Délmagyarország, 1995. június (85. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-03 / 129. szám

SZOMBAT, 1995. JÚN. 3. -» ÉVFORDULÓ 13 DÉLMAGYARORSZÁG különkiadása •ÁRVÍZI KRÓNIKA Árvízi krónika A Délmagyarország különkiadása Árvízi krónika címmel jelent meg 1970 júniusában, mert „a védelemben helytállt tízezreknek és az átélőknek emlék lesz ez az újság - az utánunk jövőknek dokumentum". A 12 oldalas kiadványt lapozva beszédesek a címek: „Front a gátakon", „És megmozdultak az emberek", „A kitelepítés éjszakája", „Katonák között", „Fiatalok a gátakon", „Éjjel a Tiszánál", „Védekezés Körtvélyesen", „Félrevert harangok", „Károk, veszteségek és helyreállítás ". Interjúk és riportok tükrözik a 25 évvel ezelőtti történéseket. Cseres Tibor: Mellvédek és búvárok Szegeden „...Ki ne ismerné a megismétlődő árvizek óta s akár az idénről is a buzgár meg a szádfal szavakat. Hogy a buzgár a töltés külső felén feltörő veszélyes forrás, amelyet homokzsákokkal szokás körülfogni, a szádfal meg éppen a buzgárral szemben egymás mellé, a vízbe vert vaslapok sokasága. Ez a vasfal a túloldalt készülő forrás kitörés-fészkét, mederbeli nyílását zárja el. Annyi szádpallónk azonban, vasszegény ország lévén, nincsen, amennyi ezekben a hetekben szükséges volna. Rájöttek, hogy a gátak alá igyekvő víz útjának szegésére a mederbe fekete műanyag fólia is nagyon hasznos..." Tóth Béla: Postázik a Tisza „...Az első vésznapok borzolták az idegeket. Vaklármák irányították az embereket. Félóránként rémhírek, Újszeged víz alatt, Sándorfalva víz alatt. Volt. aki pincéjéből harmadik emeleti lakásának szekrénye tetejére menekítette a szerszámokat, ijedtében ez volt a legfontosabb. De néhány nap alatt szabályozódik a rendkívüliség. A partvédelmi munkáknál nyolcórás váltásban cserélődnek az emberek. Civilek, katonák. Nagy riadalmak nincsenek, csak feszült, becsületes odafigyelések. Nem kell biztatni az embereket. A vendéglők szolidan dolgoznak. Dorbéz nincs..." L. F.: Az ár humorából „...Az a bizonyos szombat délután - május 23-a örökké emlékezetes marad az újszegedieknek, amikor lázasan csomagolni kezdtek, mert közeli veszélyt kiáltva több tisztántúli faluból elköltöztették a nőket, gyermekeket, öregeket. A szegedi sétányról, a mellvéd előtti húsz órás homokzsákolásból éppen akkor szaladt haza pár falásnyi időre két fiatalember. A Takaréktár utcánál, mielőtt útjuk elvált, egyikük azt mondja: - Hallottad...? - Mit? - kérdezte amaz hallucinálva. - Két ponty beszélget... - Hol...? - Hát itt, a Széchenyi téren..." Küzdelem a Stefániánál A Víz. A Nagyárvíz. így, nagy kezdőbetűvel írunk Szeged történetének két meghatározó eseményéről, az 1879-es és az 1970-es árvízről. A szegediek többsége jól emlékszik a 25 évvel ezelőtti eseményre, mikor a városnál a gátak közül a Tisza korábban soha nem látott magasságú, 961 centiméteres vízállással tetőzve akart kitekinteni. Az 1970-es Nagyárvíz 49 napig veszélyeztette Szegedet. A vészt, a vízügyi szakemberek tudásának és felkészültségének, az emberi összefogásnak hálá, sikerült elhárítani. Erre az erőfeszítésre, s a Nagyárvíz szegedi tetőzésének 25. évfordulójára előadói üléssel emlékezett tegnap az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság és a Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezete. A szinte már történelemmé homályosult 49 napról, a tiszai