Délmagyarország, 1995. július (85. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-13 / 162. szám

10 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1995. JÚL. 13. Ot világrész száz botránya... A fenti című rádióműsor szerkesztője nyilván nem tekinti országunkat egyik világrészhez tartozónak sem, mert hazai botrányról még nem hallottam ebben a műsorban. Hogy mégis előfordul botránynak is nevezhető esemény nálunk is, íme néhány példa. Az elmúlt időszakban az országban 13 mélyépítő halt meg egyszerűen takarékossági okból: a vállalat megspórolta a földomlás ellen védő berendezéseket (szádfalakat), vagy a dolgozók spóroltak a munkaidejükkel és nem használták. A takarékszövetkezeteket is beleértve Szegeden, egy százezeres nagysángrendű városban 19 bank működik, némelyik több fiókkal is. Kanadában mindössze hat bank van (egy torontói kollégától frissen hallottam). Viszont ezek nem jutnak csődbe, nincs szükségük az állampolgárok adójából milliárdos támogatásra konszolidáció cimén. Vajon a némileg kisebb Magyarországnak szüksége van-e annyi bankra, amennyi nálunk van, és el is tudja tartani ezeket? Úgy hallottam, az APEH többszáz millióval tartozik az egészségbiztosító pénztárnak. Ugyanakkor az adófizetőknek július l-jétől egyes egészségügyi szolgáltatásokért fizetniük kell. Nem csoda, ha ezt sokan egy újabb, burkolt (közvetett) adófajtának tartják. A kórházsszövetség elnökének pedig az a véleménye: az egészségügy új és újabb kormányok betanulási idejét „élvezi" végig. Aki szerint a jelenlegi az első magyar kormány, amelyik nem tekinti hazaárulónak azokat, akik a fajüldözést ellenzik, másnapra már rájött arra, hogy id. Antall Józsefet, aki Jeruzsálemben emlékfát kapott, sem a fia, sem annak kormánya nem tekintette hazaárulónak. Mint ahogy a valódi keresztények sem tekintették vagy tekintik hazaárulóknak a pannonhalmi bencéseket azért, mert 1944-45-ben 300 üldözöttet rejtegettek. Egy közgazdász szerint Nyugat-Európában a legalacsonyabb és legmagasabb fizetés különbsége hatszoros, nálunk tízszeres. A havi 20 ezres vagy még kisebb béreket összevetve a bankvezérek havi 1-2 milliójával (vagy évi 40 milliójával), ez a közgazdász megállapítás kétségbe vonható. Vajon megérdemel-e ennyit egy bankvezér? Különösen az, akinek bankját csak 12 milliárd állami pénzzel lehet megmenteni? Ez ma nálunk a takarékos államgazdálkodás? A Rákosi-Kádár rendszerben fasiszta ellenforradalmárnak neveztek mindenkit, aki nem értett egyet a rendszerrel. Ma az ellenzék örülhet, ha „csak" a rasszizmus pártfogójának nevezik. Kálmán királyunk törvénye szerint boszorkányok pedig nincsenek, ezért róluk említés se tétessék. Nem lehetnekellene ezt alkalmazni az állítólagos rasszista tüntetésekkel indokolt boszorkányüldözésre is? Az egyetemisták tandija is a Kádár rendszerre emlékeztet. Beszedték a térítési és egyéb címen a különböző díjakat. Ez ment a központi kalapba. A közép nem tudta, nem tudhatta, hogy ez mennyi és mire költik. Egy másik zsebből mentek a kifizetések, de olyan beállításban, hogy ennek teljes mértékét a pártállam jóindulata, szociális érzéke nyújtja a dolgozóknak. Amint egy évvel ezelőtt, a miniszterelnök most is kijelentette, hogy célja az ország rendbetétele. Ez dicséretes szándék, még akkor is, ha úgy tűnik, egy év alatt növekedett a rendbetenni való. Azonban rend nem akkor van és nem akkor lesz, ha a hibákról, kisebb-nagyobb botrányokról az emberek, az