Délmagyarország, 1995. június (85. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-10 / 134. szám

1995. JÚNIUS 10., SZOMBAT Játszik a Szeged FC NB III-as labdarúgócsapatában egy remek fizikai adottságokkal megáldott csatár. Magas, erős, jól fejel, technikás, de sokak szerint felettébb akaratgyenge. Aki figyelemmel kíséri a gárda sorsát, az hamar rájött: e sorok Szurgent Lajosról íródtak. Szergej Csaban Dobóra építene Amikor a minap Pécsre vitt az utam, eljátszottam a gondolattal: vajon, ha Szergej Csaban tavaszszal is az „egyesített" csapatnál marad, akkor is itt állna a Szeged FC?... Mikor ezt említem neki, széttárja a karját, jelezvén, hogy ez nem rajta múlott. - Jött volna újra, ha úgy alakulnak a dolgok? — kérdeztem. - Nézze! Nekem a pécsiekkel van szerződésem, oda megyek, ahova ők küldenek. Ha ismét Szeged lett volna a célállomás, akkor nyilván ismét ott kötöttem volna ki. Csupán egyvalamitől féltem volna: attól, hogy még egyszer azt a „kivénhedt" Ladát rakják alám a Pécs-Szeged közti útvonal megismerésére, mint az ősszel, mert akkor nemigen értem volna idejében a Tisza partjára. Kínszenvedés volt azzal a járgánnyal utaznom... - Maradt tehát a Mecsekalján, abol azonban nem sokat védett. - A csapat összeállítása nem az én dolgom. Ha az edzőnk úgy látta jónak (márpedig úgy látta . ), hogy többnyire Gelei álljon a kapuba, akkor én nem tehettem mást, mint leültem a kispadra, és vártam a soromra... - Ami el is jött a Ferencváros elleni meccsen. - Nem mondom, volt egy kis drukk bennem, amikor a bemelegítést végeztem, de ahogy megfogtam az első lövéseket, egycsapásra feloldódott a feszültségem. Amikor pedig vezetést szereztünk, minden idegszálammal arra .törekedtem, hogy a zöldfehérek ne tudjanak egyenlíteni. - Jói is ment Önnek a védés, az újságírók egytől egyik kifogástalannak minősítették a teljesítményéi. - Csak az az utolsó tíz perc ne lett volna... - Azokért a gólokért ön semmiképpen sem hibáztatható! - Az elsőért talán igen. De Sok idegenlégiós labdarúgó fordult meg az utóbbi években Szegeden, de kapus csak egy volt köztük. Jelesül Szergej Csaban, akit tavaly ősszel Pécsről kölcsönadtak egy idényre az FC-nek. A veterán kapus a Tisza-parton sem keltett csalódást, nem egy találkozón bizonyította, hogy remek hálóőr, még büntetőt is hárított. Kopunovics olyan váratlanul é olyan erősen küldte abból nehéz szögből kapura a lahdá hogy felocsúdni sem volt időn Szinte bevitte a kezemet a labc a hálóba. A második találatn; viszont sakk-matt helyzet el állított Nagy Zsolt, nem tehettei semmit. - Gondolt-e a mérkőzé után arra, hogy a körelki ző bajnokin megint Gélt kapja az l-es számú mezt? - Hát. nem igazán. De úf látszik, benne valamiért jobba bíznak a pécsi vezetők. Számor ra ismét csak a kispadon jutc hely. Talán hamarosan újra í következem... - Végéhez közeledik a ba nokság, vannak-e „kérői"? - Egy negyven felé közelii kapusért már nem nagyon ka] kodnak a csapatok. Lehet, hoj továbbra is Pécsett maradok, ( az is elképzelhető, hogy ej alacsonyabb osztályú együtteshi igazolok. - Talán éppen Szegedre? - Ha túladtak az öreg Ladá előfordulhat - válaszolta fél tréfásan, félig komolyan. - 13 