Délmagyarország, 1995. június (85. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-09 / 133. szám

PÉNTEK, 1995. JÚN. 9. BELÜGYEINK 3 Kit ösztönöz az ösztöndíj? Szövényi Zsolt nem hasz­nálta „a tandíj bevezetése" kifejezést, ehelyett a tandíj­rendszer átalakításáról be­szélt, mivel tandíj jelenleg is létezik a magyar felsőokta­tásban. Nappali tagozaton azok a hallgatók fizetik ­mindössze évi négyezer fo­rintról van szó -, akik nem érik el a 3,0-ás tanulmányi átlagot. (A levelező tagoza­tokon 5-6 ezer forint ez az összeg.) Normatív támogatás Sok téves képzet él az emberekben a felsőoktatási ösztöndíjakról. Kevesen tud­ják, hogy nálunk az ösztön­díjjuttatás minden egyes nappali tagozatos hallgatóra kiterjed. Az állami költség­vetés gondoskodik a pénz­ről, s ezt normatív szabályo­zással osztják el. Az idei költségvetési törvény hallga­tónként évi 65 ezer forintban szabja meg az ösztöndíj-nor­mát, méghozzá szektorsem­legesen, ami azt jelenti, hogy ez a juttatás nemcsak az állami intézmények, ha­nem az alapítványi és az egyházi főiskolák hallgatói­nak is jár. Más kérdés, hogy az érin­tett iskolák miként osztják szét a normatív támogatást a hallgatók között. A mai el­Zúg a felsőoktatás, és a márciusban bejelentett költségvetési szigorítások óta a közélet is puskaporos az egyetemi, fő­iskolai hallgatók tervezett tandíjemelése miatt. Az egyetemeken is feszült a han­gulat, itt az oktatói gárda egy részének elbocsátási szándéka borzolja föl a kedélyeket. Vajon jut-e pénz a hallgatói juttatá­sok fenntartására? Netán azokat is mér­sékelni vagy visszavonni kívánja a kul­turális kormányzat? Felvetésünkre Szö­vényi Zsolt főosztályvezető a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban határo­zott nemmel válaszolt: „A márciusi meg­szigorító intézkedések a felsőoktatásnak ezt a szektorát nem érintik. A hallgatói juttatásokat, melyeknek az ösztöndíj csupán egyik eleme, a kormány nem szándékozik lefaragni." osztási gyakorlat a nyolcva­nas évek végén alakult ki, szoros összefüggésben az in­tézményi autonómia kiszéle­sedésével. Eszerint a minisz­térium csak az általános fejkvótát határozza meg, az intézmény pedig önállóan alakítja ki saját elosztási rendszerét. Ennek megfele­lően ahány felsőoktatási in­tézmény van az országban, annyiféle elosztási szisztéma érvényesül. Többnyire mindenütt ad­nak úgynevezett alapösztön­díjat a hallgatóknak, a tanul­mányi teljesítménytől füg­getlenül, mely rendszerint a hatezer forintnyi havi norma felét teszi ki; voltaképpen ez a maradványa a nyolcvanas évekbeli húspénznek. Erre az alapösszegre épül rá a ta­nulmányi eredmény után já­ró juttatás. Könnyű eldönte­ni, hogy a teljesítmény növe­lésére van-e lényeges ösz­tönző hatása ennek az „egyenlősdi" eljárásnak. Az állami számla Már puszta létével is megér egy misét a mai ma­gyar felsőoktatási ösztöndíj­rendszer. Nemzetközi össze­hasonlításban sincs szégyell­nivalónk miatta, hiszen Európa nyugati tájain a rendszeres, minden hallgató számára költségvetésileg biztosított ösztöndíj teljesen ismeretlen fogalom. Arrafelé főleg az alapítványi ösztön­díjak dominálnak. Hajdan így ment ez idehaza is. Nálunk 1945 előtt egyes felekezetek, hatóságok és magánosok alapítottak ösz­töndíjat, melyet pályázattal lehetett elnyerni. 1927 után ugyan létezett már állami ösztöndíj is, de ez igen kis mértékű volt. 1930-ban pél­dául a felsőoktatási intézmé­nyek tanulóinak mindössze 4,4 százaléka részesült ösz­töndíjban. Most tanévenként és sze­mélyenként 6200 forint tan­könyvtámogatást is kapnak az állami intézmények hall­gatói az ösztöndíj mellé. Az iskolák saját szabályzatuk alapján döntenek arról, hogy ebből az összegből mennyit kap meg a tanuló közvetle­nül (tankönyvvásárlási bon formájában), és mennyit for­dítanak az intézmény jegy­zetellátására. Ez idő tájt évente 40 ezer fiatal részesül kollégiumi el­látásban, de még 25-30 ez­ren szeretnék igénybe venni ezt az állami szolgáltatást, ha lenne elegendő férőhely. Egy-egy hely fenntartásához az állam évi 60 ezer forinttal járul hozzá, miközben a kol­légista hallgató csupán havi 600-1000 forint közti térítési díjat fizet. Látható, hogy az állam jelentős részt vállal magára az egyetemisták, főiskolások taníttatásából. A támogatá­sok között lehet megemlíteni a diákigazolvánnyal együtt járó utazási kedvezménye­ket. melyek értéke - egy múlt évi szociológiai felmé­rés szerint - tanulónként meghaladja az évi tízezer fo­rintot. Mit hoz a jövő? Léteznek speciális ösztön­díjak is a hazai felsőokta­tásban. melyek a hallgatóság szűkebb körét érintik. Pél­dául a köztársasági ösztön­díj, amelyet az idei tanévben 1027 hallgató nyert el. Az összege nem mondható ma­gasnak, mivel csupán havi 3300 forinttal növeli a diák „alapösztöndíját". Kérdés, hogy a nehéz gazdasági körülmények kö­zött az állam tudja-e vállalni ezeket a diákjóléti kiadáso­kat, amikor a hallgatói lét­szám évről évre emelkedik? Például az 1989/90. tanév 15 ezres induló (elsőéves) lét­száma mára megduplázó­dott; most 34 ezer az első­éves diák. Szövényi Zsolt bi­zakodó ebben a kérdésben. Elmondta, hogy a létszám­emelkedés pénzügyi fedeze­tét évről évre tervezik a mi­nisztériumban, és a költség­vetés várhatóan erre a jövő­ben is tekintettel lesz a nor­matíva megállapításakor. P. Kovács Imre • Madl Münchenben oktat Szegeden az elnök mentes a pártérdekektől! A parlament jelenlegi összetétele mellett naivi­tás lenne azt hinni, hogy van esély a megválasztá­somra, de a politikai de­mokrácia teljesebbé té­tele, a jelenleginél na­gyobb politikai egyensúly megteremtése érdekében vállaltam a jelölést - je­lentette ki Mádl Ferenc a magyar sajtónak adott nyilatkozatában. A három ellenzéki párt, az MDF, a KDNP és a Fidesz­Magyar Polgári Párt köztársa­ságielnök-jelöltje - aki jelen­leg Münchenben tartózkodik, mert az ottani egyetemen ven­dégprofesszorként ad elő - el­mondta, hogy ó elsősorban a tudománynak és az oktatásnak kötelezte el magát, nem párt­politikus, és csak hosszas meggyőzés után fogadta el a jelölést. Végül azért mondott igent a felkérésre, mert se­gíteni akar egy jobban mű­ködő demokrácia kialakításá­ban. Támogatni szeretné a há­rom jelenlegi ellenzéki párt összefogását, és a demokrácia kiteljesítése érdekében e poli­tikai irányzat megerősödését, hogy minden demokratikus erő kellő képviselettel rendel­kezzen az állami szervekben. A köztársasági elnöki funk­cióval járó kötelezettségekről szólva Mádl úgy vélekedett, hogy a majdani köztársasági elnöknek - akár Göncz Árpád, akár ő lesz az - távolabb kell kerülnie a pártérdekektől. Az államfőnek az ország egysé­gét, a politikai szervek jó mű­ködését kell szolgálnia és a nemzeti közös érdek legjobb integrálására kell törekednie ­nyilatkozta. Göncz Árpádhoz fűződő személyes viszonyát illetően elmondta, hogy mint az An­tall-kormány minisztere szám­talanszor találkozott a jelen­legi államfővel, és több ízben tagja volt az elnököt külföldre elkísérő delegációnak. Ezen alkalmakkor jó együttműkö­dés alakult ki kettőjük között. • A hídépítő hagyományok­nak megfelelően söröshordót gurítottak át csütörtökön a Bé­késcsaba és Gyula között, a Veszei Csárdánál épülő új négysávos úton lévő hidakon, amelyek szerkezetileg elké­szültek. A hídépítő ünnepsé­gen részt vettek a 36. országos hfdmérnöki tanácskozás részt­vevői is. A „veszei halálka­nyarban " áll már mind a négy híd, amelyek a Körös-csator­nán, a Kígyósi-főcsatornán, egy gyalogúton s gyalogúid­ként magán az országúton ívelnek át. Az 1993-as békési kormánylátogatás nyomán született kormányhatározat írja elő a 44-es út rendkívül forgalmas. Gyula és Békés­csaba közti szakaszának négy­sávossá való átépítését. A leg­Hordógurítás Békésen veszélyesebb részen, a Veszei Csárdánál lévő kanyarnál és hidaknál tavaly ősszel kezdő­dött el az építés és a tervek szerint még a nyáron, július 30-ig át is adják a forgalom­nak a négysávos szakaszt. Az útépítés 173 millió forintba kerül; a teljes, Békéscsaba és Gyula közötti út négysávossá való átépítése egymilliárd fo­rintos beruházás s az ezred­fordulóra készül el. Mint a csütörtöki ünnepségen elhang­zott, jövőre megkezdődik a 44-es, nemzetközi forgalmú főút Gyulát elkerülő részének az építése is. .Szimatolók' A Nemzetközi Detektív Szövetség XII. kongresszusa 10 európai ország részvéte­lével ma kezdődik Budapes­ten, az Aquincum Hotelben. Láposi Lőrinc, a Magyar Detektív Szövetség elnöke nehezményezte, hogy öt év­vel a rendszerváltás után is tilos magánnyomozást foly­tatni Magyarországon. Erre a szolgáltatásra igény mutat­kozik minden demokratikus társadalomban, ahol piac­gazdaság van. Mint mondta, jogszabályi trükkökre ala­pozva dolgoznak. Magyar elmék találmányai Fontos eseménynek mondta az idei Orszá­gos Ifjúsági Tudomá­nyos és Innovációs Verseny díjkiosztó ün­nepségét a verseny résztvevői előtt elhang­zott üdvözlő beszédé­ben Pál László ipari és kereskedelmi miniszter szerdán Budapesten, a Gellért Szállóban. Ke­viczky László akadémi­kus, az MTA főtitkára, a bíráló bizottság elnö­ke szerint a magyar fia­talok rendkívül tehet­ségesek, ezért a tehet­séggondozás igen fon­tos az élet minden terü­letén, különösképpen a tudományban. Első díj­ban részesült az úgyne­vezett mobil-robot, amely egy teljesen új elvű robotépítésű tech­nikára épül, s az alakra emlékező ötvözet al­kalmazásával készül. Ugyancsak első díjat kapott a súrlódásmen­tes mágneses áttételek alkalmazásának kidol­gozása, amelynek lé­nyege, hogy a hajtó és a hajtott kerekek között erős mágneses mező közvetíti az erőhatást. Szintén első díjban ré­szesült a Braille-doku­mentumok számítógé­pes feldolgozásának kidolgozásáért egy al­kotóhármas, tagjai nemrégiben elnyerték B rai I le-nyomtatój u kkal a kanadai Hamiltonban a nemzetközi tudomá­nyos és műszaki ver­seny első díját. E ) zt hiszem, így hívják azt a körülbelül 5 centi­LlJ méter széles, ragacsos bevonatú, barnás-drap­pos papírcsíkot, amely gyermekkorom falusi konyhái­ban megszokott látvány volt. Nem is kelleti hozzá a hátsó udvarban disznói tartani, elég volt, ha a szom­szédok foglalkoztak sertéssel. A csík a tikkasztóan meleg nyári napokon hamar megtelt legyekkel. A na­gyobb gyerekek titokban a kidobott darabokon még gyakorolhatták is számolási tudományukat, akár száz fölé is juthatlak a felragadt példányok számbavétele közben. Szóval ott reggelizett, ebédelt, vacsorázott a család a pettyes csík alatt, amelyet legtöbbször praktikusan a konyhai lámpa kissé poros, zománcozott burájára ra­gasztott a háziasszony. Azt nem állítom, hogy nem kellett csapkodni a legyeket, de az biztos, hogy a csík megritkította őket, azon egyszerű oknál fogva, hogy amelyik beleragadt, azt már nem kellett agyoncsapni azzal a nyeles gumilapáttal, amellyel máskülönben a gyereksereg is nevelhető volt. A minap, legnagyobb megdöbbenésemre, az egyik szegedi, Kossuth Lajos sugárúti, kifejezetten elegáns élelmiszer-áruházban, már-már markelben találkoz­tam a légypapírral, originál csomagolásban. A dolog elsősorban azért volt meglepő, mert nekem ez semmi­lyen formában nem bukkant fel az elmúlt 15-20 esz­tendőben, bár kollégáim szerint az igazi falusi boltok­ban mindig is kapható volt. Meg a világ is az elektro­mosan melegített kis egyenméretű lapkákra állt át, il­letve már inkább az illatosított, minden repülő rovart pusztító folyadék párologtatása a divat. A légypapirból kétféle típust is kínált az üzlet, s ha jól emlékszem, 28 és 31 forintos egységáron. Az ol­csóbbat vásároltam, az egyszerűbb kartondoboz és a zöld felirat emlékeztetett jobban a Duna-parti község stollverkot ajándékozó, mindig mosolygós boltos né­nijére. Még benne volt a doboz végében az az igazán praktikus kis rajzszög is, bár a közeli lakótelep pa­nelkonyháiban ezzel nem lehet kísérletezni. ' Azt ne mondjam, hogy majdnem kivágtak otthon­ról légypapírostól, bevásárlószatyrostól, disznóólasos nosztalgiástól. Végül is kompromisszum született, azaz egy napig csúfoskodhatott a szakszerűen kicso­magolt, a két végénél megfogott, lassan széthúzott, majd felrajzszögezett alkalmatosság a konyhaablak­ban. Vendéget ez idő alatt nem fogadhattunk, nnesztettem. Egyetlen árva legyet nem találtam raj­L/ ta, s hiába magyaráztam a bizonyítványt azzal, hogy még igazából el sem kezdődött a légyszezon. Legközelebb a hagyományos mosóporból viszek haza egy jó félkilónyit. r ^^^^^^ SZE-MA szentesi és makói téglagyár termékei Szegeden is gyári áron, gyári feltételekkel 'tnaMi BiMMa^ l"sméretú tégla 14 Ft/db IMWL BAK 7 raklaptól házhoz szállítás Szeged, Csongrádi sgt. 27. Szentes, József A. u. 24. Tel.: 62/474-481, 62/491-022 Tel.: 63/314-011 Jánosi mást akar Miután a Parlament kulturá­lis bizottsága alkalmasnak tartja a médiatörvény tervezetét a parlamenti vitára, haladéktala­nul folytatni kell a hatpárti tár­gyalásokat a médiaügyben — mondta Szombathelyen Jánosi György, az MSZP alelnöke, aki a vasi megyeszékhelyen a me­gyei művelődési központ politi­kai pódiumának vendége volt. A párt médiaszakértője szerint a lehető leggyorsabban meg kell vizsgálni a törvényterveze­tet abban a hatpárti körben, melyben az előzetes egyezteté­seket is folytatták, s reményét fejezte ki. hogy a vélemények közös, módosító indítványok beadásához is vezetnek. A vadméhek és a természet Minél jobban beavatkozik az ember a természet rendjé­be, annál kevesebb vadméh él a kérdéses területen - erre az eredményre jutottak a voldersi Szent Károly felső­reálgimnázium tanulói, akik egy akció keretében négy évig a legkülönbözőbb he­lyekre állítottak kaptárokat, s az azokba betelepedett faj­tákat megszámolták és kiér­tékelték. - Az ismert, mézet terme­Szeged, Kölcsey u. 13. alatti üzlethelyiség bérleti joga eladó. Alapterület: 106 nm. Irányár: 7 M Ft+áfa Tel.; munkaidőben 1-160-4297, 1-180-5464. lő méhen kívül Közép-Euró­pában több mint 600 méhfaj­ta él, amelyek döntő szerepet játszanak a virágos növé­nyek elterjesztésében - je­lentette ki az akció vezetője, Günter Krewedl tanár. Az is­kolások 100 kaptárt - egy­szerű fatuskókat, beléjük fúrt lyukakkal - állítottak fel Tirol 12 különböző pontján. Az ifjú kutatók megálla­pították, hogy a vadméhek legtöbb fajtája ott telepedik meg, ahol a környezet ter­mészetes vagy természetkö­zeli. - A vadméhek legke­vésbé a városi környezetet szeretik. Ritkák azokon a területeken, ahol monokul­túrák intenzív mezőgazda­sági termelésével foglalkoz­nak - mondta Krewedl. Ide­ális helyeknek a széltől vé­dett rétek vagy déli fekvésű erdőrészletek bizonyultak. A talaj minősége nem játszott jelentős szerepet. KÉRDÉS • Az érdekvédőhöz A gazdálkodás kulcsa az adósságszolgálat • A március tizenkettedi­kei szomorú vasárnap után - amely ugyan kedvező ha­tárokat és folyamatokat ígért a magyar gazdaságnak - egyre-másra kerülnek fel­színre azok az ellentmondá­sok és kedvezőtlen tünetek, melyek bizony némely ága­zatban a teljes leépülés ré­mét vetítik előre. Nálunk a legtöbb meg­rázkódtatásnak a mezőgaz­daság volt mindig is kitéve, most sem változott a hely­zete. Napjainkban még a meglévő termelőeszközeit sem tudja működtetni. Ezen a Bokros-csomag sem segít. Vajon miért a kétkedés? Miért számolják úgy a me­zőgazdasági érdekvédők, hogy 13 milliárd forintot vesz ki a zsebükből? Azt ugyan fel sem tételezzük, hogy más a Pénzügymi­nisztérium számítása és más számtani alapművele­tekkel dolgoznak a mező­gazdaságban termelők. Erre kértünk magyarázatot Hor­váth Gábortól, a Mezőgaz­dasági Szövetkezők és Ter­13 melők Országos Szövetsége (MOSZ) főtitkárától. • Úgy tűnik, újabb vi­harfelhők gyülekeznek az ágazat fölött. Melyek ennek a látható jelei? - A Bokros-csomaggal kivédhetetlen hatások érték a mezőgazdaságot. Olyan helyzetben következett ez be, amikor a gazdálkodói kör fele vagy többsége ké­tes, rossz adós minősítéssel hiába vár kölcsönre. Ilyen szituáció volt az Antall-kor­mány idején, a kilencvenes évek elején, hasonlóan nagy inflációs prognózissal számoltak a mezőgazdasági termelők. Sőt, 1989-1992 között a mostanihoz hason­ló volt az agrárium finan­szírozása. A legtöbb terme­lő, szövetkezet, társas vál­lalkozás éppen akkor hal­mozta fel kötelezettségei­nek tetemes részét a 36-38 százalékos kamat mellett. Azt görgeti azóta is maga előtt. Az ágazatban olyan csőd- és felszámolási hul­lám indult meg, amelyre máshol nem volt példa. • Ez ismétlődhet? - Sajnos, igen. Nem a stabilizációs intézkedések Horváth Gábor okozzák a legfájóbb gondot az agrártermelőknek, hanem az, hogy nem jövedelmező a gazdálkodás. Igaz, a ta­valyi esztendőt néhány mil­liárd forint pozitív mérleg­gel zárták a társas vállalko­zók, de ez nem elég az évek óta elmaradt beruházások pótlására. Még az ágazatban dolgozók bérének a fejlesz­tésére sem. Az idő múlá­sával nem tud versenyezni ez a kormányzat sem. Teljes a káosz a mezőgazdaság­ban. Nagyon szomorú, hogy a tízezer parcellára szabdalt föld tulajdonviszonyai sem rendeződtek, lassú a kár­pótlás, nincs elég föld a kárpótlásra, de nem dőlt el a kárpótláshoz kötődő utak, ültetvények, természetvé­delmi területek sorsa sem. Vagyis törvénykezési bi­zonytalanság is tapasztal­ható, nemcsak termelési bi­zonytalanság. • Mi vár a gazdálko­dókra? - A termés vegyes hoza­mokat ígér. Lesz, amiből * bőven terem, s lesz, amiből hiány mutatkozik. A gaz­dálkodó sorsa ugyanaz, mint az államé, ha egyszer az adósságszolgálatát nem tudja teljesíteni, úgy eladó­sodik, hogy soha ki nem kecmereg belőle. Vállalnia kell a csődöt, a felszámo­lást. Azt tapasztalom, s az a tragikus az egészben, hogy még mindig az veszít a leg­kevesebbet. aki bedobja a törölközőt és nem termel. No, de mire jutunk így? Sz. Lukács Imre

Next

/
Thumbnails
Contents