Délmagyarország, 1995. május (85. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-20 / 117. szám

1995. MÁJUS 20., SZOMBAT A helyi labdarúgás történéseit figyelemmel kísérők biztosan észrevették, hogy a Szeged FC legutóbbi két bajnoki mérkőzéséről hiányzott a „kihagyhatatlan" jobbhátvéd, Magyar József. A Kiskőrös elleni, 4-2-es vereséggel végződött derbi után Józsi barátunk egyszerűen eltűnt, még az edzéseken sem jelent meg... % A jobb hátvéd nagy „dobásra" Izé szül % Aki Kunticsot is eltüntette a pályáról A falusi Magyar: Csongrád megyében akartam karriert csinálni... Magyar József kedden, két hét tá­vollét után, újra társai között gyako­rolt a Tisza-parti sta­dion zöld gyepén. Kihasználva az al­kalmai, rögtön valla­tóra fogtam. - Józsi, ha nem titok, ugyan áruld már el, merre jártál, mit csi­náltál az elmúlt tizen­négy nap alatt? - A Kiskőrös ellen meg­sérült a bokám, de ettől füg­getlenül abba akartam hagyni a labdarúgást, mert a kialakult helyzetben egyszerűen nem lehet a focira koncentrálni. Drasztikusan megvonták a fizetésünket, holott a télen kötött megállapodásban ez nem volt benne. De ha már ezt meglépték a vezetők, leg­alább valamilyen munkahelyet felajánlhattak volna .cseréhe". -Most mégis itt vagy... - Megmondom őszintén, nagyon hiányzott már a játék. Kumpf László elnökségi taggal beszélgetve úgy látom, van esély arra, hogy a csapat ren­delkezésére állok a bajnokság végéig. - Ha Jól tuáom, nem június 30-án, hanem csak decemberben jár le a szerződésed. - Ez igy van, ennek elle­nére bizonyos, hogy itt, a Sze­ged FC-ben a nyáron befeje­zem, semmiképp sem csin­álom tovább. Ez a pár hónap „betett" nekem, de ezzel, gon­dolom, nem csak én vagyok igy. Egész, másra számítottam. Az „erőegyesítéskor" irreális • Vajon Magyart (baloldalt) az NB l-ben is magasan jegyeznék? (Fotó: Gyenes Kálmán) feltételként szabták meg a vezetők a feljutást, hiszen min­denki tudta: a Kecskeméti TE öt ponttal jár előttünk. Azt is „unfair" dolognak tartottam, hogy februárban az átigazolási időszak lejárta előtt egyetlen nappal tolták az orrunk elé az új szerződéseket. Akkor már nem volt túl sok választási le­hetőség: vagy aláírjuk, vagy fél évig sehol sem játszunk... Tu­lajdonképpen a vezérkarból egyedül Rumpf Lászlóval lehe­tett csak normálisan tárgyalni, a többiek..., de ezt inkább hagyjuk. — Jóska, rólad mindenki tudja, hogy időnként gondolsz egyet, és na­pokig nem adsz életjelt magadról — Ezt egyetlen percig sem tagadom, de hidd el, van rá magyarázat. Mivel én Kistele­ken élek, egy idő után egy­szerűen megunom az állandó ingázást. Hidd el, elég fárasztó dolog naponta bebusz.ozni Szegedre, meg vissza. Persze ilyenkor azért otthon mindig mozgok egy keveset. — A szakemberek szerint pont az ilyen „allűrök" miatt nem játszol már régen az NB I-ben. - Ezzel azért vitába száll­nék. Szerintem nem vallanék szégyent az élvonalban, de eddig itt, Csongrád megyében akartam karriert csinálni. Saj­nos rá kellett jönnöm: Szege­den, különböző okok miatt, nincs sok értelme futballozni. A nyáron nagy „dobásra" ké­szülök. s ha bejön, borzaszt­óan boldog leszek, ha viszont nem, egyszerűen abbahagyom a játékot. -Nem kívánom, de ba ez az utóbbi történik meg, mihez kezdesz? - Nekem nem büdös a munka; ha kell, mezőgaz­dasági vállalkozóként keresem majd a kenyerem. Valószínű­leg ebből könnyebben meg tudok élni, mint az. NB III-as labdarúgásból... —A napokban igazi szen­zációként hatolt, bogy Kuntics, a Parmalat FC csatára a váciak ellen szerzett négy találatot, s mellette adott még két gólpasszt is. Ezt csak azért mondom, mert ugyanezt a szerb fiút az ősszel a Hunyadi téren egyszerűen eltüntetted a pályáról.. - Amikor láttam az. össze­foglalót, bizony, elcsodál­koztam. Nem gondoltam vol­na, hogy Kuntics NB l-es szinten ilyen káprázatos telje­sítményre képes. Ez még ak­kor is igaz, ha elismerem: éle­tem legjobb ellenfelér ismer­tem meg személyében. Lehet, hogy nagyképűnek tartanak majd, de azonnal az ugrott be: akkor én mire lennék képes a legjobbak között?... Bátran ki merem jelenteni: simán tud­nék az élvonalban futballozni! - Ehhez viszont meg kellene komolyodnod... - Ha látnám az értelmét, és tényleg megváltoznék, semmi panasz nem lenne rám. Ez egyébként elsősorban pénz­kérdés. Nem vagyok „forint­mániás", de azt nagyon szere­tem, ha van miből gazdálko­dnom. Lehetőleg minél töb­ből... Szélpál László A z aggodalom pánikszerűen tört a falura. Akkor, amikor a púposhalmi nyeretlenek az ötödik ide­genbéli meccsen is nagy fölénnyel győztek. (Azt még Gombócz mester, az előző edző találta ki, hogy először mindig máshol játsszanak, mert akkor jobban elkendőzhető a vereség.) A 32—Oás, hihetetlen gólkülönbség rendkívüli össze­jövetelre parancsolta a vezetést. Jelentésre rendelték be Bibe anyót. Ott a csodatévő edző borzasztóan ér­dekesnek ítélte meg a labdarúgást mint játékot. Na­gyon praktikusnak találta, hogy a kapuk be vannak hálózva, mert így hamarabb meg tudja különböztetni a gólt a mellélövéstől. F.mellett kifejtette, hogy meglepte, őt mint nőt, hogy a drukkerek mennyire járatlanok a test intim dolgainak világgá kürtölésében. Neki, a szép kort megélt asszonynak például azt ajánlották a leg­utóbbi meccs végén, hogy olyat tegyen a drága anyu­kájával, amelyet, amióta világ a világ, csak a férfi sajátja... A beszámoló ebbéli pontjánál, a minden lébe bele­belekanalazgató Töki bácsi az asztalra csapott. Kikérte a vezetés nevében ezt a megaláztatást. Erélyesen kö­vetelte, hogy ne rizsázzon a vénasszony, mert a falut, abban is a vezetést leginkább, az érdekli, hogy a tes­tület előtt is meri-e azt állítani, amit eddig csak a sutyorgáshól tudnak. Mármint... - Azt szeretné kérdezni — igyekszik elejét venni a több órás kovácsmesteri szöbokrétázásnak Oszlopos, a villanyszerelő hogy a csapat öt meccset nyert-e zsinórban? Szegény Bibe anyó csak hímelt-hámolt, szerette volna, ha más mondja el ezt helyette. A futball nyel­vezete számára teljesen érthetelen. Nagyjából érzi, hogy mit kellene mondania, de ez a zsinór most is kicsit bekavart. I.átott már olyat a kocsmaudvaron, ahol golyót lengetnek ide-oda, de a focipályán még eddig nem találkozott se kötéllel, se madzaggal. Úgyhogy ki is tért az egyenes válasz elől, s hetykén azt vetette oda: -Járjanak ki önök is a meccsre, majd megtudják! Mi sem volt természetesebb, hogy ezek után rend­kívüli futárt ugrasztottak Bika Tóniért, tudják meg tőle az igazat. A csapat centere örömmel tett eleget a fel­kérésnek: - A 32 gólból én termeltem be 20-at - mondta, s to­porgott hozzá illemtudó szerénységgel. - Hihetetlen - jajdult a kikérdező kórus. Almás bácsi leteremtette: - Tudod te, ha ennek híre megy, le­csapnak rád a nagy héják?! Tolongnak értetek az ügy­nökök, szájára vesz benneteket a sajtó. Sztárcsapatnak kiáltanak ki... - Mi történt veletek, fiúk? — (írt később a lényegre álszponzorként Vő Jani, majd mezei virágnyelven, igencsak hatalmasakat kajánkodva célzásokat tesz, hogy bizonyára azért táltosodtak meg, mert - ki nem mondja, csak érzékelteti — az öregasszony pajzán ajánlatott tett nekik arra az esetre, ha nem nyernek. B ika Tóni belevörösödött a feltételezésbe. Ők tényleg tudják, amit tudnak. Ehhez a megbokrosodáshoz Bibe mamának igenis sok köze van. Ajánlatot még