Délmagyarország, 1995. május (85. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-23 / 119. szám

• Itt a körtöltésig nyújtózkodott a város. A panel sorházak és a tízemeletes blokkok kusza összevisszasága a Rózsa utcai kereszteződésben megszakad. Onnan, egészen a Szent István téri torkolatig régi arcát is mutatja a nagykörúti kereszteződéstől egysávosra szűkülő Csongrádi sugárút. A 18. században kicsit följebb, a mai Juhász Gyula és Szent Mihály utca környékén állott a Palánkból való kijárat, népnyelven: Csongorádi kapu. A rnai sugárút elejének környékén volt Felsőváros és Rókus határterülete, a Gránit- írja Péter László Szeged utcaneveiről szóló könyvében. - Már csak az a kettő áll Adok István építőmester lakóházaiból - mutat a sarki sárga, díszesebb kétszintesre és a túloldali földszintesre Kiss lmréné, Éva néni, aki fél évszázada él a Csongrádi sugárúton. - A dédapám. Adok építőmester minden gyerekére hagyott egy-egy házat. így aztán ezen a környéken lakott a rokonság. Szinte mindenkinek tanyája volt Szegedtől nem nagyon messze. Az ottani gazdaságot innen irányították. Abban a sárgában például Magyar Ede építész felesége, egy Adok-lány otthona volt. - Az épület számomra sokkal prózaibb ok miatt nevezetes: nemrég fedeztem föl, a sarki boltban vadhúst árulnak. Mások tán azért ismerik, mert az itteni tollfelvásárlónak adták el a hagyatékból rájuk eső dunyha és párna tartalmát. Platánfák alatt állunk. Szemben, egy másik Ádok-féle ház helyén is emeletes épület, előtte - a környéken kivételként - virágoskert, meggyfákkal. A szomszédban rozsdás vascsövek és huzalok, rendetlen udvar. Szikrákat vető köszörűkövét megállítja a „mester", akitől megtudom: a Szegedi Nemzeti Színház műhelyében járok. - Volt idó, amikor öt család lakott ebben az udvarban. Most hármunké itt minden - mutat körbe a kétszintes ház egyik gazdája. Dudás József nyugdíjas, aki éppen sándorfalvi kertjébe indulna szőlőt permetezni. - Az emelet a miénk vezet körbe a házigazda. Lelátni a csöpp virágoskertre. Az udvari házikóban egy KEDD, 1995. MÁJ. 23. SZEGEDI TÜKÖR 9 miért áll szóba idegenekkel. Manapság senkiben se lehet megbízni... - Még jobban félünk azóta, hogy azt az olajvállalkozót itt, tőlünk nem messze fejbe lőtték - mondja a palackozott italok boltja fölött lakó ismerősöm. Itt egykor a panelházak egyetlen élelmiszerboltja volt. A garázsból lett üzlethelyiség ma a környék alkoholistáinak beszerzési központja. A kukákból összehalászott üvegeket pénzre váltják a Diófa ABC-ben. A forintokért meg itt méretnek olcsó lőrét műanyag pilleüvegbe, aztán csapatostul a sorház mögötti játszótér padjaira telepednek, vedelnek és szotyiznak. A Csongrád felé vezető út lebontott házikóinak lakói az elsőként elkészült, U-alakú panelban kaptak lakást. De a város más részeiből is sokan kerültek a környékre, azok, akiknek szintén kisajátították egykor a házukat - tudom szomszédasszonyomtól, Miklósáé Anikótól, aki '78-ban szüleivel, férjével és kislányával a Il-es kórházhoz közeli családi házat volt kénytelen városszéli panellakásra váltani. Az akkor ide költözők közül sokan jó szomszédként köszöntik egymást, néha megállnak beszélgetni ma is. Errefelé a később beköltöző „gyüttmönt" is könnyen jó ismerősökre akad. A sorházak hátat fordítanak a benzingőzös útnak. A főbejárat felöli fák között régen gyakran fiekkeneztek, tyúkot kopasztottak, mert az erdőt a betonkalitka udvarának tekintették. Ma, aki teheti, a nyári hőség elől baktói, dorozsmai kiskertjébe menekül. Az északi városrész „hőskorában" busz is alig járt erre. Manapság viszont csak éjjel ritkul a járműfolyam. Amikora trolik is leállnak, gyakorta suhan el egy-egy sárga rendszámtáblás kocsi a Csongin. ahogy ezt a sugárutat maguk között a taxisok nevezik. A városszéli tízesek felső emeletéről belátni szinte az egész, a Belvárost a panelnegyeddel összekötő sugárutat. De jó elnézni a másik irányba is: nem is olyan messze, az algyői olajkutak fényei villódznak. Ujszászi noná Nem mindegy, egy város milyen arcát mutatja a határát átlépő idegennek. Csongrádról jövet, a körtöltésen átbillenve a busz kukoricaföldek, majd deszkakerítéses kicsi házak mellett húzott végig az enyhén görbülő