Délmagyarország, 1995. június (85. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-16 / 139. szám

8 SPORT DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1995. JÚN. 16. • Túlteljesítették a célkitűzést • Távol maradtak a szponzorok A LEN-kupában indul majd a Szeged " " az SZVE csapata • Zsolt, majdnem sikerült megismételni a '90es bajnoki bronzot, ami az utóbbi évek legjobb eredményének számít. Tavaly „csak" hatodik helyen zártatok, ennek függvényéhen az idei évadra milyen célkitűzést szabtak a vezetők? - Az elmúlt két évhez hasonlóan, most is a rájátszásba jutás volt a feladat, vagyis a hat közé kellett kerülnünk. Ez egyáltalán nem ígérkezett könnyűnek, hiszen várható volt a pesti együttesek jelentős erőfölénye. Az UTE ugye BEK- és Szuper-kupa győztes volt. a Vasas idén nyert KEK-et. a Fradi LEN-kupa döntőt játszott. míg a BVSC a Magyar Kupát nyerte meg. Ráadásul a Tungsram is egyre jobb teljesítményt nyújtott, a bajnokságban fokozatosan jött fel, az ősszel kimondottan sikeresen szerepelt. E csapatok mögött alig-alig mutatkozott rcs a hatba jutásra. A vidék legjobbjai akartunk lenni, de gondolom, ugyanez volt a terve a Szolnoknak és a Szentesnek is. • A játékosállományban nem sok változás történt. - Szerencsére nem, a csapatot gyakorlatilag sikerült együtt tartani. Bár válogatottunkat. Fodor Rajmundot mindenhonnan csodálatosabbnál csodálatosabb ajánlatokkal bombázták, a maradás mellett döntött. Egyedül Dongó Laci érkezett közénk, ő Szentesről tért vissza. • Biztosan pontszámban is gondolkodtál. - A hatba kerülésre az én kalkulációm alapján legalább 28 pontra lett volna szükségünk. Ezt nem értük el. mert az őszi 14 pont mellé a tavasszal csak tizenkettőt gyűjtöttünk. Igaz, ekkor hétszer játszottunk idegenben, míg a hazai medencében mindössze négyszer. A tavasz folyamán négyszer nyertünk és döntetleneztünk, háromszor szenvedtünk veA hét közepén véget ért az OB l-es férfi vízilabda-bajnokság. Az aranyérmet az UTE gárdája szerezte meg, a Vasas-Plaket csapata lett a második, a Fradi a harmadik, mfg nagy örömünkre a negyedik helyen a Szegedi VE együttese végzett. Ez különösképpen azért is tiszteletre méltó eredmény, mert egy olyan sportág bajnokságában végeztek előkelő helyen Csapóék, amelyben a válogatottnak komoly sansza van az atlantai olimpián valami csodás eredmény elérésére. Hogy ez a „ma jdnem-dobogó" hogy jött össze a szegedieknek, erről ültünk le beszélgetni a csapat mesterével, Pozsgay Zsolttal. A mester, Pozsgay Zsolt szívesen maradna... (Fotó: Schmidt Andrea) reséget. Ezek közül egyedül a Vasas elleni volt súlyos. De mindent egybevetve úgy érzem, az ősszel tűnt egységesebbnek a csapat. • Ennek mi lehet az oka? - Az igazság az, hogy a tavaszra történő felkészülésünk hagyott némi kívánnivalót tnaga után. A válogatottak nagyon sokat voltak távol, és a vizsgaidőszak is elvonta az energiát a közös gyakorlástól. Tudni kell, hogy a csapat majd' 90 százaléka jár felsőfokú iskolába. És nyugodtan ide lehet venni a Komjádi-kupát, ami januártól márciusig tartott. Ebben a junior együttesben a felnőtt keretből hatan voltak benne. Nem tagadom, ez is okozott némi zavart. A térség speciális helyzete miatt alig tudtunk komoly edzőmeccset játszani, ugyanis nem lehet állandó jelleggel, teszem azt a Vásárhellyel kétkapuzni. Talán csak a Partizánnal és a Becsével vívott meccsek voltak kivételek ez alól. • Pár értékes pontot elhullajtottatok. - Ez így igaz, például a Szparinál, Egerben, vagy éppen Szentesen is talán nyerhettünk volna. Legalábbis ez volt a terv. Egyedül a Fradi elleni itthoni ikszért nem voltam mérges. Annak ellenére, hogy bár az elmúlt két évhez képest most szereztük a legkevesebb pontot, mégis biztosan jutottunk a rájátszásba... • ...ahol aztán rendesen kitettetek magatokért. - Igen. mert ez az előzőleg felsorolt problémák miatt egyáltalán nem volt várható. Óriási bravúrnak tartom, hogy az elődöntőbe jutásért kivertük a nálunk sokkal esélyesebbnek tűnő BVSC-t. A gárda