Délmagyarország, 1995. április (85. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-04 / 79. szám

KEDD, 1995. APR. 4. Köszönömért járőröznek Önkormányzati polgárőrség - állampolgári „ alapon' BELÜGYEINK 3 A napokban tették mérlegre munkájukat a megyei polgárőrök. Néhány beszédes adat: a hét szervezet 770 tagja 36 ezer órát töltött szolgálatban 200 ezer kilométert járőrözve. Tették ezt a polgárőrök szabadidejükben, jórészt saját zsebből fizetve a kocsi benzinjét, köszönömért. Akkor miért csinálják? - Mert szeretnénk, ha az emberek nyugodtabban élhetnének, nem kellene attól tartaniuk, hogy kirabolják őket az utcán, feltörik lakásukat, amtg niflcsenek otthon, ellopják a kocsijukat, vagy abból a benzint, amíg alszanak - magyarázta Kovács Istvánná, aki öt gyermeket nevel, de emellett ő a szegedi Önkormányzati Polgárőrség mindenese. Ügyintézője, diszpécsere, vezetője. Sokan gondolkodunk hasonlóban, ugyanis három év alatt a pártolótagokkal együtt közel Fogós kérdésnek minősítenék a legtöbben, ha arról kíváncsiskodnának tőlük: kik is azok a polgárőrök, mit csinálnak, milyen jogosítványuk van? Megszállott valakik, akik önként (ha nem is dalolva) járőrözgetnek és a jelenlétükkel adott esetben zavarhatják a renitensekét, bűnözőket. Jogosítványuk: nuku! Még talán annyi se, mint az önkéntes rendőröknek volt - így fogalmazta meg egyik kollégám, végülis nagyon találóan a választ. kétszázra nőtt a létszámunk. A Rókusi körút 68. alatt tartunk ügyeletet 16-20 óráig, telefonszámunk: 06-60-301-125.. • Az „önkormányzati" elnevezés a város anyagi támogatását is jelenti? - Nem, eddig egy vasat sem kaptunk. Reméljük, a jövőben gondolnak ránk a támogatások elosztásakor. Mert a járőrözés, a kapcsolattartás pénzbe kerül. Idáig a tagok dobták össze saját zsebből a járőrkocsi árát, ők tankolták bele az üzemanyagot. • Miből áll a polgárőrök szolgálata? - Például: iskolák környékét felügyeljük, éjszaka a lakótelepi parkolók környékén szédelgő gyanús alakokat szemmel tartjuk, őrizzük a Vadasparkot, és még sokáig sorolhatnám. Természetesen ez fegyvertelen szolgálat, a rossz szándékúak zavarása, adott esetben a rendőrségnek való jelzés a cél. Reméljük, a jogosítványok köre bővülni fog, mert egyelőre annyit tehetünk, mint bármely jóérzésű állampolgár tehetne. Szükséges-e egyáltalán a polgárőrség? A kérdést Szőke Péter szegedi rendőrkapitánynak tettük fel. Szerinte: igen. Egyébként jó a kapcsolatuk a polgárőrökkel, akik sokat tehetnek, és tesznek is a város közbiztonságának javításáért. • Lát-e lehetőséget arra, hogy az önkormányzat ne csupán erkölcsileg, hanem anyagilag is támogassa a polgárőröket? Például a 10 milliós közbiztonsági alapból... - kérdeztük Balogh László közbiztonsági tanácsnokot. - Igen, természetesen válaszolta a képviselő. - Minden civil szerveződést felkarolunk, amelyik a közbiztonságát kívánja szolgálni. Támogatást azonban csupán konkrét célokra, feladatokra tudunk biztosítani. Egyet viszont meg kell jegyeznem. Jelenleg Szegeden legalább 4 polgárőr szervezet van. Jó lenne az erőket összefogni, egyesíteni. Ez már egy konkrét feladatnak látszik... V. Fekota • A Bartók művelődési központban indított rendezvénysorozat keretében tegnap este az önkormányzat újabb szakbiztottsága mutatkozott be. Olyan kérdésekről ejtettek szót a bizottság tagjai, a meghívott szakértők, amelyek valamenynyi szegedi számára - Tápétól Móravárosig - létfontosságúak. Úgymint: az ivóvízellátás, a csatornarendszer, a szennyvíztisztítás ügye. Néhány elgondolkodtató tény. A csatornahálózat csupán a város 45 százalékán épült ki, a meglévő is felújításra szorul, miközben mindenki szeretné ezt a szolgáltatást igénybe ven• Bemutatkozott a víz- és csatornaügyi bizottság A város szennyesét teregették ni. Szeged tisztítatlanul okádja mocskát a Tiszába. Szükség lenne új főgyűjtőrendszer megépítésére. A még hiányzó csatornázások tervei valamennyi városrészre elkészültek, ugrásra, megvalósításra várnak. Csupán egy valami hiányzik, de az nagyon. A pénz. Az ivóvízhálózat is kiérdemelte már a fiatalítást - évente mintegy 4000 szivárgás, csőtörés fordul elő a hálózaton -, mégis e téren jobb a helyzet. Egyrészt az ellátás 100 százalékos, másrészt a víz minősége valamennyi követelménynek megfelel. Az adatok azt mutatják, hogy az utóbbi időben meg is tanultunk vele spórolni, kevesebbet fogyasztunk belőle. A beszélgetés során felemerült, hogy vajon 50 év múlva unokáink tudnak-e miben lábat mosni? A szakember válasza igen volt. Örömmel számolt be a bizottság arról, hogy a majdan, hamarosan épülő szennyvíztisztítóhoz a kormány 35 százalékos vissza nem térítendő támogatást ígért. (Ha megtartja, úgy jó.) A beruházást 1,5 milliárdosra tervezik. Megtudtuk azt is, hogy a rekonstrukciókhoz, a tisztító megépítéséhez jó eséllyel pályázik a város kedvező kamatozású világbanki hitelért. V. F. S. ripiafipi QOQ rijizony, bizony, nem olyan időket éltünk, hogy L-L) Lőrincze Lajos tanár úr Édes anyanyelvünk című műsorában szóvá tehette volna, hogy nem a legszebb, nem a leghelyesebb azt énekelni, hogy április négyről... S szinte hallom a tanár úr hangját, amint most, síron túlról megszólal: „Magyarosabb, kedves hallgatóim, ha azt énekeljük: április negyedikéről..." Kedves jó tanár urat huszonöt-harminc évvel ezelőtt a nyelvőrök vasban vitték volna el a rádió mikrofonja elől, nem csak a böjti szelek csattogása közepette, ha kellő politikai érzék htján, éppen ebbe a stilisztikai problémába bonyolódik bele. És hát miféle felszabadulás, miféle magyar szabadság az, ahol még egy magyartalanságról se lehet jó szívvel, szabadlábon diskurálni? Némileg helyre téve így ezt a volt ünnepet, és az éljen május elseje (énekszó és tánc köszöntse...sat.) helyes nyelvi megoldása felé fordítva a régi-új politikusok csüggedő tekintetét, egy picit töprengjünk el azon, hogy mi is történt velünk az elszállt évtizedekben... ar: árai Sándor irta a második világháború vége felé hozzánk bevonuló orosz katonáról, hogy az sok mindent hoz minekünk, de hogy szabadságot hozna, azt nem hiszi, hiszen szabadsága az orosz katonának sincs. Hogyan adhatna hát minekünk ? És Máraiból a próféta szólt. Három év se telt el, s tavaszról tavaszra szörnyű rabságban ünnepeltük a szabadságot. A vezérek vezényeltek, a nép tapsolt, hurrázott, hogy kirepedtek a mikforonok. így volt ez, mert nem tehettünk mást. Nem baj. Nem számít. Ha bevalljuk, elmúlik. A felszabadulás ünnepéből akár még a megszabadulás napja is lehet. • Menesztett főszerkesztő, felfüggesztett vezérigazgató Vizsgálat az Esti Hírlapnál Suchman Tamás privatizációs miniszter