Délmagyarország, 1995. június (85. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-24 / 146. szám

0­1995. JÚNIUS 24., SZOMBAT „Inkább a szívemre, mintsem a társadalom kialakította szabályokra hallgatok. Mindig pisztollyal alszom. Amennyiben valaki megpróbál a szobámba lépni, lövök. Saját tör­vényeim vannak és ezekhez ragaszkodom" - mondja Sharon Stone, a szexszimbólum. Sharon Stone: kívül savanyú, belül édes • Férfidk lesik a foáz/ci körül • Zacskökan gyűjtötte a pénzt • Egy film — S milliö dollár Sharon Stone oly pro­vokál tv és feltűnő jelen­ség, hogy jelenléte már­már történelmi ese­ménynek számított a Cannes-i filmfesztivá­lon. Népszerűségéhez méltón az Élve vagy hal­va című legújabb filmje zárta a nagyszabású rendezvény sorozatot. Júliustól a színésznő már következő filmjét forgatja, melyben a nem kevésbé vonzó francia Isabelle Adjani lesz a partnere. A Paris Match újságírója a nyári sze­zon elején faggatta a sztárt. - Előfordult-e már Önnel, hogy terhesnek érezte a népszerűségét? - Vertek, mint egy kutyát, anifg eljutottam idáig. Utólag már nem bánom, hiszen ennek kö­szönhetem, hogy úgy élek ma, akár egy király. A zápor és a gépezet - Azért a normális dolgok számára ts maradi bely az életében? - Ma délután például éppen egyedül ültem a teraszon, amikor egy félelmetes zápor tört ki. Egy pillanatra teljes harmóniába ke­rültem a természettel. Mágikus ér­zés volt. Ritkák ezek a pillanatok, mert akkora a hajtás. Sokszor úgy érzem, mindjárt meghalok a ki­merültségtől. Ilyenkor nagyot lé­legzem, erót veszek magamon, és a gépezet működik tovább. Nincs megállás, igazán csak az. álmaim­ban tudok felszabadulni. - Ön olyan, mint az a bizo­nyos nyári zápor, amit az imént említett, ragyog és közben nagyokat villámlik. . - Inkább egy olyan gyümölcs­höz. hasonlítanám magam, ami kí­vülről savanyúnak látszik, de be­lül édes, mint a méz. -Minek tulajdonítja sikerét: tehetségének vagy inkább kitartásának? - Sokáig dicsekedtem azzal, hogy ez. van megírva a Nagy­könyvben. Csak járt a szám, de azért sohasem lazítottam, kemé­• ...ilyen lett nyen megdolgoztam mindazért, amit idáig elértem. Harminchét éves vagyok. Nem ringatom ma­gam illúziókba arról, hogy milyen vagyok, és hogy mennyit érek. A fenekem talán már nem olyan fe­szes, mint annak idején, de lélek­ben gazdagabb lettem. Tudom, hogy semmi sem tart örökké. Ki­használom a lehetőségeket. Nem esek kétségbe akkor sem, ha hol­nap vége szakad mindennek. Nem csak a siker számít - A siker kárpótolja az ön­feláldozást? - Amennyiben a jövőmre gon­dolok, igen. De nem hiszem, hogy csak a siker számít. Ami a legfontosabb, hogy az ember megbékéljen önmagával. Ezt már elértem. Nincs gyermekem, de nem érzem úgy, hogy ezzel mint nő, kevesebb lennék. - Mitől tart a leginkább, at­tól, amit gondolnak Önről, vagy a valódi énjétől? - Egyiktől sem. Az érettség egyik jele ugyanis az, hogy az ember elfogadja magát olyannak, amilyen. Nem érdekel mások ró­lam alkotott véleménye. Ez az ő magánügyük. Amióta sikereim vannak, elástam magam mások előtt. A legszörnyűbb dolgokat híresztelik rólam. Jókat nevetek rajtuk. Beszéljenek csak! Addig én beszedem a pénzt... —Mennyit kap egy filmért? - Az utolsó filmemért 6 millió dollárt vettem fel, a következőt pedig már csak 8 millióért vállal­tam