Délmagyarország, 1995. május (85. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-18 / 115. szám

CSÜTÖRTÖK, 1995. MÁJ. 18. KAPCSOLATOK 13 OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Dóci (be)zsongás A Délmagyarország április 18-i számában megjelent „Újra zsong a darázsfészek" című újságcikk alábbi állításai nem fedik a valóságot: 1. Dr. Tóth István nyilatkozataiból: „A igazgató megverte őket, mert első osztályos fiának adtak egy pofont..." Egyáltalán nem adott pofont egyik sem a fiamnak soha. 2. „Szerintem Balástyán magasabb színvonalú az oktatás..." A doktor úr fiát teljes tanévben eddig még csak Ficsor Zoltánná ig. h. tanította, aki elismert pedagógus, így elsősorban az ő munkájáról mondott véleményt. A tanítónő rendkívül lelkiismeretes, a doktorék lakására vitte több alkalommal a házi feladatot és ott tanította meg a 2. osztályos gyerekkel, ha beteg volt, fiogy le ne maradjon. Mindezt önzetlenül és barátságból. Ebből az osztályból az egyik tanulónk ebben az évben a Szeged városi iskolák közötti mesetrás versenyen 3. lett. Az iskolánknak egyébként ebben a tanévben megyei sport csapat I. helyezése van (4 megyés döntőn vesznek majd részt május l-jén), tanulóink megnyerték a Beretzk-Komplex versenyt és az országosra jutottak Kecskemétre tovább, s még sorolhatnám. Minden 8. osztályos továbbtanul és felvették. Király Endréné védőnő nyilatkozatából: „Védőnőként felelős vagyok a dóci egészségügyi állapotért..." E tanév I. félévében az iskola környékén sem járt. Tavaly áprilisban képviselőtestületi ülésen kijelentette, hogy nem hajlandó velem együtt dolgozni. Be is tartja, csak akkor hol van a gyerekek iránt érzett felelőssége? 1995. 02. 03.-án írásban kellett felszólítanom szűrővizsgálat elvégzésére (ikt. sz.: 72/1995.). Védőnő „Az iskola kétéves működése alatt 3 gyerek részesült ideggondozói kezelésben..." Az egyiket már az iskola megnyitása előtt kezelték. Részére a szakember korrekciós osztályú oktatást javasolt, amely Dócon nincs. Másiknál az iskola beindításakor rögtön jelentkezett, főként a matematika tantárgy tanulása során. Mindkét gyerek esetében az apa alkoholizáló életmódja is szerepet játszik (anamnézis szerint). Védőnő: „Az igazgató feljelentése miatt nem tudnék elfogulatlanul nyilatkozni." Senki nem jelentette fel eddig még. Mindössze tavaly hivatalos vizsgálatot kértem azért, mert a szülők és a pedagógusok körében ellenem agitált hazugságokkal. Vizsgálat nem történt. E provokatív agitációját már két éve folytatja, ki tudja meddig? Védőnő: „Szerettem volna osztályfőnöki órát tartani, de nem tették lehetővé..." Tartott órát, de a biológia szakos kolléganő szakmai kifogást emelt ellene. Egyébként felvilágosító osztályfőnöki órára az iskolaorvost szoktuk hívni. Védőnő: „Nemrégiben egy nyolcadikos kislánynak kellett szülés miatt otthagynia az iskolát." Ez is hazugság, mert egy nyolcadikos sem maradt ki idő előtt, mind befejezte. A tanév befejezése után, néhány hónap múlva lett terhes a 16 éves „kislány" (és nem 14). Kummel József igazgató Általános Iskola és Óvoda, Dóc • „A hű szolgálat önmaga jutalma" - ezzel a szép és rendkívül költségkímélő gondolattal tüntette ki a Rákbetegek Országos Szövetsége valamennyi aktivistáját az egyenlő rangra tekintettel egyenlő mértékben, megalakulásának ötödik évfordulóján, március 18-án. 1986-ban egy rákbeteg asszony betegtársai iránti szolidaritásból szervezte meg az első hazai rákbetegklubot. Ezzel indult el a rákbetegek önkéntes, önsegítő mozgalma, majd 1990-ben megalakult a Rákbetegek Országos Szövetsége. A Szövetség tevékenysége válasz az egészségügyi és szociális ellátó rendszer hiányaira, amely a magasszintű orvosi szaktudás és technikai