túltette magát az óvás körüli hercehurcán, ekkorra ért össze igazán a csapat. Pedig megint elkezdődött a vizsgaidőszak. Aki átélt már ilyet, az jól tudja, hogy ez milyen kizsigerelő hatású. A döntőbe nem jutottunk be, a Vasas megállított bennünket. De szégyenkezni akkor sem kellett! Főleg Pesten játszottunk szenzációsan. • Arra kérlek, értékeld a fiúk teljesítményét. - Öt csoportot állítottam fel. Scsegyerkin, Csapó és Fodor mindvégig jól játszott, példamutató volt a hozzáállásuk. Felkészültségükhöz képest jó teljesítményt nyújtott Török, Dongó és Molnár Péter. Az előző szezonhoz képest halványabban szerepelt Molnár Tamás, Mód és Megyeri. Elvárhatót nyújtott Halász, Orosz és Kiss. Bólya. Varga, Csorgó és Tóth kevés alkalommal jutott szóhoz. Itt mondanám el, hogy ha a jövőben ilyen, vagy még ennél is szebb sikereket akar elérni az együttes, akkor a tanulás mellett sokkal többet kell vállalniuk a csapatért is. • Arról se feledkezzünk meg, hogy a különböző korosztályú válogatottakban rengeteg szegedire számítottak. - Ez pontosan a tervszerű nevelői munka eredménye. Akik ebben a segítségemre voltak, azoknak itt a nyilvánosság előtt is megköszönöm a töretlen hittel végzett munkát. Fodor mellett idén Molnár Tamás is felnőtt válogatott lett. Ők, kiegészülve Mód Petivel, a junior vb-re készülő gárdának is oszlopos tagjai. Kiss Csaba és Csörgő Péter pedig az ifjúsági EB-n szerepelhet. Hogy a sor teljes legyen, amennyiben Magyarország részt vesz Japánban a fukoakai Universiadén, a küldöttségnek minden bizonnyal tagja lesz Molnár Péter, Török, Dongó, Molnár Tamás, Mód és esetleg Bólya is. Ennyi válogatottal nem sok csapat büszkélkedhet. • Tele vagytok válogatott versenyzővel, és ismét indulhattok a LEN-kupában. Ennek ellenére komoly szponzorral egyáltalán nem rendelkeztek... - Megmondom őszintén, ez valahol nagyon rosszulesik nekünk. Nemzetközi szintű eredményeket érnek el a fiúk, mégsem akad meg senkinek a szeme rajtunk. Pedig mostanság a vízilabda sikersportág! • Július közepén lejár a szerződésed. Veled vagy nélküled indultok a LEN-kupában? - Nagyon szép emlékeim vannak a gárda legutóbbi nemzetközi kupaszereplésével kapcsolatban. Természetesen nagy kihívásnak érezném, ha ismét én vezethetném a csapatot... Szélpál László A BVSC kiverése a bravúrok kategóriájába tartozik. (Fotó: Gyenes Kálmán) íme, az „étlap": - kezdő szülők versenye (0,2 km úszás, 5 km kerékpározás, 1 km futás), - sprintverseny (0,7 km úszás, 20 km kerékpározás, 5 km futás), - olimpiai táv (1,5 km úszás, 40 km kerékpározás, 10 km futás), - meglepetés futam (150 m úszás, 4 km kerékpározás, 1 km futás). A futam mottója: „Aki tudja csinálja, aki nem, az szervezi vagy ír róla". Avagy: „Nézzük, ki mit tud a pálya másik oldalán!" A 18 órakor kezdődő eredményhirdetésen a győztesek pénzdíjnak és Timex-óráknak örülhetnek a jó eredmények mellett. Ezt követően sem borul csend a városra, hiszen ezután lesz az 1995. évi OTP Bank Triatlon Diákolimpia ünnepélyes megnyitója, melyet egy jó hangulatú Smack-tészta parti követ. A vasárnap sem lesz a pihenésé. A legkisebbek, a Triatlonos hétvége Kecskeméten Kecskeméten, a hétvégén, triatlonosoktól lesz hangos a város, mert szombaton a IX. OTP Junior Hírős Triatlonverseny mezó'nye „szágoldozik" majd az utcákon. Ez lesz az a verseny, amin mindenki megtalálhatja a magának megfelelő' távot. jövő nagyjai mérhetik össze tudásukat reggel 9-től az OTP Bank Triatlon Diákolimpia országos döntőjén. A diákolimpia népszerűségét bizonyítja, hogy 59 helyszínen rendeztek versenyeket, Záhonyban és Püspökladányban először; 19 megyei és a budapesti döntőn, valamint a 39 előversenyen 5200 nagy- és kisdiák állt rajthoz; legtöbben Jász-NagykunSzolnok megyében indultak, 1075-en a 15 előversenyen és a megyei döntőn. Az 5200 lelkes fiatal közül 840-en jutottak be a Kecskeméti döntőbe, ahol vasárnap egy nagyszerű versenyen eldől, hogy kik lesznek az 1995. évi OTP Bank Triatlon Diákolimpia országos bajnokai. Estefelé, a döntő után csöndesedik csak el Kecskemét, szép versenyek és nagy küzdelmek emlékével gazdagodva. Balogh Bea, amikor a pályán volt nemcsak kitűnő nyitásaival, hanem védhetetlen leütéseivel is szerezte a pontokat • A csapatkapitány a kispadot koptatta m Döntő meccsen fordított az eredményen • Az utánpótlást már ő neveli Balogh Bea boldogsága Nem hinném, hogy amikor a játékvezetők véget vetettek az SZDRE-Miskolc bajnoki röplabda mérkőzésnek, s ezzel szentesítették a szegedi csapat Extra Ligába való kerülését, lett volna boldogabb ember, mint Balogh Bea, a diákok csapatka-, pitánya. Pedig azon a találkozón is, mint megannyi máson, több időt töltött a kispadon, mint a pályán. Valahogy azonban már megszokta, hogy az egész bajnokság idején Ducsai Géza edző csak akkor küldte a csapatkapitányt a pályára, amikor már nagyon nagy baj volt. Bea nem egyszer fordított az eredményen, az Extrádé ellen Budapesten pedig éppenséggel az ő nagyszerű játékának köszönhetően nyertek 0:2-ről 3:2re. Amikor ezt említem neki, szerényen elhárítja a dicséretet: - Röplabdában egy ember nem tud egymaga meccset nyemi. Ez csapatjáték, éhhez többen kellenek. Ha nem lenne olyan nagyszerű a csapat morálja, ha nem lennénk olyan, mint egy nagy család, akkor bárki sziporkázása is kevés lenne a győzelemhez. mön csapatkapitány létére nem egyszer kényszerült a cserepadra, s soha nem láthattak az arcán sértődöttséget, vagy kárörömet, ha a társak rontottak. Sőt Ön volt az, aki búzdította, biztatta a lányokat, s ha pályára lépett, úgy küzdött, mint senki más... - A cseréknek éppen olyan fontossága van, mint a pályán lévőknek. Aki nem volt soha csere, az nem tudja megbecsülni a játékot. Ha lett volna is bennem tüske, amiért nem kezdek, amikor a pályára léptem, minden vélt, vagy valódi sérelmemet elfelejtettem. A csapat összeállítása egyébként az edző dolga, (gy soha nem vontam kétségbe Géza bácsi (Ducsai Géza edzőről van szó) döntéseit. Az eredmények őt igazolták... • Sokan kutatják a szegedi diáklányok sikerének titkát. Ön szerint mi van a titok mögött? - Nagyon sok munka, egy nagyszerű közösség, amely mint már említettem egy nagy családot képez, s nem utolsó sorban az, hogy ez a gárda mostanára érett be. Szinte valamennyien „egyívásuak" vagyunk, ismerjük egymás gondolatát is. Meg aztán itt volt közöttünk Irina Szlivkó is, aki kitűnően illeszkedett a csapatba, az eddig nálunk megfordult idegenlégiósok közül a legjobb volt. • Annak ellenére, hogy felkerültek az Extra Ligába, nem érzi úgy, hogy a fiúk mellett kissé háttérbe szorultak? - Nézze! A fiúk eredménye olyan, hogy azt eddig senki sem tudta elérni. Minden elismerésem az övék, nagyon szurkoltunk nekik, hogy győzzenek. A két csapatot nem lehet egy napon említeni, hiszen amíg ők profik, eddig mi csak amatőr alapon dolgoztunk. Mondhatnám úgy is, hogy „fagyira valóért" játszottunk... • Most változik a helyzet? - Kell, hogy változzon, mert ha helyt akarunk állni a felső házban is, akkor többet kell edzenünk, a napi két edzés sem elképzelhetetlen. Ha nagyobb erőfeszítést kérnek tőlünk, akkor mi is az anyagi juttatás növekedését várjuk. Miért ne lehetnénk mi is például szerződtetett játékosok? • Ehhez pénz, pénz és mégegyszer pénz kell... - Úgy tudom, hogy a város is kinyitja a pénztárcáját, de a mi vezetőink is szaladgálnak szponzorok után. Talán megoldódnak az anyagi gondok is... • Mivel tölti szabadidejét, hogy most nincs röplabda? , - Most fejeztem be a főiskolát, pihengetek, de a röplabda az továbbra is van. m? - Az ifjúsági csapattal foglalkozom, s nekik még nincs szünet. Szívesen edzem őket, mert nagyon sok tehetséges fiatal van, aki szereti a röplabdát. Kiss Kati mellett, aki már az első csapatnak is oszlopos tagja, ott van Székelyhídi Jutka és mások, akik igen sokat igémek. • Bentmaradnak-e a legjobbak között? - Ha csak azt tűznük ki célul, hogy ne essünk ki, akkor nem volt érdemes felkerülni. Szerintem 1-2 jó erősítéssel a felső házban is lesz néhány szavunk... P. Sándor lózssf