Délmagyarország, 1995. április (85. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-22 / 94. szám

• ffifflMM 1995. ÁPRILIS 22., SZOMBAT Tavaly októberben, a Kispest elleni mérkőzést követően beszéltem utoljára Véber Gyurival. Akkor minden más volt, az UTE ötpontos előnnyel vezette a bajnoki tabellát, s a lila-fehér szimpatizánsok egy része már a bajnoki címről beszélt. Azóta eltelt fél év, és ma már nem az Újpest, hanem a Fradi az NB I. csúcscsapata... • Akasztói mondatok Frújról és Bubócsyról • A Studler FC kapusa szerint a Vasas esik ki Vébert nem csak külföldre hívj ák Tény: mind az UTE, mind pedig Véber játéka jobb és eredményesebb volt az őszi szezonban, mint az eddigi tavaszi fordulókban. És Gyuri mintha külsőleg is megváltozott volna. (Ezt rajtam kk'iil Babőcsy, a Stadler kapusa is észrevette az akasztói stadionban.) A vállig érő bajzuhatag ma már a múlté. - Hogy miért vágattam le a hajam ? Hát a feleségem kérésére... A bevezető kérdésemre kapott válasz után önkéntelenül is eszembe jut egy bizonyos Sámson nevü úr, aki miután hajzatának egy részétől megszabadították - szintén kisebb „formahanyatláson" ment keresztül... Épületes hasonlatomtól megkímélem Véber Gyurit, a formájával kapcsolatos faggatózástól viszont nem. -Mi történt veletek az utóbbi időben ? - Sajnos, nem úgy megy a szekér, ahogyan szeretnénk, de azt hiszem, nincs nagy baj, hiszen másodikok vagyunk, és szerintem a bajnokságot is mi nyerjük majd meg. - Ha ezt komolyan gondoljátok, akkor nem fordulhat elő ttibb olyan csúnya botlás, mint Sopronban és Febérvdrott... - Hát... ezeket a zakókat valóban nem kalkuláltuk bele • Ma még lila-fehér sál lóg Véber nyakában. És holnap? a számításainkba. Éppen ezért a napokban Kozma Pista és az én vezetésemmel összeültek a játékosok, és megbeszéltük a teendőinket. Tisztáztuk, hogy nem hibázhatunk többet. - Örökzöld téma volt - és talán marad is jó darabig - Roland Praj teljesítménye. Fanatikus ferencvárosi szurkolóktól hallottam: ha az UTE kapujában még időben személycsere történik, akkor tehet, hogy még mindig a lilák vezetnék a tabellát. - Szerintem a fradisták foglalkozzanak inkább a saját portásukkal, mondjuk azzal, hogy Balogh, Tamás mit csinált a Békéscsaba ellen! Praj is sportember, ő is hibázhat, ráadásul egy-egy meccset tizenegyen nyerünk meg, vagy veszítünk el. Az más kérdés, hogy Garami mester nemrég már másnak szavazott bizalmat. - Ősszel említetted, hogy Franciaországból van ajánlatod... - Igen ez még él, és azóta befutott két osztrák, egy török és egy svájci „kérő" is. - Hány százalékot adnál most arra, hogy ősztől továbbra is Újpesten folytatod a pályafutásodat ? - Nem szeretnék számokat mondani, de tény, hogy a külföldi csapatokon kívül három magyar klubtól is megkerestek, kettő a fővárosból és egy vidékről. Én egyelőre várom az Újpest lépését, mert számomra ez a legfontosabb... - Meddig vársz egy esetleges újpesti ajánlatra? - Ha május elejéig nem keresnek meg az UTE vezetői a szerződéshosszabbítással kapcsolatban, akkor kénytelen leszek érintkezésbe lépni más klubokkal. -Külföldiekkel? - Magyarral. • Bizony, nagy a mi fővárosunk vonzereje! Bármilyen foglalkozást is űzzön az ember fia-lánya, a Budapest-centrikusság az élet szinte minden területén - beleértve a futballt is - utoléri. Babócsy András, a Stadler FC kapusa a kivételek közé tartozik: Angyalföldön akasztotta szegre a szerelését, hogy Akasztóra jöhessen. Ezért kerestem meg őt is a Véberrel folytatott csevegés után... - András, mit tudtál Akasztóról, mielőtt idejöttél? - Semmit, de azt hiszem, ez nem is fontos, mert én sportolni jöttem ide. - Gondolom, a csapatról azért voltak információid. - Természetesen, de tisztában voltam azzal is, hogy sok új játékost hoztak, és a jövevényekről nem igazán tudtam, hogy milyen játékerőt képviselnek. - 1995-ben lejár a szerződésed. Mész vagy maradsz? - Ezt ma még nem tudom. - A Stadler FC anyagi helyzetéről a legtöbb csapat irigykedve heszéL.. - Nincs is semmi gond, eddig minden játékos megkapta a szerződésében rögzített juttatást. - Ha rövid távra — két-három évre - tekintünk előre, akkor szerinted milyen jövő előtt áll a Stadler FC? - A mai magyar labdarúgásban olyan képlékeny most minden, hogy még azt sem jósolhatom meg, hogy mondjuk júniusban mi lesz. A hálóőr annyit még elárult: ódzkodik mások kritizálásától, de a Vasas bennmaradásáért nem sokat adna. Lehet, hogy nem is volt ez kritika, csupán - realitás. Beck Artúr • Miért küldték el „pihenni" Bálintot? Barát: Amíg én vagyok az edző... Már több egymást követő hétvégén hiányoltam a Szegedi ESK női kézilabdacsapatából Bálint Gabriellát. A napokban aztán csapattársaitól megtudtam, hogy Gabit elküldték „pihenni". Hogy kik és miért, arról nem beszéltek. Meg kellett hát találnom azt a lányt, akit kurtán furcsán elbocsátottak, és akinek a játékengedélyét már hónapok óta visszatartja (volt) egyesülete. Bálint Gabriella a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola harmadéves hallgatója. A Topolya sori sportcsarnokban értem utol, ahol egy kis rábeszélés után készségesen nyilatkozott. - Ez az egész ügy még január 13-án kezdődött. Szerdán meccset játszottunk. Előző nap nem volt szabad a csarnok, ezért az egyik földszinti kisteremben edzettünk. Ilyenkor általában erősíteni vagy kosárlabdázni szoktunk. Ezen az ominózus délutánon történetesen kosaraztunk. Gondolom, te is tudod, hogy védekezésben nem vagyok egy „anyámasszony katonája". Bevallom, néha durván játszottam, és ezt Barát János, az edzőnk is megjegyezte. Próbáltam magam visszafogni, de nem nagyon sikerült. Egy idő múlva a többiek is szóvá tették, hogy túlságosan is keményen védekezek. Ez volt az a pillanat, amikor a földhöz vágtam a labdát. Barát ekkor azt mondta: Jól van, Gabi, menjél öltözni, rád fér egy kis pihenés." Még visszaszóltam: „Nem az én hibám." - Most, majd' három hónap elteltével, hogyan látod, kinek a hibája volt? - Nézd, január 10-én fejeztem be a vizsgáimat. Az erőállapotom, az energiakészletem egyenlő volt a nullával, nagyon fáradt voltam. Azt hiszem, a történtekért nem én vagyok egyedül a felelős. - Mikor találkoztál a „kosármeccs" után először a mesterrel? - Egy nappal a meccs után. Jani otthagyta az edzést. Leültünk, hogy megbeszéljük a történteket. A vádaskodásig el is jutottunk... Azt mondta, az én bűnöm, hogy olyan a kapcsolatom a csapattal, amilyen. Majd megkért, pihenjek még • Bálint Gabi cseppet sem tűnik durvának egy kicsit. Kérdésemre, hogy meddig, kitérő válaszokat adott. — A konkrét választ, ahogy hallottam, a csapattársaidtól tudtad meg... - Igen, ők