tökéletesedés ellenére is nyomasztó a rákbetegek számára. Évente 33 ezer honfitársunkat veszítjük el rákbetegség miatt. Évente 45 ezer személynél diagnosztizálnak rákbetegséget és 300 ezer fő kit e kór miatt nyilvántartanak, gyógyítanak, gondoznak, „rehabilitálnak". Nyílt levél az életben maradásért A sokezer rákbeteg egy különleges utat és közösséget talált magának a Rákbetegek Országos Szövetségében, amelynek éppen április 20-án üdvözölhettük 70. tagszervezetét, a Karcagon megalakult önsegítő csoportot. Velük együtt taglétszámunk 5000 fő fölé emelkedett. Az önsegítő csoportokban a betegtársak egymás között nyíltan bszélhetnek félelmeikről, bajaikról, átadhatják egymásnak gyógyulásuk tapasztalatait, meghívott szakemberektől fontos kérdésekre kaphatnak választ. Az együttes élmény erősíti a reményt és növeli a tagok küzdőképességét. A „Szövetség és szolgálat a rákbetegekkel a rákbetegekért" egy jelmondat, amely önsegítő mozgalmunk és tevékenységünk teljességét fejezi ki. Napforduló szolgálatunk a rákbetegek testi-lelki rehabilitációjához, életminőségének javulásához járulnak hozzá: egyéni és csoportos pszichológiai támasznyújtás, jogsegélyszolgálat, diétás oktatás, gyógytorna, szociális gondoskodás és a különféle kulturális programok szervezése által. A Rákbetegek Országos Szövetsége politikailag semleges, a szociális és egészségügyi ellátó rendszertől teljesen független civil szervezet. Az állami vagyonosztozkodásból nem részesültünk... Ez az országos rendszer, amely saját tagságán kívül sokezer rákbetegnek nyújt ingyenes szolgáltatást, csupán 14 fizetett alkalmazottal (9 fő gyógyult rákbeteg) erejét megfeszítve dolgozik szerény bérelt helyiségekben, infrastruktúra nélkül. 1994-ben a 4 millió forint költségvetési támogatás tényleges kiadásaink felét sem fedezte. Fennmaradásunkat a munkánkat értékelő néhány ismert adományozó, alapítvány tette lehetővé. 1995. május 9-én honatyáink döntöttek: csak 1 millió 700 ezer forintot szánnak szövetségünknek, azaz tagonként 340 forintot. A döntés önsegítő mozgalmunk jelentőségét figyelmen kívül hagyja, eredményeinkhez mérten méltatlan, megalázó, a szervezetünk halálát okozza. Mi az életet választjuk! Rákbeteg-társaink egyéni küzdőképességének példája arra kötelezi Szövetségünket, hogy harcoljunk az életbenmaradásért. Ehhez kérjük az Ön támogatását, mely egy nagy társadami összefogás részévé válhat. Levelezési cím: 1539 Budapest, Pf. 673. Számlaszám: MHB 215-13686 Mikéné Bodor Mária, a Rákbetegek Országos Szövetségének elnöke Szeged, a lábszagú A naponta ránkzúduló információk hatalmas tömegét képtelenség rendezni, elemezni, tudatunkban elhelyezni. Közülük sok nem is érdemes rá, talán ezért is készttünk magunknak egy láthatatlan pajzsot, melyről lepereg a nemkívánatos többlet. Mégis felszisszenünk, ha néha csődöt mond ez a lelki védekezés. A napokban alig kapcsoltam be a tévét, rögtön azt hallom, hogy „Szeged a lábszagú kisváros"; csak ezután világosodott ki a képernyő és láttam meg, hogy egy hölgy mondta ezt, sőt arcát ismerősnek is véltem. Hamar kiderült, hogy ő Fenákel Judit. Kijelentése mély benyomással volt rám és többi mondandóját képtelen voltam követni. Inkább eltűnődtem az írónő mondatán. Mi is a lábszag? Az Értelmező Kéziszótár 812. oldalán ezt olvasom: lábszag, az izzadt láb bűze. Most akkor Szeged egyik ismertetője ez a szag? Alig hiszem. Régebben inkább jellemző volt Szegedre a hagyma illata, mikor Alsóvároson égették a hagymaszárat, ugyanis tüzelőként is felhasználták. Vagy még inkább jellegzetesen szegedi szag volt az áztatott kenderé, olykor elűzhetetlenül beterítette a várost. De lábszag? Itt van tehát a nagy kérdés. hol érezte ezt a szagot a nyilatkozó