el. Amikor manöken voltam, ahelyett, hogy a bankba tettem volna a pénzemet, egy nejlon­zacskóban őriztem. Amikor szük­ségem volt rá, kivettem belőle. Szerettem az összes pénzt ma­gamnál tartani, és időnként szá­molgatni, mennyi gyúlt már össze... Ma már inkább bankrész­vényeket vásárolok. Hiába, a leg­jobb módja a befektetésnek, ha nem költ az ember. — Az életben is annyi szexua­litást áraszt, mint a film­vásznakon? - Nem tudom otthonról úgy kitenni a lábam, hogy ne akadjak össze a házam körül ólálkodó, epekedő férfiakkal. Látja, csak választanom kell, házhoz jönnek. — Komolyra fordítva a szót, mit kell tennie egy férfinak, bogy megkaphassa Önt? - Megkapni engem? Ha okos, jóképű és ráadásul gazdag is, nem állok sokáig ellent a csábí­tásnak. Nem sokat váratok ma­gamra. A nagymamám kénytelen volt időnként észhez téríteni egy­két jó tanáccsal, vigyázzak arra, hogy a férfi lelkesedjen jobban értem, és ne fordítva. Azt is mon­dogatta, hogy azonnal felismerem majd, ha találkozom életem párjá­val. Felesleges direkt keresni az. igazit, jön az magától. Ebben a kérdésben viszont nem hallgat­tam rá. Bobbal másfél éve élek együtt. Egy szerelmi kapcsolat minden fázisát átéltük, a szenve­délyt, a szeretetet, a szakítást, a kibékülést. Ma már nem tudnánk egymás nélkül élni. - Nagyon sok súlyos hibát kö­vettem el a múltban. Például ezek közé tartozik Bili McDo­nalddel kialakult kapcsolatom. Óvatosabbnak kellett volna len­nem egy olyan férfival, aki miat­tam hagyta ott a feleségét, akkor, amikor még nem is igazán ismer­tük egymást. Annyira szenvedtem ettől a kapcsolattól, hogy utólag már kétlem, igaz szerelem volt-e, vagy csak hittem, hogy szerelmes vagyok. A férfiak élvezik a fájdalmat - Valaki azt jegyezte meg Önről, hogy figyelmeztető feliratot kellene viselnie: „Vigyázat, robban!" - Azt is mondták már rólam, hogy a lelkem olyan, mint egy búntanya. Jobb, ha éjszakánként a kalandvágyók is messze elkerü­lik. Azért nem vagyok én olyan ördögfajzat, mint ahogyan azt so­kan képzelik. Valójában nagyon is egyszerűen gondolkodom, csak azt mondom, amit gondolok, és nem vesztegetem az időmet feles­leges bocsánatkérésekre, csak azért, mert olyan vagyok, ami­lyen. - Azért bevallja, hogy szen­vedéllyel okoz fájdalmat a férfiaknak? - Igen, de a férfiak éppen ezt élvezik. Kedves vagyok hozzájuk, szívesen állok a szolgálatukra. Nem panaszkodhatnak, mindig is nagyon adakozó voltam. A legna­gyobb előnyöm talán az, hogy is­mert vagyok, hogy hatalommal rendelkezem, így magas színvo­nalon űzhetem a férfiak kínzását. - A May West-ből idézek: „Mindennap egy orgazmus, és nincs szükség orvosra..." - Nem ismerek olyan szert, ami jótékonyabban hatna a bőrre. Amikor a nők fejfájásra hivatkoz­va visszautasítják a szerelmet, ele­gendő csak a férjükre nézni és máris gyanítani lehet migrénjük legfőbb okát. Addig, amíg egy férfi foglalkozik velem, hűséges • Ilyen volt... vagyok. Ellenkező esetben szaba­don cselekszem, minden lelkiis­meretfurdalás nélkül. Már le­mondtam arról, hogy egyszer Dé­pardieu-vel dolgozom együtt. De hagynám magam, hogy elcsábít­son, akár csak 10 percre is, egy keskeny sikátorban. Imádom a mackós megjelenését. - Mikor veszítette el az ár­tatlanságát? - Tizennyolcéves koromban. Ideális kor. Kiválasztottam egy