Délmagyarország, 1995. május (85. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-23 / 119. szám

8 SZEGEDI TÜKÖR DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1995. MÁJ. 23. (Újság)iró-olvasó találkozó A lézerek felfedezése utáni első húsz évben a szakma is alig tudott betelni a fantasztikus ujdonsaggal: új és új lézereket fejlesztettek ki. Körülbelül a hetvenes években változott meg a nemzetközi trend, az alkalmazások váltak fontossá. Csakhogy ehhez előbb azt is tudni kell, hogy milyenek a különféle lézerek? Hogyan lehet jellemezni, mérni ezeket? Szinte új tudományág kialakítását kívánta meg a válasz, hiszen a nagyon rövid, nagyon gyors lézerimpulzusokat nem lehetett a szokásos eszközökkel tanulmányozni. m Műhelytitkok A lézerfizikus Hamletje Viszonylag korán kezdték el a tanszéken a rövid impulzusok alkalmazását is: a Szegedi Biológiai Központ Keszthelyi Lajos által vezetett kutatócsoportjával együttműködve a világon elsőként sikerült megmérniük az akkor leggyorsabb bioelektromos jelet (pikoszekundumos nagyságrendről van szó, a pikoszekundum egy milliomod másodperc milliomod része!). A gyors lézer segítségével vizsgálhatóvá vált a fényenergia elektrokémiai energiává való átalakulásának folyamata a halobaktérium fehéijemolekulájában. • Most is világcsúcs-döntési kísérleteket folytat? - Már nem egyszerűen ott tartunk, hogy pénzt csak alkalmazásra lehet kapni - a világ legga/.dagab országaiban is -, hanem az a kérdés: miféle az az alkalmazás? Három olyan terület van, ahol erős a verseny, de reményteljes a licit: a mikroelektronika, a híradástechnika, s az orvosi alkalmazások. Az elmúlt év végén jöttem haza a hustoni Ricc egyetemről - Bor professzor váltott, ő most, májusban érkezett vissza -, ahol olyan technikai fejlesztésen dolgoztunk, amelylyel a számítógépek teljesítményét lehet növelni. Nagyon valószínű. hogy a 250-1000 megabitos chipcket lézeres technikával fogják előállítani. „Úgy érzem magam, mint esküvő előtt..." • Tudomásom szerint eddig nem foglalkozott mikroelektronikai fejlesztésekkel... - Nem azért hívják az embert Amerikába, hogy a saját rögeszméivel foglalkozzon, hanem azért, mert képesnek tartják az éppen felmerülő problémák megoldására. Hogy valaki zseniális-e, azt egyrészt nehéz eldönteni, de ez nem is mindig elég. Vegyünk két színházi rendezőt: egyikük folyamatosan konfliktusokba keveredik a környezetével, de néha-néha rendez, egy jó előadást; a másik mindig jól megcsinálja az előadásokat, és egyszer-egyszer egy zseniálisat is rendez. Nézhetővé teszi a Csárdáskirálynőt A lézerkutatás nemzetközi élbolyában számontarott magyar műhely a szegedi tudományegyetem Bor Zsolt akadémikus által vezetett Optikai és Kvantumelektronikai Tanszéke; itt dolgozik Szabó Gábor egyetemi tanár, aki az utóbbi tfz évét a nagyon rövid fényimpulzusok jellemzésére, mérésére fordította. is, de amikor lehetőséget kap, eredeti módon állítja színpadra a Hamletet. Ez utóbbit nevezem profinak. • Mi a lézerfizikus Hamletje? - A szokásosnál valóban izgatottabb állapotban tart egy téma, amelynek az elméleti előzményei a 80-as évekre nyúlnak vissza, amikor fizikusok, kvantumkémikusok versengve számolták: meg lehet-e csinálni egy molekulával, hogy bizonyos általunk előirt állapotba hozzuk. Erre egy példa az ún. „ABC-probléma". Adott egy három atomos molekula aszimmetrikusan összekötve. Például a közismert HCN, a hidrögén-cianid, amelyet • Hogyan késziti könyvterveit? Milyen szempontokat vesz figyelembe mondjuk egy borítógrafika elkészítésénél? Egyáltalán milyen viszonyba akar kerülni a könyv tartalmával? - Szeretem tudni, mi áll a könyvben. Ha mód van rá, akkor elolvasom; ha nincs, akkor rezümét kérek a kiadótól. Egyébként az eddig megjelent könyveimnek körülbelül a felét olvastam el. A többit azért nem, mert a kiadó olyan gyors tempóban dolgozik, hogy a grafikusnak nincs ideje elmélyülni a könyvekben. Az egyik probléma tehát az idő, a másik pedig az, amikor nem irodalmi művet, hanem szakkönyv borítót vagy tipográfiát tervez az ember. Ilyen esetben kifejezetten azt kérem^ hogy egy mondatban közöljék a könyv lényegét. • Mióta foglalkoztatják a könyvtárgyak? - 1989-90 óta. A sok-sok könyvterv után döntöttem úgy, hogy készítek egy olyan könyvet, aminek minden részletét én határozom meg. Meg is született az első könyvtárgyam, egy festett könyv, amit mindenhová magammal cipeltem, dédelgettem, szeretgettem és mutogattam. Azt hittem én vagyok az egyetlen a világon, aki ilyet csinált. Aztán elmentem a frankfurti vásárba... Mondanom sem kell, ott egy egész emelet volt tele hasonló könyvekkel. Ezután szisztematikusan kutatni kezdtem a témában, s közben itthon is ráleltem néhány kollégára, akikkel 1993ban megalapítottuk a Magyar Művészkönyvalkotók Társaságát. • Lehet a könyvtárgyait kvázi képes fülszövegnek tekinteni? - Én inkább úgy mondanám, hogy alkotásaim vizuális tőmondatok. Persze található köztük cirkalmas bővített mondat is. A poétikus, illetve epikus karakterű könyvtárgyak a azon túl, hogy mérgező - az jellemez, hogy a szén és a hidrogén közötti kötés nagyon gyenge, a szén és a nitrogén közötti kötés pedig nagyon erős. Ha a molekulát fénnyel megvilágítjuk, megmelegítjük, s ha történik vele valami, akkor az az, hogy leszakad a hidrogén. Meg lehet-e csinálni, hogy valamilyen programozott fényimpulzus hatására az erős kötés szakadjon fel, ne a gyenge? Nagyon jól kell ismerni a molekula belső viselkedését ahhoz, hogy megtanítsam táncolni, hogy az a kötés hasadjon fel, amit én akarok. A molekuláris mérnökségnek könyvtárnyi az elméleti irodalma, de még senki sem csinált használható kísérletet, vagyis nem bizonyított, hogy a dolog valóban működik. Pedig egészen példátlan eszköz kerülne az ember kezébe! A különleges tulajdonságú rétegek optikailag aszisztált növesztésének lehetőségéről van szó, olyan molekulák, fragmentumok, anyagok előállításáról, amelyek nem fordulnak elő a természetben. Ennek óriási jelentősége van a mikroelektronikában és más iparágakban. Az első kísérleti demonstráció előkészítésénél tartunk, egy princetoni, egy jénai kutatócsoporttal és a KFKI-val együttműködésben. Úgy érzem magam, mint esküvő előtt: minden reményteljesnek látszik, bár érhetnek csalódások. Jó néhány Csárdáskirálynő után ez az én Hamletem. Sulyok Erzsébet MMMMMMMHMMM vizualitás nyelvén szólnak. Fontosnak tartom kiemelni, hogy ezek KÖNYVEK. S itt többről van szó, mint formai játékról. • Véglegesen elkötelezte magát a könyvtárgyak mellett, teljesen feladta a könyvtervezői munkát? - Nem. Én úgy fogalmaznék, hogy kéttornyú templomot építek. Az alkalmazott grafika és a képzőművészet templomát. Ma már egyikről Pedagógusok Néhány nappal ezelőtt zsúfolásig telt a Bálint Sándor Művelődési Ház., amikor a Móricz Zsigmond Altalános Iskola első névadójukra emlékeztek. Azért ragadtam tollat, mert