is kíváncsiak voltak arra, hogy meddig tart a kényszerpihenőm. „Amíg én vagyok az edző, addig Gabi még a kispadra sem ülhet le!" - állítólag így fogalmazott Barát János. Ebben az egészben az a szomorú, hogy a volt edzőm egyszer sem merte ezt a szemembe mondani. Hitegetett, hogy egyszer még visszatérhetek ebbe a csapatba. Most már ha hívnának, akkor sem mennék. — Milyen szakembernek tartod a volt edződet? - Azt hiszem, az az ember nem lehet jó szakember, aki edzés elején elmondja a feladatot, majd eltűnik 30-40 percre. Most egyébként a JGYTF NB Il-es csapatával készülök. Itt gyakran keményebb edzéseket tartunk, mint az ESK-ban... Kószó Ádám • őeor^t' Weuh szíve Afrikáért dobog % A c s o elet cs citu rért többen bejelentkeztek Pályafutása kezdeten senki sem hitte, hogy Weah egy napon a világ egyik legjobb focistája les/. George ugyanis a claretowni Young Survivors csapatában kezdett futballozni, ahol még edzőt sem alkalmazlak, hanem a legidősebb csapattag látta el az ..szakvezetői" teendőket. Weah szerint ez nem is volt olyan rossz, hiszen otíhon nem pénzért, hanem élvezetből játszottak. Első csapatából egy menő libériai gárdához igazolt át, majd miután a bajnokság gólkirálya leit, Kamerunba ment vendégmunkásnak. Ott csak hat hónapig maradt, majd Claudc Le Roy-nak köszönhetően Európába, a Monacóhoz szerződött. „Amikor először játszottam a Monaco csapatában, nagyon gyengén muzsikáltam, és mindenki hátat fordított neHárom háza van New Yorkban Az idei BEK-sorozatban remekelt a Paris SG csatára, George Weah. A libériai futballista elnyerte a „Francé Foolball" (afrikai) Aranylabdáját, és ma már a legnevesebb európai klubok versengenek egymással a kegyeiért, pontosabban az aláírásáért. keni. Aztán Wenger adott újra a padon ültem, még köszönni játéklehetőséget, és ezt ki is s<-*m voltak hajlandóak..." használtam. Ekkor egymás Wcah ™n:1Ps:iS 111:1 r f™" ciaország egyik legtöbbel utan jöttek hozzam a mene- , , , , kereső labdarugója. dzserek. hogy segítsenek ren- „Sohasem felejtem el, hon dezni az ügyeimet. Pedig amíg nan jöttem, és hogy mi a kötelességem. Három lakásom van New Yorkban, egy éttermem Brooklynban és két házam Libériában. Most csak a futballra összpontosítok, de ha egyszer visszavonulok, azután már csakis a pénzvilágban kívánok tevékenykedni." Egyelőre azért még nem kell tartani attól, hogy George gyorsan elköszön a stadionoktól. Legalább addig akar játszani, amíg Roger Milla, tehát minimum negyven éves koráig. „Ha már sehol sem lesz helyem, akkor hazamegyek Libériába, és otl a saját csapatomban rúgom • Weah, a tökéletes futballista majd a bőrt. Mivel ott tulajdonos és elnök is vagyok, senki sem kiabálhat ki a csapatból." Sokan nem tudják, hogy Weah nagyon szereti a fekete kontinenst. „Az egész életem Afrika. Ha most valaki megparancsolná, hogy minden afrikai utazzon haza, én lennék az első, aki ezt megtenné. Büszke vagyok arra, hogy négernek születtem, mert minden néger hazája Afrikában van. Még az amerikaiaknak is. Tisztelem a feketék jogaiért harcolókat, de szerintem az amerikai négereknek nincs hasznuk abból, hogy politikával foglalkoznak. Ugyanis ha egy színes bőrű politizál, ez azt jelenti, hogy azok ellen küzd, akik a törvényeket írják. A törvény ellen pedig nem lehet győzni." Heka-Szondi