katolikus, olasz fiút. Szinte kö­nyörögnöm kellett neki. - Tud uralkodni a vágyain? - Már megéltem egypár dol­got. Nem sok mindent utasítottam vissza. Amikor fiatalabb voltam és kedvem támadt felfalni egy egész tortát, nem fosztottam meg ma­gam ettól az élvezettől sem. Mos­tanában már jobban visszafogom magam, kerülöm a botrányt. - Szeretne férfi lenni? - Milyen borzasztó kérdés! Ez túl fárasztó lenne. Nőnek lenni jóval egyszerűbb dolog. Ha a férfi fiatalabb - A férfiakkal való kapcso­latában a szavaknak vagy a szexnek van nagyobb je­lentősége? - A zsenik rabul ejtenek, még­ha idősebbek is. Nem érdekel, hogy szexuális teljeítményük nincs az IQ-juk szintjén. Minden férfiból válhat jó szerető, csak meg kell rá őket tanítani. - Ön jó tanítónőnek tartja magát? ­- Nem hiszem. Túl türelmetlen vagyok, és a kelleténél hevesebb. Régebben a nálamnál idősebb férfiakat szerettem. Ma már nem bánom, ha egy jó tízessel fiatalab­bak nálam. - Jobban kézben tudja őket tartani? - Nem. Arról van szó, hogy ők már ahhoz a nemzedékhez tar­toznak, akiknek az édesanyjuk esetleg feminista volt. Ezért töké­letesen megérthetnek engem. El­lenkező esetben csak egy dolog járna a fejükben, mégpedig az, hogy otthagyjak miattuk min­dent. Rosszul ismernek. - A jövőben mi szeretne len­ni, édesanya, jó feleség vagy inkább megmaradni a vég­zet asszonyának? - Nem akarok többé felapró­zódni. Egyszerre szeretnék fele­ség, szerető és lelki társ lenni. Egyébként miért lenne szüksé­gem férfira? A biztonság, az anya­gi háttér, a hatalom miatt? Ezeket már mind megszereztem. Fordította: T. B. (a Paris Match alapján) H aumann Péter több mint há­rom évtizedes múlttal ren­delkezik a színészi pályán. Meg­számlálhatatlan karakterszerepet játszott el. Igazán nem panasz­kodhat, hiszen nemcsak a közön­ség tünteti ki megkülönböztető fi­gyelmével, hanem hivatalos elis­merésekkel is büszkélkedhet: 1985-ben megkapta a Kossuth-dí­jat - Ha visszatekintünk eddig meglett útjára, zökkenő­mentesnek tűnik. Vagy akadtak azért nehéz idő­szakai is? - Igen, engem sem kerültek el a kudarcok. Volt néhány küzdel­mes pillanatom, ha nem is sok. Szerencsés alkatomnak köszön­hetően a nehézségeket sikerült úgy áthidalnom, hogy mindig egy árnyalattal jobb pozícióban kerül­tem ki a kátyúból. A bajokból, a hibákból egyaránt okultam. - Mire emlékszik vissza szí­vesen? - Egyik főiskolai nagy szere­pemként tartom számon Büchner Woyzekjét. Azután Debrecenbe, majd Pécsre "kerültem. Miller Pil­lantás a hídról című darabjának Eddie Carbone szerepét akkor osztották rám, amikor valójában még nem illetett meg, de az a bi­zalom, ami felém áradt, minden­képpen fontossá tette a feladatot. Említhetném Brecht Állítsátok meg Arturo Uit-ját, a Gorkij művében eljátszott Bazsovot, vagy a Macskákat, s a Kean, a színészt. Az igazi fordulópontot a Szókratész védőbeszéde hozta meg számomra. - Milyen szempontok domi­nálnak, amikor visszaemlé­kezéseiben kiemel egy sze­repet a többi közül? - Az a döntő, hogy az az alakí­tás továbblendltett-e a pályámon. Az imént felsoroltak mind ilyenek voltak. Mondjuk ki őszintén, szép sikereket értem meg, és ami a legfontosabb, a közönség is él­ményhez jutott. - Szereti, ha zúg a taps, vagy inkább szerényen elvo­nul az öltözőjébe az elő­adás végeztével? - Nagyon rosszkedvűnek