Nagyárvízról, majd a szegedi partfal rekonstrukciójáról szakemberek tartottak előadást. Szeged önállóan védekezett, s ha máskor nem, hát a Nagyárvíz idején megértették az emberek, miért fontos a vízügyi szolgálat - nyitotta meg az ülést Török Imre György főmérnök, az MHT Szegedi Területi Szervezetének elnöke. Egy természeti jelenség okait keresni és utólagos magyarázatát meglelni a tudós dolga. Az 1970-es Tisza-völgyi Nagyárvíz hidrológiájáról dr. Vágás István címzetes egyetemi tanár, akadémiai doktor tartott hatalmas ismeretanyagot görgető előadást. Az áprilisi esők, majd a májusi felhőVíz Ságváritelepen is. (Fotó: Somogyi Károlyné) • A Nagyárvíz 25. évfordulójára emlékezünk A szőke Tisza: szeszélyes sakkozó Török Imre György megnyitja az emlékülést. (Fotó: Schmidt Andrea) szakadások „beígérték": 1970-ben „nagy víz lesz". Az esőzések nyomán a kis folyónak ismert Szamos és Maros sebes folyammá dagadt. A vízhozam nagysága a szakembereket is meglepte: másodpercenként a Szamos 4000, a Maros 2400 köbméter vizet továbbított a Tiszába. A szegedi Nagyárvíz korábban nem tapasztalt jelenségét magyarázza az is, hogy a Tisza felső szakaszáról érkező víz és a Maros második árhulláma szinte órára azonos időpontban a városnál találkozott. A Nagyárvíz jellemzője, hogy több. egymást követő árhullámot kellett kivédeni. Akkor, 25 éve a Maros újabb áradásával párhuzamosan a Körös is önálló árvízi helyzetet produkált: 954 centiméterrel tetőzött Szarvasnál. így „duzzasztási helyzet" állt elő. A szakembereknek szembesülniük kellett a ténnyel: hidrológiailag minden másképpen van, mint azt korábban tudták. Kiderült: nem saját vízhozama miatt, hanem mellékfolyóinak, sőt befogadó „szerelmesének", a Dunának vízszintje is befolyásolja a tiszai árvízi helyzet alakulását. A Tiszán másodpercenként 3800 köbméter víztömeg nyomult, mégsem a vízhozam, hanem a magas (a május 25-én 961, majd a június 18-án 924 centiméterrel tetőző) vízállás veszélyeztette Szegedet. Az árvizek elmélete sokat fejlődött az elmúlt 25 esztendőben. A gyakorlat ezt követte, mikor a szegedi partfal rekonstrukciója megtörtént. Az előzményekről, a XVII. század óta épülő gátakról, majd a Vfz után elkezdett védekezési rendszerről, a szegedi partfal építésének periódusairól Kardos Imre nyugalmazott főmérnök olvasott föl előadást. Szeged földrajzi fekvése indokolta a nagyszabású védekezést. A Tisza medre ugyanis éppen a városnál szűkül össze, s a „szőke folyó" itt fogadja magába a vad Marost, legnagyobb mellékfolyóját. A Nagyárvizet követően határoztatott el a partfal rekonstrukciója, melynek kivitelezéséről Varga Ferenc mérnök beszélt. E „védőmű" állékonyságát Kuzmann Gábor főmérnök, irányító tervező jellemezte. A résfalak szerepéről Nagy János, a Vízépítő Mélyépítő Kft. igazgatója szólt. Városképi jelentőségű az új tiszai partfal. Esztétikai és funkcionális továbbfejlesztésének indokairól Kiss Lajos területi főépítész fejtette ki álláspontját. A megemlékező előadói ülés végén a résztvevők Dégen Imre egykori államtitkár előtt tisztelegtek azzal, hogy domborművét - dr. Kováts Gábor, az ATIVIZIG igazgatójának a „vizes szakma" politikai széljárástói függő megítélését is föl-fölvillantó beszéde után - újraavatták.A Tisza, mióta töltések közé szorították, mint egy sakktáblán, úgy lépeget, de szeszélyesen és nagyjából 20 évenként az árvíztől duzzadóról a sekélyvizű periódusra. Nem lankadhat a figyelmünk: hamarosan véget érnek az aszályos esztendők... Ú. I. • Vízparti följegyzések Erős a Tisza gátja A