felkérte az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság vezérigazgatóját: azonnal indítson vizsgálatot az Esti Hírlap pénteki száma körül történtek ügyében. Mint ismeretes, a Hírlapkiadó Rt. képviselője a vezérigazgató megbízásából a múlt pénteken megtiltotta a lap egy teljes oldalnyi anyagának megjelentetését. A vizsgálatra felkérő levélben a privatizációs miniszter megállapítja, hogy „ez az eljárás kibontakozó demokráciánk történelében példátlan beavatkozást jelent, amely súlyosan sérti a szólás- és sajtószabadságnak a magyar alkotmányban biztosított alapvető jogát és meglehet, kimeríti a cenzúra fogalmát is." Suchman Tamás egyben arra is felkérte az Állami Vagyonkezelő Rt. vezérigazgatóját, hogy az ügy teljeskörű kivizsgálásának befejeztéig dr. Molnár Pétert, a Hírlapkiadó Rt. vezérigazgatóját függessze fel tisztségéből. Az ügy előzménye: az Esti Hírlapban megjelent egy téves adatokat tartalmazó cikk az Express című hirdetőújság magánosításáról. Bár másnap az Esti Hírlap helyesbített, azzal az indokkal, hogy vállalati érdeket sértett, dr. Molnár Péter vezérigazgató menesztette O. Kovács Attila főszerkesztőt. Ekkor a szerkesztőség valószínűleg sajátos szempontjai szerint - oldalas összeállítást készített az ügyről. Ennek megjelentetését tiltotta le, hatalmi szóval, a most tisztségéből felfüggesztett dr. Molnár Péter. • Vége a valutaláznak - jelentős a kamatveszteség Akik bedőltek és akik nem Összességében több százmillió forintos kamatveszteség érte azokat, akik bedőltek annak a híresztelésnek, hogy zárolják a lakossági devizaszámlákat. Jegybanki és pénzügyminisztériumi információk szerint a valutaláz következtében mintegy 100 millió dollárt vontak ki a pénzintézetekből és ez mindössze 3 százaléka a csaknem 3 milliárd dolláros lakossági állománynak. Évi 5 százalékos kamattal elméletileg 500-600 millió forintos kamatveszteség érte azokat, akik lekötötött valutájukat kivették számlájukról. Igaz, azt nem lehet tudni, hogy a lekötések milyen időtartamra szóltak. Március végi összesített adatok még nincsenek a devizaszámlák állományáról, de a 9 százalékos leértékelés miatt forintban minden bizonnyal tovább növekedett a valutamegtakarítások értéke, amely február végén meghaladta a 330 milliárd forintot. • A felsőoktatási szakszervezetek vezetői hétfőn Budapesten, a Gólyavárban tartott tiltakozó nagygyűlésükön kinyilvánították: tisztában vannak a szigorító gazdasági intézkedések szükségességével, de megalapozatlannak és elfogadhatatlannak tartják a stabilizációs csomag tervezett szociális lépéseit. Vígh László, az Agrároktatási és Kutatási Dolgozók Szakszervezetének elnöke felszólalásában arról beszélt, hogy a kormány egy sehol sem létező külföldi modellhez viszonyítja a magyarországi oktató-hallgató létszám tervezett arányosítását. Véleménye sze• A pénzügyminiszter szerint: „Burundiéban (!) nincs felsőoktatás, mégis megvannak" A Gólyavárból nem látják a modellt rint ennek következtében még inkább felgyorsul majd a tudomány képviselőinek külföldre vándorlása. Kis Papp László, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének elnöke felszólalásában Bokros Lajos pénzügyminisztert idézte, aki a veszprémi egyetem vezetőjének állítólag azt mondta: „Burundiában (!) nincs felsőoktatás, mégis megvannak". Illés József, az Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetségének soros elnöke szerint a kabinet tervezett intézkedéseinek következtében - az egészségügy területén alapvető ellátások kerülnek veszélybe, az ott dolgozók pedig tűrőképességük végső határához érkeznek, ami beláthatatlan következményekkel járhat. Szabó László, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke úgy vélekedett: a kormány a stabilizációs csomag megfogalmazásakor a köztársaság „főkönyvelőjévé" vált, a felsőoktatással kapcsolatban viszont improvizál. • A Pax Romana katolikus értelmiségi szervezet szegedi csoportjának találkozóján nagy érdeklődés mellett tartott előadást Morei Gyula jezsuita professzor, az Innsbrucki Egyetem szociológia tanára. A jezsuita szociológus többek között annak okait elemezte, hogy a társadalom miért került távolabb a keresztény egyházaktól. • Tanár úr, ön úgy véli, az egyház válsága az egész emberiség válságából ered. Kifejtené, mit ért az emberiség válságán? - Körülbelül kétszáz évvel ezelőtt minőségi ugráson ment át az emberi fejlődés, és ez a változás az utóbbi 50 évben még fel is gyorsult. A felvilágosodás idején merült fel először, hogy az ember feltételek nélkül gondolkodhat, a francia forradalom az emberi egyenlőség eszméjét világosította meg először, az ekkor kezdődő ipari forradalom pedig egy beláthatatlan következményű társadalmi és környezeti átalakulást hozott. Az ember élete megváltozott, de kétszáz év óta nem világos számára, hogy milyen világ veszi körül; a felvetődő kérKÉHDÉS • A jezsuita szociológushoz „A jövő biztosabb, mint a Élt w désekre csak esetleges és rendszertelen válaszokat tud adni. • Azzal lepte meg a Pax Romana találkozó közönségét, hogy a szociológus pontosságával felsorolta azokat az egyházon belül megoldható, de nem megoldott kérdéseket, amelyek a katolikus vallást közelebb hoznák a társadalomhoz. - Én ezeket együtt úgy nevezem. hogy az egyház „házilag gyártott" válságát okozó kérdések. Lássunk néhány példát. Elsőnek azt, hogy a keresztény igehirdetésben és sok más kommunikációban - összekeveredik a keresztény hit a teológiával. Leegyszerűsítve: a teológia - tudomány, a kereszténység - élet; nos. • megkockáztatom, hogy sok pap inkább teológiát hirdet, mint kereszténységet. Aztán nagy gondnak tartom, hogy más nyelvet, beszédmódot használunk a templomokban, mint ami a mai világ nyelve. A katolikus egyházi nyelv régies belső világa gyönyörű; de ugyanazt mondja-e a mai embernek például az a szó, hogy irgalmasság? És folytatva: az egyház - úgy vélem túlságosan elmerül a tradíciókban. Én is teljes lélekből szeretem őket, mert számomra jelentésük van; de nem kellene-e mérlegelni az új utakat akkor, amikor új emberek megszólítására készülünk? • Milyen választ adhat ön szerint ezekre a kérdésekre a keresztény értelmiség? Morei Gyula - A "lemondó válasz felelőtlenség. A hit egy felsőbb megoldásban, hogy úgy mondjam, vakmerő bizalom. Mi maradt még? A kozmetikai változtatások, a rések betömése - ez folyik ma. Őszintén tisztelem azokat, akik ezt a jóakaratú munkát végzik, de ez mégiscsak alkalmi megoldás. Maradt a radikális újítás, ám azt még generációk fogják tisztázni, hogy miben álljon. Én hiszek benne. Ahogy Kari Rahner írja: „A jövő biztosabb, mint a múlt". Panek Sándor