Délmagyarország, 1995. április (85. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-12 / 86. szám

SZERDA, 1995.APR. 12. • J3 GAZDASÁGI MELLÉKLET III. r. gy szerre sokat és ke K. veset változik a világ - állapítja meg az ember, amikor három esztendő mellékleteinek betűszérűin próbál „kaszálni". Sokat változik, ha csak a valutaárfolyamok heti jelentéseit ügyeljük. Három esztendővel ezelőtt, április 16án, még csak 48 forint 85 filléres márka-ár folyamról adhattunk számot, ma ez lasssan közelebb van a 90 forinthoz, mint a 80-hoz. Ennyit mindenféleképp változott három év alatt a világ. „Húszezren kerítésen kívül" - híreltük annak idején. Az Egyszázalék története, kicsit a hazai munkanélküliség krónikája is lehetne. Végiglapozva jelentéseinket, kiderül - a hazai gazdaság is legalább úgy hullámzott, mint a munkanélküliség. Nem véletlen, szoros összefüggés akad a kettő között. Változott viszont a világ abban, hogy ma már nem írhatjuk le. egy év alatt ezerhatszáz új társaság jött létre megyénkben. Megállapodott kissé környezetünk mára e tekintetben. Mostanság sokkal inkább beszámolhatunk csődökről, felszámolásokról, mint születő gazdasági társaságokról. Nem véletlen, hogy a három esztendővel ezelőtt hetente jól működő „Határidőnapló" rovatunk is a süllyesztőbe került mára. Itt közöltük a csőd- és felszámolási eljárásokat. Mára ezek már nem kuriózumok. <h hozzászoktunk, s ráadá sul oldalakat töltene meg, ha erre vállalkoznánk. Azután itt egy másik érdekesség: 1992. április 29. „Kapualjak és garázsok" címmel számoltunk be arról, hány új üzlet nyílt Szegeden. Kiderül, a papír-írószer és könyvesboltok vitték a prímet: 450 százalékkal emelkedett a számuk, miközben a cipőt és bőrárút kínáló üzleteké „csak" 133-al. Hiányos az emlékezet, s kevés az idő ahhoz, hogy Kovács úr, három év után... összegereblyézzük, vajon hányan mentek tönkre azóta. Bizonyára sokan. Azért állandóság is jócskán akadt a mi munkákban: három esztendő termését figyelve végigkísérte gazdasági jelentéseinket a privatizációról, a tulajdonszerzésről, a magánosításról szóló híradás. S ebben azért másik oldalára fordult a világ. Éppen három évvel ezelőtt „várták nagykéssel" Palotás Jánost Újszegeden - a képviselőről viszont kiderült, nem félős ember, s egy tréfa kevés ahhoz, hogy megijedjen. Igaz, azóta már a VOSZ-elnökségről is leköszönt, de nem emiatt. Változik a világ, de egyben mégis állandó: akad miről írni ezután is a szegedi gazdaságban. Rafal Gábor J Egy úr, közel nyolvanmillió forintos tétel kapcsán, mostanában éppen vizsgálati fogságban múlatja idejét. Végrehajtandó szabadságvesztésről nincs információnk. Szóval mozgalmas volt ez a három esztendő. A portrék sorát Kovács Károly, a Procontrol első embere nyitotta 1992 április közepén, kolléganőnk nemes egyszerűséggel „A siker Kovácsa" címet adta az (rásnak. A főnök, a tulajdonos ugyanabban az irodában ül a Széchenyi téren, mint három évvel ezelőtt. Emlékeztetőül - ha valaki véletlenül mégsem őrizte meg az Egy százalék összes példányát Kovács úrból szülei becsületes iparost szerettek volna nevelni, ezért beadták egy rádiószerelő műhelybe. A ma oly' divatos menedzseriskola és menedzsertréning híján egy öreg dörzsölt zsidótól tanulta az üzletet. Levelező tagozaton végezte el a Budapesti Műszaki Egyetemet, a Szegedi Textilművekben töltött húsz év alatt negyven újítást és találmányt hozott össze. Vállalkozástörténete 1981-ben a Procontrol géemkával kezdődött, majd kisszövetkezet, kft., amerikai-magyar vegyes vállalalat volt a forma. A három évvel ezelőtti lendületben saját bank létrehozásáról is álmodott, ez azonban álom maradt. Annak idején komolyan gondolták, túl nagy baj azonban nincs, van a Széchenyi téren így is elég bank. A cég egyre inkább családi vállalkozás körvonalait mutatja. A nagyobbik fiú, Attila húszéves, két nyelvből van vizsgája, s a JATE-n tanul közgazdásznak. A kisebbik, Róbert, hardveres lesz, most a Déri Miksában diák. Már Kovács Károly: A kereskedelem nem elég. (Fotó: Gyenes Kálmán) Az Egy százalék első megjelenése óta több mint százötven urat, hölgyet, vállalkozót, üzletembert, mestert, hivatalnokot és Igazgatót mutattunk be fotóval a gazdasági melléklet harmadik oldalán. Közülük nem egynek azóta nyomtalanul eltűnt a vállalkozása, mások munkanélküliek lettek, megint mások hirtelen meggazdagodtak, vagy éppen eladósodtak. önálló feladatokat is képesek megoldani, tárgyalnak, végigviszik az üzletet, egészen a pénz beszedéséig. Az utóbbi szempont egyáltalán nem mellékes. A nyelvtudás kiemelt követelmény a Kovács családban, a magyar nyelvet szeretni kell, de beérni nem lehet vele mondják. A világon tíz emberből kilencnek fogalma sincs arról, hogy létezik Magyarország. A forgalom egyre nagyobb szeletét jelenti a távközlés, a nagykereskedelmen belül pedig szinte ez a kizárólagos. Egy hatvankilenc tagból álló viszonteladói hálózatnak értékesítenek az országban. A kiskereskedelem területén a szórakoztató elektronika viszi a prímet, legrégibb és legmélyebb kapcsolatot a Panasonic jelenti. Ennek köszönhetően hívták meg a főnököt a közelmúltban Japánba egy olyan luxus tanulmányútra, üzleti tárgyalásra, ahol a 250 ezer alkalmazottat foglalkoztató óriáscég tulajdonosával találkoztak. Automatizmus felső fokon, a videokamera összeszerelő-üzem egy óriási, de ember nélküli zenekarra emlékeztette a látogatót, ahol az egy ütemre mozduló gépek végzik a dolgukat, ellenőrzik egymást és saját magukat. A Procontrol tavalyi árbevétele meghaladta a félmilliárd forintot, zömében fejlesztésre visszaforgatott nyeresége húszmillió körül alakult. A forgalom felét adja a távközlés, harminc százalékát a szórakoztató elektronika, a számítástechnika nem olyan erős, mint azt három évvel ezelőtt gondolták. Egyre jobban meg kell dolgozni a pénzért, rohamosan csökken a fizetőképes kereslet, a forintleértékelést és a vámpótlékot előbb-utóbb érvényesíteni kell az árakban. Legnagyobb érdem talán az, hogy 15 éve megszakítás nélkül ott vannak a piacon, egy részét stabilan birtokolják is. A vevő pedig tudja, hogy három vagy öt év után is megtalálja őket. Jelenleg negyvenen vannak, most ennyit bír el a cég, de voltak már ötvenöten is. A Procontrol mindig gyártott valamit a kereskedelem mellett, korábban tűzvédelmi rendszereket szerelt össze, sokáig blokkolóóráival „boszszantotta" a beosztottakat, most éppen tarifont, azaz telefon tarifaszámlálókat készftenek. Lehet, hogy gyártás nélkül, szervizmunkából is megélnének, de ezen nőttek fel, s a forgács, vagy a forrasztógyanta sajátos illata már hiányozna is nekik. Kovács András Szegeden újra van téglagyár Az önállósodást (1992 január) újabb változás követte, 1993. januárja óta - elsőként az országban! - dolgozói tulajdonba került a gyár. Azóta nagyot változott arculata, a korábbi, rossz emlékű beskatutályázást „levetkőzve", ma már 12 (!) téglafajtát tud kínálni vevőiknek. - Változott a technika, ezáltal javult a minőség, s ami még nagyon lényeges: mindezt szinte egy fillér ráköltés nélkül, saját szakembereink szellemi tőkéjének köszönhetően értük el! - mondja nem kis büszkeséggel a gyárat 17 év óta igazgató Fejes Ernő, aki „mellesleg" az NB IH-ban focizó dorozsmai egyesület elnök-mecénása is egyben. Termékeink között megtalálható például a födémbélés, a termoton, a HB 38-as, újabb téglánk pedig a környéken nagy keresletnek örvendő HB 30-as. Alapanyagunk bőséges, 25 évre mindenképpen elegendő, akár új gyárat is telepíthetnénk. • Keresletet emiitett, ami mai világunkban nem kis dolog. Meddig terjed „terítési" határuk? - Három megyében, Csongrádban, Bács-Kiskunban és