Délmagyarország, 1995. május (85. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-04 / 103. szám

CSÜTÖRTÖK, 1995. MÁJ. 4. Politológus-vándorgyűlés HAZAI TÜKÖR 7 • Hagyományteremtő célzattal politológus-vándorgyűlést szervez a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Társadalomelméleti Tanszéke, a József Attila Tudományegyetem Politológia Tanszéke, a Szegedi Akadémiai Bizottság Politikatudományi Szakcsoportja és a Politikatudományi Társaság. A rendezvényt a Szegedért Alapítvány is támogatja. A szegedi társadalomtudósok ötlete, hogy először a mi városunkban találkozzanak a fővárosi és a vidéki egyetemeken, főiskolákon oktató és a más intézményekben kutató, dolgozó politológusok, e fiatal tudományág művelői. Az első politológus-vándorgyűlésre május 12-én, a SZAB Székházba - 30 intézményből mintegy 100 résztvevőt várnak. Az újszerű kezdeményezés megmozgatja a „szakmát": körülbelül 30 előadás hangzik majd el 4 szekcióban. így például Paczolay Péter, az MTA Magyar Politikatudományi Társaság elnökségi tagja, továbbá Hülvely István, Kemény László is előadást tart. A rendezvényt a politikatudományok oktatásának helyzetével foglalkozó kerekasztal-beszélgetés zárja. Nyári táborok - előkészületben A szülőknek igen sok fejtörést okoz, hogyan szervezzék meg gyermekük tartalmas nyári programját. Idén az eddigieknél is színesebb kfnálalból válogathatnak a gyerekeknek. A közművelődési intézmények már elkészítették a nyári táborok, foglalkozások tervét. A Százszorszép gyermekház, a Bartók művelődési központ, a Késztető ifjúsági egyesület, a Somogyi könyvtár és az újszegedi rendezvényház munkatársai több mint harminc napközis és olvasótáborba várják az érdeklődőket. Május 15-re a Vakáció-akció proramfüzete is elkészül, abból lehet majd megtudni, mikor és hova érdemes jelentkezni. A tízezer példányban megjelenő, ingyenes kiadványt a szervezők minden iskolába eljuttatják, s a táborokról személyesen is lehet érdeklődni az intézményekben. George A. Olah, vagyis Oláh György professzor, aki Los Angelesben a DélKalifornia Egyetemen a Loker Szénhidrogén Kutatóintézet igazgatója, a tavalyi kémiai Nobel-díj kitüntetettje ma, csütörtökön Szegedre látogat: délelőtt 11 órakor az aulában rendezett ünnepségen a József Attila Tudományegyetem díszdoktorává avatják. Ez alkalomból tartandó előadásának címe: „A kémia hozzájárulása az emberiség olaj, földgáz és szénhidrogén szükségletéhez." Oláh György professzor a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett diplomát, majd 1949-ben, Zemplén Géza irányítása mellett - ugyanitt szerezte meg a PhD fokozatot. A Műegyetemen dolgozott 1954ig, akkor az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetének tudományos igazgatóhelyettesé,vé nevezték ki. 1956-ban emigrált. Hét évig a Dow Chemical Company tudományos főmunkatársaként dolgozott, 1965-ben Clevelandben lett egyetemi tanár, később a Kémiai Tanszék vezetője. 1977ben került a Dél-Kalifornia Egyetemre, 1991 óta igazgatója a Loker Intézetnek. Tudományos munkássága szerteágazó és igen termékeny. Ezernél több tudományos közleménye, körülbelül 100 szabadalma, több, ma már klasszikusnak számító könyve jelent meg. Munkásságát számos elismeréssel honorálták. Kutatási eredményei között nagyon sok az általa elsőként tett, fontos felismerés. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia Oláh Györgynek ítélte az 1994. évi kémiai Nobel-díjat, amelyet az indoklása szerint Oláh professzor a A JATE díszdoktora lesz a kémiai Nobel-díjas Oláh Gyögy karbokationok kémiájában elért eredményeiért nyert el. A karbokatinok a szerves kémiai folyamatok sokáig csupán feltételezett átmeneti termékei voltak. Mivel ezek elektronhiányos rendszerek, és így rendkívül erős elktrofil tulajdonságúak, reaktivitásuk igen nagy. Ennek következménye az, hogy élettartamuk igen rövid, és emiatt tényleges koncentrációjuk bármilyen reakcióelegyben rendkívül kicsi. Ezek alapján hosszú ideig úgy gondolták, hogy közvetlen fizikai megfigyelésük lehetetlen, nem is beszélve előállításukról vagy izolálásukról. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy a karbokationok létezésére, szerkezetére, reaktivitására vonatkozó ismereteink nagyon korlátozottak voltak. Ezt a felfogást és ennek eredményeként a karbokationokkal kapcsolatos ismeretanyagot változtatta meg munkásságával Oláh professzor, aki az 1960-as években elsőként volt képes arra, hogy megfelelő körülmények között különböző kiindulási vegyületekből karbokationokat állítson elő. Létezésüket spektroszkópiai úton bizonyította, és az előállítási körülmények azt is lehetővé tették, hogy tanulmányozza a karbokationok szerkezetét, stabilitását, megfigyelje tulajdonságaikat és reakciókészségüket. A Svéd Akadémia a Nobeldíj odaítélésével kapcsolatos kiadványa úgy fogalmaz, hogy Oláh professzor „hosszú életűvé tette a karbokationokat". A JATE Szerves Kémiai Tanszéke és Oláh György kutatócsoportja között 1989 óta létezik tudományos kapcsolat, dr. Bucsi Imre, a tanszék adfjunktusa 1989-92 között két és fél évig tartó tanulmányútja során kutatásokat végzett a Loker Szénhidrogén Kutató Intézetben. Ez az együttműködés vált hivatalossá akkor, amikor a két intézmény „Diolok és gyűrűs éterek átalakulásai szupersavakon" című közös pályázatával 1992-ben elnyerte a Magyar-Amerikai Közös Kutatási Alap 3 éves kutatási támogatását. Ugyanebben az évben kapott 2 éves tanulmányútra szóló meghívást Molnár Árpád egyetemi tanár, Török Béla, a tanszék fiatal munkatársa pedig a közeljövőben indul hoszszabb tanulmányútra. A kutatások eddigi eredményei több publikációban láttak napvilágot, illetve 1995 áprilisában jelent meg a Wiley kiadó gondozásában Oláh György és Molnár Árpád közösen írt, „Hydrocarbon Chemistry" című könyve. Tűzoltóparádé a rakparton Biztos nem tudnám megállni, hogy egy tojás alakú követ úgy hagyjak. Mondjuk feltörném a héját. A tojás nagyon szép forma, jó megtapogatni, de az ember érzi: meg kell néznie, mi van benne? Egyáltalán benne van-e az, amit vár? • Hogy s mint, Popovics Lőrinc? Bálványkészítés és találkahely Popovics Lőrinc: Köztéri szoborötletekért nem kellene messzire menni. (Fotó: Révész Róbert) Popovics Lőrinc maga is bevallja: nagy meglepetés volt, hogy két éve neves szegedi szobrászművészek tervei közül az ő második világháborús emlékművének makettjét választotta ki a szakmai zsűri. A Belvárosi temetű emlékműve azóta már áll, Popovics évi két-három kiállítással jelentkezik - jelenleg épp a Bartók B Galériájában láthatóak művei -. Ópusztaszeren az ő alkotása az űj Földosztási Fmlékkő is. Tény: a fiatal szobrász a nagyon erős szegedi „mezőnyben" az élvonalba jutott. A második világháborús emlékmű pályázata számomra azért fontos, mert úgy érzem, a szakma akkor fogadott el mondja az emlékműről - s ami még fontosabb: a városi polgárok, akiknek a hozzátartozóik a belvárosi temetőben nyugszanak, ők is kötődnek az emlékműhöz. • Azóta? - Több kisebb munkám volt. amit saját magamnak csináltam. • Időnként „rájön" és nekiáll? . - Igen, ez így pontos. Nemrég Sejben Lajos képzőművész barátommal beszélgettünk arról, hogy mi is az az őrület, amit mi csinálunk. Megállapodtunk benne, hogy nekünk ez már életformánkká vált. Nem tudunk nyugodni, nem tudunk anélkül élni. hogy a fejünkben ne motoszkáljon valami. amit valamilyen anyagba átviszünk. • A gondolat azonnal átmegy a fejből a kézbe? - Van olyan munka, amely évekig bennem van. formailag mégsem tudom elképzelni. Ilyen volt az egyik legutóbbi munkám is, A kezdet. Ez lényegében egy ékszerűen szétnyílt fa, amelyben egy tojásforma látható. Na. ezen nagyon sokat gondolkodtam, hogy a világ születéséről formailag hogyan mondjam el, hogy valami össze is tartozik, szét is hasad, és valamilyen módon benne van az elmúlás is. Miután rájöttem, két nap alatt kész lett... • És a B-Galéria Popovicskiállításán is látható... - Igen. ott van jobbra, a sarokban. • A Gedói Altalános Iskolában tanít... - Év végére egy kicsit ugyan fáradt vagyok, de annyi örömet és ötletet kap az ember a tanítványaitól, hogy megéri. Valami fantasztikus, hogy a gyerekek mennyire kreatívak! Nagyon sokat tanultam az ösztönös gyerekrajzokból... • Csak nem a szürrealizmus híve? - Nem, bár érintőlegesen találni egy-két szürrealista jegyet a munkáimban. Persze nem akarom magam stílusirányzatokba besorolni. Bizonyos formák az ember számára meghatározóak. Vannak formák, amelyek agresszív érzetet keltenek és vannak, amelyeket jó megfogni. Egy gömböt, egy hajlékony felületet, egy letompított formát például. Ezeknek az ütköztetését, az ellentétes hatásokat több munkámba tudatosan beépítem. Tehát van egy letöredezett szélű kő és annak bizonyos természetesen töredezett elemeit benne hagyom a munkában. E kontrasztokkal tudom a gondolatot legjobban kifejezni. • Mit kezdene egy nagy, természetes tojás alakú kővel? Úgy hagyná? - Biztos nem tudnám megállni, hogy úgy hagyjam. Mondjuk föltörném a héját. A tojás nagyon szép forma, jó megtapogatni, de az ember érzi: meg kell néznie, mi van benne. Egyáltalán benne van-e az amit vár? • Nem kevesli a szobroknak a városi, köztéri szerepét? Ma mintha a szobrok java része be lenne szorítva a kiállítások falai közé. - A szobrászat egyik célja az őskorra visszavezethetően a bálványkészítés. A bálványjelleget akarják a különböző korok átültetni a saját kultúrájába, vallásába. Ezenkívül van egy díszítő funkció is, gondoljunk például a díszkutakra, vagy egyszerűen csak egy jelre, amely egy tér valamely pontján találkahelynek számít. Egy jelzett hely, amihez hozzászoknak az emberek. Ezt a fajta szobrászati funkciót hiányolom. • Európában sok helyütt a közintézményekben vagy azok közelében találkozni szobrokkal, sokszor nagyon merészekkel is. - A városháza közelébe, a Széchenyi térre én például nem tudnék elképzelni modern huszadik század végi szobrászati munkát. Az eklektikus stílusú városmagnak más a hangulata. Oda egy mobil krómacél konstrukció nem menne... • Szegeden tudna olyan helyet mondani, amelyik egyenesen köztéri szoborért kiált? - Hogy csak a saját véleményem mondjam: Csáky táncoló figurája, amelyik most az Anna-kúton van, régen a Klauzál téren, a kenyérszegő figura helyén sokkal jobban mutatott. Ezzel nem a szobor értékét vitatom, de szerintem a Csáky európai kvalitású