sugárúton. Később, a hetvenes évek végén, a buszablakból nézelődve itt láttam először „gyárban készült" házakat. Mára Szeged panel-arca mutatkozik meg először a Csongrád felől érkezőnek. házaspár húzódik meg. A földszintes épület mellett három fáskamra, majd a két garázs. Az udvaron éppenséggel négy autó parkol, de mellettük egy kisebb hajó is elfér. A ház harmadik tulajdonosa újítja föl a használt járgányt. A .jachtot" tán még az idén a Tiszára bocsátja. A „gitáros ház" betonozott udvarán leanderek virítanak. Az emeleti függőfolyosóra macskaszagú falépcső kanyarog. Innen belátni a környező házak udvaraira. Az egyikben kertészkednek. A kábeltévé központjában semmi mozgás. A sarki, díszesüvegű gyógyszertár mögött bodzafa ontja illatát... A vadászbolt zárva. Az üzenet szerint betegség miatt. Az egykori ajándékbolt meg új tulajnak kínálja magát. De a környék lakói azt mondják, a kocsmákon kívül a többi üzletnek sem megy jól, folyamatosan cserélödnek a profilok. A kísérletezőkedv persze hál' istennek nem lankad. A buszés a trolimegállókhoz közel, a sugárúton, a méterárubolttól a számítógépes szaküzleten, az építkezési anyagokon, a bútorokon, a barkácsoláshoz szükséges herkentyűkön, a vetőmagon át a kutyaeledelig és az élelmiszerig mindent kínálnak. Alakformáló stúdió - csalogat a lila fölirat. - A fitrtess-szalon ritka a külvárosban. Mi az itt élő nőknek is megadjuk az esélyt arra, hogy törődjenek magukkal mondja a tulajdonos. Egy esztendeje, amikor nyitottak, felújították a régi ház földszintjét. A lila padlószőnyeget folytató burkolat fölött itt-ott látszik: a nedvességtől ledúródik a friss vakolat. Omladozó ház, aztán orgonabokroktól elvadult udvar közepén egy kishajó, majd megszürkült és mohától zöld léckerítés, egyetlen szögön lógó, félrebillent deszkaszál, rozsdás kapuzár, a pincelakás törött ablaküvege, a cérnaA sarkon is zajlik az élet. (Fotó: Schmidt Andrea) • Bandukolva A „Csongi" összeköt Trolival a Belváros sincs messze... függöny mögött dohos homály... Az utcai gesztenyefák lehullott virágát öreg néne söprögeti kupacokba. Föl se néz, amikor megszólítom. Kérdezem ezt. Mondom amúgy. Nem válaszol. Hirtelen, söprűjét felém lendítve, dühösen rám kiált. - Ne kérdezősködjön itt, maga jehovista! Nem néz rám. Meg se hallja mentegetőző magyarázatom. Söprűjével elhesseget. - Cigányasszony vagyok, nyolc gyereket neveltem föl, de mind megáll a saját lábán mondja fejkendóje csomójával babrálva Ági néni. A belvíz fölvetette a petőfitelepi házukat. Akkor kapta ennek az ótvaros falú bérháznak az udvari földszintes szoba-konyháját. A nyugdíja csak 15 ezer forint, de megvette a lakást. Már éppen a gyerekeiről mesél: a legidősebbről, aki ollót és köszörűt élesít a ruhagyárban, meg a másikról, aki elvált és most nála lakik a gyerekeivel... De egyszeriben ott terem a söprűs öregasszony, a másikat karon ragadja, s leteremti: Az akaratos szabó háza A szabómesterek szentírása azt mondja, az alkalomhoz öltözködni kell. Arra való a szabó, hogy öltöztessen. Kemény küzdelmünk támadt Mészáros Imrével, mert éppen erre az alaptételre hivatkozva mindenáron nyakkendős öltönybe akart bújni a fénykép kedvéért. Őt minden hajdani megrendelője így ismeri - mondta -, és az újság is megérdemli a méltó eleganciát. Akik valóban így ismerik, nyugodtan szidjanak bennünket, de mi abból indultunk ki: otthon mégse ül frakkban-szmokingban, és a látszatát is kerülni akartuk most is a preparált környezetnek. Erősza„A katonaság alatt is szabó voltam". (Fotó: Somogyi Károiyné) kosságunk győzött: nehezen bár, de elviselte, hogy egyszer-kétszer kattanjon a gép. Mocorog benne az írás bogara is, bekötve mutatta nagy munkáját. Annak is ez a címe: Az akaratos ember. És honismereti pályázatként 121 szegedi szabóról írta dolgozatát. Kevés szabó írogat honismereti pályázatot is. - Sokan vannak, akik azt mondják, szeretnék ezt vagy szeretnék azt, de keveset tesznek érte. Én mindig azt mondom, ezt vagy azt akarom, és meg is csinálom. • Balástyai konok fajta. Mindig szabó akart lenni? - Amikor kijártam a hat osztályt, a gazdasági iskolába iratkoztam be Torontáli János igazgató úrhoz. Tudom, hogy írt róla annak idején, valamikor mostanában lesz