Délmagyarország, 1995. április (85. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-27 / 98. szám

CSÜTÖRTÖK, 1995. APR. 27. Visszhangok Dócról Igenis, van közöm hozzá! A napokban megjelent újságcikk elmarasztalóan trja le, hogy az egészségügyi fel­adataimat nem megfelelő mó­don látom el. Ennek egyetlen objektív akadálya van, hogy csak külön írásos felkérésre juthatok az iskolába. Készsé­gesen teljesíteném feladatomat, az 5/1995. (II. 8.) NM ren­deletét, amely szabályozza a védőnői szolgálat működését. Ezen belül a 7. paragrafus (2) bekezdésének d./ pontját, „előadást tart az egészséggel kapcsolatos alapismeretek, a családtervezés, a fogamzás­gátlás és a családi életre való felkészítés kérdéseiről." Elgon­dolkodtató, hogy egy gyógy­pedagógiai végzettséggel ren­delkező pedagógus, hogy emelhet kezet egy gyermekre!? Egyetlen felvilágosító elő­adást tartottam (mivel többre nem kaptam lehetőséget), melynek egyik témaköre a fogamzásgátlás és a.nem kí­vánt terhesség megelőzése. Feladatom tájékoztatni a gyer­mekeket - így is elkéstem ugyanis a 14 éves tanuló vi­lágra hozta gyermekét. Elfogu­latlanul állítom, hogy jó együttműködést sikerült kiala­kítani a szülőkkel és a gyere­kekkel egyaránt a-közel egy évtizedes munkám során. Vé­leményem szerint a ránk bízott gyerekeket a személyiségükkel együtt kell elfogadnunk és igé­nyük szerint ellátnunk. Egy el Szerb templom ml lesz veled? A homlokzati falakon lévő ­hét darab - márványtábla ci­rillbetűs szövegei 217 év eltelte után is olvashatók. Műemlék „Szerb templom". Barokk, 1773-1778 között épült. Copf Stílű toronysisakja 1835-ből való. A szerbek lete­lepedésének 300-as évfordu­lójára 1690-1990 elhelyezett márványtáblákra vésték magyar és cirill betűkkel. A tetőfedőpala eltöredezett, a bádogozások rozsdásodtak, ennek következményeként a díszes párkányzat, a homlokzat vakolatai leáztak. Majd a to­rony négy oldalán beállvá­nyozták, leverték a vakolatot. Az állványt a műkincsrablók is igénybe vették, szerencse, hogy az elvitt tárgyak megke­rültek. Napjainkban a főbejárati ajtót vaspánttal és lakatokkal biztosítják, előrelátóan! A tatarozás leállt, az állványzatot 1994-ben lebontották! A meg­bontott palafedést nem állí­tották. helyre. A nyeregtető ke­leti oldalán az esőcsatornában felejtették az állványzatot A finn zenéről Szegeden a finn zenemű­vészet iránt érdeklődők szeren­csések e tavaszon. Márciusban Matti Vainio egyetemi tanár tartott egy előadást a finn nép­zenéről és egyet a finn zene irányzatairól Sibeliustól nap­jainkig. Ezekhez jön, hogy hamarosan Szegedre látogat a JATE szervezésében a Turkui Egyetemi Kórus, akik előadást tartanak. Matti Vainio jelenleg a Göt­tingeni Egyetemen finn ku­ltúrát ad elő. Korábban a Jyváskylái Egyetem Zenetudo­mányi Tanszékét vezette, KAPCSOLATOK 11 nem készült házi feladatot is­mereteim szerint a pedagógu­sok nem fizikális és mentális retozióval oldatnak meg! Elő­fordul, hogy a tanulók fegyel­mezetlenek, nehezebben kezel­hetők, de szakmai és gyakorlati ismereteim szerint irányítha­tók. A szülőkkel való jó kap­csolat, a jó ügyért folytatott küzdelemben, mindig sikerül a közös nevezőt megtalálni! Hiszen mindnyájan szolgá­lunk! Királyné Simon Zsuzsa védőnő (Dóc) • Nyugdíjas pedagógus va­gyok. Tizenöt évig iskolaigaz­gató voltam. Mélységesen fel vagyok háborodva a dóci iskolaigazgató magatartásán. Több évtizedes pályafutásom alatt egyetlen egy kollégával sem találkoztam, aki testi fenyítést alkalmazott volna. Csodálkozom, hogy erre a negatív jelenségre sem a pol­gármester úr, sem a képviselő­testület, sem a ROK nem reagált. Szerintem meg kellene kérdőjelezni alkalmasságát az iskolaigazgatói poszt betölté­sére! Egyáltalán alkalmas-e pedagógusi pályára? Én ezt az embert nem isme­rem, de úgy érzem, a kollé­gáim nevében is nyilatkoz­hatok, hogy ez hivatásunk messzemenő lejáratása. Arató Ádámné