szerintem hosszú távon a „ki Dobó Csabára kell építeni az I védelmét... P. Sándor Józs éreztem magam, Bozai Gyulánál 13 meccsen három gólt szereztem. Mégis a távozás mellett döntöttem, mert az új edzővel, Gazsó Illéssel nem egy nyelvet beszéltünk. - Ha jól tudom, visszatértél a fővárosba. - Vissza, mert Botb József szinte könyörgött: igazoljak a BVSC-be. Én hülye, bedőltem neki. Bár ő hívott, de még a kispadra sem ültetett le. így pedig szinte lehetetlen bizonyítani. A Szőnyi útról lekerültem Győrbe, a Rábához. Tulajdonképpen Verebes miatt változtattam lakhelyet, de ez sem igazán jött lx-, mivel többnyire a kispadot fényesítettem. Mindenképpen játszani akartam, így amikor a Szeged FC invitált, nem sokáig gondolkodtam. - A győriek a nyárig adtak kölcsönbe, mivel akkor jár le az ottani szerződésed. Amikor igent mondtál az FC-nek, még bajnokságnyerésről szólt a fáma... - Jöttem, mert segíteni akartam. Akárhogy is alakul a hátralévő pár hetem Szegeden, őszintén be kell vallanom, ez nem sikerült. Pedig tudom, hogy nagy reményeket fűztek a szereplésemhez, de csődöt mondtam. Ám ebben nem csak én vagyok a hibás -Kire. mire gondolsz? - Rámsütötték, hogy akaratgyenge, meg lusta vagyok. Ez egyáltalán nem igaz, csakhogy Szegeden van egy pár bökkenő. Én még olyan együttesben nem játszottam, ahol edzéseken sokszor csak hat-nyolc ember van csak jelen, s köztük nincs egyetlen kapus sem. De az is elveszi a kedvem, ha a hátsó pályán kell gyakorolnunk. Én még életemben nem láttam ilyen katasztrofális talajú játékteret. - Ezért mondtak te rólad elég gyorsan az edzők? - Ha nem játszatnak, hát nem játszatnak. Ez az ő dolguk. Megmondom őszintén, volt, amikor ezt nem is bántam. - Ha jól veszem ki a szavaidból, eléggé hangulaiember vagy. - Ezt egyetlen percig sem tagadom. Ha a meccs elején bejön egy szép csel, vagy éppen gólt lövök, akkor az isten sem tud lefogni. Ellenkező esetben..., de ezt inkább hagyjuk. - Három meccs, és vége a bajnokságnak. Hol találkozhatunk legközelebb a neveddel? - Mindenképpen az élvonalban akarom folytatni, az N13 11nek és az NB 111-nak nincs semmi értelme. Ha csak ilyen lehetőség adódna számomra, akkor inkább kimegyek külföldre, valamelyik alacsonyabb osztályú csapatba, „bohóckodni"... Szélpál László • Nem fért bele „Nyíl" elképzeléseibe % A veszprémi gólokra szívesen emlékszik • Rossz pályán nem sikerülnek a cselek íi A kis Dobó is ellesett egy-két fortélyt Szergejtól. (Fot<»: Schmidt Andrea) • Kinek kell egy veterán kapus? % Az öreg Ladában nem igazán bízott • Szurgent amúgy technikás focista. (Fotó: Schmidt Andrea) Szurgent külföldön is bohóckodna A 23 éves támadó amolyan vándormadár Hjtus. Valahogy hosszú ideig egy helyen nem képes sok idő! eltölteni. Hogy ebben ki a hibás? Sokak szerint éppen a mi ^főhősünk", Lajos bárdiunk szerint viszont mások. F.gy dolog mindenesetre biztos: Szurgent Lajos fiatal kora ellenére ez idáig már négy első osztályú csapatban is szerepelt, de az is igaz, sehol sem hullajtottak könnyeket távozásakor... — Lajos, hogyan kerültél Szegedre? Egyáltalán, hol kezdtél el focizni?. - Pesten születtem, és nyolcévesen a Fradiban kötöttem örök barátságot a labdával. Még