adófizetők nem tudnak, mégcsak nem is hallottak. Szabó Rezső dr. Agrárkamara és gazdajegyző A gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvényt az Országgyűlés 1994. március l-jén fogadta el. A törvény lényege a mezőgazdaságot érintően az, hogy a gazdasággal összefüggő közfeladatokat a Magyar Agrárkamara önigazgatás útján lássa el. A cél érdekében időközben megalakultak a megyei, területi gazdasági kamarák. Átszerveződött a falugazdász hálózat is. Ma • A napokban olvastam Arató László cikkét (DM, jún. 16.) az újságban, melyben érdekes adalékokat közöl a Partfürdő történetéről. Ha nem is a nyolc évtized, de legalább az elmúlt 20-25 év bennem is nosztalgiát ébreszt, mikor a Tisza-parti strand jelenlegi állapotát látom. Talán vannak, akik emlékeznek rá, hogy a hatvanas évek közepén-végén a „Szeged - fürdőváros" jelszó jegyében nagyszerű tervek születtek a Partfürdőre, de általában Szeged víziéletére vonatkozóan is. Akkoriban épültek meg a mai medencék, amelyeket jobb híján „néplavór" névvel illethettek, mivel ezekben úszni nem lehet, legföljebb a saját levében hancúrozhat az ember. Mikor a gyerekeim kicsik voltak (a 70-es években), a Partfürdőn még működött a hangosbemondó, mely többnyire - nem túl hangos - zenét, néha a pontos idót közvetítette, hogy tájékoztassa a fürdőzőket, akik a fürdőruhához ritkán viselnek karórát. Akkoriban még a kishajó is közlekedett a szegedi oldal és a Partfürdő között nem kellett kisgyerekekkel a tűző napon átgyalogolni a hídon. Áz sem olyan régen volt - talán még öt-hat éve is -, hogy a Tisza-parton bokáPartmentő társulatot! Ahol jó elnyújtózni. (Fotó: Schmidt Andrea) ig érő, elnyújtózásra ingerlő homokföveny terült el, a Tiszán pedig bóják jelezték, hogy meddig szabad úszni. Mára mindez a ködbe - a nemtörődömségbe? - foszlott. Mondják, hogy a Tisza szennyezett, de állítom, hogy kevesebb fertőzést lehet belőle összeszedni, mint az említett néplavórokból. Azt is tudom, hogy a Tisza minden évben kiárad, s nyomában összetört agyagtalaj marad, de a túloldalon (a Fókánál) kitermelt homokot nem tűi nagy fáradsággal szét lehetne teríteni a Partfürdőn. Elgondolkozott-e már a fürdőigazgatóság azon, miért van az, hogy néhány száz méterrel lejjebb, a hídláb melletti szabadstrandon megmarad a homok, vagy Csongrádnál, a nagyon népszerű Körös-toroki strandon? Talán azért, mert törődnek vele, nem hagyják, hogy ellepje az embermagasságú gaz! A Partfürdő azért nem érdemli meg ezt a nevet, mert meg sem lehet közelíteni a partot a dudvától és a muhartól - mely „lehúz, altat, befed". (Ezzel az erővel akár szögesdrótot is telepíthetnének a part hosszában!) Pedig legalább csónakkal szeretnénk néha itt kikötni vagy elindulni, s úgy hiszem, a kemping lakói is jobban örülnének, ha szép, rendezett Tisza-partot látnának maguk körül, ha már folyóparti kempinget választottak. Arról pedig néhány embert - köztük engem sem - lehet lebeszélni, hogy kedves Tiszájukban ússzanak. Vagy talán a szabadstrandon kevésbé fertőzött a Tisza, ott ugyanis minden évben kihúzzák a bójákat. Manapság a 120 forintos belépővel csak azt a jogot válthatja meg az ember, hogy a közös öltözőben vetkőzzön. Ezt még annak is meg kell fizetnie, akinek saját bérleménye vagy tulajdona van, csak annak ezenkívül még egyéb járulékokat is kell fizetnie! Minden másért - legyen az büfé, csúszda vagy főtt kukorica - külön kell leperkálnia a díjat, mert emellett legfeljebb