Délmagyarország, 1995. április (85. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-29 / 100. szám

BÖR FELSŐRUHÁZAT! tito - dzsekik - kabátok - mellények - sortok - miniszoknyák ÚJDONSÁG: hasított bőr, nubuk SZEGEDEN A LEGNAGYOBB VÁLASZTÉK. Szeged, Nagyáruház, földszint SZÓRAKOZTATÓ MELLÉKLETÜNK etania é<s valami más KISKAPU. Akad belőle jó pár ebben az országban, így aztán, legalább egy, jut is minden valamirevaló világpolgárnak. Az Európa után kiáltó fegyverexportőrnek, az olajfejedelmeket védő törvényszolgának, no meg a tanyai mulatságokra is kapható országúti gyönyörfelelősöknek. És akkor a becsületes magyar anyák és apák egy részéről még nem is szóltunk. Azokról, akik foggal-körömmel ragaszkodnának a családi pótlékhoz, netán a gyeshez. Annak ellenére, hogy a bűvös határként megjelölt huszonötezer forintot, sokkal vagy kevéssel, meghaladja az „egy főre eső" jövedelmük. A kiskapus megoldást persze már többen is megfogalmazták. El kell válni. Csendben, szépen. Csupán ennyi az ára az állam nagylelkű adományának. Az nem számit, hogy ugyanúgy a papa fürdeti a kicsiket, mint korábban, hogy változatlanul a mami fuvarozza el őket a bölcsödébe és az óvodába, a fontos az, hogy az egyik szülő (aki alapvetően békepárti, így természetesen semmit sem követel a másiktól) kereseti kimutatása megfeleljen a Bokrosféle paramétereknek. Szóval minek ide nagykapu, ha van papír?. Igyon az — aki tud! Az információ, miszerint magyar zsoldosok is harcolnak a szerb frontokon, fél évvel ezelőtt érkezett. Számomra teljesen hihetetlen volt, mert a magyar ember nem arról ismeretes, hogy ilyen esztelen öldöklésben részt vesz. Most már tudom, vannak kivételek. • Négyezer márkás fouzii fix • Déli pusztítás mugyur zsoldosokkal • Három hónap a halál árnyé kákán • Nyeljünk az „egykulacsos" politikára! (Fotó: Gyenes Kálmán • Most épp nem vagyok szomjas... A szükség nagy úr -tartja a közmondás —, és ennek a történetnek a főszereplőjét csakugyan a szükség hajtotta a huszadik század egyik legvéresebb küzdőterére... A harmincéves bajai illetőségű fiatalember első szerelme a felesége volt, a második a kártya. Az előbbit ő hagyta el, az utóbbival kénytelen volt végleg szakítani. - A szerencse forgandó mondta rezignáltán -, azt hittem, ha egyszer elhagyott, előbb-utóbb majd visszatér hozzám. De nem így lett. Milliós nagyságrendű adósságba keveredtem. Kaptam egy féléves „laufot" a visszafizetésre. Egyenesbe akart jönni - Mert ha nem fizetett, vagy nem Jizet?... - Könnyen a föld alatt találom magam, valamelyik erdőben. Munka után néztem. Tisztában voltam azzal, hogy becsületes úton nem egyenlíthetem ki a számlámat. Ezért aztán az ördöggel is képes lettem volna alkura. - Majdhogynem ez is lett a vége... - Igen. Ahogy vesszük. Kiderült, hogy közvetítők útján zsoldosokat keresnek a szerbekhez. Havi négyezer márka flxet ígértek, meg teljes ellátást. Nos, gondoltam, egy fél év alatt egyenesbe jövök. - Hogy történik a szervezés? Leszólítják az utcán az illetőt, hogy volna-e kedve egy kis háborúzáshoz? - Nem. Kapcsolatok révén, „fű alatt" megy a hirdetés. Ha nem láttam volna, nem hiszem el, de tényleg sok a magyar. • • Olj, vagy téged ölnek meg! színen lelőtték. Attól kezdve rohantam előre és tüzeltem... - Hány bevetésen volt? - Egy páron. De állandó szökéskészültségben voltam. Amikor egy hónap elteltével a pénzemet kértem, közölték, hogy fizetés félévente van, egyösszegben. Arról is hallottam, hogy az elszámolás előtt „baleset" érte a zsoldost... Nem tudom, hány embert öltem meg. De él egy aranyszabály: Ölj, vagy téged ölnek meg! Ahol minden megtörténhet • - Gyakran találkozott magya rokkát? - Igen. Én három hónap után megszöktem, de többen maradtak. Nemigen volt téma, ki honnan jött. Ezért aztán nem tudni, hogy a magyar a felső vagy az alsó Bácskából származott. - Igazak a világsajtó által tálalt rémségek? - Minden megtörténhet. Ártatlan lányokat-asszonyokat erőszakolnak meg. Mindezt videóra veszik, és értékesítik az amerikai piacon. A katonák kámzsát húznak a fejükre... minden élesben megy. - Ezek a dolgok talán megrendelésre történnek? - így van. Az egyik tökrészeg „operatőr" elmesélte, hogy alig tudják kielégíteni a megrendeléseket. Egy kazetta ára az akció minőségétől függően ezer és ötezer dollár között mozog. Az aktus után ugyancsak élesben az áldozatokat megölik, vagy megcsonkítják. Őrült dolog... - Harmincéves és teljesen ősz. Emiatt? - Igen. Mióta visszajöttem, csak ülök otthon és bámulom a falakat. Talán soha nem heverem ki ezeket a rémtörténeteket. Egy dolog fontos maradt. A cigaretta. Abból semmi nem "elég. A többi már nem érdekes. Élet, család... hol van már? Posztobányi László • Odaát a civileket sem kímélik Csavargók, körözött bűnözők, életművészek... Kibírta a poklot - Kaptak valamiféle kiképzést? - Hogyne. Három hét maga a pokol. Egy tábor a hegyek között. Kibírtam. Volt, aki nem. - Meséljen az első bevetésről - Egy kis falu volt a világ végén. Valahol Boszniában. Délután megkaptuk a tájékoztatást, majd egy iskola tantermében kellemes vendéglátásban volt részünk. A hoszszú, terített asztalon rogyásig kaja meg ital, az utóbbiból a márkások közül, és hát drog, drog, minden mennyiségben. - Azt mondja, hogy jó • A halottak már nem beszélnek előre mindenki „belőtte" magát? - Aki akarta. Nekem már akkor se tetszett az egész. - Mert mit hitt? - ... hogy lövöldözünk majd a hegyekből egymásra és én biztosan nem találok el senkit. - Ezzel szemben mi történt? - Az éjszakai bevetésen mindenkire lőni kellett. Többnyire civilekre, akiknél volt rendesen fegyver. Próbáltam elsumákolni a dolgokat, és egy másik magyar is ugyanezt tette. Az visszamaradt, és amikor a parancsnok ráüvöltött, hogy rohanjon előre, akkor ezt megtagadta. Ott a hely-