Délmagyarország, 1995. június (85. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-22 / 144. szám

6 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1995. JÚN. 22. • Egészséges életmódra nevelés a Rókuson Így is lehet! Az óvodai nevelés alapvető feladata a gyermekek egészséges életmódjának biztosítása, a testi-lelki egészség megteremtése, a harmonikus személyiség fejlesztése. Az óvodai napirendben komplexen, változatos tevékenységek során valósítjuk meg e fontos feladatokat. A családokkal együttműködve célunk, hogy gyermekeink edzetten, egészségesen kezdhessék meg az iskolás életet. A szegedi Rókus II. Számú Óvodában e „nemes célok" még színesebb megvalósítása érdekében, ettől az évtől hagyományőrző jelleggel, megrendezzük a nevelési év végén a családóvoda sportnapot. Az egészséges életmódra nevelés témában rajzpályázatot hirdettünk, melyre tizenegy óvoda közel 2(X) pályamunkát nevezett be. Köszönjük a résztvevő óvodáknak, felkészítő óvónőknek. szülőknek és a gyermekeknek, hogy óvodai, családi élményeiket rajzban megörökítve elküldték és az ebből készült kiállítás gazdagíthatta programunkat. Köszönjük a zsűriző művésztanároknak, Lázárné Berkes Évának, Szabó Andrásnak és a zsűri elnökének, Lóczi Pálnénak az óvodai nevelés regionális szakmai testülete tagjának, hogy a sok értékes pályamunkából kiválasztották a díjazottakat. A jutalmakat ünnepélyes keretek között Daróczi Erzsébet, a Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal közoktatási és közművelődési iroda munkatársa adta át. A rajzpályázat eredményhirdetését követően került sor a család-óvoda sportrendezvényre, melyen 150 gyermek és 50 felnőtt (szülők. pedagógusok, dajkák) határtalan lelkesedéssel és jókedvvel vettek részt. A sportverseny után a reformbüfében megkóstolhatták a gyermekek és a felnőttek az általunk készített és kínált egészséges, finom falatokat. A Rókus II. Számú Óvoda nevelőtestülete nevében köszönetünket kívánjuk kifejezni a rendezvényünket támogató gazdálkodó szervezeteknek és magánszemélyeknek: a Dalért Rt.-nek, a Démász Rt.-nek, a Szeged Nagyáruháznak,, az Éliker Rt.-nek, Vitális Katalin papír-irószer kereskedőnek, a dr. Boross József utcai sport-játék nagykereskedésnek, Daróczi László és Nagy Attila vállalkozóknak. Molnár Ferenc magánvállalkozónak. A gyermekek, szülők, pedagógusok nevében tisztelettel megköszönjük a segítséget és a csillogó gyermekszemekben megvillanó örömet és boldogságot ezúton tolmácsoljuk. Darócziné Vági Magdolna körzetvezető óvónő Molnárné Lóczi Tünde, a rendezvény szervezője A háborúról A minap egy nem kis példányszámú vidéki lapban arról olvastam, hogy a nyugatboszniai Sátor hegységben előnyomuló boszniai horvát katonák elől a szerbek daruvár és Sipovo felé vonultak vissza. Meglepett Daruvár említése, mert úgy tudtam, hogy nem a Sátor hegység tájékán, hanem jóval távolabb, a Szávától északra található és már régen felszabadították Zrínyi unokái. Igen furcsának találtam, sőt el se hittem, hogy a szerbek a horvátok elől horvát területre menekülnek. De azért ismereteimet leellenőriztem. Nyugat-Boszniában valóban található egy Drvar (pontosan: Titov Drvar) nevű település. tehát arra kellett gondolnom, hogy a hír igaz, mindöss/e... nos mindössze felületcsen kezelte valaki. Drvar és Daruvár eltéveszthető, ha másnak kevesebb mint térkép e táj (a másság tisztelete mellett Radnótira utalok) és ilymódon valóban zavarossá tehetők azok az események, amelyek egyébként nem zavarosak. Nem zavarosak, mert a kialakult frontvonalak ismeretében nagyon jól megválasztott irányúnak kell tartanunk azt az előrenyomulást, amellyel kapcsolatban Drvart említik. amely Knin, a/ egykori határőrvidéken kialakult szerb krajina „fővárosának" utánpótlási útvonalát veszélyezteti, miközben előkészíti Bihac felszabadítását, megosztja a szerbek figyelmét és mégsem ott ingerli őket, ahol azonnal görcsösen reagálnának: az észak boszniai Brckonál és Gradacacnál. Ez utóbbiak térségében ugyanis az olyan arányú horvát-bosnyák térnyerés, amilyen a • Miért van az, kedves olvasók, hogy nem tehetem azt, mire leginkább vágyom? Miért kell nekem idegesnek lennem azért, ami nem is oly rég még természetes dolog volt úgy számomra, mint sok más társam számára. Diák voltam, s ha nem is első nekifutásra, de végül adódott egy lehetőség, hogy továbbképezzem magam, hogy okosodjak, s, hogy később továbbadjam azt, amit most megtanultam... volna. Első „ránézésre" egyszerűnek tűnik a dolog. Örömmel mentem anyukámhoz. A buta ország? hogy talán megpróbálom a technikusi szakot, hisz érzem, tudok annyit, hogy nekifussak. Erre anyukám azt mondta: „Nem". Inkább dolgozzak, mert ő már nem tud eltartani. Azt mondja, a kajával még nincs baj, de, hogy a ruhát miből venné, arról fogalma sincs. Ennyit magamról. Most globálisan: a minap olvastam egy könyvet. Olvastam benne egy címszót: Magyarország virágkora. Na és mit tudtam meg Mátyás király „oktatáspolitikájáról"? Hát kérem, én azt olvastam, hogy a nagy királyhoz „bárki deákember fordulhatott vala segítségért", s ahogy én értelmeztem, esetenként akár több százezer mai forintnak megfelelő öszszeggel támogatta királyunk a tanulni akarókat, s ne feledjük, mindezt a Magyarország virágkora címszó alatt! De idézhetem még egy volt tanáromat is. Tőle megtudtam, Finnország is vok csődben, sőt, sokkal csődebb csődben mint amiben mi vagyunk. De ők, ahogy tanárom mondta, az utolsó fillérjüket is az oktatásra költötték. Ne is hasonlítsuk össze a két ország helyzetét. Vajon Horn Gyula miért érzi magát attól jobban, hogy egy buta ország fölött uralkodhat? Talán ő akar lenni a legokosabb köztünk? De ezt nem hiszem, mert ahhoz már töknek kell lenni, hogy vezérünket is túlszárnyaljuk. Pádár Zoltán OLVASÓSZOLGÁLAT Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Sátor hegységben a jelentések szerint a közelmúltban megvalósult, a szerb kézen lévő nyugat-boszniai területek szárazföldi megközelítését Szerbia felől lehetetlenné tennék. Sztálingrád érzetet keltve Banja Lukán. A Sztálingrád-komplexus nyilvánvalóan heves reakciókat váltana ki a körülzárt félből - ami a közelmúlt szerbek által elkövetett szörnyűségei ismeretében ma vállalhatatlan kockázat a horvátok és a bosnyákok részéről. Az nem vitás, hogy adott esetben a szerbek megkísérelhetnék utánpótlás eljuttatását légi hidon Banja Lukára, Udbinára - de ennek mennyisége egészen biztosan nem érné el a szükséges szintet és a repülési tilalom megszegése kényelmetlen helyzetbe hozná a NATO-t. Maradna még lehetőségként számukra az ENSZ és a meglehetősen nagy, körülzárt terület készleteinek felélése - ami viszont egyet jelentene a bihaci muzulmán körzet kíméletlen elpusztításával és ami enyhén szólva rosszul esne Szarajevónak, Zágrábnak. Az, hogy Brcko és Gradacac térségében súlyos harcokat idő előtt vállaljanak a horvátok és a bosnyákok, Szerbia közelsége miatt is igen kockázatos volna. Mindezt mérlegre téve, a Sátor hegységben kibontakozott horvát akció nem érdemelte meg azt a figyelmetlenséget, amely Drvar Daruvárként való említésében öltött testet, mert megfontoltsága arra utal, hogy a horvátok nem ösztöneiknek engedve, hanem eszüket használva próbálják sorstársaik és a maguk kiszolgáltatottságát enyhíteni. Érdemes ezt észrevenni. ilorpácsy András Tisztelt Főszerkesztő Ur! A Szegedi Gyermekkórház és a Szegedi Gyermekekért Alapítvány kuratóriuma nevében szeretnék köszönetet mondani szíves támogatásukért. Adományukkal segítséget nyújtottak nehéz helyzetben lévő' kórházunk további eredményes működéséhez. Tisztelettel, köszönettel: Dr. Tekulics Péter igazgató főorvos Felhívás hadigondozottakhoz Örömmel értesítjük belföldön és határainkon túl élő hadi gondozottakat. hadigondozásra várókat, volt hadiárvákat, hadigyámoltakat és más érdekelteket, hogy a választások előtt a KDNP, az MSZP és az SZDSZ-szel kötött egyezségünkre tekintettel az országgyűlés elnökének benyújtott petíciónkat figyelembe véve az országgyűlés honvédelmi bizottságánál és a Honvédelmi Minisztériumban kidolgozás alatt áll a hadigondozottak között általános elkeseredettséget okozó, a vérrel szerzett jogainktól megfosztó, 1994. évi XLV. hadigondozásügyi törvényt módosító javaslat kidolgozása. A módosító törvényjavaslatot az. országgyűlés őszi ülésszakán tárgyalják meg. fogadják majd el. Erről hivatalos értesítést az országgyűlés elnökétől kaptunk, melyet a Honvédelmi Minisztériumban a politikai államtitkár megerősített. Köszönjük az intézkedést az országgyűlés elnökének, dr. Gál Zoltán úrnak, a honvédelmi Bizottság elnökének, Mécs Imre úrnak, a honvédelmi miniszternek. Keleti György úrnak. Felkérünk minden hadirokkantat, hadiözvegyet, hadiárvát, hadigyámoltat, hadigondozotti családta• Biztosra veszem, hogy például egy pénzügyminiszter azért ül be a bársonyszékbe, hogy javítson az ország gazdaságán, emelje az átlag állampolgár életnívóját és legyen sikerélménye. Ismeretes, hogy az. elmúlt időszakban milyen nehéz helyzetbe keriilt hazánk gazdasága. Különösen akkor, ha figyelembe veszszük, hogy a volt szoeialista országok közül mennyi az egy főre jutó külső és belső adósság. Nagyon nehéznek Ígérkezik a felhalmozódott gondok rendezése. Ugyanakkor hihetetlen, hogy az. elmúlt 40-50 esztendőben ennyire elégtelenül dolgozott volna a magyar átlagpolgár. De azon is lehet tűnődni, hogy esetleg a szocialista világrendszerhez való tartozás, vagy az egykor politikai okokból elmaradt Marshall-segélv, avagy a többéves nyugati embargó, eoeom, bojkott, diszkrimináció okozott e nagyobb gazdasági hátAz a 16 millió rányt. Természetesen az utóbbiak nem hazánk ellen irányultak, hanem az egykori szocialista világrendszer ellen. Mivel azonban ennek a rendszernek tagja voltunk. így ezek az intézkedések közvetve a mi gazdaságunkat is sújtották. Holott Nyugat is adta áldását arra, hogy a Szovjetunió érdekszférájába tartozzunk a II. világháború után. A nehéz helyzetünkre való tekintettel a pénzügyi kormányzat ősztől rendezni akarja a fekete gazdaság kusza fonalait. Nagyobb és erősebb fogakat kapnak a különböző ellenőrző szervek. Ősztől... Ez arra jó, hogy addig kényelmesen rendezzék soraikat az