kell lennem ahhoz, hogy ne szeres­sem a közönség ünneplését. Azt is élvezem, ha az utcán utánam­szólnak, rámköszönnek. Persze, mindennek van határa. Egyszer a Radnóti Színházból jöttem ki, amikor az utcu túloldalán bakan­csos, bórzakós, kopasz fiúk kajá­nul megjegyezték: Lám, itt a Hó­kuszpók. Megfordultam és elis­mertem, igen, én vagyok az. Azt is megkérdeztem, csak nincs va­Feltétlenül boldog-e a színész? Beszélgetés Haumann Péterrel A szegedi közönség utoljára a Macskákban láthatta Haumann Pé­tert. Énekelt, táncolt, mókázott, vagyis felejt­hetetlen volt. Aki a sza­badtéri játékok próbái­ra is bemerészkedett, a lengőszárú bermudá­ban kissé nehezen is­mert rá a korosodó szí­nészre. Haumann ugyan­is évei számát megha­zudtolva önfeledten bo­hóckodott. lami baj. Akkor, ott nem sok hi­ányzott ahhoz, hogy a fiúk rám­rontsanak. Jobb lett volna, ha nem reagálok a provokációra. — Sajnos, ilyen időket élünk. Odáig jutottunk, hogy vesz­élyes este kilenc után az ut­cán sétálni Vajon a színhá­zi világ is megváltozott? • Haumann Péter nem kesereg. (A szerző felvétele.) - Természetesen. A pénztelen­ség rákényszerítette a színházakat az olcsóbb megoldásokra. Ez pe­dig a színvonal zuhanását is ma­ga után vonta. Hozzáteszem, nem általános jelenségről van szó, de miután sokak életét megkeserítet­te, beszélni kell róla. A színház megy tovább, ha éppen nincs semmilyen zavaró tényező. Azzal meg ki foglalkozik, hogy a szí­nész nem feltétlenül boldog, ha egyfajta ízlést kell kiszolgálni. De valamiből muszáj megélni. Ezzel a problémával akár én is szembe­találkozhatok, mert sosem fordult még elő, hogy egy szerepet visszaadtam volna. A méltatlan­nak tűnő feladatokból is lehet ta­nulni. — A Katona József Szbiház tagja. Nemcsak ott, hanem sokfelé játszik. Mit tapasz­tal, milyen a művészek han­gulata? - A pénztelenség, a rossz szo­ciális helyzet sokakat nyomaszt. Nem könnyű a csábításnak ellen­állni. A fiatalok rendkívül ked­vezőtlen helyzetlxm vannak, sok­kal nehezebb elindulniuk a pá­lyán, mint annak idején nekünk. Á televízió, a rádió alig hívja a kezdő színészeket, pedig a nép­szerűsítésben a médiák szerepe vitathatatlan. Ismerek olyan kollé­gákat, akiknek a nevét alig jegy­zik, holott pályájuk csúcsán is áll­hatnának. A múltkor egy külföldi hazánkfia tőlem kérdezte, milyen darabokat nézzen meg Pesten. Összeállítottam neki egy listát. Azután az iránt érdeklődött, kik szerepelnek a darabokban. Rög­tön megjegyezte, nem ismeri őket, tehát nem is lehetnek jó szí­nészek. Hát persze, a külföldiek egymás között másokról mesél­nek. Azokról, akiket a szórakoz­tató műsorokban megtapsoltak. Hát itt tartunk. Ezt nagyon ko­moly problémának tartom! - Kár, bogy a televízióban elfogytak a lehetőségek. Egy időben Önt is többször lát­hattuk. - Sőt, néha túl sokszor is. A számos szerep között azonban akadt néhány, amit érdemes volt eljátszani. Hadd említsem a Bún és bűnhődés Gyurkó-féle változa­tát, a III. Richárdot, a Feljegyzé­sek az egérlyukból című Doszto­jevszkij-darabot. Mindezek mellett megannyi kabaréjelenetben lát­hattak, időnként még énekeltem is. Visszatekintve az életemre, minden szerepemet vállalom, hi­szen legalább több arcomat mu­tathattam meg a "közönségnek. Borzák Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents