Délmagyarország, 1995. június (85. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-09 / 133. szám
PÉNTEK, 1995. JÚN. 9. INTERJÚ 7 • Se nem polgári, se nem szocialista Humánus legyen, és mélyen keresztény! Interjú dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapáttal Dr. Várszegi Asztrik: „Lélektől lélekig tartsuk a kapcsolatot." (Fotó: Nagy László) • Főapát úr, ön az utóbbi időben sokat fáradozott a római katolikus és az orosz ortodox egyház vezetőjének összehozásán. Mit gondol, mi lenne ennek a jelentősége? - Ebben a szétesett világban. ha a keresztény egyház Jézus Krisztust akarja képviselni,, ne maga is feldarabolódottan tegye. II. János Pál ezért várja a megbékélést. Valószínűleg az ortodox egyháznak is kedvező, ha kilép a szovjet kor elszigeteltségéből. Természetesen mindent gondos előkészítő párbeszéddel kell kezdeni. Nem szabad a segítségképpen egyedül a pénzre gondolnunk, mert akkor a mélyen hívő ortodoxok mindjárt liberalizmust, istentelenséget és kilúgozott Nyugatot gyanítanának a dolog mögött. Együttműködésünk induljon ki a közösségektől; kolostortól kolostorig, lélektől lélekig tartsuk a kapcsolatot. így talán segíthetünk az ortodox egyháznak kilépni a keleti szekularizációból. Ahogy a 11-ik században a Cluny-i kolostor szellemilelki hálóval terítette be Európát egészen Pannonhalmáig, úgy most nekünk ki kell terjesztenünk ezt a hálót Moszkváig. • Mit tart e találkozó legnagyobb nehézségének ? - A pátriárka, mint a maga egyházának elkötelezettje nem ismeri el a szentszék jelenlétét a volt Szovjetunió területén. A párbeszédet és a személyes kapcsolatot elfogadja, de az oroszországi pápai nunciatúráról hallani sem akar. Úgy gondolom, ebben a helyzetben a párbeszédet örömmel kell fogadni, s miután józan szavakkal átbeszéltük a katolikus és ortodox egyház közötti mú1tat, akkor lehet visszatérni a jelenre. • II. János Pál papa nemrég megkövette mindazokat, akik el en a katolikus egyház "étkezett. Ön szerint ni indította erre? - Az egyház mögött kétezer éves, igen változatos történelem van. Volt kiszolgáltatott is, hatalmon lévő is. s a hatalmon könnyű elcsúszni. Most nincs hatalmi pozícióban, tehát az Evangélium fényével vizsgálhatja magát. Ha e/.t megteszi, be kell vallania, hogy hatalomvágyból, téves lelkiségből, vagy rossz nevelő céllal elkövetett bűnöket. II. János Pál mélyen Krisztushívő, nem bürokrata, nem hatalmi ember. Testvérként próbálja megközelíteni a nem katolikus egyházakat, tehát bocsánatot kért Róma bűneiért. • Nagy visszhangja volt, hogy felvidéki látogatása alkalmából júliusban Kassán a pápa esetleg három olyan magyar szentet avat, akik 1619ben nem akartak áttérni a kálvinista hitre és ezért szt nvedtek mártírhalált. Nem vádló az, ha egy másik keresztény egyház áldozatait szentté avatják? Nem kihívás ez? - Ez a jelenet Olmützben már lejátszódott, amikor a pápának egy hasonló gesztusa igen nagy ellenállást váltott ki a protestánsok között. Azt azonban elfogadták, hogy a pápa előbb tőlük is bocsánatot kért a háborúk borzalmaiért és a katolikus erőszakoskodásokért. Magyarországon a pápa megkoszorúzta a protestáns gályarabok emlékművét; azt hiszem, ez a tett magáért beszél. Szerintem a múlt rendezéséhez hozzátartozik, hogy hitvallóink és vértanúink hősiességét ne feledjük el. Tudnunk kell persze újraértelmezni a régi eseményeket. A múltat lezárni: az értékeket elfogadni, a bűnöket tisztázni. • Térjünk másra. Úgy tudom, ön is eszményének tartja azt, amiről Kárl Rahner jezsuita gondolkodó álmodott: „a nyitott ajtók egyházát" amelyik ökumenikus, demokratizált és társadalomkritikus. Hol vagyunk - még - ettől? - Induljunk ki onnan, hogy a magyar egyház az utóbbi évtizedekben nem rendelkezett szabadságával, tehát nem tarthatott kapcsolatot a világegyházzal. Az a kihívás, amely a nyugati egyházakat már a húszasharmincas években elérte, bennünket most ér csak el. Sajátos módon azonban a templomfalak közül kilépő egyház, amikor szembe találta magát egy nagyon sokszínű világgal, az első reakciója nem a pozitív elfogadás volt, hanem a félelem, a bezárkózás. Most meg kell találnia tehát a saját hangját. Ennek a hangnak feltétlenül bátorítónak, biztatónak és közvetítőnek, ha pedig emberi jogokról és sorsokról van szó, akkor igenis prófétainak kell lennie. Néven kell neveznünk a jogtalanságot és ezért vállalnunk kell a felelősséget. • Ilyen jellegű társadalombírálatnak tekinti például azt, hogy a magyar püspöki kar nyilatkozatban bírálta a kormány gazdasági szigorító csomagját? - így van. A nyilatkozat nem politikai célzatú volt, hanem figyelmeztető és szolidaritást vállaló azokkal, akiket hátrányosan érintenek az intézkedések. • Ön szerint eléggé korszerű az egyház, ahhoz, hogy a megújulást alapjaiig elvégezhesse? - Jelenleg nem. Ki kell mondani, hogy jelenleg egy kései feudális vagy egy letűnt polgári társadalmi egyházként, ráadásul egy diktatúra által megnyomorgatott egyházként működik. Ezen felül kell emelkednie, megtisztulva, és nagyobb érzékenységgel fordulva a társadalom felé - ez a cél. • Morei Gyula jezsuita szociológus nemrég azt nyilatkozta ennek a lapnak, hogy a megújulásban egészen a szóhasználatig kellene hatolnia az egyháznak. - Tökéletesen osztom a véleményét. A megtisztulás hatoljon a stílusig, a beszédmódig, az emberi kapcsolatok leglényegéig. Az örök mondanivalót új alakban kell elmondanunk, mert azt nem őrzés, hanem terjesztés végett kaptuk. • Nem tart attól, hogy az ájulással az egyház a jelenlegi legbiztosabb rétegét, a szokásaikat féltő időseket zavarja meg? - Természetesen igen nagy bölcsességre van szükség és figyelembe kell ven az idősebbek tapas?' .aulait is. • Milyen módon képzeli el a magyar társadalom stabilizálását? - Azt hiszem, közhely, hogy a stabilizálásnak nem egyedül a gazdaságot kell érintenie. A gazdaságot is embere"k csinálják; tehát lelki-humán, erkülcsi megújulásra és kulturális tisztázásra is szükség van. Ezzel párhuzamosan szabad csak a gazdaság céljaiért cselekedni. • Van-e preferált társadalmi rendszere? - Olyan nincs, amit már maradéktalanul meg is valósítottak volna. A magyar kereszténység most a kihívások kihívását éli át a szabad világban: vigyáznia kell hagyományaira és egyben radikális megújulásra kell törekednie, hogy ne struktúrákhoz és ideológiákhoz kösse cselekedeteit. Az életforma ami ehhez szükséges, nem kispolgári és nem is szocialista: hanem egyedül evangéliumi lehet. Egyébként pedig azt mondom, egy társadalom legyen szabad, demokratikus, egészséges és önszerveződő, ugyanakkor legyen összefogott, s legyen stabil értékrendszere, amely szerint intézményeit és oktatását berendezi. Talán ott kellene kezdeni, hogy a társadalom rétegei nyílt, őszinte elfogadó párbeszédet folytassanak egymással. Valószínűleg a jóléti problémákon kívül szóba kerülne, hogy szükség van egy lelkiszellemi klímára, amely optimális a társadalom minden rétege számára. Szerintem ez a klíma humánus lesz és mélyen keresztény vagyis európai. " Panek Sándor • Simái Mihály köszöntése Atlantiszból jövet M tlantiszból jövet - az írásokban létező, az eltűnt, mm elsüllyedt csodaországból, az antik kultúra kicsiny aranyszigetéről, melyet a költő új kötete címéül választott. Amely kötetet sokan keresték június 7-én a Bálint Sándor Művelődési Házban, de hiába: még kéziratban várja sorsát. Ismerjük-e Simái Mihályt, mi, büszke szegediek? Micsoda kérdés: hiszen negyven éve él közöttünk, diákkora óta. O Közép-Kelet-Európa egyetlen irodalmi gyermekfolyóiratának főszerkesztője, sikeres ifjúsági író. És József Attila-díjas költő - eszmélhettünk estje meghívója olvastán. „Költeménykoncert" olvastuk a szokatlan elmet a Schéner Mihály-grafikával díszített kis lapon. Hét óra öt perckor a nézőtérrel - mely addigra jóformán megtelt - szemben helyet foglalt egy hölgy és három úr, egyikük egy szintetizátor mellett, s elkezdődött. Életrajzi verse'.,, Medgyesegyháza, Szeged, szerelem, házasság >'<•• semmi meglepő. Aztán egyszer r <-; , ju„: Költözések. Itt is életéről fr V ., de micsoda drámaisággal, micsoda íve'> .. Aztán hirtelen orrba vág egy mondat- ...'• arország... te nagy stratéga... külör'iid ... .jut még nem álcázták... ó te Legnagyobb Elkezdő... te Legnagyobb Abbahagyó..." Gyönyörű a zárómondat: Ma is közelébb költözöm. Háziáldás - ez a következő vers címe. Tele jósággal, fanyar humorral, de reménykedéssel is. Am döbbenetes, ami ránk zúdul ezután: a Kőfolyosó irgalmatlan tragédiája szorít, fojtogat. Mekkora drámaíró ez a Simái - gondoljuk; s még mindig hátravan a tizennégy vers, tizennégy mikrodráma, bravúros szatírák, vallomások, próféciák. Süli András, a legnagyobb magyar naiv festő iszonyatos drámája, képeinek elégetése; remek ívű óda „lliánus barát"-hoz (llia Mihályhoz), s a Szegénység szürke angyala, napjaink keményen és durván tökéletes látomása. Mondják egymás után a Simai-verseket az újszegedi művelődési ház már lassan ismerős versmondói: Kiss Ernő, Rózsa János, Tatár Attiláné és Tegzes Miklós, szépen, őszintén, átszellemülten. S közben Vántus István zenéje szól, a költőnél két hónappal fiatalabb zeneszerzőé, aki három éve nincs már közöttünk... Végül: a beszélgetés az ünnepelttel. Ismét bizonyíttatik s el is hangzik a műsorvezető szájából: a Kincskereső főszerkesztője a legszerényebb és legönfeláldozóbb magyar költő. A gyermekvers itt sem felejtődik el: Borbély Hajnalka és Melinda megzenésítve szólaltat meg néhányat. T alán még egyszer le kell írni: él köztünk egy igen nagy költő, aki augusztus 14-én lesz 60 éves. Nem vár tőlünk születésnapi ajándékot: ő adni szeret, nem kapni; adná is mindannyiunknak - válogatott versei gyűjteményét. Büszke daccal - amúgy szögediesen - ne taszítsuk el kezét: fogadjuk el. (kóved) • Büntetés a Coca-Colának Szénsavval dúsított csapvíz? Kétmillió forint bírságot szabott ki a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Coca-Cola Amatil Kft.-re. A versenyhivatal megállapította, hogy a társaság jogsértő magatartást folytatott, amikor reklámfilmjében elhallgatta, hogy terméke, a Bonaqa ásványvíz nem természetes öszetételben tartalmaz ásványi sókat. A büntetés kiszabásánál figyelembe vették, hogy viszonylag új termékről van szó, amelynek forgalma még csekély. A versenyhivatal négy kérelmező, a Kékkúti Ásványvíz Rt., az Apenta Kft., a To• A Pénzügyminisztérium dönt... Szilányi az RTV újságról A Magyar Rádió (MR) kiadásában megjelenő Rádió és Televízió újság (RTV újság) - amely korábban kiadásonként több milliós veszteséget termett - a lapnál végrehajtott takarékossági intézkedések és belső átszervezések nyomán immár nyereséges - nyilatkozta Szirányi János, az MR elnöke. A rádió vezetése a korábbi veszteségek miatt tervezte az újság eladását. Eddig több komoly befektető érdeklődölt a hetilap kiadói jogának megvételére és a rádióelnök egy márciusi nyilatkozatában májusra ígérte, hogy döntenek a lap eladásáról. Szirányi János közlése szerint az újság jelenleg 240 ezer példányban jelenik meg, az előfizetők száma eléri a 170 ezret. Tervezik egy kft. létrehozását is, amely a lap kiadásával foglalkozna. Ennek engedélyezésére két hete kérelmet nyújtottak be a Pénzügyminisztériumhoz. A kft. megalakítását főként az indokolja, hogy a rádió az intézményi kiadásban megjelenő hetilap után jelenleg nem igényelheti vissza az áfát, amely évi csaknem 50 millió forintot tesz ki. Amíg nem kapnak választ a PM-től, semmiképpen sem döntenek a rádióújság kiadói jogának esetleges eladásáról - közölte az elnök. (Folytatás az I. oldalról.) A Szövetség létrehozására, a szakmai érdekvédelem erősítésére az újonnan megválasztott önkormányzat berkeiből érkező riasztó jelek indították a szegedi közművelődési szakembereket. Legerősebben a kulturális bizottság elnökének, dr. Szilvásy Lászlónak a nyilatkozatai izgatták a kedélyeket. Januárban például azt találta mondani az elnök úr, hogy „társadalmasítani" kellene a művelődési házakat (és még talán az iskolákat is). A népművelők olvasatában ez a piacra dobás szándékát jelentette. Ez a gyanújuk megerősödött, amikor kiderült, hogy a kulturális önkormányzat a művelődési házak „áttekintését" tartja szükségesnek, dacára, • A kulturális önkormányzattól kell félteni a kultúrát? Értékvédelmi szövetség alakult hogy az intézmények teljes átvilágítását alig két éve végezte el - az előző önkormányzat. Mindazonáltal felajánlották szakmai segítségüket, ebből azonban nem kért senki a torony alatt. Ellenben kiküldték minden művelődési házba az „áttekintést" célzó kérdőíveket és „önfelmérésre" szólíttattak fel a népművelők. Török József szerint a piacosítási szándék pillanatnyilag teljes abszurditás. A jelenlegi társadalomból hiányzik az a polgárság, amelynek birtokában lenne a kulturális intézmények társadalmi működtetésének technikája és tőkéje. Ha tehát valaki azt javasolja, hogy például közhasznú társaságként kell működtetni az intézményeket, akkor a halálukra szavaz. A hasonló ötleteket általában azzal indokolják mondta az ügyvezető -, hogy „nincs pénz". Ez így nem igaz, pénz arra van, amire akarjuk, hogy legyen. A közművelődési szakembereket aggasztja, hogy a szegedi kulturális önkormányzat munkájában minden eddig tárgyalt ügyben a szubjektivitás és nem a szakmai alaposság dominált. Újabb szubjektivitástól tartanak a kulturális bizottság mellett működő tanácsadó testület tagjainak kiválasztásában. Először az volt az eszme, hogy kétszintű legyen ez a testület: 4-5 fő a bizottság mellett, valamint egy szélesebb grémium, amelynek a tagjait szakmai szervezetek delegálják. Legutóbb már szóba sem került a delegálás lehetősége, csak a 4-5 fő kiválasztása... A tegnapi tájékoztatón hierarchikusnak és maszatopáz Kft. és a Vitapress Kft. kérelmére indított eljárást. A kérelmezők azt állították, hogy a Coca-Cola Amatil Kft. megtéveszti a fogyasztókat, mivel a Bonaqa ásványvizet úgy állítja be, mintha természetes ásványvíz lenne, holott adalékanyagokkal dúsított csapvíz. A termék címkéjén ugyanis nagy betűkkel szerepel a Premium Sparkling Water felirat, alatta pedig kisebb betűkkel az, hogy ásványi sókkal és szénsavval dúsított csapvíz. Ezt a bejelentést azonban a versenyhivatal nem találta megalapozottnak. lósnak minősült a kommunikációs viszony, amely az önkormányzati kulturális irányítás és a szegedi értelmiségiek között dívik. A levelekre, írásban beküldött szakmai állásfoglalásokra nincsenek válaszok, a döntések előtti megfontolatlan beszédek összeugrasztják egymással a szakmák képviselőit. Ez utóbbiaknak egyre inkább az az érzésük, mintha a helyi kulturális önkormányzattal szemben kellene a kultúrát megvédeniük. A helyi hatalom képviselői nem érdekeltek abban, hogy működőképes kulturális rendszereket építsenek ki; elfoglalják magukat pótcselekvésekkel - és négy év múlva veszik a kalapjukat. S. E.