Délmagyarország, 1995. június (85. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-23 / 145. szám

PÉNTEK, 1995. JÚN. 23. A HELYZET 7 • Posztszovjet Kárpátalja (2.) Ukrajna és a magyarok Többnyire nem voltak, és most sincsenek a térképeken azok a kárpátaljai magyar falvak, amelyek túl közel fekszenek a magyar határhoz - netán éppen rajta. Meglehet, az új tulajdonosban ébresztene furcsa érzéseket, ha kerítése mögött látna az idegen nyájat. Általában Szalókát se találjuk meg a térképen. A kicsi falu Csap alatt, Eszeny mellett, a Tisza partján éldegél hatalmas csöndben, de nem nyomorúságban. Egy Soós Kálmán nevű történész lakik ott, akinek a nevét a szakmán kívüliek is megtanulhatják. Magyar tudós nem olvas? A független Ukrajna most alapozza meg történeti tudományosságát - és ez számunkra semmi jóval sem kecsegtet. Soós Kálmán, aki épp kirúgásban van a Petro Mikolájevics Lizanec vezette ungvári Hungarológiai Központból, az alapozás folyamatát kritikusan, de szakmai hűséggel figyeli a Kárpáti Igaz Szóban megjelenő cikkeivel. Petro Mikolájevics, aki a jelentős magyar tudós jelmezébe bújva Szegeden is megfordult már, valószínűleg ezért, a „hivatalos véleménytől" való eltérés miatt akar megszabadulni Soóstól. Jókor reggel érkeztem Szalókára, Soós Kálmán már a mezőről tért vissza. „Hajnali fél négytől kaszáltam. Falun részt kell venni ehhen a munkában, különben megszólják az embert" - mondja, majd a dolgunkhoz látunk. és Soós Kálmán elém tesz egy négyszázharminchárom oldalas könyvet, a címe: „Nariszi isztorii Zakarpatyja" (Tanulmányok Kárpátalja történetéből). A könyv szemléletéről már akkor is mindent megtudunk. ha csak a képeit, térképeit nézegetjük. A második fejezethez készült második térképen Kárpátalja határai a XI1-XV. században az ukrán tudósok szerint a következőek: Csehszlovákia. Lengyelország, a Lvovszkaja oblaszty, az IvanoFrankovszkaja oblaszty, Románia és Magyarország. A térkép szerint Kárpátalja (e földrajzi megnevezést egyébként csak a múlt században kezdik használni) Ukrajnában van - amely szintén nem létezett se a tizenkettedik, se a tizenötödik században. A durva hamisítás aktuálpolitikai szándéka az újraegyesülés igazolása. Az áltörténel'mi atlétikai verseny „Ki volt itt előbb?" kérdésére (gy lehet azt válaszolni. hogy Ukrajna, csak a magyarok elszakították tőle az ősi szláv földeket. (A hírlapíró bele se mer gondolni abba, mekkora svédcsavarokra lesz majd szükség, amikor a tudós szerkesztői kollektíva - prof. I. Grancsak, prof. Je. Balaguri, M. Babidorics, prof. V. Ilko, prof. I. Pop - valamelyik következő kötetben elérkezik majd Kárpátalja Ukrajnával való 1945-ös „újraegyesüléséhez", amelyet már a szovjet érában is hirdettek, s 1985-ben is hatalmasan megünnepelt az ungvári pártbizottság. Ha a nem létező Kárpátalja már a tizenkettedik században a nem létező Ukrajnában volt, melyik évben szakította el tőle Magyarország, hogy 1945-ben a „vosszojegyinyényije", az újraegyesülés megtörténhessen ?!) Nagy hiba, hogy itt van a szomszédunkban egy ilyen agresszív impérium, s a magyar tudományosság nem olvassa ezeket a könyveket azért nem, mert lenézi őket. Ennek a „kultúrfölénynek" újra meg fogjuk inni a levét. A következő oldal térképe Kárpátalja várait mutatja a XI-XV. században. Az első világháború után született Csehszlovákia ezen a térképen is „Zakarpatyje" egyik határa. Románia pedig, lássunk csodát, a viski vár alatt kezdődik. A második fejezet harmadik térképének aláírása: „Parasztháború Magyarországon 1514-ben. A térképen Kárpátalja azon területei vannak megjelölve, amelyekre a felkelés kiterjedt." Vagyis a térképaláírás azt tanítja a hiszékeny, és sajnos nem túl informált ukrán nagyközönségnek, hogy az a terület nem Magyarországon volt, hanem a parasztháború terjedt át a haladó NyugatUkrajna egyes kárpátontúli részeire. Esze Tamást pedig így mutatja be a tudós mű: felkelt csapatok vezetője Kárpátalja déli és Magyarország északi részén az 1703-171 l-es felszabadító háború idején." A csúcs azonban egy másik térkép, amely az ötödik fejezethez készült, s címe szerint Kárpátalja