ny. igazgató OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF,: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Éljenek a vén platánok és a többlek! A Délmagyarország március 29-i számában írás jelent meg „Széchenyi tér minden szinten" cím­mel a tér megújításáról. Az ismertetett terv szerint az üzletemberek egy föld alatti üzletközpontot sze­retnének építeni a tér alatt, s a tér rekonstruk­ciója keretében a 100-105 éves platánokat is „kicse­rélnék" - azaz, kivágnák a gyönyörű platánokat és a többieket. A természetet, a fákat szerető ember megborzad. A fák gyökerei alá betont? Akkor hogyan kapják az éltető' vizet a talajból? Kiirtani a térről a fákat rekonstrukció ürügyén? Döbbenetes a terv! Azt a néhány fát, amely beteg, ne kivágni, hanem gyógyítani kell. Ok is élőlények és kedves bará­taink - s csak a legvégső esetben szabad kivágni. Tudomásom szerint körülbelül öt évvel ezelőtt egyszer már felvetődött ez a terv, de akkor az értelem elvetette. Érthetetlen előt­tem, hogy most ismét elő­került. A sajtó hogy ad­hatott neki nyilvánossá­got? Megítélésem szerint ilyen rekonstrukcióra nincs is szükség. Hagyják a platánokat és a többieket élni, hogy mi, emberek is élhessünk, mert bizony hozzájárulnak ők életünk­höz, hiszen a város ki­csinyke tüdeje is a tér, s kell a tiszta levegő! (Úgyis egyre nem tisztább.) Amire szükség van: a beteg fák gyógyítására (erre biztosan vannak kor­szerű módszerek), a fák pótlására, s az egész park nyári öntözésére, gondozá­sára, a szegélyező kövek rendbetételére. Ezekre biztosan nem kell 100 mil­lió forint. Szegediek! Ne hagyjuk, hogy a Széchenyi tér alá üzletközpontot - vagy egyéb mást építsenek, ne hagyjuk, hogy rekonstruk­ció ürügyén a fákat kivág­ják! Éljenek a vén platánok és a többiek ott, a Szé­chenyi téren - szeretjük őket, éltetnek bennünket! Dr. Nagy Péter borító védőhálót, amely gátolja a víz lefolyását. Fönt maradt a tetőlétra, reménykeltően alkal­mas lehetne a palák pótlására. A csapadék áztatja a mennye­zetet, valamint a főfalakat! Az épületet eredeti formá­jában helyreállítani talán nem is lehetséges, vagy jóval költ­ségesebb lenne. Félő, hogy csak a díszes márványtáblák maradnak viszonylag épség­ben. A templom szerkezeti és művészeti pusztulását ki le­hetne zárni a bádogozás, a tetőhéjazat sürgős javításával. Állaga, léte nem lehet csak a felekezetre tartozók gondja, ügye! Ez össztársadalmi ügy. Hajdanában az anyagi-pénz­ügyi eszközöket úgy összpon­tosították, hogy a templom öt év alatt elkészült. A huszadik században ennyi idő kevés a tatarozásra! Nem tartozom a görögkeleti egyház tagjai közé, de hetven­évesen is aggódom a műem­léktemplom jelenlegi állapota miatt. Kátai Ferenc ről sem. Mindkettőt kizárólag magyarul nyomtatták ki. A JATE hallgatói és néhány külső érdeklődő előtt a finn népzenéről tartott előadását eredeti hangfelvételekkel szí­nesítette Vainio professzor. E felvételek között a legutolsó Kalevala énekes, Domna Huo­vinen hangját is hallhattuk. (A Turkui Finn-Magyar Kör elnöke feleségének a nagynén­je volt Domna. akinek a háza helyén orosz karéliai stílusban épült kartanot e sorok írójának volt alkalma megtekinteni az elnéptelenedő Kuivajárviben.) A finn népzene ősi dalai a Kalevala verses, epikus dalai­ban éltek és élnek napjainkban. A történelmi dalokat férfiak énekelték, az asszonyok a csa­ládi életet szólaltatták meg líraian. A finn ősköltészet e dalai 4 trochaikus verslábból állnak, de az éneklés közbeni légvétel miatt ötüteműként énekelték a négyütemű versso­rokat. Az ősi dallam számos változata ismert, maga a meló­dia tiszta kvint keretein belül marad. A finn népdalok felé­pítése pentakord és pentaton (a, h, c, d, e). II. Gusztáv Adolf korából (1635) ismerjük a legrégebbi dalokat, ő serkentette a finne­ket ezek gyűjtésére. A luthe­ránus vallás pogány jellegük miatt kiirtandóknak ítélte