülnék, föltűrt gatyaszárral. Két derék Svejkkel egy sorban. H. D. Feszty Árpád Budapesten bemutatott monumentális alkotását 1898-ban szerelték le, és szállították Londonba, ahol a világkiállítás egyik látványossága volt. A körképet 1909-ben állították fel ismét a Városligetben, egy ideiglenesnek szánt épületben. Ekkor Feszty saját maga végezte el a szállítások következtében szükségessé vált javításokat. Újabb restaurálásra a harmincas években került sor, amikor is az égboltot teljesen átfestették és a kép egész felületét újralakkozták. A második világháborúban erősen megrongálódott a körkép. Mentése alkalmával a varrások mentén nyolc méter széles sávokra szabták és óriási fahengerekre tekerve különböző raktárakba szállították. A hetvenes években az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark terve kapcsán vetődött fel újra a körkép restaurálásának és felállításának gondolata. Milliméternyi pontosság A képroncsok a szegedi Móra Ferenc Múzeumba kerültek. A szakmai problémák felmerülése után 1988-ban írtak ki pályázatot a Fesztykörkép restaurálására. Erre az a lengyel restaurátorcsoport is benyújtotta pályamunkáját, amelyik a lengyelek büszkeségét, a „Raclawicei csata" című panorámát kifogástalanul újjá varázsolta. Az Ars Antiqua csoport Stanislaw Filipiak és Ryszard Wójtowicz főrestaurátorok irányításával 1991 őszén kezdte el a munkát. Először milliméternyi pontosággal feltérképezték az 1700 négyzetméter alapterületű festményből megmaradt negyvenöt százalékot, befoltozták a hiányzó részeket, konzerválták az anyagot, tartóvászonra erősítették a képszeleteket, helyére emelték az egész vásznat, kijavították a képfelületet, majd korabeli metszetek, diapozitívok és üvegnegatívok segítségével pótolták a hiányzó részeket. A lengyel restaurátorok még a Vereckei hágó környékére is elutaztak ahol annak idején Fesztyék az eredeti vázlatokat készítették -, hogy a tájat tanulmányozzák annak érdekében, hogy mind a festményen, mind a „műterep" kialakításában minél hitelesebben közelíthessenek az eredetihez. Augusztus l-jétől próbaüzem A lengyel restaurátorok egyébként negyvennyolc hónapot kértek a hatalmas munka elvégzésére. Vállalásukat három hónappal rövidebb idő alatt teljesítették. A körkép a nemzetközi zsűri által elismert magas szakmai színvonalon helyreállítva - a tervek szerint augusztus 1jétől - egyelőre próbaüzemelés jelleggel fogadhat látogatókat. (Köszönet Szűcs Árpádnak.) Sz. C. Sz. „A színpadtól félek - mondja a koncerténekes Ma este 9 órakor a városháza udvarán adják elő Rossini Kis ünnepi miséjét. A szoprán szólamot Szél Bernadett énekli, aki az utóbbj években egyre gyakoribb szereplője a szegedi koncertéletnek. - Nem készültem koncerténekesnek, sőt egyáltalán énekesnek sem. Csellózni tanultam, de nem vettek fel a konzervatóriumba, ezért óvónőképzőbe mentem. Érettségi után egy évig készültem a főiskolai felvételire, majd a magánének tanszakot Sinkó György tanítványaként végeztem el. Mindig anyukám nyomdokaiba szerettem volna lépni, tanítani akartam. Ez az álmom valóra is vált, hiszen az éneklés mellett a Király-Kőnig Péter Zeneiskolában magánéneket tanítok. Koncertezni a Canticum Énekegyüttes révén kezdtem, Gyüdi Sándor felkérésére