középkori templomait ábrázolja. De nem ezt látjuk az ábrán, hanem egy, a tizenkilencedik századi viszonyokat mutató magyar térképet, amelyre kézzel rárajzolták a mai Ukrajna határait... Az ukrán középiskolák számára írta Nas kraj - nasa isztorija című vaskos könyvét Jurij Mudra nyugalmazott középiskolai tanár. Érdekes kompiláció. Hivatkozásaiban eredeti források nincsenek feltüntetve, hanem zömmel olyan könyvek, amelyeket a szovjet időkben írtak, enyhén szólva sem független magyar szerzők. Annál lesújtóbb képet nehéz a magyar történelemről találni. mint amilyet J. Mudra ollózott ki a magyarok által írt könyvekből. Magányos küzdelem A Kárpáti Igaz Szóban legutóbb - „mudrológiai" sorozatának nyolcadik (!) részeként - Soós Kálmán azokat a passzusokat korrigálta, amelyeket Mudra a magyar vármegyerendszerről írt össze, teljes homályt és káoszt teremtve ezekben az ügyekben. „A trianoni békediktátum, majd pedig az 1944-es, sok tekintetben tragikus, a népakarat megnyilvánulásának beállított rendszerváltás után számos más ténnyel együtt ugyanis megpróbálták elfelejtetni velünk - mondja Soós Kálmán - az egykori Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros vármegyék létezését, s főként azok határait. Ha mégis kénytelen voltak megemlékezni róluk, akkor többnyire elmarasztaló jelzőkkel illették, területi kiterjedésüket igyekeztek torz formában az olvasó elé tárni. Tették ezt úgy, hogy közben a szovjethatalom kárpátaljai meghonosításán fáradozók az új közigazgatási egységek kialakításánál bizonyos tekintetben éppen a régi mintát vették át." Mudra magyar szerzőkre alapozó, antitörténelmi könyvében azonban a vármegyerendszer szinte kizárólag azért jött létre, hogy a magyar uralkodók igájukba foghassák a jámbor szlávokat... Úgy tűnik, Kárpátalján jelenleg Soós Kálmán az egyetlen, aki elég bátor és elég felkészült ahhoz, hogy ezekkel a nézetekkel felvegye a harcot. A jó el is nyerte méltó jutalmát: valamikor februárban kapta kézhez az ungvári egyetem tudományos kutató részlegének a vezetője által aláírt felmondó levelet, amelyben tudatták vele. hogy április elsejei hatállyal megszüntetik a munkaviszonyát. Noha Soósnak több publikációja van. mint összes kollégájának együttvéve.'... Meg is fellebbezte a döntést, s a csatát megnyerte, újra dolgozhat az intézetben, ennek azonban van egy szépséghibája, munkáját Petro Mikolájevics Lizanec akarná irányítani. Petro Mikolájevics 1966. óta vezeti a magyar tanszéket, a Hungarológiai Központot pedig hat éve irányítja, annak ellenére, hogy sose végzett magyar szakot. Soós nem hajlandó ezt az irányítást eltűrni, így beszél: „Egyelőre tehát várok és reménykedem. A lemondást, az alkuba bocsátkozást elutasító történész ugyanis csak reménykedhet abban, hogy eljön az az idő, amikor az a történész is a munkahelyén maradhat, aki nem éppen bizonyos hivatalos álláspontok harcos vagy néma képviselője. Ma, úgy látszik, még messze vagyunk ettől a korszaktól." Zelei Miklós • Ülésezett a megyei közgyűlés Nem lesz zsibvásár Szeren Elszo Használt hűtők, mélyhűtőládák kaphatók i reklámáron, garanciával, OTP-hitelre is. [ Kapható még viszonteladóknak kompresszorok, hűtőalkati részek stfc>. (Lakosság részére alkatrészek kedvezménnyel.) i ELSZO Szeged, Moszkvai krt. 15. Tel.: 62/323-677 | A májusi ülésen több módosító javaslatot indukáló szervezeti és működési szabályzat most került ismét terítékre. Az akkor elhangzottakat is tartalmazó anyagot a képviselők végül részben a módosításoknak megfelelően - elfogadták. A közgyűlés gazdasági és munkaprogramjával szintén bizonyos kiegészítések figyelembevétele mellett értettek egyet. A közgyűlés a továbbiakban elismeréssel fogadta a Csongrád Megyei Levéltár és a Csongrád megyei múzeumok tevékenységéről készült beszámolókat. Az utóbbi téma tárgyalása kapcsán olyan döntés szülelett, hogy a közgyűlés vizsgálja meg, miként tudná előteremteni az ellési ásatások folytatásához szükséges egymilliót, ugyanis akkor a múzeum 10 ezer ECU támogatást kapna, mivel Csongrád önkormányzata már megszavazta: 350 ezer forintot biztosit e célra. Az 1995. évi