az iskolában felismerték, jövőnk záloga a gyermek. Ez a tett dicséri Simon Márta igazgatónő és az általa vezetett intézmény pedagógusainak munkáját. Külön említést érdemel a műsor két előkészítő tanára: Szkiváné Bencsik Márta osztályfőnök és Nagy Györgyné. Hallatlan energiával, hivatástudattól vezérelve a kisdiákok produkcióját formába öntötték, elkápráztatva a jelenlévőket, s megadták a méltó tiszteletet iskolájuk névadójának. Talán ámulatában vonta volna össze szemöldökét Rózsa Sándor, Móricz Zsigmond regényhőse. Úgy hiszem, nem engedte volna lovát megbokrosodni, helyette amúgy Úri muri-san előkapta volna a Hét krajcárt, hogy ezzel is segítse az iskola munkáját. Szívesen vettem volna, ha jelen van a művelődési tárca vezetője, hiszen ma ő tehet annak érdekében, hogy a pedagógusok őrizzék a lángot, a lobogást, a hivatás, a jövő szolgálatának szeretetét. Kocsis János Tisztelt Kocsis Úr! Gondolom, a művelődési tárca vezetője tenne is valamit a fentiek érdekében, de lehet, hogy neki sincs többje hét krajcárnál. Mindazonáltal, vagy talán éppen ezért örömmel adunk teret mindenféle dicséretes kezdeményezésnek. Az ember még fel is lélegzik, ha a sem tudnék lemondani. A grafikában kikísérletezett technikák egyébként a képzőművészeti megoldásokban is helyet kap(hat)nak. De ez visszafelé is igaz. Azokat a motívumokat, színharmóniákat, amelyeket a könyvtárgyaknál alkalmaztam, el tudom adni a grafikai megbízásnál is, mondjuk egy prospektusban vagy egy plakáton. Hasznos tehát, ha az ember több mindent csinál, mert nem fentihez hasonló esetről hall, s még egy darabig nem veszti, nem veszítheti el a reményét és bizodalmát a pedagógustársadalomban. Helyzetüket talán nem kell részletezni, s a laikus is csak rácsodálkozik az áldozatkészségükre. Erre mondják sportnyelven: csak így tovább! Arató László Orvosok 1994-ben közúti baleset következtében mindkét szemem súlyosan megsérült. A szemészeti klinikán bal és jobb szememet is megműtötte dr. Habóczi tanársegéd úr Molnámé Veronika és Farkas József asszisztálása mellett. A lelkiismeretes munkát bizonyítja, hogy már szemüveg nélkül frok. Hasonlóan sikeres műtétekről győződtem meg az osztályon sorstársaim esetében is. Hálás vagyok a szakemberek emberi segítőkészségéért, szaktudásáért. További munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kívánok! Kiss Sándor nótaénekes Tisztelt Kiss Úr, sej! Ahogy az előbbi, úgy ezen levélnek is boldogan biztosítunk teret. Jó, ha minél többen tudják, hogy a tanárokéhoz hasonló helyzetben lévő orvosok előbb olvassák el esküjüket, mint a fizetési listát. Ki tudja, mikor jön el az az idő, amikor már nekik sem arra kell gondolni, hogy mikor lesz hó vége, hanem csak nagyon nagy felelősséggel járó munkájukra tudnak koncentrálni. Addig is - talán - a hálás szavak bennük is tartják a reményt. A.L. lik unottá, monotonná és ruiszerűvé a munkája. • A szegedi tárlaton látható könyvtárgyai valamiféle ősi, nyelv előtti állapotot tükröznek. Varázslatos a bűvkörük. Tartalom nélküli könyvei olyanok mint tünékeny álmodozások. - Úgy érzem, hogy könyveim nem függnek se országtól, se kultúrától. Azokat ugyanúgy megértették Párizsban, Budapesten és Kasselben. A formai megjelenésben azonban lehet valami nagyon jellegzetes, mert amikor a párizsi Caroline Corre Galériában bemutattam egy kis könyvet, rögtön mondták, látszik, hogy máshonnan jöttem és máshol tanultam, mint az ottani