Haydn Szent Miklós kantátájában léptem fel először. • Színpadi feladatokra soha sem gondolt? - Nem, soha. Számomra idegen a színpad, félek tőle. Gátlásos vagyok, nem tudok felszabadultan bohóckodni. A koncerténeklés teljesen más, akkor ott a kezemben a biztonságot jelentő kotta. Persze az éneklés ettől nem lesz könynyebb, hiszen a hangom marad az egyetlen eszköz, amivel mindent ki kell tudnom fejezni. • Hogyan tud megélni az alkalmi feladatokból az intézményhez, társulathoz nem tartozó koncerténekes? - Se a koncerténeklésből, se a tanításból nem lehet megélni. Sajnos már négy éve csak félállásban tanítok, és nincs is rá reményem, hogy teljes állásba kinevezzenek. Á koncerténekléssel pedig az a baj, hogy legtöbbször erre is az operatársulat tagjait kérik fel. Nincsenek folyamatosan feladatok, a felSzél Bernadettet felvették. (Fotó: Schmidt Andrea) lépési lehetőségek kampányszerűen adódnak. Például az Egyházzenei Hetek idején összesűrűsödtek a feladatok, egy koncertszerű előadáson Didót énekeltem a Deák Gimnáziumban, majd rohantam az alsóvárosi templomba, ahol a Canticummal volt egy koncertünk, majd még ugyanaznap este a Dvorák-misét próbáltam a Festő utcában. Minden felkérésnek örülök, most még nem én döntöm el, mikor és mit énekelek. Mozart C-moll miséjének, majd és Bach János passiójának szoprán szólama nagy fordulópont volt az életemben, azóta egyre több felkérést kapok. • Hogyan tovább? - Most vettek fel a főiskola egyetemi tagozatára, ahol nagy örömömre Berdál Valika tanítványa lehetek. Bízom benne, hogy tőle rengeteget fogok tanulni. Eddig főként a hangomhoz és az egyéniségemhez is közelebb álló barokk és klaszszikus műveket énekeltem, most kezdek a romantikusokkal kacérkodni. Ez a gyönyörű Rossini-mise jó leckének ígérkezik. H. Zs. wmmmmm . m • Július 25. és augusztus 1. kötött négy hangversenyből álló zenei fesztivált rendez Kübekházán Pál Tamás karmester és a Salieri Kamarazenekar. A nemzetközi hírű szegedi dirigens tervéről elmondta, hogy olyan színvonalas nyári zenei fesztiválra készülnek, amilyenek európaszerte s kivált Franciaországban vonzzák a zeneértő közönséget. A határ mellett fekvő Kübekházára a településnek a tervet támogató polgármester-asszonya és a színvonalas zenéléshez remek helyet adó római katolikus temploma miatt esett a választás (Gyulay Endre megyés püspök engedélyét adta a templomi hangversenyekhez). Boldog Krisztina polgármester úgy vélte: gazdasági övezetet biztosan nem lehet kialakítani a határmenti • SalierHesztivél - Kübekházán Nyári kisfesztivál A vendégek: Krausz Adrienne, Csordás Klára, Gregor József Gulyás Dénes, Andrejcsik István, Pál Anikó, Pál Tamás és a Salieri Kamarazenekar. falu körül, így hát egyedüli módon, kulturális rendezvényekkel lehet gazdagítani életét. A kübekházi Salieri-fesztivál - túlzás nélkül - rendkívüli zenei eseményeket kínál. Első hangversenyén Kurtág György egykori, és Rév Lívia mai tanítványa, Krausz Adrienne, Párizsban élő zongoraművész estje lesz. Műsorán Chopin Desz-dúr nocturne, f-moll fantázia, Asz-dúr polonéz fantázia; továbbá: Ravel Pavane egy infánsnő halálára, Nemes és érzelmes keringők; Debussy Két prelűd (Amit a nyugati szél látott, Minstrels), a Boldog sziget. A