kkor rogyott össze a dorozsmai szélmalom. Öttömös határában akkor is bakhátak alól szedték ki a spárgát. Akkor szervezték a hivatalos áttérést a holdról a hektárra. Tárcát írtam akkor, hogy a lucernásban elkaszálta a gép a fészkén meglapuló fácánt. Riport Röszkéről, egy 99 éves öregemberről. Csupa hétköznapi témát őriz ragasztófüzetem 1970 májusából is, és szinte észrevétlenül úszik át a vízparti híradásokra. Es mindjárt a melegébe, május 23-án! „Homokzsák, kavics, útépítéshez szolgáló kőtörmelék az autókon, és itt-ott békésen alvó férfi a tetején - katona és civil. Aki itt aludni tud, nagyon fáradt lehet." Három nappal később: „Nem mi mondjuk, akiknek kedves minden a környéken, hanem a messziről idevetődött vízügyi szakemberek: erós a Tisza gátja." Jól megépítették a folyót szabályozó kubikosok. Ugyanennek az írásnak a legvégén mondja Dombi János segédór: „Bátran jöhet akár egy méternél is magasabb áradás a mostanira, nem tehet kárt. Erős a gát. Es bizakodnak az emberek." Esős volt akkor a május a mi vidékünkön. „A csúcsosra hajtott homokzsák a fejre szerkesztve, hátulról a derékszíjba csatlakoztatva nem tartozik ugyan az egyenruhához, de nagyszerűen lehet dolgozni benne. Itt pedig ez az egyetlen szempont." Új katonadivat, árvizes partra. „Esőben nehezebb a homokzsák, és veszély esetén - pszichológiai oka lehet - többet töltenek bele a rakodók is." Katonákról szól ez az írás, akiknél ha az elcsípett apró időket össze is adjuk, akkor se jön ki a naponkénti két (!) óra alvás! Civil mondja róluk: „Minden katona dolgozott itt annyit, hogy ekkora erőfeszítésért háborúban már aggatnák nyakukba a kitüntetéseket." Hasonlatnak jó csak az ilyen beszéd, szerencsénk, háborúban azóta se kellett próbát tenniök. Most hallom, egyetemistából alapos túljelentkezés volt. Hogy mennyi lett volna az optimális akkor, azt hiszem, .senki nem tudta volna megmondani. Először vízőrnek jelentkeztek huszonnégy órás lapátpuskás szolgálatra seregestül, aztán a lányok a biztos hátországot szervezték meg meleg teával, zsíros kenyérrel, halkonzervvel, rektori vagy dékáni sörrel, szabályos riadólánccal. Volt, aki vizsgáról jött mindjárt, patyolatfehér nejloningben, volt, aki innen ment vizsgára. Külföldiek is, akiknek látszólag semmi közük Szegedhez. Szudániak, szíriaiak, Jordániából valók, ciprusi szigorló orvos. Csöndes elismerés: kiváló diákjai vannak Szegednek. Azelőtt is itt voltak. Csak azelőtt nem ismertük őket. Talán most is vannak, csak ne kelljen próbát tenniük! Május 29-én éjjeli riport. Valaki rágyújt. Gyufacímkéjén intő figyelmeztetés: Takarékoskodj a vízzel! Van humor az éjszakában. Ha a Tisza olvasni tudna! A híd kőlukjánál akkora örvény kavarog, beleszédül, aki nézi. Éjszaka nem szabad az örvényt nézni. Ekkora vizet ez a part még nem látott. De ekkora erőfeszítés se kísérte még. Azt hittük, arra való a könnyűbúvárok gumiruhája, hogy be ne eressze a vizet. Láttam, mielőtt vfzbe ugrott volna valamelyikük, mellén szétnyitotta, és teleengedi. Ha a bentrekedt víz átveszi a test melegét, akkor jobban szigetel. „Most 12 fokos a Tisza." Fóliával bélelték a partok belső oldalát, ezt a nagy munkát búvárok nélkül elkezdeni se lehetett volna. Napi 