hölgy, hogy ennyi év után ilyen mély nyomot hagyott illatos emlékeiben? Valamikor katona is voltam, mégpedig a fegyvernemek királynőjénél, a gyalogságnál szolgáltam, ismertem jól a 30-40 kilométeres menetelések után a megviselt bakancsokból kikerült kapcák szagát. azonos volt az Értelmező Szótár meghatározásával. Ügynökök, pincérek, ápolónők, parasztok egész napi munkája is hasonlót produkált, nincs ezen semmi megbotránkoztató. Nyáron, tikkasztó kánikulában divatos csizmában táncolni a diszkóban, a lányok ilyenkor bokáig vízben tocsognak, persze ez nem kölnivíz. Ám, hogy egy egész város lábszagú legyen? Hát ilyen még nem volt, mondhatnám a molett reklámemberrel. Éppenséggel Szeged? Hát hogy van ez? Más város, vagy akár a főváros nem lábszagú? Pedig láttam már aluljáróban kiteregetett átázott harisnyát. Sőt, tudomásom szerint az élettani viszonyok (tehát szükségszerűen a lábszag is) a világ minden táján azonosak. Mindezek után már csupán azt kellene megtudnunk, miféle élmények hozták elő az írónő illat-emlékeinek tárházából az idézett mondatot? Ám az sem lenne érdektelen, ha segítene nekünk és elmondaná, hogy nem kevés Szegeden töltött évei alatt hogyan volt képes elviselni ezt az inkriminált szagot? Persze az ember sejti, mi az a lábszagúság, sőt mucsaiság, hiszen bizonyos körökben szívesen használják az efféle minősítéseket, főleg némileg felfuvalkodott, saját nagyságukat, zsenialitásukat is nehezen viselő egyének, akik szenvedélyesen ítélkeznek elevenek és holtak fölött, miközben saját lábszagukat önfeledten hanyagolják. Jó lenne, ha képesek volnánk eligazodni a szagok között, hiszen az ember jó ha ötvenfélét ismer, míg egy kutya több ezret. Egyébként Fenákel Juditot, az frót, továbbra is nagyrabecsüli régi olvasója és távoli tisztelője: Bánki Mihály Irreálisan magasak a szegedi lakásárak Egy feltehetőleg sokezer sorstársamat érintő ügy miatt ragadtam tollat. Vagyis az önkormányzati bérlakások eladásával, illetve vételével kapcsolatban. Mindenekelőtt egy fogalmat tisztáznék. Valamely ingatlan, lakás vagy más árucikk forgalmi értéke az az összeg, amelyért a piacon gazdát cserél, tehát amenynyiért - a kereslet-kínálat törvényének megfelelően eladható. Minden egyéb értékmegállapítás vagy „értékbecslés" önkényesnek, üres fikciónak tekinthető, ami legfeljebb csak papíron létezik, azonban a piacgazdaság (s mi állítólag ezt az utat kívánjuk járni?!) tudomást sem vesz róla. Közismert, hogy panelblokkos lakótelepeink szerte az országban - a „fantáziadús" és „emberközpontú" szocialista építőművészet vívmányai. Ezekben a nyáron meleg, télen hideg csótányfészkekben élni nem, legföljebb lakni lehet, vagy inkább muszáj. Érthető, hogy aki teheti, menekül belőlük, s cserével vagy más módon megpróbál valamilyen hagyományos technikával készült lakást szerezni, esetleg házat építeni vagy tanyára költözni. Ez a folyamat azt jelenti a hirdetési újságok s az ingatlanközvetítők listái szerint is -, hogy a piacon a panellakásokból máris jelentős túlkínálat mutatkozik, ami az eladások előrehaladtával tovább fog rosszabbodni, azaz méginkább lenyomja az árakat. Különösen igaz ez a 10 emeletes, liftes házakra, ahol a költségek (a lifthasználat, az ablaktalan lépcsőházban szükséges állandó világítás a gyakori csótányirtás stb. miatt) lényegesen magasabbak lesznek. A többség sajnos nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy bárhova is elpályázzon a neki rendelt falanszterből, tehát bele kell törődnie, hogy itt sínylődi végig hátralévő életét. Jómagam is közéjük tartozom, s eszemben sincs eladni fejünk fölül a tetőt, ha sikerül majd megvenni. Viszont egyáltalán nem mindegy, hogy milyen áron leszek lakástulajdonos. Kissé