meleg zuhanyban részesülhet. Ne csodálkozzon hát a Fürdőigazgatóság, ha az emberek inkább a szabadstrandokat választják, hisz nincs miért a Partfürdőre menni! Bizony, jó lenne néhány szolgáltatást visszaállítani (ami benne van a jegy árában!), de azzal is próbáljuk meg visszaadni Szeged fürdővárosi rangját, hogy legalább a Tisza-partot rendbe tesszük! A Fürdőigazgatóság folyton panaszkodik, hogy nincs elég pénz, nincs elég ember! Nos, ha néhány embernek elengednék az egy heti belépő árát, biztosan akadnának, akik cserébe megtisztítanák a Tisza-partot a dudvától. Nevezzük ezt jobb híján - Partmentő Társulatnak, melybe elsőként jelentkezem, s várom a többi, Tiszát szerető úszótársamat. S. L. S. Idősek derűs napjai Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 már a falugazdászi tevékenységek és a kamarai feladatok ellátását a falugazdászok helyett a kamarai gazdajegyzők végzik. (Személyem e tekintetben nem változott.) A kamarai gazdajegyzők munkája kimondottan szakmai szempontok köré csoportosul, azt más érdekek nem sérthetik. E szempontok köré sorolt munkájuk ma már szektorsemleges. Helyi munkájuk tehát kiterjed az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv vagy szövetkezet, továbbá a gazdasági társaság, közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, leányvállalata, az egyéni- és a mezőgazdasági vállalkozó gazdálkodását érintő fejlesztésekkel, támogatásával és az általános érdekeinek előmozdításával. Az itt felsoroltaknak érdeke már most is a kamarai tagság. De érdeke lesz az majd az idők múltával mindazon gazdálkodónak is, aki gazdasági tevékenységet kíván folyamatosan folytatni, ugyanis csak a kamarai irányelvek figyelembe vétele mellett tudja majd szabályozni többek között a termékkínálatát, a fajtát, a feldolgozást, a tárolást, a piaci értékesítését és a műszaki fejlesztését is. Ehhez megfelelő termelői és felvásárlói garanciákat kell tanúsítani, melyek csak szabályozott keretek között képzelhetők el a jövőben. Ennek összhangban kell lenni az EUnormákkal. Megyénkben július 3-tól harmincegy kamarai gazdajegyző kezdte el munkáját a fentiek szellemében. Körzetemhez Röszke, Szentmihály, Gyálarét településekhez tartozó területek gazdálkodói tartoznak. Tudom, hogy a helyi lakosokon kívül sok. Szegeden lakó gazdálkodó is van. Közülük sokan még nem tudják, hogy a gazdálkodásukat érintő kérdésekhez kihez kell fordulni. Megtehetik azt ezután: Röszkén kedden 10-12.30, szerdán 8-12.30: Szentmihályon kedden 13-16, szerdán 13-14.30; Gyálaréten kedden 8-9.30, szerdán 15-16 óráig a helyi művelődési házban. Nagy Ernő kamarai gazdajegyző Szeretnék hírt adni arról, hogy ebben a teljesítményközpontú, rohanó világban is van példa arra, hogy egy kis közösségben „napjaink gondterhelt eseményeinek szorongásait pár órára feloldja, feledtesse, egy-egy ember magányos óráinak egy részét derűs élettel töltse". Egy ilyen kis közösség a mi nyugdíjas klubunk is. Ásotthalom község Művelődési Házában működő nyugdíjas klub tagjai pécsi kirándulásra készültek a múlt hónap utolsó napjaiban. Ez a kirándulás egy évad záróeseménye a klubban. Ezen apropóból gondoltam áttekinteni az elmúlt évet, visszapillantani a klub életére. Az életrehfváskor kicsit szorongtunk a Művelődési Ház igazgatójával, hogy lesz-e szükség, érdeklődés eziránt a közösségi forma iránt a faluban. Kis létszámmal, 8 fővel megalakult 1994 novemberében a klub. Most, hét hónap eltelte