Délmagyarország, 1995. június (85. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-29 / 150. szám
CSÜTÖRTÖK, 1995. JÚN. 29. • Vámosok a végeken Szegeden pancsolta az itókát Sz. I. PANORÁMA 11 Az elmúlt héten sem unatkoztak a Csongrád és a Békés megyei pénzügyőrök. Több mint félszáz felderítést jegyeztek, ezek értéke meghaladta az 5 millió forintot. Lássuk, hogy a határátkelőkön a vámhivatalok a különféle szabálysértések miatt miket foglaltak le! Csupán fzelftőül: 400 pár tornacipő, 7800 db fémcsavar, közel 200 doboz parfüm, 6000 öngyújtó, 100 karton cigaretta, 411 liter tiszta szesz, 200 méter koaxiális kábel. Lefoglaltak két Audi 80-ast. egy Mercedest és egy Daciát. Az autóknak az volt a „bűnük", hogy kicsit átalakították őket, csempészet céljára. Lökösházán a kilépő gyorsvonaton I. I. román állampolgár mintegy 100 ezer forintot próbált kicsempészni Magyarországról. Hasonló cipőben járt egy derék kínai, akinél ugyanennyi forint és 500 amerikai dollár lapult. Jövedéki engedély nélkül, illegális szeszes italt pancsoló és palackozó kisüzemet működtetett Sz. I. szegedi lakos. Az eljárás során lefoglaltak tőle 140 liter tiszta szeszt és 860 liter, már kész, házilag „barkácsolt" likőrt. V. f. s. • Vagyunk jó páran, akik a méhekről csak annyit tudunk, hogy csípnek, de a virtigli méhész azonnal ki is igazít bennünket: a méh nem csíp, hanem szúr. Könnyű neki, őt még csak nem is szúrja, vagy ha némelyik mégis nekibolondul, és támadó szándékot lát benne, akkor se dagad meg a helye. Arról is hallottunk már, a méhész nem szenved reumába, mert a sok szúrás - annyi azért éri! - kigyógyítja, vagy eleve megelőzi. Hogy az akupunktúrának eredet szempontjából volt-e köze a méhészethez, nem tudjuk, de tény, többen választják mégis a megszűratást tűvel, mint méhecskével. De azt mindnyájan tudjuk, a méz édes. Zsidei Barnabás nevét a szakmabeliek nyilván jobban ismerik, mint az átlagember, hiszen szakmai folyóiratokban rendszeresen találkozhatnak írásaival. Csak az azonosítás kedvéért: Isidéi Barnabás a meheszkedesröl Jászdózsán született, és Leányfalun él. A napokban jelent meg Méhészeti eszközök és anyagok című munkája az Akadémiai Kiadó közremúködésével, napi szokásainkhoz igaodva borsos áron. Azt hisszük, nagyszerű segítőhöz, állandóan kéznél lévő tanácsadóhoz jut, aki megveszi. Kezdő és gyakorlóit méhész egyaránt. Meglehetős alapossággal mindent igyekszik bemutatni - és ami szokatlan mai könyvkiadásunkban: képpel is! akár régi találmány, és otthon is elkészíthető, akár vadonatúj és gyári termék. Mi, laikusok, leginkább a füstölőt ismerjük a támadó méhek fékentartására, a könyvből kiderül, elemmel működő, hangot adó változata is van, füst nélkül természetesen. Erősen remélTELJESITMENY TÖRPE ÁR Akció a Westel Rádiótelefon Kft. iro dóiban! Június 26-tól július 7-ig háfom, óriási teljesítményű (15 Wattos) mobiltelefont törpe áron vásárolhat meg. Az árengedmény mindhárom készülék esetében 30.000 Ft-i-áfa! BENEFON CLASS ULTRA MOTOROLA ASSOCIATE MAXON CARRYPHONE És ez még nem minden! Folytatódik a Westeí óriási sikerű kamatmenteshitel-akciója, amelynek keretében 30%-os, törpe kezdőrészlettel vásárolhat mobiltelefont. Sőt, a hitelakció a három törpe árú készülékre is vonatkozik! Hát nem óriási? M o z g á s b u z I e t Általános tájékoztatással 24 órás telefonos ügyfélszolgálatunk NMT mobiltelefonról a 03-as ingyen hívható számon, vezetékes telefonról a 265-8000 telefonszámon készséggel áll rendelkezésére. WESTEL IRODA: SZEGED. 