konkrétabban: 10 emeletes kockaházban lévő, negyedik emeleti, 69 négyzetméteres (négy négyzetméterrel bővített) bérleményemet a „szakértők" 1 millió 720 ezer forintra becsülték (készpénzes vásárlás esetén ez 306 ezer forintot jelent), ami már most sem helytálló, de értéke - föntiek miatt is - rohamosan csökkenni fog az évek múltával. Mellékesen megemlítem, hogy házunk 15 éves, s műszakilag igen leromlott állapotban van. Nem csoda, hiszen átadása óta, néhány apróbb javítástól eltekintve, semmiféle karbantartást vagy felújítást nem végeztek rajta, jóllehet a lakbért kínos pontossággal mindvégig beszedték. Az épület betonelemeit összetartó vasszerkezet erősen korrodálódott, a különböző csővezetékek szép lassan elrohadnak (az idő vasfoga ugyebár nem nekünk dolgozik!), a falak több helyütt repedeznek, és fölveri őket a penész. Szeretnék felhozni egy beszédes ellenpéldát is. Budapesten, Zuglóban (rendkívül kedvező helyen!) egy négyemeletes, tízéves, lényegesen jobb karban lévő házban egy 50 négyzetméteres lakás készpénzes vételára 155 ezer forint; 69 négyzetméterre vetítve ez 213 ezer 900 forint, ami a 306 ezer forintnak csupán 70 százaléka. Megáll a józan ész, hiszen egy óvodás is tudja, hogy a fővárosban az ingatlanok sokkal drágábbak, mint bárhol másutt. Vajon minek köszönhető a hatalmas különbség? Talán a zuglói önkormányzat ennyivel humánusabb (és piacorientáltabb), mint a szegedi? Nem kívánom most elemezni gazdasági tönkretételünk, általános nyomorúságunk okait és valószínű következményeit, s nem óhajtom tetemre hívni a nemzeti tragédiánkért súlyosan felelős, gátlástalanul társadalom- és családellenes, hibát hibára, bűnt bűnre halmozó „szociálliberális" hatalombitorlókat, de bátran leszögezhetem: nélkülük valamenynyiünk sorsa sokkal gondtalanabb lenne. Tisztán látom azt is, hogy számos önkormányzat lehetetlenül(t) el a forráshiány s a központi juttatások befagyasztása miatt, s minden alkalmat megragad arra, hogy bevételei szaporításával talpon maradhasson. Meggyőződésem azonban, hogy nem a szegedi polgárok vannak a helyi vezetésért, hanem megfordítva. Mi is ki akarunk lábalni az ingoványból, s nem tűrhetjük szótlanul, ha az önkormányzat a legcsekélyebb jogalap nélkül a zsebünkben turkál. Másképpen fogalmazva: a hiányzó milliókat ne a lakásárak indokolatlan felsrófolásával teremtse elő, avagy ne a lakosság sokszoros megnyúzásával (pl. a közlekedési tarifák, rezsiköltségek növelésével, a támogatások megvonásával stb.), hanem körültekintő, okos gazdálkodással. És még valami. Senki se mondja, hogy nem kötelező megvenni a lakásokat. Persze hogy nem! Ám ha nem ezt tesszük, felkészülhetünk rá, hogy a lakbéreket akár 2-3-szorosára emelik derék városatyáink, s ha képtelenek leszünk fizetni, mehetünk a híd alá lakni. Ne tápláljunk túlzott reményeket a jövendőt illetően. Végül egy „apróság". Isten, s főleg a hatóság malmai lassan őrölnek. Van olyan ház Szegeden (talán nincs egyedül), ahol a lakók egyöntetűen tiltakoztak és fellebbeztek a magas vételár ellen. Mintegy fél éve húzzák-halasztják ügyüket, miáltal a teljes bizonytalanságba taszítják őket. Példátlan? Ugyan, csak folytatódnak a hivatal korábbi packázásai, immár 5 évvel a „rendszervátás" után. Javaslatom a következő. Az eladásra kínált lakások forgalmi értékét (a realitásnak megfelelően) csökkentsék 30-40 százalékkal, mert a jelenlegi elfogadhatatlan. Kérem a tisztelt olvasókat, akik törekvésemmel egyetértenek, s azt saját érdekükben fölvállalni is hajlandók, írják meg véleményüket lakcímemre. Nem érhetünk célt, ha meg se próbáljuk! Eredményt csak úgy várhatunk, ha küzdünk is érte, s ha hatékony erőt tudunk fölmutatni. Siklósi András 6723 Szeged, Becsei u 3.