16 óra(!) a munkaidejük, ebből hatot(!) tölthetnek csak vfz alatt. „Mi riadozunk az ár láttán, ők azt üzenik Szegednek, nem kell félnünk. Legföljebb nekik lesz még több a dolguk " Kiknek is? Tánczos Gyulának, Pető Bélának, dr. Kertay Györgynek, Temesvári Józsefnek, Károlyi Istvánnak, ifj. Újhelyi Györgynek, Szakács Lászlónak, Hojsza Jánosnak, Vadas Istvánnak, Asztalos Istvánnak, és a Pécsről jött Várkonyi Károlynak. Akármelyikükkel szívesen beszélgetnék még egyszer. Aki a víz mellett volt. általában nem félt. De a legvadabb előrejelzéseket is meghajazzák hatvan centivel. Ha hullám verne, az se árthasson. „Az egyik ásott kútban derékig ér a víz. A szokásostól eltérően úgy kell ezt érteni, hogy a talajszinttől fölfelé, derékmagasságig. Homokzsákok övezik a kút káváját, hogy meg ne szökhessen." Buzgár a kútban, de félni nem kell, mert kristálytiszta a vize, és nem emelkedik tovább. Ha tiszta, nem mossa a gátat. A dátum: május 30. A világ legunalmasabb rádióműsora szokott lenni a vízállásjelentés. Homokzsákok tetején a rádió, és feszülten figyeli mindenki. Van, aki szélsebesen föl is jegyzi: Szolnok, Csongrád, Szeged. Elnémul a lélegzet is. A homokvárat mindig a legbizonytalanabb építménynek hirdettük, a légvár közvetlen rokona. Naponta láttam, valóságos várat lehet építeni homokzsákokból. Fetter Géza geológustechnikus szerint finom, egyenletes szemcsézetű pleisztocén-kori hordalékhomokot hagyott itt a folyó, hogy legyen mivel védenünk magunkat. Békeidőben se lehetnének pontosabbak: alig húzzák el a delet a táskarádióban. megérkezik az ételesautó. Hazai illatok keringenek a levegőben: töltött káposzta az ebéd. Finom, meleg, és bőséges. Kristóf Dezsővel az első héten Nagylaknál találkoztam, most a mi vidékünket védi. Először kocsiban aludtak, Makón már szalmára fekhettek. Szegeden az egyik iskolában kaptak szállást. Elmúlt már második hete, hogy eljött hazulról, váltóruha nélkül. Ha kicsike ideje van, mos. És levelet irogat feleségének, ne aggódjon, mert nincsen semmi baj. Bízik benne, válaszok is jönnek hasonló pontossággal, csak még nem találta meg egyik se, olyan gyorsan váltogatják helyeiket. Június 4-én a Vásárhelyre kitelepített makaiak hazatéréséről írtam. Végig akartam járni a vonat minden kocsiját, de két padig jutottam csak el. Mindenki nekem akarta elmondani minden aggodalmát és minden köszönetét. Makón hangszóróból hallottam: a város védelmében közreműködő férfiak szeretettel köszöntik a hazatérőket. A kísértetvárost föllobogózták erre az ünnepre! Algyő akkor kezdett bajban lenni, amikor apadóban volt már a víz. Régi vályogházak, apró halászviskók települtek rá a töltés lábára, mint fecskefészkek az eresz aljára. A vályog elázik, és csúszik, mint a szappan. Áki tud, elmegy a rokonához, aki nem tud, rettegve várja a központi intézkedést. A Tisza soron aló. számot viselő házról bontják a tetőt. Ha összerogyna, legalább ez ne vesszen kárba. A 18-ról már leszedték, a 15-ből most költöznek. Átok a víz, amikor alulról is támad, és fölülről is. Amikor a töltésről lefelé caplató homokzsákos katona csizmája akkorát cuppan a tócsába, hogy beszalad a szárán a sár. Amikor a fölülről jövő eső valahol az alsónemű tájékán találkozik össze az izzadtság levével. Amikor az autók nem járhatnak a gáton, de a munka meg nem állhat. Átok-időkben hősök termettek akkor. Horváth Dezső