költségvetési rendelet módosításának elfogadása sem volt zökkenőmentes. A vita során felmerült például a szentesi levéltár esetleges áthelyezésének várható gondja is - mint ismeretes, szerződés szól arról, hogy a Selye-alapítvány által tervezett egyetemi képzés megkezdésekor a levéltár elköltözik jelenlegi helyéről -, hiszen milliókból lehetne megfelelő új épületet biztosítani. A tegnapi ülés témái közül az igazi „nagyágyú" mindenképpen az Opusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark közhasznú társaság formájában történő jövőbeni működtetésének tárgyalása volt. A téma ugyan nem űjkeletű, ugyanis '91. óta szó van az átalakítás szükségszerűségéről. Ám még ez alkalommal is késélen táncolt a - részbeni döntés megszületése. A testület tagjai azonban végül mégiscsak tudomásul vették. Hosszas vitára is okot adó témákat tárgyaló, mozgalmas ülést tartott tegnap Csongrád megye közgyűlése. Már az előző ülés óta történtekről szóló - szokásos tájékoztató is érdeklődést váltott ki, miután Lehmann István közölte: július 14-én a Feszty-körkép átadására eljön Kuncze Gábor belügyminiszter, míg az augusztus 20-i ópusztaszeri megemlékezésen Horn Gyula miniszterelnök lesz az ünnepi szónok. hogy a közgyűlés már korábban döntött a közhasznú társaság alapításának kezdeményezéséről. Ezután már csak arról kellett meggyőzniük egymást: van mód arra, hogy nem szorulnak háttérbe a szakmai érdekek, az emlékpark - a pénzszerzés érdekében - nem degradálódik majd a kirakodóvásárok szintjére. A megyei önkormányzat ugyanis 51 százalékban kíván tulajdont szerezni a társaságban, amelyben a szakértők képviselete is biztosított lesz. Felmerült persze a végkielégítések finanszírozása, valamint az a kényszerítő körülmény, hogy a Feszty-körkép közelgő átadása miatt már igy is az ideálisnál később kezdheti meg működését a társaság. A közgyűlés tagjai az érvek és ellenérvek alapos mérlegelése után kompromisszumos megoldást hagytak jóvá. E szerint a közgyűlés elnöke az önkormányzat nevében előkészíti a közhasznú társasági szerződést - figyelemmel az elhangzott javaslatokra is -, amelyet az aláírást megelőzően a szeptemberi közgyűlés elé terjeszt. N. Racz Judit • ide-oda pattogott a Daihatsu Másfél órára megbénult a forgalom a Dorozsmai úton A helyszínelés még tartott, a környéken sok járókelő, bámészkodó szemlélte a szemet semmiképpen sem gyönyörködtető látványt. De mi is történt valójában? íme, a hivatalos jelentés. Súlyos közlekedési baleset történt tegnap délelőtt háromnegyed tízkor a Napos úti kereszteződésben. Kiskundorozsma felől egy osztrák rendszámú kamion haladt az Izabella híd felé a belső sávban 50 km/h sebességgel. Mellette a külső sávban ugyanilyen gyorsan közlekedett egy Daihatsu típusú személygépkocsi. Mindeközben előttük a Napos úti kereszteződésben egy IFA balra szeretett volna kanyarodni, de a forgalom miatt kénytelen volt megállni. A kamion ki akarta kerülni, s átsorolt a külső sávba, azonban nem vette észre a Daithatsut. A két jármú eleje összeakadt, s a személygépkocsi a belső sávba sodródott. Itt nekiütközött az IFA hátuljának, majd a menetirány szerinti bal oldalra került, ahol a vele szemben szabályosan érkező Scania MNMNMWWHMHMMMnMNMM^NMWMHNWHHHMHHNNMMHHMHNÍ kamion bal elejének vágódott. S még nem volt vége a balesetnek, mert ezután a személyautó ismét találkozott az osztrák kamion oldalával. A szerencsétlenség következtében egy személy súlyosan, életveszélyesen, egy súlyosan és egy könnyen sérült meg - valamennyien a Daihatsu utasai. Ez történt tehát tegnap délelőtt 10 óra körül. A rendőrség szakemberek bevonásával vizsgálja az ügyet. Egyébként a helyszínen járva láttuk, hogy a szabályosan közlekedő Scania kamion hűtője kilyukadt, a hűtővíz már vagy 20 méternyire csordogált a járműtől; a teherautót egyébként úgy kellett elvontatni, mert üzemképtelenné vált. Elején nagy betűkkel ez állt: Humanitarna pomoc (Emberbaráti segélyszállítmány). Hogy a szállítmány mikor jut el rendeltetési helyére - az egyelőre bizonytalan. A dugó viszont csaknem másfél órán át „élt". (Fotó: Nagy László) A. L.- K. F.