Délmagyarország, 1995. április (85. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-15 / 89. szám

Szegeden a lap! DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1995. ÁPR. 15., 85/89. ALAPÍTVA: 1910-BEN ARA: 19,50 FT •HMMHHMMM mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm K isfiam egymásba gabalyodó mondatokkal meséli, hogy a hittan órán ő jelentkezett Krisztusnak és vitte a nagy, barna keresztet, s nem sokkal a beszámoló után fölteszi bátyjának a maga szerkesztette találós kérdést: láttuk már, de nem ismerjük, született, de nem teremtmény, ki az? Csavaros, nehéz kérdés egy hatéves gyerektől, s ha magunknak is föltesszük ugyanezt, alighanem nagyon komolyan el kell tűnődnünk azon, hogy mit tudunk Jézusról, hiszen az egyszerű válaszadáson túl újra és újra azt kérdezi tőlünk a saját, megismételhetetlen, ezért szent, mégis elhibázható életünk, hogy ki is ö? Amit csinálunk, a mindennapok tényei, a rossz és a jó, sőt a szándékosan gonoszul értelmezett lépéseink is azt kérdezik, hogy mit tudunk a szeretetért hozott áldozatról. Olyan világ ez, amelyben minden érték a viszonylagosság görbe tükrében látja magát, az arányok átalakulnak, a csúf széppé vagy elviselhetővé módosul, és fordítva: nincs beállt rendszer sem a társadalmiban, sem a személyesben, minden valamihez képest torzul, leginkább egy kívülről meghatározott, folyton változó ízlés viszonyában. És ezt az „ízlést" a legkevésbé formáljuk mi, a saját személyes erőnkkel, mert ez maga az a körülmény, amiről, amiért csak közösen tehetünk, mégis ez a közös kizárólag akkor változtatható, ha egyénenként mozgatjuk meg csüggedni látszó, ám valóságos erőket hordozó energiáinkat. Arra gondoltam, mi lenne, ha egy angyali hírnök olyan üzenettel érkezne Szegedre, talán épp a Széchenyi tér fázós fái alá, hogy módosult az ígéret, mert mi sem tartjuk be a szavunkat, hazudunk, csalunk és szemérmetlenül a külvilág szorongató erőire hárítjuk a felelősségünket, szóval ez az angyal azt mondaná, amilyen viszonylagos a mi önazonosságunk, olyan relatív a feltámadás. Jézus meggondolta magát. A keresztút igaz, a harmadnapon történt csoda is, csak épp nem érdemeljük meg az ígéret teljességét. Mert mi is ígérünk, csak a mi igénk nem testesül meg a valóság horizontján, ott csak egy folyton ruhát váltó, beteges fa áll, ez pedig a mi szavunk, ez egyik nap téli csonk, másnapra ott már az odahazudott dús lomb pompáz, azután hullanak a virágok, ez a szó nem a gyökereiből issza a táplálékot, hanem a tökélyre fejlesztett, hedonista önzéssel műtrágyázott viszonylagosságból. Krisztus - aki a keresztény szimbolikában gyakran ölti a fa alakját - azt üzeni, hogy ne tegyük ezt vele többé. Nem ezt kívánja a végteien akarat. Ülünk a tévé előtt és nyoRelatív feltámadás mogatjuk a gombot, ahogy a való világ kísértéseinek kezében is ott az életünk távirányítója, és ahogy sorjáznak a csatornák, egyszer csak belenézünk a filmbe, és azt látjuk a képernyőn, hogy lebben a függöny, és a nő háttal ül az ablaknak a pamlagon, és belép egy férfi, és nem azt gondoljuk, egyikőnk sem, hogy a kertből belép az apa és hátulról, gyöngéden megcsókolja az anya nyakát, nem ez a reflexünk, hanem már pörgetjük is tovább a jelenetet, hogy itt a férfi, bizony, meg fogja fojtani a nőt, aztán pedig földúlja a lakást. Ezt látjuk, mert a belső vetítőnkben már régen ezt a jelenetet helyezték el, s ha leülünk valakivel tárgyalni, hát azt figyeljük, milyen nyelvi bűvészmutatvánnyal csalja ki zsebünkből a pénzt és szánkból a drága információt a másik, mert ez van, ezt éljük, ez bugyborékol a zsigereinkben, s fölkészületlen, naiv, betaníthatatlan munkásai lennénk a gyakorlatnak, ha nem hinnénk, hogy a másik is ezt gondolja rólunk. A nyelvi eszközökkel élő művészetekben fölfedezhető tény - vagyis az, hogy a szavak elveszítették jelentésüket, sőt a szavaknak csak használatuk van - mára a hétköznap része, talán még törvénye is lett. Egy szerződés ma avantgarde szöveg, értelmezési feladvány, nem pedig kötelezettség. Nincs orvosi és üzleti titok, banktitok sincs, komoly, öltönyös urak ülik körbe az asztalt és a szavahihetőség helyén a locsogást működtetik, pletykálnak, mint egy régi bérház közös mosókonyhájában a fájós derekú asszonyok. Ide érkezik az angyal, ez a gyönyörű nemtelen lény, és azt mondja, hogy odafönt meggondolták a dolgot. EdDonatello: Angyali üdvözlet dig volt ugyan, de mostantól csupán lehet, hogy van mennyország. Biztosan van egyenes labirintus, de nem biztos, hogy van röpülés. A sírokból van kivezető út, de már nem teljesen eldöntött, hogy hová. Ez volna az új angyali üzenet. Mit tennénk ekkor? Azt hiszem, egy fillérrel sem csökkenne a cégek közötti körbetartozás, tovább izzanának a nyoszolyák, a pénz ugyanúgy, ha nem gyorsítottabb ütemben hiszen már oly mindegy! pörögne a passzázson és a frekventáltabb belvárosi parkolókban, megnőne a sehová sem mutató fenyegetőzésekkel telt névtelen levelek száma és ugyanúgy integetnének laza csuklómozdulattal a lányok az ötösön. Néhányan közmeghallgatást követelnének a Dóm téren és az a nagyon is körülhatárolható kisebbség, amelyik ma is őrzi a szavát, imára kulcsolná a kezét - a többiekért. Azt mondom, alig változna a világ. / Olvasom, hogy a Milosevicstől távozó amerikai külügyminiszter, Baker, milyen hebehurgyán fogalmazott, amikor a még egységes Jugoszlávia mellett rakta le a voksot, elindítván a szomszédban öt későbbi ország és minimum öt nép tragédiáját, és azóta is csak üres fenyegetések korlátozzák az egyébiránt korlátozhatatlan, épp ezért megdöbbentően korlátolt déli nacionalizmusokat. Eszembe jut, amikor a fekete kontinensen tízezerszám úsztak lefelé egy vértől iszamós folyón a hullák és mi csak a képeket néztük iszonyattal, arra is gondolván, ahogy a mai barbárság ikonjára rámásoltuk a lélek szomorú vásznain a holocaust jeleneteit, hogy ez a század nem a görög kultúrából, nem a gótika égbe törő vágyódásából, de még nem is a felvilágosult polgár civilizált kapzsiságából és hiúságából származik, hanem az első világháború gázfegyverzetéből és a második világégés haláltáborainak folyton átöröklődő poklából. És persze a fülemben hallom a magyar miniszterelnök mentegetőzését is: a vagyonadóra szükség van a valóságos közteherviselés érdekében, ám a pontos ingatlankimutatáshoz kölcsönre (és valódi, németföldről hozott programra) volna szükség, ám a Világbank csak akkor ad erre hitelt, ha már pontosak a fölmérések és leadózottak a földhivatalokban tényszerűen fölvezetett, értékes porták. A kör tehát bezárult, bezárulni látszik. Nem arról írok, hogy az angyal máshová is érkezhet, Simontól sem kérdezték meg, hogy vinni akarja-e a keresztet. Az angyal ide fog jönni és nekünk fogja elmondani az üzenetet. Ezt nekünk címezték. Nem az Európába vezető útról van szó. Az egy külön ügy, ahhoz nem kell megváltás. De nem bújhatunk cinikus közönnyel és infantilis magatehetetlenséggel Sztálin vagy Truman katonaköpenye mögé pusztán azért, mert ötven éve az orosz birodalomra bízták a nagyok e soknemzetiségű és sokat szenvedett térségben a rendteremtést. Vagyis nem lehet mentség a személyesen művelt cinizmusunkra a nagyvilág buta közönye. Egyszer megkérdezték Bakertől, miért állt ki a nagyszerb törekvések mellett, mire ő azt felelte, hogy mert féltek a Szovjetúnió szétesésétől. Hát nekünk, egymásra utaltaknak, ezt a viszonylagosságokból építkező mintát kell követnünk? A nagypolitika hatalomvágyó felületességét kell leképeznünk a saját életünkre? ^^M zt hiszem, Jézus •I mindenkinek ^•^H üzen, mégpedig BBflV személyesen. Ahogy Pilinszky János mondta, mint egy szálkát, úgy veszi el az Atya mindannyiónk keresztjét. Elmondtam ezt a dolgot a kisfiamnak, amikor hazajött a templomból. Őneki talán már mást üzen, ha mostani látogatása után még egyszer visszajön az angyal. De én attól tartok, hogy nem értjük meg a saját életünket, és nem tudjuk, hogy mi történik velünk. Fölzabáljuk a tényeket és elfeledjük, hogy miről szól a megterített asztal. Ünnep van. Itt-ott szállingózik a hó, ezek az angyal szárnyának pelyhei. Biztosak lehetünk abban, hogy szomorúan hozza a hírt. A repbenzin diszkrét aromája Nem mindegy - mivel repül... (Fotó: Révész Róbert) • Többször megvádolták már a sajtót, hogy csak csinálja a szenzációt, s imád a bolhából elefántot csinálni - a példányszám kedvéért. Elhangzott ez a vád a hamisított repülőbenzin ügyében is. Éppen ezért megnyugtató volt dr. Hegedűs Dezsőnek, a Magyar Repülő Szövetség főtitkárának szavait hallgatni: ha a sajtó nem szellőzteti meg ezt az ügyet, akkor lehet, hogy csak egy repülőkatasztrófa kapcsán kerülhetett volna reflektorfénybe... (Cikkünk a 12. oldalon.) m NATO-bővítés Tanulmány májusban, tárgyalások decemberben A NATO-tagországok május végén megvitatnak majd egy olyan hivatalos tanulmányt, amely az atlanti szövetség tervezett keleti kiterjesztésére vonatkozik - közölte az Egyesült Államok NATOnagykövete. Róbert Hunter, aki csütörtökön Prágában Vilem Holan cseh védelmi miniszterrel folytatott eszmecserét, közölte: „A tanulmány első tervezete elkészült. Második változata is készen áll majd. hogy a (tagállamok) miniszterei május 30-án szemügyre vehessék." - A NATO-nak szándékában áll új tagok felvétele erősítette meg Hunter, aki r megjegyezte, hogy a tanulmány a „hogyanra és a miértre" összpontosít: jelesül az új tagok szerepére s a szövetség szervezetébe való beilleszkedésük mikéntjére. - A jelentés kidolgozásában valamennyi NATO-tagország szakértői közreműködnek jelezte Hunter, és hozzáfűzte: a tanulmányt szeptemberben átnyújtják a békepartnerségi program összes résztvevőjének, s e dokumentum képezi majd a csatlakozásra pályázók és a tagországok között decemberben esedékes tárgyalások alapját. • Az április további meglepetésekkel szolgált, s péntekre virradóan, hajnalban az országban több helyen havazott. Ezért az M3-as autópálya teljes hosszában elkezdték a munkagépek a latyakos hó letakarítását és az útburkolat szórását. Salgótaiján térségében a 2l-es utat kellett csúszásmentessé tenni. A Bakonyban Zirc környékén okozott gondot az utaHóekék Nagypénteken kon a hó, de a legtöbb probléma a Bükkben volt, ahol 1015 centiméteres hóréteg lepte el az utakat, s ezért a hóekéket is be kellett vetni, hogy fenntartsák a zavartalan forgalmat. Itt a húsvét, itt a nyúl, Szeged-Somogy 3:0' 99 Jeles esemény, NB l-es férfi röplabdarangadó színhelye volt tegnap este az újszegedi Sportcsarnok, ahol a bajnok Kaposvár a címére törő Medikémia csapatával csapott össze. Találkozójuk igazi csemegéje volt a sportágnak, hiszen mindkét gárda több válogatott játékost is felvonultatott. A tét a feleknek óriási jelentőséggel bírt. A házigazdáknak ezt, és a vasárnapi zalaegerszegi mecscset is hozniuk kell(ett), hogy az első helyről várhassák a mindent eldöntő hajrát, a somogyországiaknak pedig azért kellett kapaszkodniuk, hogy legalább a harmadik helyen kezdhessék a finálét. A szegediek ezúttal nem kedveskedtek a vendégeknek, s a meccs végén szurkolóik kitörő örömmel skandálhatták: „Itt a húsvét, itt a nyúl - Szeged-Somogy 3:0!" A mérkőzés tudósftása a 13. oldalon olvasható.