Délmagyarország, 1995. június (85. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-24 / 146. szám

01995. JÚNIUS 24., SZOMBAT „Inkább a szívemre, mintsem a társadalom kialakította szabályokra hallgatok. Mindig pisztollyal alszom. Amennyiben valaki megpróbál a szobámba lépni, lövök. Saját törvényeim vannak és ezekhez ragaszkodom" - mondja Sharon Stone, a szexszimbólum. Sharon Stone: kívül savanyú, belül édes • Férfidk lesik a foáz/ci körül • Zacskökan gyűjtötte a pénzt • Egy film — S milliö dollár Sharon Stone oly provokál tv és feltűnő jelenség, hogy jelenléte mármár történelmi eseménynek számított a Cannes-i filmfesztiválon. Népszerűségéhez méltón az Élve vagy halva című legújabb filmje zárta a nagyszabású rendezvény sorozatot. Júliustól a színésznő már következő filmjét forgatja, melyben a nem kevésbé vonzó francia Isabelle Adjani lesz a partnere. A Paris Match újságírója a nyári szezon elején faggatta a sztárt. - Előfordult-e már Önnel, hogy terhesnek érezte a népszerűségét? - Vertek, mint egy kutyát, anifg eljutottam idáig. Utólag már nem bánom, hiszen ennek köszönhetem, hogy úgy élek ma, akár egy király. A zápor és a gépezet - Azért a normális dolgok számára ts maradi bely az életében? - Ma délután például éppen egyedül ültem a teraszon, amikor egy félelmetes zápor tört ki. Egy pillanatra teljes harmóniába kerültem a természettel. Mágikus érzés volt. Ritkák ezek a pillanatok, mert akkora a hajtás. Sokszor úgy érzem, mindjárt meghalok a kimerültségtől. Ilyenkor nagyot lélegzem, erót veszek magamon, és a gépezet működik tovább. Nincs megállás, igazán csak az. álmaimban tudok felszabadulni. - Ön olyan, mint az a bizonyos nyári zápor, amit az imént említett, ragyog és közben nagyokat villámlik. . - Inkább egy olyan gyümölcshöz. hasonlítanám magam, ami kívülről savanyúnak látszik, de belül édes, mint a méz. -Minek tulajdonítja sikerét: tehetségének vagy inkább kitartásának? - Sokáig dicsekedtem azzal, hogy ez. van megírva a Nagykönyvben. Csak járt a szám, de azért sohasem lazítottam, kemé• ...ilyen lett nyen megdolgoztam mindazért, amit idáig elértem. Harminchét éves vagyok. Nem ringatom magam illúziókba arról, hogy milyen vagyok, és hogy mennyit érek. A fenekem talán már nem olyan feszes, mint annak idején, de lélekben gazdagabb lettem. Tudom, hogy semmi sem tart örökké. Kihasználom a lehetőségeket. Nem esek kétségbe akkor sem, ha holnap vége szakad mindennek. Nem csak a siker számít - A siker kárpótolja az önfeláldozást? - Amennyiben a jövőmre gondolok, igen. De nem hiszem, hogy csak a siker számít. Ami a legfontosabb, hogy az ember megbékéljen önmagával. Ezt már elértem. Nincs gyermekem, de nem érzem úgy, hogy ezzel mint nő, kevesebb lennék. - Mitől tart a leginkább, attól, amit gondolnak Önről, vagy a valódi énjétől? - Egyiktől sem. Az érettség egyik jele ugyanis az, hogy az ember elfogadja magát olyannak, amilyen. Nem érdekel mások rólam alkotott véleménye. Ez az ő magánügyük. Amióta sikereim vannak, elástam magam mások előtt. A legszörnyűbb dolgokat híresztelik rólam. Jókat nevetek rajtuk. Beszéljenek csak! Addig én beszedem a pénzt... —Mennyit kap egy filmért? - Az utolsó filmemért 6 millió dollárt vettem fel, a következőt pedig már