Nehéz és hosszú utat tett meg a Bajai úton levő szegedi téglagyár, amíg eljuthatott odáig, hogy Tisza Téglaipari Kft-vé alakulhasson. Az egykori KGSTszisztéma ebben a termelőágban is éreztette „jótékony" hatását, minek következtében a szóban forgó gyár húsz éven át Békéscsabához tartozott. Békésben, egészen Orosháza vonaláig vagyunk érdekeltek, de Pest alá is eljutottunk már. Ez azért is érdekes, mert tapasztalataink szerint nagyon sok építkezéshez száz-kétszáz kilométerről hozzák a téglát, ami nem olcsó mulatság. A tervezők egyébként mintha elfelejtenék, hogy Szegednek ismét van önálló, jól prosperáló téglagyára. Mondom ezt azért is, mert korszerűsítettük a technológiát, és amit külön is kiemelnék, a gyárban becsülete van a munkának! A tulajdonosi szemlélet szerencsére óriásit változtatott a hozzáálláson. 9 Erre mondják, hogy a jó bornak sem árt a cégér... - A közelmúltban hathatós lépéseket tettünk önmagunk népszerűsítést érdekében. Zsombón, a művelődési házban három m^gye településének 42 polgármesterével találkoztunk. A három éve kötött együttműködési szerződést értékeltük, és újabb elképzelésekkel bővítettük. Kivétel nélkül jó ötletnek tartották a gazdálkodni is kénytelen első emberek, hogy az önkormányzati területen és tulajdonban levő építőanyagot árusító területen a mi téglánkat forgalmazzák. Szó volt arról is: az önkormányzatok hamarosan lehetőséget adnak arra, hogy az építési engedéllyel rendelkezőkkel, a tervezőkkel kapcsolatot teremthessünk, megismertessük termékeinket, s azokat megvételre kínálhassuk. A fiataloknak, nagycsaládosoknak és a beruházás nagyságától függően, az önkormányzatoknak is kedvezményt biztosítunk. 9 Külföldi kapcsolat? - Örömmel újságolhatom, Aradon közösen üzemeltetett gyárban vagyunk érdekeltek. S ha minden jól megy, nagyon remélem így lesz, hamarosan amerikai kötődésről is beszámolhatok. Gyürki Ernő Csinos hölgy, új ruhában A világ nyolcvan országában mostantól új megjelenésben, de változatlan tartalommal jelennek meg a Holsten sörök. A magyarországi gyártó, a Borsodi Sörgyár Is részese az összehangolt, több hónapos, piacmegtartást célzó kampánynak. A Bőcsön működő üzem a saját termékei mellet tíz éve gyártja licensz alapján e közkedvelt márkát. A cégben 1991 -ben szerzett részesedést a világ hatodik- és Európa ötödik legnagyobb söripari csoportja, a belgiumi székhelyű Interbrew. Azóta komoly beruházások és fejlesztések révén hazánk egyik legnagyobb és legmodernebb üzemévé vált a bőcsi. Nem véletlen, hogy '94. január I -tői a Holsten sör kizárólagos magyarországi termelője és forgalmazója. A Holsten csoport 7,2 millió hektoliteres sörtermeléséből 5,9 milliót Németországban adott el, a különbözetet a világ 80 országába exportálta. Licensz megállapodás keretében Magyarországon, Angliában, Nigériában, Namíbiában, Kínában és Paraguayban összesen 600 ezer hektoliter készül belőle. A nyolc fajta sört kínáló Borsodi Sörgyár részesedése a teljes magyar sörértékesítésből napjainkra elérte a 27 százalékot. Évente 2,2 millió hektoliter sör, több mint 50 ezer tonna maláta és 400 ezer hektoliter üdítőital kerül ki innen. A Borsodi Sörgyár és a Hosten Brauerei a napokban megtartott budapesti sajtótájékozóján frappáns magyarázattal is szolgáltak arra. hogy mi szüksége egy olyan terméknek a felhajtásra, amelyet amúgy is ismernek a sörivók. Képletesen szólva a legcsinosabb hölgynek is szüksége van arra, hogy olykor új ruhát vegyen magára, s fgy kilépve a megszokottból, azokat is elkápráztassa, akiket eddig nem sikerült. Természetesen a sikernek rengeteg összetevője van. így a többi „hölgy" fellépése sem mellékes, hisz más is vehet fel új kosztümöt. A makacs borivókra is igen nehéz hatni, főként, ha a hazai porondon továbbra is egy liter bort lehet kapni egy üveg sör árán. T. Sz. I.