után 38-an vagyunk. Kinőttük a kis társalgót. Remek kis közösség kovácsolódott össze. Életvidám, baráti szót adó és kiváló emberek közössége lettünk. Szeretünk együtt lenni. Kíváncsian várjuk a hétfői klubestéket, majd a hét napjainak pihenő óráiban jó érzéssel dolgozzuk fel magunkban a megélt eseményeket. Igyekszünk élménytadó klubesteket tartani. Saját kútfőből próbáljuk hasznossá tenni magunkat egymás számára. Hasznos tanácsokkal, praktikus ötletekkel tesszük tartalmassá a klubéletet. Jó szolgálatot, gasztronómiai élvezetet adtak a kóstolók, hasznos tanácsokat a sütéshez, főzéshez, jó ötleteket kaptunk a virágneveléshez, a házikozmetikához. Kiemelem falunk orvosainak segítő munkáját az egészséges életvitel alakításában, akik szabadidejük egyrészét e nemes célra szánták. Ezúton is köszönetemet nyilvánítom klubtársaim nevében is a háziorvosainknak és az állatorvosunknak a kiváló előadásokért. Vidám élet folyik a klubban. Itt csak mosolygós arcokat lehet látni. Vidámak a névnapok, a kártyapartik. Örömteliek az ünnepek: a karácsony, a farsang, az anyákés az apák napja. Felejthetetlen örömet nyújtottak a kisiskolások és nevelőik, akik szabadidejükben eljöttek hozzánk karácsonykor, anyák- és apák napján, hogy örömet hozzanak, és szívük melegével ajándékozzanak meg bennünket. Éz a kis közösség képes arra, hogy napjaink gondterhelt eseményeinek szorongásait pár órára feloldja, feledtesse - egy-egy ember magányos óráinak egy részét derűs élettel töltse. Érdemes volt életre hívni! Zázrivecz Kálmánná klubvezető Isten neki, fakereszt Nem titok, szeptemberben újabb „csomag(ok)" várhatók a pénzügyminiszter úrtól. Ám legyen. Bokros úr, csomagoljon! Méhes János • A Délmagyarország június 3-i számában „Zavarog a Tisza" című cikkel kapcsolatban szeretnénk a Tisza Lakásszövetkezet Közgyűléséről távolmaradt tagtársakat mi is tájékoztatni, mert egészen más a véleményünk az abban leírtakról, és megszólítva érezzük magunkat a cikk szerzője által. A résztvevő tagok valóban más levezető elnököt választottak szavazással, a vezetőség által kijelölttel szemben. Nem a „tapasztalata" szólt a másik jelölt ellen, hanem az, hogy ki jelölte. Úgy tettek, mintha az lenne szabályos, hogy a szövetkezet elnöke bemutatja a tagságnak a közgyűlés levezető elnökét. Evvel kapcsolatban hangzott el a cikkben említett „kádáristázás". (Hogy jogosan vagy nem, döntsék el Önök.) Ezután újabb szavazással előrehozva, meghallgattuk a vezetőség beszámolóját az 1994-es évről és az 1995-ös évre tervezett költségekről. Ezt követte a vita a költségvetésről, és a tagok valóban meg merték kérdezni, hogy ki mennyi tiszteletdíjat vett föl és ezért miA másik oldal lyen munkát végzett, de ekkor nem a felvett pénzeket sokallták, hanem az érte végzett munkát kevesellték. Palatinusz József a cikkében azt állítja: „A Tisza Lakásszövetkezet szinte csodaszámba menő eredménnyel gazdálkodott eddig!", és hogy „A tisztségviselők legföljebb megóvták és okosan kamatoztatták kis pénzeinket." Ezek az állítások félrevezetők, ugyanis tény, hogy a vezetőség kezeli a bankszámláinkat és erre az ő kimutatásuk szerint 1994-ben 12 százalékos átlagkamatot tudtak elérni, ennek az összege 2,7 millió forint. Ha lycsit jobban odafigyelnek. ennek a másfélszerese, vagy ennél több is elérhető lett volna. Vagy: a szövetkezet elnöke ez év március 1-től 20 százalékkal megemelte a szövetkezet alkalmazottainak bérét saját hatáskörében, de