hangverseny időpontja: július 25., kedd, 20.30. A fesztivál második koncertje Csordás Klára és Andrejcsik István dalestje lesz, amelyen Krausz Adrienn és Pál Anikó ül a zongorához. Műsoron: Schumann - Windmung, Der arme Peter, Mit Myrten und Rosen (Andrejcsik István és Pál Anikó előadásában); Grieg - Primula veris, Szeretlek, Álom; Csajkovszkij - Es muB ein Wunderbarer, Sein, Die Loreley (Csordás Klára és Krausz Adrienne előadásában); Richárd Strauss Heimliche, Aufforderung, Ruhe, meine Seele, Zueignung; Faúré - Aprés un réve, Mandoline (Andrejcsik István és Pál Anikó előadásában); Satie - Je te veux, la diva de Liempire; Kodály Zoltán - Az hol én elmenyek, Rossz feleség, Dudanóta (Csordás Klára és Pál Anikó előadásában); Dohnányi - Ázok, ázok, Az én ökröm, A virág, Tanuld asszony (Andrejcsik István és Pál Anikó előadásában). A hangverseny időpontja: július 27, csütörtök, 20.30. A harmadik esten a Salieri Kamarazenekar Pál Tamás vezényletével Hayd-műveket zenekari műveket játszik; műsoron: dmoll szimfónia; D-dúr zongoraverseny, szólót játszik: Pál Anikó; G-dúr (oxford) szimfónia. A záróhangversenyen Gulyás Dénes és Gregor József Mozart-művekből énekel a Salieri zenekar közreműködésével, Pál Tamás vezénylete mellett. A hangverseny időpontja: augusztus 1., kedd. 20.30. A hangversenyekre a Volán külön autóbusza indul 19.45-kor a Mars térről. Jegyek kaphatók a szabadtéri jegyirodáiban, valamint a helyszínen. Egy jegy ára 300 forint. ~ S. P. S. Joe Murányi újra itt zenélt Sokszáz szegedi gyűlt össze szerda este a Dugonics téren, hogy párbajt lásson. Igazi, hamisítatlan párbajt, melyet mosolyogva vívnak és örömmel néznek. No és persze hallgatnak, merthogy klarinétpárbajról lészen szó, a két párbajhős pedig Joe Murányi és Molnár Gyula. Ma már egyikőjüket sem kell bemutatni a Tisza-parton, mégis a rend kedvéért: Joe Murányi Louis Armstrong - vagy ahogy ő mondja, Lajos - utolsó klarinétosa volt, ma világhírű jazzmuzsikus, emellett pedig páratlanul közvetlen egyéniség. Molnár Gyula neve pedig egybeforr Szegeddel és a dixieland muzsikával. A plakát kiírása szerint az „all stars band" kísérte a párbajozó klarinétosokat, s valóban, a színpadon a legkiválóbb szegedi jazzmuzsikusok zenéltek egymás mellett. Kezdjük azonban a két kakukktojással, hiszen a trombitás Bényei Tamás és a harsonás Bera Zsolt Budapestről érkezett, ők ugyanis civilben a Hot Jazz Band tagjai. A Molnár Dixieland törzsgárdájához tartozik Blaskovics László trombitás, Mucsi Árpád harsonás, Rakovics István gitáros, Kalocsai Géza dobos, Kiszin Miklós bőgős, Garai Márta zongorista - kis időre felváltotta őt a billentyűknél Csanádi Lajos. Voltak persze még beugrások, hiszen dobolt még Háló Pál, a latinos muzsikáknál pedig beugrott Kurina Kornél is gitározni. A prímet az est folyamán természetesen Joe Murányi vitte, hol fújta - a szaxofont vagy a klarinétot hol anekdotázott - útiélményekről vagy Lajos Armstrongról -, hol pedig énekelt, mondjuk egy tangót, melyet az amerikai magyarok körében hallott. De nem maradt el természetesen a párbaj sem, melynek most nem voltak vesztesei, csak győztesei; a muzsikusok és a közönség. T.W. Joe Murányi, Lajos Armstrong utolsó klarinétosa. (Fotó: Karnok Csaba)