csak 8 millióért vállaltam el. Amikor manöken voltam, ahelyett, hogy a bankba tettem volna a pénzemet, egy nejlonzacskóban őriztem. Amikor szükségem volt rá, kivettem belőle. Szerettem az összes pénzt magamnál tartani, és időnként számolgatni, mennyi gyúlt már össze... Ma már inkább bankrészvényeket vásárolok. Hiába, a legjobb módja a befektetésnek, ha nem költ az ember. — Az életben is annyi szexualitást áraszt, mint a filmvásznakon? - Nem tudom otthonról úgy kitenni a lábam, hogy ne akadjak össze a házam körül ólálkodó, epekedő férfiakkal. Látja, csak választanom kell, házhoz jönnek. — Komolyra fordítva a szót, mit kell tennie egy férfinak, bogy megkaphassa Önt? - Megkapni engem? Ha okos, jóképű és ráadásul gazdag is, nem állok sokáig ellent a csábításnak. Nem sokat váratok magamra. A nagymamám kénytelen volt időnként észhez téríteni egykét jó tanáccsal, vigyázzak arra, hogy a férfi lelkesedjen jobban értem, és ne fordítva. Azt is mondogatta, hogy azonnal felismerem majd, ha találkozom életem párjával. Felesleges direkt keresni az. igazit, jön az magától. Ebben a kérdésben viszont nem hallgattam rá. Bobbal másfél éve élek együtt. Egy szerelmi kapcsolat minden fázisát átéltük, a szenvedélyt, a szeretetet, a szakítást, a kibékülést. Ma már nem tudnánk egymás nélkül élni. - Nagyon sok súlyos hibát követtem el a múltban. Például ezek közé tartozik Bili McDonalddel kialakult kapcsolatom. Óvatosabbnak kellett volna lennem egy olyan férfival, aki miattam hagyta ott a feleségét, akkor, amikor még nem is igazán ismertük egymást. Annyira szenvedtem ettől a kapcsolattól, hogy utólag már kétlem, igaz szerelem volt-e, vagy csak hittem, hogy szerelmes vagyok. A férfiak élvezik a fájdalmat - Valaki azt jegyezte meg Önről, hogy figyelmeztető feliratot kellene viselnie: „Vigyázat, robban!" - Azt is mondták már rólam, hogy a lelkem olyan, mint egy búntanya. Jobb, ha éjszakánként a kalandvágyók is messze elkerülik. Azért nem vagyok én olyan ördögfajzat, mint ahogyan azt sokan képzelik. Valójában nagyon is egyszerűen gondolkodom, csak azt mondom, amit gondolok, és nem vesztegetem az időmet felesleges bocsánatkérésekre, csak azért, mert olyan vagyok, amilyen. - Azért bevallja, hogy szenvedéllyel okoz fájdalmat a férfiaknak? - Igen, de a férfiak éppen ezt élvezik. Kedves vagyok hozzájuk, szívesen állok a szolgálatukra. Nem panaszkodhatnak, mindig is nagyon adakozó voltam. A legnagyobb előnyöm talán az, hogy ismert vagyok, hogy hatalommal rendelkezem, így magas színvonalon űzhetem a férfiak kínzását. - A May West-ből idézek: „Mindennap egy orgazmus, és nincs szükség orvosra..." - Nem ismerek olyan szert, ami jótékonyabban hatna a bőrre. Amikor a nők fejfájásra hivatkozva visszautasítják a szerelmet, elegendő csak a férjükre nézni és máris gyanítani lehet migrénjük legfőbb okát. Addig, amíg egy férfi foglalkozik velem, hűséges • Ilyen volt... vagyok. Ellenkező esetben szabadon cselekszem, minden lelkiismeretfurdalás nélkül. Már lemondtam arról, hogy egyszer Dépardieu-vel dolgozom együtt. De hagynám magam, hogy elcsábítson, akár csak 10 percre is, egy keskeny sikátorban. Imádom a mackós megjelenését. - Mikor veszítette el az ártatlanságát? - Tizennyolcéves koromban. Ideális kor. Kiválasztottam egy katolikus, olasz fiút. Szinte könyörögnöm kellett neki. - Tud uralkodni a vágyain? - Már megéltem egypár dolgot. Nem sok mindent utasítottam vissza. Amikor fiatalabb voltam és kedvem támadt felfalni egy egész tortát, nem fosztottam meg magam ettól az élvezettől sem. Mostanában már jobban visszafogom magam, kerülöm a botrányt. - Szeretne férfi lenni? - Milyen borzasztó kérdés! Ez túl fárasztó lenne. Nőnek lenni jóval egyszerűbb dolog. Ha a férfi fiatalabb - A férfiakkal való kapcsolatában a szavaknak vagy a szexnek van nagyobb jelentősége? - A zsenik rabul ejtenek, mégha idősebbek is. Nem érdekel, hogy szexuális teljeítményük nincs az IQ-juk szintjén. Minden férfiból válhat jó szerető, csak meg kell rá őket tanítani. - Ön jó tanítónőnek tartja magát? - Nem hiszem. Túl türelmetlen vagyok, és a kelleténél hevesebb. Régebben a nálamnál idősebb férfiakat szerettem. Ma már nem bánom, ha egy jó tízessel fiatalabbak nálam. - Jobban kézben tudja őket tartani? - Nem. Arról van szó, hogy ők már ahhoz a nemzedékhez tartoznak, akiknek az édesanyjuk esetleg feminista volt. Ezért tökéletesen megérthetnek engem. Ellenkező esetben csak egy dolog járna a fejükben, mégpedig az, hogy otthagyjak miattuk mindent. Rosszul ismernek. - A jövőben mi szeretne lenni, édesanya, jó feleség vagy inkább megmaradni a végzet asszonyának? - Nem akarok többé felaprózódni. Egyszerre szeretnék feleség, szerető és lelki társ lenni. Egyébként miért lenne szükségem férfira? A biztonság, az anyagi háttér, a hatalom miatt? Ezeket már mind megszereztem. Fordította: T. B. (a Paris Match alapján) H

aumann Péter több mint három évtizedes múlttal rendelkezik a színészi pályán. Megszámlálhatatlan karakterszerepet játszott el. Igazán nem panaszkodhat, hiszen nemcsak a közönség tünteti ki megkülönböztető figyelmével, hanem hivatalos elismerésekkel is büszkélkedhet: 1985-ben megkapta a Kossuth-díjat - Ha visszatekintünk eddig meglett útjára, zökkenőmentesnek tűnik. Vagy akadtak azért nehéz időszakai is? - Igen, engem sem kerültek el a kudarcok. Volt néhány küzdelmes pillanatom, ha nem is sok. Szerencsés alkatomnak köszönhetően a nehézségeket sikerült úgy áthidalnom, hogy mindig egy árnyalattal jobb pozícióban kerültem ki a kátyúból. A bajokból, a hibákból egyaránt okultam. - Mire emlékszik vissza szívesen? - Egyik főiskolai nagy szerepemként tartom számon Büchner Woyzekjét. Azután Debrecenbe, majd Pécsre "kerültem. Miller Pillantás a hídról című darabjának Eddie Carbone szerepét akkor osztották rám, amikor valójában még nem illetett meg, de az a bizalom, ami felém áradt, mindenképpen fontossá tette a feladatot. Említhetném Brecht Állítsátok meg Arturo Uit-ját, a Gorkij művében eljátszott Bazsovot, vagy a Macskákat, s a Kean, a színészt. Az igazi fordulópontot a Szókratész védőbeszéde hozta meg számomra. - Milyen szempontok dominálnak, amikor visszaemlékezéseiben kiemel egy szerepet a többi közül? - Az a döntő, hogy az az alakítás továbblendltett-e a pályámon. Az imént felsoroltak mind ilyenek voltak. Mondjuk ki őszintén, szép sikereket értem meg, és ami a legfontosabb, a közönség is élményhez jutott. - Szereti, ha zúg a taps, vagy inkább szerényen elvonul az