e dalkincset, ennek ellenére Henrik Krustenius püspök fo­gott hozzá gyűjtésükhöz. A finn romantika korában kezd­ték értékelni e kincset és a Finn Irodalmi Társaság adott lendületet a gyűjtésnek az 1800-as évek első felében. A siratókat csak Karjaiában és csak nők énekelték, ezekben a zene az érdekfeszítő, nem a szöveg. Négy hangon belül maradt a siratok hangterjedel­A balladák európai hatásra Svédországon keresztül jutot­tak Finnországba. A „rekilau­lut" sajátos rímes erotikus da­lok, gazdag dallamvilággal. A legújabb réteg dalai „nemzet­köziek", annak ellenére, hogy ősi finn kultúrának tartják. Ma Suomiban reneszánszát éli az ún. „mai népzene", ami igen érdekes, mert az ősi zene és a rockzene keveréke. Sokan neheztelnek az ilyen zenét szerzőkre, az előadó azonban örül neki és támogatja. A finn hangszeres zene alaphangszere az öthúrú „kan­tele". A „jouhikko" 3 húros, hegedűszerű, vonóval megszó­laltatott zeneszerszám. A hang­szerek az ősi dalok előadá­sakor másodlagos szerepet játszottak. Az 1700-as évek után terjedt el a klarinét, a hegedű, a harmonika. A „saamalainan jojka", a lappok dala. Az ő kultúrájuk és dalaik messze állnak a finntől. Dalaik bonyolultabbak, csupán a szűk hanghatás hasonló a finnhez. A városháza klubtermében nagyobb nyilvánosság előtt hangzott el Mattio Vainio elő­adása a finn zene irányzatairól. Sibelius előtt is volt finn zene, pl. a középkori finn reneszánsz korából „67 Szent Dal". Az 1700-as évek zenéjére jórészt e században találtak rá (ilyenek Bernát Henrik Crusell művei). A finn zenére rányomta bé­lyegét, hogy amfg Svédország része volt, svéd zeneként tartották nyilván, amikor Oroszország nagyhercegsége lett, orosz zeneként ismerték a világban. Sibelius mérföjdkő a finn zenében, jelentősége zenéjé határtalanságában teljesült ki. Sibelius ismerte a Kalevalát, az énekeket, az éneklés stílusát, de a maga módján használta fel azokat - nem Kodályként. Hetvenedik műve a „Lounno­tar" (Természetanya) a kaleva­lai világteremtésről szól. A Lemminkeinen legendát a „Turnelan Joutsen"-ben örökíti meg (a Turnelan joki a finn Styx). Finn-svéd történelmi zenéje a Karélia sorozat ­amiből amerikai filmzene lett. Sibelius összképéből nem ma­radhat ki a szimfonikus zene (7 szimfónia és egy hegedűver­seny). Sibelius a maga 120 művével nagy és gyümölcsöző hatást fejtett ki a finn zenére. 1928 után amit (rt, mind elé­gette, egyetlen hangjegy sem maradt fenn. Amerika. Anglia befogadta a zenéjét, Közép­Európa hűvös maradt vele szemben. Nagy egyéniség volt Sibe­lius, aki beárnyékolta a finn zenét. Minden kortársának „Si­belius komplexusa" volt, vagy alábecsülték magukat, vagy többre tartották önmagukat Si­beliusnál. Napjainkban Kok­konen, Aulis Sallinen, Toiovo Kuula és Madetoja jelentős zeneszerző Finnországban. A Kalevala hősei még mindig erősen hatnak a finn zene­szerőkre - ezt az előadó zenetörténészként sem tudja megmagyarázni. A finn romantikus zene kora száz évig tartott - ennyi ideig sehol másutt nem élt. Az 1920 utáni modernizmus nem is jelent meg a finn zenében, a darmstadti eszmék is csak 10 éves késéssel jelentkeztek és az 1970-es években új roman­tika ragadta el a finneket. A Savonlinnában évenként meg­rendezett operafesztivál a nemzeti opera kiteljesedését hozta magával. A mai finn zene annyiban finn, hogy ott született és alkot a szerző, de műve bárhol előadható új tonalitásából kifolyólag. A finn zenét nemzetközileg elfogadják, zenészek, énekesek Európa­szerte ismertté tették. A finn zene 400, Finnország 502 éve él Európa térképén ­fejezte be zenével gazdagon illusztrált előadását Matti Vainio. Szabó Mihály Gyógyítással egybekötött emberség Tavaly közúti baleset kö­vetkeztében mindkét szemem súlyosan megsérült. Előbb, októberben a bal, majd idén február 27-én a jobb sze­memen végeztek műtétet, mindkét esetben a Szegedi Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikáján. Az orvosok, az asszisztensek, az egész személyzet lelkiisme­retes munkáját, magas szintű szaktudását bizonyítja, hogy már látok írni, szemüveg nélkül. Hasonló sikeres műté­tekről győződtem meg az osz­tályon lévő sorstársaim eseté­ben is. Összesen 18 napot töl­töttem a klinikán. Hálás va­gyok az emberi segítőkész­ségükért, szaktudásukért. A műtétek előtt kivizsgálás végett meg kellett jelennem a belosztályon is, ahol hasonló, az emberi méltóság megbecsü­léséről tehetek tanúbizony­ságot. Köszönet és hála mind­ezért. További munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kívánok. Kiss Sándor Sarkad ugyanott ő szervezte meg a Kodály Központot. Hegedű­művészként végzett, a Helsinki Rádió munkatársaként kezdte pályafutását. 1983-85-ben Bu­dapesten az ELTE-n vendég­előadóként működött. Sze­geden tíz alkalommal járt. leg­utóbb a Kalevala megjelenésé­nek 150. évfordulója alkalmá­ból 1985-ben (Taru Valjakka énekessél) tartott előadást. Ő írta meg a finn zene történetét, s akárcsak a finn irodalom történetéről nem jelent meg könyv finnül, úgy a finn zené­• A téma a személyi jövedelemadó­bevalással kapcsolatos. A határidő előtt az APEH igen dicséretre méltó módon hosszú időn át folyamatosan tájékoztatta a lakosságot. A rádióban, tévében (pl. Ablak), a sajtóban az adóhivatal szakértői rendszeresen tanítottak bennünket, mit kell tenni a sok kérdésre adandó válasz során... Az adózónak küldött „csomag" is részletes tájékoztatással szolgált. Az elő­készítés tehát gondos volt. Én nyugdíjas létemre az adózókhoz tartozom, t. i. (népi!!) bírósági ülnökként némi díjazásban részesülök. A törvény ez esetben előírja, be kell tartani: személyi jövedelemadó-bevallást kell tennem. Gondosan felkészültem, figyeltem minden tanítást, elolvastam az információ­kat. Egyébként egyetemet végeztem, is­merem a számtani alapműveleteket, még a százalékszámítást is. Tehát a képzettségem és képességem alapján reméltem, hogy a kitöltött „bevallás" hibátlan lesz. A beje­lentésben végül is közöltem, hogy a levo­nások után 1010 Ft. többletet fizettem s ez Van-e határa a türelemnek? a rendelet szerint nekem visszajár. Meg­jelöltem az OTP szegedi (rókusi) fiók­jában vezetett folyószámlám számát és mellékelt levélben kértem az összeg szám­lámra utalását. Tehát minden rendben lesz. Meglepetés: a beadás után egy hónap­pal levél érkezett az APEH szegedi egységétől azzal, hogy a bevallás „feldol­gozhatatlan". Az APEH segítőkész és fel­hívott, hogy összes dokumentumommal sürgősen keressem fel az irodát, ahol a javításban segítenek. Másnap elmentem a Bocskai utcába. A megjelölt helyen már vagy százan várakoztak. Türelmesen vár­tam a bejutásra. Mintegy két óra múltán bejutottam az ügyintézőhöz. A hölgy ala­posap megvizsgálta a benyújtott és a bemutatott igazoló iratokat és megállapí1 totta, hogy részemről nincs hiba, mint adózó polgár jelest kaptam. Hát akkor miért lett a bevallás feldolgozhatatlan? Kiderült, hogy az OTP rókusi fiókjában vezetett folyószámlám pontos száma mellől hiányzott a „Számlavezető pénzin­tézet pénzforgalmi jelzőszáma". Ez a hiba! Hát én ezt honnan tudjam? Hangsúlyo­zom: Szegeden működő adóhivatal és sze­gedi OTP fiókról van szó! Ezért kellett el­mennem. várakoznom stb. Talán az APEH nem szívesen fizet vissza? Elképzelhető, hogy az adóhivatal nem ismeri a szegedi pénzintézet számlaszámát? Talán az is, hogy megszerzi? Ezért lett a pontos be­vallásom „értékelhetetlen"? Még valami: az adóhivatal in­formációjában mutattam egy adószámot s kérdeztem annak helyességét. A válasz: „embernek" ilyen száma nincs! Nem azt mondta, hogy ez a szám nem egyéni, nem adózóé stb., hanem intézményé, vállalaté, tehát nem ,,emberé". Remélhetőleg a Hi­vatal nem sok ilyen műveltségű „embert" (hivatalnokot) alkalmaz. Név és cím a szerkesztőségben

Next

/
Thumbnails
Contents