születésének századik évfordulója, mindenképpen szólok majd, mert ha valaki megérdemli, hogy emlékezzenek rá, ő mindenképpen. Ahogy Szatymazt Kamenszky Béla emelte föl mérhetetlen szegénységéből az őszibarackkal, Balástyát ugyanazokban az években Torontáli János, az almatermesztéssel. Én tehát arra az életre készültem, baj csak az volt, hogy mi annyira szegények voltunk. Karácsonykor különböző akciókban ruhát kaptunk, a ráutaltak között az első tízben benne voltam, de ha pontosan akarom mondani, a koldus-család után azonnal mi következtünk. Hiába tanultam a legnagyszerűbb dolgokat, nem lett volna hol használnom. Tizenöt éves koromban jöttem be Szegedre szabóinasnak, és legföljebb a kertünkben hasznosíthatom mostanában gazdasági ismereteimet. • Mire emlékszik? - Ha én azt mind elmondanám, azzal lenne tele az újság, és a szabóságról még nem szóltam. Arra mindenképpen, hogy termelni semmi, ha értékesíteni nem tanulsz meg. Szigorúan ragaszkodott ahhoz a tételhez is, hogy mindig mindent szortírban árulj! • Ez mit jelent? - Ne összekeverve akarj eladni semmit, válogasd szét. A javát drágábban adhatod, a gyöngébbet olcsóbban. Mindegyiknek lehet gazdája, de ha összekevered, meglehet, nem a tiédet veszik meg, hanem a melletted levőét. Azt is tőle tudom, hogyan lehet megállapítani, mikor szabad szedni az almát. • Mikor? - Leveszem a fáról, kettévágom, és ha már kezd barnává válni a magja, akkor tartható el legtovább. • A szabóságból is vannak ilyen alaptételei? - Hogyne lennének! Amióta az emberiség föltalálta az órát, sőt a karunkon hordjuk, nem kunszt a pontosság. Én azt vallom, kötelező. Mondták hajdanán, majd benézek, készen van-e a ruhám. Mondtam mindig, ne nézzen be, hanem jöjjön ekkor meg ekkor. De akkor vihette is! Nem jó az, ha egymás idejét raboljuk. Amíg szabó voltam, nyolc órát soha nem dolgoztam, de a dupláját igen sokszor. Feleségem is szakmabéli, és ez sok előnnyel jár. A katonaságnál is szabó voltam, orosz fogságban is műhelyt vezettem, és előkelő vevőköröm volt itthon is. Kendergyári munkástól a professzorig teijedt a skálánk. És tudnom kellett mindegyikkel szót érteni. • Szép házban laknak. - A magunk munkája. Először a Rom utcában építettünk egyet, de nőttek a gyerekek, bővítenünk kellett volna. Nem lehetett, mert a cipőgyár nem járult hozzá. Amikor elkezdtük ennek az építését, akkor meg azt mondta, már nem tart rá igényt, ennélfogva áron alul tudtuk csak eladni. Azt akartam, hogy együtt maradjon a család. • A négy fiú? - Kettő itt is maradt családostul, a harmadik a kertben épített házat lakja, és csak az asztalos fiunk nem maradt velünk. • Kertben legföljebb szerszámos bódét lehetett építeni. - Kisállattartással összekapcsolt gazdasági épületként készült, mert az készülhetett. Lakás lett belőle. • De ebben a házban négy lakás van! - A negyediket már építés közben eladtuk, amikor kiderült, hogy egyik fiunk külön akar lakni. Mi magunk építettük azonban, ebben az a lényeg. • Se az almatermesztés, de a szabóság nem rokon a kőmüvességgeL - Naponta, műszak után, reflektorfényben dolgoztunk. Most is tudom, hogyan kell vasalni az erkélyt, ha alátámasztás nélkül készül, és hogyan, ha lodzsaként alátámasztjuk, pedig a vasbetonszerelést se tanultam. Szombaton és vasárnap hosszú műszakot tartottunk, és egy év múlva, 1972-ben, karácsonykor be is költözhettünk. • Azóta az unokák? - Kilenc van eddig, a legidősebb már szigorló orvos. • Varrni, gondolom, mind tud. - Egyik se! Az egyik fiam lett csak szabó, feleséget is a szakmából választott, de agyon van csapva a szakma, nem lehet megélni belőle. • Egy varrógép, asztal, olló, tű, cérna, gyűszű, miért nem nyitnak saját üzletet? - Egyszer talán eljön az az idő is, de egyelőre nem jött el, és ez nem miniszterelnökökön múlik. Az emberek képesek mrlliós kocsikba ülni, de arra még nem sokat adnak, milyen a ruhájuk. Varrni elég a gép, de ha speciális munkát vállal a szabó, irtózatosan drága speciális gépek kellenek. A szabó fiam egyelőre újságkihordásból él. A legidősebb, az Imre közgazdász, a Tibor asztalos, a Csaba Dégáz-dolgozó és a Zsolt a szabó. Hála Isten, mind boldogul, csak mi öregedtünk meg közben. Nemrég ülték aranylakodalmukat. Horváth Dezső