érintettek. Tervezik, hogy rövidítik majd a végkielégítések összegét a nagy halaknál is. Addig viszont minden „életrevaló" igyekszik a régi normák szerint végkielégíttetni magát. A merő véletlen hozta úgy, hogy két prominens bankvezérnek egyidőben járna 16-16 millió forint végkielégítés, úgy, hogy egyikük sem került az utcára és nem kell sorbaállniok munkanélküli járadékért. Különös jogszabály, érthetetlen moralitás. Főleg akkor, ha az ország ilyen súlyos gazdasági helyzetben van. Szabó Iván exminiszter mondotta néhány éve. hogy a költségvetésnél nem a kiadási, hanem a forrás oldalon vannak gondok. A forrás viszont továbbra is egyre csak apad. Ilyen körülmények között nem is csoda, hogy zsugorodik. 16 milliót egy átlag állampolgár egy egész élet munkájával sem keres. Egy főember ezt egy tollvonással megkaphatja. Természetesen egy nagy embernek nagyobb a felelőssége is, ugyanakkor a nadrágszíj összehúzást is szabadon gyakorolhatja - másokon. Ugyanis 16 millióval játszi könnyedséggel lehet elviselni a gazdasági megszorítások okozta többlet kiadásokat. Jól van ez így?! Mit szólnak ehhez és az ehhez hasonló végkielégítésekhez a diákok, nagycsaládosok, kisnyugdíjasok, betegek és az utcán tengődő munkanélküliek? Az emberek általában azt nem .értik, hogy éppen az gazdagodik, akik állandóan azt hajtogatja, hogy túlfogyaszt az ország lakossága. Vagy talán a közvélemény értékítélete megalapozatlan, amikor a javak elosztásának ilyen arányait torznak találja? Úgy tűnik, hogy az arányprublémák a serkentő piacgazdaságban is fortélyosan izgatja az érző embert. De az is lehet, hogy ez csak a volt szocializmus áthúzódó csökevénye... Egy azonban biztos: azok az egyaránt 16 millió forintot csökkentik a két bank erejét. Ennyivel kevesebb pénzt kellett volna adni az államnak részükre a feljavításukhoz. Mindazonáltal ugyanennyivel több maradt volna a költségvetés forrásoldalán. Persze tudjuk, hogy nem ezen múlik az ország gazdasági sorsa. De ha utána számolnánk, hogy hányszor hány millió került kifizetésre az eddigi rendszer szerint morálisan kifogásolhatóan - végkielégítésre, akkor a sok ismeretlen tényező közül egy ismertté válna abban a vonatkozásban, hogy miért gyarapszik ilyen fájdalmasan a költségvetés hiánya és miért szorít ennyire az újra és újra meghúzott nadrágszíj. Bálint János gokat, volt hadiárvát, hogy személyes érdekképviseletük ellátása végett, érdekképviseleti nyilvántartásba vétel céljából jelentkezzenek személyesen, levélben vagy telefonon a Honvédelmi Minisztérium támogatásával működő Mahonsz Országos Ügyintéző Irodáján, függetlenül attól, hogy nem tagja a Mahonsznak, vagy más szervezetnek tagja. Az iroda hétköznapokon 9-13 óra között fogadja a hadigondozottakat. Szervezzük az 1996 nyarán megtartásra kerülő I. magyar hadigondozott világtalálkozót, mely foglalkozni fog a hadigondozottak sorskérdéseivel és kárpótlásával magyar és nemzetközi viszonylatban egyaránt. Kérjük, jelentkezzenek azok a hadigondozottak, volt hadigondozottak, akik szervezési munkát vállalnak a világtalálkozó sikere érdekében. Jelentkezési cím: Budapest XIII. Gidófalvi Lajos u. I/B, 1134. A minisztériumi telefonszám: 06-1-1322-500/ 7892. Felhívjuk a hadirokkantakat, hadiözvegyeket, gyámokat, hogy a Mahonsz alapszabályszerű feladatainak támogatására létesült Zounuk Nemzetközi Hadigondozott Alapítványnál jelentsék be azokat a