csak tizennyolc voltam, amikor Nyilasi Tibi edzősködése alatt kétéves szerződésre kanyarítottam a nevem. Boldog voltam, de ez az idillikus állapot csak két meccs erejéig tartott, Tatabányán, és az Üllői úton, a Debrecen ellen • A jó pályán repülni is lehet viselhettem bajnoki mérkőzésen a zöld-fehér mezt. Igazából nem fértem bele „Nyíl" elképzeléseibe. Meg aztán olyan centerek sorakoztak előttem, mint Fischer Pali. meg Dzurják „Csöpi". Vettem szépen a motyómat, s meg sem álltam Veszprémig. Itt nagyon jc>l • Volt-e ilyen Makón és Vásárhelyen? Pedagógusok az F kategóriáért, kispályán E

gyheti megnyugvással is csak az nyugtázható, hogy a szegedi általános iskolák igazgatói válogatottja nyerte a pedagógusnapi villámtornát. Sokan az évszázad meglepetésének tartják, s még ma is csodálkoznak, hogy a nagyágyúkat fölsorakoztató „középiskolások" és a kombinatív csapatjátékot mesteri fokon képviselő városatyák küzdelméből miért éppen a kékmezesek lettek a befutók. Azóta már többen többféleképpen adták elö az igazságot, de még ma is tartja magát az ünnepi díjkiosztón megfogalmazott értékelés, amely szerint nem a kékek nyertek, hanem a pirosak vesztettek. Emiatt Bujdosó, Galambos parádés góljai, Lajkó telitalálata, Lázár bombái nem nevezhetők habnak a tortán, hanem csakis a vak véletlen művének. Nem ügy Szemők képviselő űr győzelmet jelentő gólja. Az egy jóelőre kiszámított, matematikai alapokon nyugvó) lövés volt. A Deák tornatermi karzatán szurkolók népes tábora kapta fel a fejét - szinte egy emberként - amikor a szemüveges képviselő a feléje pörgő labdát beméretezve, ritmusgörbéinek fölismerésével pöckölte a középiskolás igazgatók csapatának hálójába. Páran a „belebotlott csupán" verziót erőltetik még most is, de aki látta a nem mindennapi játékot, az pontosan tudja: minden a szabályok szerint történt. (A kapu szögletes, a labda gömbölyű, a parkett egyenes, s az ív megfelelő volt a tempós futással érkező középpályásnak). Az értékelés nehéz perceiben a feladata magaslatán kellett állnia az elfogulatlan zsűrinek, nehogy ezt a találatot javasolja a legszebb díjra érdemesnek - Kovács József, Kühn János, Tóth Csaba rovására. Kiosztottak különben minden kioszthatót. Kötény helyett kendőt kaptak a kapusok, vázát, kócsagot, kisevezőt - és több diákremekeket - a résztvevők. Ezüst- és bronzpénzt a vendéglátók, s igazolást az otthoni távolmaradásra Nacsa igazgató úr, merthogy helytállásával - sporttársai egylxíhangzó véleménye szerint is - ezen a tornán csak az ellenfelet segítette. Kánitzot a leghasznosabb öngól szerzőjének, Szilvásy szenátor űrat pedig a torna legjobb kispadosának jelölte a Nádaskay igazgató űr vezette értékelő bizottság. A végén aztán mindenki megkapta a magáét, úgyhogy az első közoktatási villámtorna, bármennyire is az F kategória jegyében született, elérhette célját. Alapjául szolgálhatott a mókának, vidámságnak, aminek - valljuk meg, nem odavalóként - mostanában igencsak híján vagyunk. Az is lehet, hogy ez nincs így, mert más városokban, például Makón és Vásárhelyen hasonlóan zajlott a játékos kedvű pedagógusok futballvetélkedője... Ma már semmiben sem lehetünk biztosak! Majoros Tibor