ugyan soha nem tett senkinek, de a csábításban oly sikeres csapat azt vette észre, hogy amilyen szomorú és ábrándos szemmel néz rájuk, még elképzelhető... Majoros Tibor V an a 47-es út mentén fek­vő Derecskén egy kisven­déglő, amelyben egy-két óra leforgása alatt bárki meg­tudhatja a magyar foci minden pletykáját. Azt, hogy ki, hova, melyik csapatba tart, kit, honnan és mikor „tessékeltek" ki, ezért vagy azért. Sorin Ci­gán után kutatva kerültünk mi is a „Kis Hangyába", s ott meglepetten tapasztaltuk, hogy a falon - számos más csapat mellett - ott sorakozik a Szeged NB l-es (tehát négy évvel ezelőtti...) gárdájának tahiója is. Tóth László, az étte­rem bérlője még most is kí­vülről sorolja a Tisza-parti futballisták nevét. - Honnan ez a tájéko­zottság? - Bevallom, ha Sorin Cigan nem lenne rajta a képen, talán fel sem került volna a falra. De mivel vele szoros a kap­csolatunk, mondhatnám úgy is, hogy jó barátságban állunk, a kedvenc játékosaim közé tartozik. - Még Romániából is­meri? - Az én segítségemmel jött Magyarországra, s igy Szeged­re is. Kár, hogy nem tudták ott tartani. Gyanítom, ha ó a Tisza-partján marad, talán még most is első osztályú csapata lenne a városnak. • Cigannak a bírókkal is volt összetűzése - Paróczai Sándor edző olyan dolgokat kíván tőle, amit már nem fizetnek meg neki. Kérdem én: miért kell egy NB Il-es csapatnak azon a napon is edzenie, amikor mér­kőzést játszik?! Ez ellen tiltako­zott Cigan, s ezért sütötték rá. hogy bomlasztó tevékenységet folytat. -Állítólag tát is akarnak adni a román csatáron. - Csak az edző. A kabai elnök épp a napokban hívott fel, hogy hol van Cigan, mert szeretné, ha újra játszana. - Az edző azt nyilatkoz­ta, bogy ők segítőkezet nyújtottak a bajban levő labdarúgónak, aki visz­szaélt a bizalommal - Miért lenne gondban Cigan? Együtt béreljük ezt a vendéglőt, ráadásul amióta itt ftxizik Magyarországon, annyi pénzt keresett, hogy szülővá­rosában, Nagyváradon szép házat épített magának. - De lassan felette is eljár az idő. - Nem olyan idős még a Sorin, hogy ne tudna akár az élvonalban is játszani. De ha ilyen rossz hírét keltik, sokat romlik az ázsiója. - Sűrűn jár ide? - Mondtam már, hogy tár­sak vagyunk, szinte naponta itt van. Most éppen Kabára ment, hogy tisztázzák a hely­zetet. Sajnos fotós kollégámmal nem tudtuk megvárni, míg a hajdani szegedi kedvenc elő­kerül, így jobb híján az elmon­dottakra szorítkozhattunk. Tóth László megígérte, hogy Sorin telefonon jelentkezik majd a szerkesztőségben, s ak­kor az ő szájából is hallhatjuk az igazságot. Több mint egy hét telt el, de Cigan még nem emelte fel a kagylót. Talán mégis a kabai edző­nek van igaza?... P. Sándor József • Kábán ráfogták, hogy bomlaszt • Paróczai nem szereti az egykori szegedi kedvencet Sorin Cigan, a vándormadár • A dcrccskei Kis Hangya is (Fotó: Gyenes Kálmán) — Az elmúlt években való­ságos vándormadár vált Ciganból... - Nem jószántából lett az! Ahogy felkerült az Újpesthez, a Fradi azonnal szemet vetett rá. Ott viszont sokat volt sé­rült, így nem lophatta be ma­gát az. Üllői úti közönség szí­vébe. A Stadlernél pedig a békéscsabaiak ráfogták, hogy bundázott, anélkül, hogy bi­Soriné. z.onyítani tudtak volna valamit. Innen is mennie kellett, s végül Kábán kötött ki, a másodosztályban. - Úgy hallottuk; bogy onnan is kifelé áll a szekere rúdja. - Azt viszont nem tudják, hogy miért pikkel rá az edzó... -A hírek szerint „bom­lasztó munkát" végzett a csapattagok között. Oly­• Még hogy nem szeret telefonálni?... annyira, hogy már nem is engedik együtt öltözni a többiekkel. Külön kis szobát kapott...

Next

/
Thumbnails
Contents