hadigyámoltakat, hadiárvákat, akik általános-, közép-, főiskolák vagy egyetemek nappali tagozatán tanulnak, hogy az 1995/1996. tanévre elnyerhessék az iskoláztatási támogatást, ösztöndíjat. Az alapítvány kiemelten támogatja a hadigondozott leszármazókat, ha katonai főiskolán tanulnak és a katonatiszti pályát élethivatásul választják. Jelentkezési cím: 5000 Szolnok, Kolozsvári u. 16. Fsz. I. Telefon: 56/376-736 (üzenetrögzítő). A jelentkezéshez csatolni kell az iskolalátogatási igazolást, tanulmányi előmenetelt tanúsító bizonyítvány másolatát, s közölni kell a tanuló, hallgató személyi adatait, lakcímét, s a pályázat indokát. Beküldési határidő; 1995. július 31. A Mahonsz Országos Elnöksége Zeneiskolások Ausztriában A szegedi Király-König Péter Zeneiskola 32 fős küldöttsége az elmúlt hétvégén látogatást tett névadójának az ausztriai Koglhofban lévő kis szülőfalujába. Király-König Péter (1870-1940) harminc évig volt a szegedi zeneiskola igazgatója, a város zeneoktatásának megszervezője, zeneszerző és orgonaművész. Emléke, nem tudni miért, hosszú évtizedekig a feledés homályába merült, mígnem 1990-ben dr. Thékes István kezdeményezésére - aki Király-König Péter feleségének. Juhász Margitnak keresztifa - műveiből emlékhangversenyt rendeztek a Konzervatóriumban. Ezután csatlakozott a zeneiskola az emlékmegőrző táborához, alapos és körültekintő előkészítés után. 1992 októberében ünnepi hét keretében vette fel KirályKönig Péter nevét. A szegedi zenetanárokkal és növendékekkel tartott dr. Ványai Éva alpolgármesternő a várost képviselve, dr. Keszthelyi Béla, mint egykori Király-König Péter tanítvány és dr. Thékes István, fiával. A rendkívül barátságos fogadtatás és az esti vacsora után vendéglátóink szép, színes programmal kedveskedtek nekünk. A falu lelkes zenészei, énekesei és néptáncosai szórakoztattak bennünket. miyd Johan Kandlbauer polgármester és Rudi Grabner kultúrreferens méltatta a kapcsolat jelentőségét. A fárasztó nap után jólesett az alvás a kitűnő hegyi levegőjű panziókban. Másnap, szombaton Grazba látogatott csoportunk. A városnézés során többek között az Operát és a helyi dómot is megtekintettük, valamint megcsodáltuk a város gyönyörű panorámáját a Scholessberg kastély kilátójából. Ebéd után végig buszoztunk Közép-Európa legnagyobb kiterjedésű magaslati legelőhelyén, ahol több ezer szarvasmarha legelészik kora tavasztői késő őszig. Este növendékeink és tanáraink változatos hangversenyt adtak a közeli Frondsberg kastély XIII. században épült lovagtermében, Erkel és J. Strauss. Weiner és Weber népszerű dallamainak lelkesen tapsolt a szépszámú publikum. Vasárnap esős napra ébredtünk, de a koglhofi fúvószenekar pattogó ritmusú térzenéje mindenkit jobb kedvre derített. Ezt követte az elsőáldozókat ünneplő szentmise, ahol a szegedi zenészek is közreműködtek. Utána az osztrák és a magyar fél elhelyezte koszorúját a tér közepén hatalmas kőre felfüggesztett emléktáblán. " A sűrű program zárásaként meglátogattuk névadónk szülőházát - buszsofőrünk bűvészmutatványainak köszönhetően a szűk hegyi ösvényeken. Búcsúzáskor mindenki a közeli viszontlátás reményében fogott kezet egymással és a sűrű esőben elindultunk Király-König Péter szülőfalujából. választott városába. Fülünkbe még sokáig visszacsengtek az utolsó búcsúszavak: Viszontlátásra Szeged. Auf Wiederschen in Szeged. Szélpál Szilveszter igazgató