6720 TISZA LAJOS KRI 2-4 , TEL I06 62! 421 -575. RÁDIÓTELEFON 106 601327-600 KÉRESÉRE ÜZLETKÖTŐNK FELKERESI ÓNI SARI ZOLTÁN TEL 106 601327-621 VARGA LÁSZLÓ I EL 106 601327-635 WESTEL FORGALMAZÓK: - SZENTES. ELEKTROFIL KFT., 6600 JÓZSEF A U 6/B . TEL (06 631311 730, RÁDIÓTELEFON 106 601337-097 \\ \ \ \ • AdiAtilífon kft jük, nem járnak úgy vele méhészeink, ahogy mi naponta tapasztaljuk a talán hasonló elven működő szúnyogkergetők hasznavehetetlenségét. Hogy a konyhai kuktafazékból gőztermelő kiskazán is lehet, a legtermészetesebb dolog, amivel például a gőzös fedelező működhet, de jó, ha tudjuk, motoros, sőt lézeres fedelező is van már. Pergetőből is itt van a legegyszerűbbtől kiindulva a vánZSIDEI BARNABAS MÉHÉSZETI ESZKÖZÖK ÉS ANYAGOK AKADÉMIAI tUADO BUDAPEST dorméhészetben is alkalmazható utazó változaton át a legnagyobb teljesítményű motorosig minden. Etetők és trükkös itatók is. Még a lépes etető is megemlítődik, de csak azért, hogy kerülje a méhész. A laikus előtt a napviaszolvasztó és a gőzviaszolvasztó ugyan képzavarnak tűnik, mivel mérget venne rá, napviasz nincsen, és gőzviasz sincsen, de minden szakmának megvan a maga nyelvi hordaléka is, mint az olajosoknak volt a gömbgáztartály. A vizes viaszolvasztó lehetne a nyelvi példa, de a szavak átszabására így se vállalkozunk. Az anyásítás és a fiasítás is legalább ennyire szakmai, sőt az álcázótoll se megy át föltehetően az újságírás eszköztárába talán sohasem. Még aranytoll változatban se. A könyvet a méhészeknek ajánljuk, a mézet pedig magunknak. H. D. Szerencsére addig már eljutottunk, hogy a közvélemény érzi, hogy mekkora terhet raktak a nyakunkba azok a politikusok, akik a napi gondjaik könnyítése, hatalmuk meghosszabbítása érdekében nyakló nélkül vették fel a külföldi hiteleket. A lakosság tudja, hogy mit jelent az évi 3-3,5 milliárd dolláros kamatteher, amikor ennek tizede miatt le kellett mondani a világkiállítást. • A külföldi tőke oda megy, ahol biztosabb és jobb a megtérülése. Ezt a múlt század nyelvén úgy mondják: ahol magasabb a profit. A hitel pedig oda irányul, ahova nem megy a tőke, vagyis, ahol alacsony a profit. A gyengén vagy félig fejlett országok azért adósodnak el egyre jobban, mert oda nem megy a tőke, vagyis ott bizonytalan és alacsony a tőke megtérülése. Bizonytalan és alacsony. Bizonytalan, mert a társadalmi, politikai rendszerük labilis. Alacsony a megtérülés, mert ezek az országok nem utolérnek, hanem egyre jobban lemaradnak. A működő tőke döntő többsége a fejlett országok között mozog, ahol biztos a megtérülés, ahol nem kell rendszerváltásoktól félnie, és ahol magasabb a profit. A társadalmi labilitás tényét nem szívesen emlegetik nálunk a latin-amerikai országok esetében. A szocializmus után nem divat arról beszélni, hogy a demokrácia és a liberális piacgazdaság útja sem mindenütt problémamentes. Nem beszélünk arról, hogy ezekben az országokban egyrészt a társadalom nagyobbik fele vészesen lemarad mind kulturális, mint gazdasági tekintetben, másrészt az urbanizáció teljesen „elrákosodott". Ott számos városnak már ma is több lakosa van, mint hazánknak. A lakos szó maga is félrevezető, mert ezek jelentős hányadának nincs lakásnak nevezhető fedél a feje felett, nincs vízvezeték és még kevésbé csatorna. Hogyan állíthatja a Világbank hazai képviselője, hogy van mit tanulni ezektől az országoktól? Hiszen hozzájuk képest a mi helyzetünk rózsásnak mondható! A volt szocialista országokban, kelet felé haladva egyre nagyobb a többség életszínvonalának csökkenése a korábbihoz képest is. Ide tehát csak elvétve és speciális okokból megy a tőke. Miért nem mondjuk ki például, hogy Kínába tízszer annyi működő tőke megy, mint az európai volt szocialista országokba? (Ha a kelet-németektől eltekintünk). A volt szocialista országokban alig jelenik meg vaMiért félek a külföldi hitelektől? lódi működő tőke, ha eltekintünk attól, hogy piacokat vesznek meg nagyon alacsony áron. Azért nem, mert a működő tőke profitja nem magas, hanem egyszerűen negatív. Mivel nem jön a működő tőke, hitelekért folyamodunk. Miért adnak hiteleket? Kezdetben azért adták, mert fel akarták a szocialista rendszert puhítani. Ezért kaptak a hitelnyújtó nyugati bankok kormánygaranciát, vagyis a kormányok vállaltak értünk kezességet. Tíz év alatt kiderült, hogy az évszázad legjobb kormánybefektetése a szocialista országok eladósítása volt. Ma évente többet megtakarítanak hadikiadásaikból, mint a teljes hitelösszeg volt. Vagyis ez olyan befektetésnek bizonyult, ami évente száz százalékos kamatolt hoz. Ráadásul megszűnt a félelmük is. Később azért adtak és adnak, mert szaladnak a pénzük után. A nyugati bankok kiszórtak az olajválság idején vagy ezer milliárd dollárnyi hitelt a lemaradó országoknak csak azért, mert nem volt kinek adniuk otthon. Amikor aztán kiderült, hogy szó se lehet a törlesztésekről, akkor kitalálták, hogy erre és a kamatokra adnak újabb hiteleket. Tették ezt azért, mert kellő tartalék hiányában képtelenek lettek volna leírni az összes rossz hitelüket. Ezért nem kell attól félni, hogy mi lesz, ha nem tudunk fizetni. Annyit mindig készséggel adnak, amennyivel be lehet foltozni a törlesztés és a kamatfizetés okozta lyukakat. Mi mindebből a következtetés? A világ félperifériáihoz tartozó országoknak inkább adnak hitelt, mintsem oda beruházzanak. A hitelkamatok ugyanis mindig reálprofitot, az inflációnál magasabb kamatot jelentenek, a működő tőke viszont általában ezekben az országokban értékvesztő. Ez a hitelező logikája. Mi az eladósodóké? Kezdjük az. érdekeltekkel. A napi gondokkal küszködő politikusok bátran felveszik a hiteleket, hiszen azt nem nekik kell visszafizetni. A nagyvállalkozók pedig úgy gondolkodnak: a kormány vegye fel a hitelt, amiből valamilyen módon neknk is jut. Azt majd mi kivisszük, vagy elhelyezzük külföldi bankokban, mert mi is tudjuk, hogyan járunk jobban. Folytassuk a társadalom szempontjából: Félni kell minden hiteltől, mert azt egyszer vissza kell fizetni. Azt pedig soha nem az ügyesek, a hatalmasok, hanem a többség szenvedi meg. Miért higyjük el, hogy mi jobban meg tudjuk forgatni a hiteleket, mint a tőkések, vagyis a kamatok után is marad nekünk is valami? Ha ez így volna, akkor a tőkés nem hitelt adna, hanem ő fektetne be nálunk. Mi csak azért kapunk hitelt, mert az adósok feletti gazdasági ellenőrzés a fejlett társadalmak gyarmatosításának jelenkori formája. Rájöttek, nem elnyomott gyarmatokra, hanem kiszolgáltatott gazdaságokra van az erőseknek szüksége. Nem a hiteleken, hanem az azokon keresztül nyert befolyáson lehet keresni. Nem a tőkét kell oda vinni, hanem el kell foglalni a piacokat. Ebben a században már három uralomtól megszabadultunk: Az osztráktól, a némettől és legutóbb az orosztól. Politikusaink büszkék rá, hogy végre szuverén oTszág lettünk. Vagy nem látják, vagy nem akarják láttatni, hogy sok tekintetben soha nem volt a kívülállóknak nagyobb beleszólásuk a belügyeinkbe, mint a mostani gyarmatosítóknak, azaz a hitelezőinknek. Dr. Kopátsy Sándor