művészek. Sxabó C. Szilárd • Kiss Ilona Könyvtárgyak című kiállítása május 24-ig tekinthető meg az Impala Házban (Zárda u. 9.). Himnusz bácsi Magyarország egyik legszebb tere alighanem a szegedi Széchenyi tér. Volt annak valamikor Nagypiac, majd Szabadság tér neve is. A Nagypiac nevét onnan kapta, hogy ott állították föl sátrukat a kalaposok, a magyar-, illetve a némötszabók, a cipészek, a csizmadiák, de volt ott mézeskalácsos, kékfestő, virágárus, bazáros nem is egy. A Szabadság tér nevét a várost 1879-ben romba döntő Vfz után kapta, amikor I-echner Lajosék rendezték a város új utcáit, tereit. Talán már a Szabadság tér idején is kipakoltak oda székeket, hogy az idősek a lassan lombot eresztő platánok hűvösében üldögélhessenek. No meg a fiatalok; olykor vasárnap délutánokon, amikor korzóztak. Merthogy a tér platánokkal szegélyezett, egyetlen útja volt a Korzó. A székek tehát pihenésre szolgáltak. Nem tudom, mikortól, de azt, hogy még az 1950-es évek elején is (akkor már Széchenyi tér volt a neve) pénzért lehetett ücsörögni. Gyermekkoromban, ha bejöttem a városba, a Széchenyi térre mindig elmentem. Nézegettem a nagy házakat, a tér gyönyörű fáit, a virágos bokrokat, a tulipános sarkokat, a mindig lekaszált füves részeket. De nem csak nekem tetszett ez a tér, hanem azoknak a városlakóknak, és az egyre ide látogató külföldieknek is, akik egy kis tiszta levegőt nyugodt környezetben szivni éppen erre a térre telepedtek le. De nem a fűre, hanem a kitett, festett támlás székekre. Egy ízben magam is leültem, és úgy néztem, amint a Zsótér-ház padlásáról a térre leszálló vadóc galambokat a bácsik és a nénik szeretettel etetgették: ki morzsáit zsemlével, mások kukorica-, vagy árpaszemekkel. Látom én, hogy mellőlem eloldalognak a fiatalok. En maradtam. Egyszer csak elém áll egy villamoskalauz-táskás, karszalagos ember, és kis papírszeletet nyújtva felém, azt mondja: „Ötven fillér". Ránéztem, aztán a kezére, kerestem az ötven fillért. „Na, mi lesz, adod már?" Kérdem tőle, hogy : Mit? Mire őkelme: „Az ötvenest, azt." A mellettem ülő idős bácsi - látta a faluról szalajtottságom meglepődöttségét - kifizette helyettem, mondván, hogy az unokája vagyok. Aztán, hogy a táskás ember elment, elmagyarázta a bácsika, hogy ez az ember a Himnusz bácsi. Csuda érdekesen nézhettem rá, ezért folytatta: „Tudod, amikor ez az ember végighalad a széksorokon ülők előtt, hogy az ülés diját kérje, sokan, főleg kispénzűek és diákok, felállnak, és mielőtt hozzájuk elérne, eloldalognak. Érted már? Nem-e? Hát felállnak, éppen úgy, mint amikor valahol a magyar Himnuszt éneklik." Megértettem, és azonnal felálltam, de a bácsika visszahúzott, mondván: „Ne ijedj meg, te gyerek, hát most már akár délig is itt ülhetsz, elment már a Himnusz bácsi." El az. Már régen, és örökre, merthogy manapság már ingyér ücsöröghetnek a Széchenyi téren a sziesztázok. Ifj. Lala József Ezek a könyvek szavak nélkül is mesélnek. (Fotó: Révész Róbert) „tatán elmenten a frankfurti vásárba..." Kiss Ilona festőművész könyveit az Impala Házban is megértik Kiss Ilona eddig több mint száz könyvet tervezett, tipografált és illusztrált. Köztük Boris Vian színes köteteit, az „Öljünk meg minden rohadékot" vagy a „Mindez a nők miatt" elműt. A budapesti festőművész az Impala Házban nyílt kiállításán könyvobjektjeit mutatja be. Könyvtárgyai szavak emlékét fedik. Könyvek, amelyek szavak nélkül mesélnek élményekről.