öltözőjébe az előadás végeztével? - Nagyon rosszkedvűnek kell lennem ahhoz, hogy ne szeressem a közönség ünneplését. Azt is élvezem, ha az utcán utánamszólnak, rámköszönnek. Persze, mindennek van határa. Egyszer a Radnóti Színházból jöttem ki, amikor az utcu túloldalán bakancsos, bórzakós, kopasz fiúk kajánul megjegyezték: Lám, itt a Hókuszpók. Megfordultam és elismertem, igen, én vagyok az. Azt is megkérdeztem, csak nincs vaFeltétlenül boldog-e a színész? Beszélgetés Haumann Péterrel A szegedi közönség utoljára a Macskákban láthatta Haumann Pétert. Énekelt, táncolt, mókázott, vagyis felejthetetlen volt. Aki a szabadtéri játékok próbáira is bemerészkedett, a lengőszárú bermudában kissé nehezen ismert rá a korosodó színészre. Haumann ugyanis évei számát meghazudtolva önfeledten bohóckodott. lami baj. Akkor, ott nem sok hiányzott ahhoz, hogy a fiúk rámrontsanak. Jobb lett volna, ha nem reagálok a provokációra. — Sajnos, ilyen időket élünk. Odáig jutottunk, hogy veszélyes este kilenc után az utcán sétálni Vajon a színházi világ is megváltozott? • Haumann Péter nem kesereg. (A szerző felvétele.) - Természetesen. A pénztelenség rákényszerítette a színházakat az olcsóbb megoldásokra. Ez pedig a színvonal zuhanását is maga után vonta. Hozzáteszem, nem általános jelenségről van szó, de miután sokak életét megkeserítette, beszélni kell róla. A színház megy tovább, ha éppen nincs semmilyen zavaró tényező. Azzal meg ki foglalkozik, hogy a színész nem feltétlenül boldog, ha egyfajta ízlést kell kiszolgálni. De valamiből muszáj megélni. Ezzel a problémával akár én is szembetalálkozhatok, mert sosem fordult még elő, hogy egy szerepet visszaadtam volna. A méltatlannak tűnő feladatokból is lehet tanulni. — A Katona József Szbiház tagja. Nemcsak ott, hanem sokfelé játszik. Mit tapasztal, milyen a művészek hangulata? - A pénztelenség, a rossz szociális helyzet sokakat nyomaszt. Nem könnyű a csábításnak ellenállni. A fiatalok rendkívül kedvezőtlen helyzetlxm vannak, sokkal nehezebb elindulniuk a pályán, mint annak idején nekünk. Á televízió, a rádió alig hívja a kezdő színészeket, pedig a népszerűsítésben a médiák szerepe vitathatatlan. Ismerek olyan kollégákat, akiknek a nevét alig jegyzik, holott pályájuk csúcsán is állhatnának. A múltkor egy külföldi hazánkfia tőlem kérdezte, milyen darabokat nézzen meg Pesten. Összeállítottam neki egy listát. Azután az iránt érdeklődött, kik szerepelnek a darabokban. Rögtön megjegyezte, nem ismeri őket, tehát nem is lehetnek jó színészek. Hát persze, a külföldiek egymás között másokról mesélnek. Azokról, akiket a szórakoztató műsorokban megtapsoltak. Hát itt tartunk. Ezt nagyon komoly problémának tartom! - Kár, bogy a televízióban elfogytak a lehetőségek. Egy időben Önt is többször láthattuk. - Sőt, néha túl sokszor is. A számos szerep között azonban akadt néhány, amit érdemes volt eljátszani. Hadd említsem a Bún és bűnhődés Gyurkó-féle változatát, a III. Richárdot, a Feljegyzések az egérlyukból című Dosztojevszkij-darabot. Mindezek mellett megannyi kabaréjelenetben láthattak, időnként még énekeltem is. Visszatekintve az életemre, minden szerepemet vállalom, hiszen legalább több arcomat mutathattam meg a "közönségnek. Borzák Tibor