ezt a tagoknak kell majd kifizetniük. (Ok kaptak-e ennyi bérvagy nyugdíjemelést?) Az 1995-re elfogadtatott költségvetés a karbantartó állománynak (3 főállású, 3 mellékállású alkalmazott) 42 százalékos bérfejlesztést tesz lehetővé (erre már csak a közgyűlés után derült fény, mert a szövetkezet elnöke beszámolóját és a benne levő adatokat, ott csak felolvasás útján részben ismertette, a jogszabályi előírástól eltérően, mert azt írásban kellett volna a közgyűlési meghívóhoz csatolni. Itt meg kell jegyeznünk: a műszaki állomány fizetési rendszere nem ösztönzi őket a munkavégzésre, ugyanis havi fixért dolgoznak, és ezt akkor is megkapják, ha nem csinálnak semmit. Ez meg is látszik lakóházaink állapotán, és az is, hogy a műszaki vezető beosztásban lévő alkalmazottunk szakmája autószerelő. Pedig nekünk 1995-ben 1,9 millió forintba fognak kerülni. A vezetőségnek felróható még a házmesteri lakások és a közös tulajdonban lévő más helyiségeink (elsősorban a kiadott üzlethelyiségek) nem piaci úton és áron történő értékesítése. A kár itt is milliós nagyságrendű. Nem csoda tehát, hogy a közgyűlés nem fogadta el az első szavazásra bocsátáskor az 1995-ös költségvetést. De ekkor a szövetkezet elnöke bemutatta a közgyűlésnek Palatínus Józsefet, mint szakértőt, és az 1995-ös költségvetés elkészítőjét. Aki azt mondta: „Hogy ha nincs elfogadva a költségvetés, a holnapi naptól kezdve a közüzemi számlákat és semmit nem tud kifizetni a szövetkezet." A tisztségviselők is ezt ecsetelték, mikor azt mondták, hogy „Nem viszik el a szemetet a szemétszállítók", és „Ezt így nem lehet csinálni, mert a szövetkezet további működéséhez szükség van arra, hogy az 1995. évi költségvetést megszavazza a közgyűlés". így a jelenlévő tagok többsége az újabb szavazásnál kényszerből elfogadta a költségvetést, mert úgy érezték, hogy a vezetőség őket teszi felelőssé a szövetkezet folyamatos működéséért. Kényszer alatt fogadták el a mérlegbeszámolót is, mert annak leadási határideje május 3l-e volt (5 nap volt már csak addig), így nem lett volna idő azt fölülvizsgálni. Késés esetén pedig adóhivatali bírságot emlegettek. A fentiek és még sok más miatt merült fel az elnök leváltásának igénye (ezért nem nagyon érthető, hogy Palatínus úr miért a „szegény elnököt" védi a lakókkal szemben, még akkor sem, ha a nevéből következően, palatínus = nádor, a király első helyettese, az volna a tiszte), de ehhez törvény szerint nem volt a közgyűlésnek joga, mert akkor vehette volna ezt napirendre, ha a tagság 50 százaléka plusz 1 fő jelen van. De törvényadta lehetőség, hogy ha a tagok 10 százaléka kéri, fel kell venni a napirendre a kért témát, és össze is kell hívni közgyűlést. Ezért zajlott az aláírásgyűjtés, ami nem a szövetkezet szétrombolását, hanem megújítását szeretné elérni, megtartva a házak közösségét, de leváltaná az alkalmatlannak tartott vezetőséget. A tagságnak megemlítjük még, hogy az L. Sz-ből három éve kilépett ház lakói úgy átlag havi 600-700 forinttal fizetnek kevesebb költséget, mint előzőleg a Tiszában. Ezúton is kérjük a tagtársakat, hogy ezen közgyűlésen minél többen vegyenek részt, képviseljék érdekeiket, és keressenek maguk közül olyanokat, akikre rá merik bízni a pénzüket és otthonukat, mert Alapszabályunk szerint közülünk kell kiválasztani a jövendőbeli vezetőséget, és meg kell számukra határoznunk a feladatukat. Török László, Gyurkovics Henrikné, Bfró Albert, Miklya János,