szobra az Anna-kúton nem érvényesül. Nagyon sok ilyen hely van, és Szegeden sok kiváló szobrász él. Meg kellene nekik adni a lehetőséget, hogy ők találják ki, hová, milyen köztéri alkotások, murális munkák, épületdíszftő elemek kellenének. Ha a város vezetése ezzel foglalkozna és az anyagi lehetőségeket is elő tudná teremteni, akkor ötletekért nem kellene messze menni. Panek József • Popovics Lőrinc szobrászművész kiállítása május 19-ig tekinthető meg a Bartók Béla Művelődési Központ B Galériájában (Vörösmarty u. 3.). Látványos Flórián-napi tűzoltó-bemutatót rendeztek tegnap délelőtt a Tisza-parton a Szegedi Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság tagjai. A gyönyörű napsütésben sok iskoláscsoport, néhány városatya, a rendőrség, a honvédség képviselői és több száz járókelő nézte végig az érdekes attrakciót. Szent Flórián mai védencei sokféle műfajban adtak számot felkészültségükről: kigyulladt autókat oltottak el, emelőkosaras járműről 20 méter magasból locsolták a Tiszát, a hídról ereszkedtek alá, bemutatták a magasból az önmentés különféle technikáit. A nézők is megpróbálkozhattak az oltással, az egyik vállalkozó kedvű hölgy, a. 11 éves Terhes Beáta, a Rókus l-es számú Általános Iskola 5/b. osztályos tanulója kézi porraloltó készülékkel szállt szembe a vörös kakassal. - Irodalom és angolóráról jöttünk ki megnézni a bemutatót, szerintem nagyon érdekes a tűzoltók munkája. Különböző anyagokkal, például vízzel, habbal, porral oltják a tüzet. • Mit gondolsz, sok gyerek szeretne manapság tűzoltó lenni? - Nem hiszem, mert attól, amit itt láttunk, biztosan sokan megijedtek egy kicsit. Én inkább cégek tanácsadója vagy jogász szeretnék lenni. Azzal biztosan többet keresnék majd, mint a tűzoltással. Kakuszi Sándor törzsőrmester 20 méter magasból mutatta be az önmentés tudományát. Ezt a módszert emeletes házaknál szokták alkalmazni, amikor a tűzolzóknak kívülről kell távozniuk. • Miért választotta ezt a szakmát? - A szépsége, a látvány és a kaland miatt. • Mi volt az eddigi legforróbb esete? - Az emelőkosaras kocsival egy egész éjszakát végigdolgoztunk az orosházi malomtűznél. Ásotthalmon szinte menetrendszerűen jönnek a nyári erdőtüzek, azokkal sem könnyű megbirkózni. Mindegyik eset érdekes, mi azt szoktuk mondani: nincs két egyforma tűz. A tűzoltással a gyerekek is próbálkoztak. (Fotó: Schmidt Andrea) • Milyen a tűzoltók megbecsülése? - Anyagilag nem becsülik meg a munkánkat, sok a munkaóra, kevés a díjazás. Az ilyen alkalmak talán az erkölcsi elismerésünket javíthatják, mert ilyenkor be tudjuk mutatni a felkészültségünket, az emberek nem csak azt látják, hogy szirénázva elrobogunk. Nagy örömmel vállalkoztunk a bemutatóra, én szabadságon vagyok, mégis eljöttem. • Flórián-napra mit kívánna a tűzoltóknak? - Nagyobb megbecsülést, vagyis több fizetést. Á kitűnően sikerült bemutató után Bánfi György tűzoltó alezredest, a Szegedi Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság parancsnokától kérünk összegzést: - Az volt a célunk ezzel a rendezvénnyel, hogy menedzseljük magunkat, bemutassuk a lakosságnak, a tűzoltók milyen felkészültségűek, milyen felszereléssel dolgoznak. Á paksi és a ferihegyi után a szegedi tűzoltóság rendelkezik a legkorszerűbb felszereléssel. Kollégáim az életük veszélyeztetésével dolgoznak nap mint nap, nagy köszönetet érdemelnek, amiért erejüket és egészségüket nem kímélő munkával védik a lakosságot. H. Zx.