Délmagyarország, 1995. április (85. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-08 / 83. szám

- Oké, próbáljátok meg! Szólj Karesznak, hogy a lóvét vigye el a fiúkkal együtt. Egyelőre nyolcmilliót. A többit majd akkor, amikor az egész áru együtt van. ...Nem érdekel! ...Tudod, hogy nálam a pénz nem számít... Ötvenmillió készpénzben? - ha jó az áru... A kirakatnál már negyedmagammal állok, persze nem a könyvek miatt. A mellettem toporgó kalapos öreg rámkacsint és fejével a telefonáló felé int. - Jó firma, mi? - mondja, és aztán ő is fülel. - ... Nem megmondtam a végső árat? - harsogta ismét a telefonos - egy millióval sem vagyok hajlandó többet fizetni... jó. Egy órán belül otthon vagyok. A pénzszállító kocsit készítsétek eló, a kísérőkkel együtt... Nem kell a szöveg, legyetek készenlétben. Megigazította sísapkáját, eltette a rádiótelefont, jelentőségteljesen a hallgatóságra pillantott, majd elviharzott. Utánamentem. A Mercije lehetett vagy tizenöt éves, és nagyon hangos volt a kipufogója... O

tthon Étterem. Míg merengek a forró rántott szelet fölött, háronv roma érkezik. Kettő a férfi, egy a nőszomszéd asztalhoz telepednek. Miután lepakolták tálcáikat, előveszik nejlonszatyraikból rádiótelefonjaikat. Mindegyiknél egy van. Az elég. Alig kanalaznak a levesből, elprüttyögi magát a nő előtt lévő Panasonic. Kézfejével letörli a száját, és a füléhez emeli az elmés szerkezetet: - Na mondjad - búgja -, mi a hézag? ...Az nem jó. Az sok... Jóskának? Már alig van • Mit mondtál, öt-hat tanker?! Voltak fontos és kevésbé fontos telefonok. Feketék és pirosak (rózsaszín mámorral), melyeken korszakalkotó dolgokat lehetett elintézni. Majd versenyeztünk az idővel, és jöttek a még fontosabb telefonok: a rádiótelefonok. Rádiótelefonos körkép - Szeged, kilencvenöt tavaszán... • Olvasni ráérek később is. (Fotó: Gyenes Kálmán) nála... Hé, hülye vagy te, annyié nem. Neked nem. mert a mútkó is átb...-tá. .. Itt van... Zabál... Alig fér a pofájába (jót röhög)... Jó, akkó adom nekije... Hívd vissza, ne az én pénzöm foggyon. BÖR FELSŐRUHÁZAT! tito dzsekik - kabátok - mellények - sortok - miniszoknyák ÚJDONSÁG: hasított bőr, nubuk SZEGEDEN A LEGNAGYOBB VÁLASZTÉK. Szeged, Nagyáruház, földszint Alighogy leteszi, a mellette ülőnél jelez a készülék. Az vár néhány jelzésig, kortyol a söréből, majd bekapcsolja a Panasonic-kettőt. - ... Már a kajáná sem hagysz békén? Mondtam az árat. Ha ennyi, jó, hát vigyed... Van még, amennyi köll... az is... jegy is... Négy millásé viheted... Frankó az olaj is.... Öt-hat tanker... Na, jó, akkó várlak. És esznek, jóízűen. A második fogás végén szólal meg a Panasonic-három készülék. - Halló. Ki beszél? - teszi fel rögvest a kérdést a legnagyobb darab - ... Na, mi van?... Eszünk... Két millás a SZÓRAKOZTATÓ MELLÉKLETÜNK etarna ' és valami más ESŐEMBEREK. Hagyjuk a hintőporozást, és ismerjük be töredelmesen: a katonai naptár szerint 83/84-es évjáratú jogász- és tanárjelölt elöfelvételisek egy csekélyke részének fene jó dolga volt a zalaegerszegi laktanyában. Pontosabban azon kh'üL Hiszen, ha leszámoljuk a hellyel-közzel kötelező edzés-, mozi- és kocsmalátogatást, tulajdonképpen csak egyetlen „szakmai" feladata maradt a fél tucat, minden rafináltságra kapható (ál)honvédnek: gyönyörködni -a tűzoltókban! Akik a pálya és a szlnészklub közötti parkban gyakorlatoztak szorgosan, akár kellett, akár nem. És ezt szó szerint tessék érteni. Mert ezek a piromániával semmiképpen sem vádolható, jobbára meglett férfiak nem csak a legfüllesztöbb nyári napon szaladgáltak vizet okádó csövekkel a kezükben (emlékszem, mindig egy sellő alakú céltáblára lövöldöztek), hanem —zuhogó esőben is... Ki tudja, miért, ők jutottak eszembe, amikor a hét elején a Kölcsey utcában lakók közül többen is farkast, illetve tüzet kiáltottak a telefonba. Sokáig tartott, míg elhitték: a szegedi gyújtogatok esküdt ellenségei csupán évi rendes kiképzési tervüket teljesítették a belvárosban. Tehát arra készültek, amire igazából nem is lehet. Nem úgy, mint a ,forró nyomos" rendőrök, csütörtökön. Nekik, sajnos, nem adatott meg az, hogy úri huncutságból zárassák le a Hét vezér utca egy szakaszát Előttük ugyanis nem egy képzelt beteg, hanem maga a halál járt arrafelé. Fekete esőköpenyben. Nagyon lényeges dolog a telefon. Az is igaz, olykor jó ha van, de néha jobb volna, ha nem lenne. Megszokni könnyű, elszokni tőle nehéz. Mindig fontos szerepet játszott életünkben. • „Frankó az olaj is..." • Hála Bélinek, mert nem hiába áolgozott • A csaláái kommunikáció B

elváros, Kárász utca. Az _ ^ • "ft 9 • igen fontos fazon - fe- TV] -ú ^ -g lYÍ^C'yí1 I \ W jén sísapka, testén szabad- i- illV^ JHkJL HFFl A X A, időruha, lábán teniszcipő, ahogy illik - öt métert előre, * * ^ majd hátra araszol a köny- IftTl 111 101*0 I / vesbolt előtt, és fennhangon ü • "XV-AXUUL1J.V/X V^T JL • Gyenes Kálmán felvételei végső ár... Ne szórakozzál, már jött rá vevő, csak miattad vártam idáig... Látod, belevittelek a jóba, te meg át akarsz b. ni... Mié lógnék én? Enyém volt a balhé... Már megint kavarsz, ahelyett, hogy rendeznéd a számlát. Majd jó pofán váglak, aztán kussóhatsz... Aha... Na, jó, akkor fél óra múlva ott vagyunk. Nincs itt semmi baj. Megy az üzlet. Hála Bellnek, nem hiába dolgozott... T

isza-part. A húsz év körüli suttyó mellett két fiatal lány viháncol, mialatt az távbeszél a rádiótelefonján: - Nem, apa. nem hiszem, hogy éjfélre hazaérek. Találkozóm van a didzsiben, tudod, a szöszivel (erőteljesen a szőke fruska felé kacsint), az meg nem enged egykönnyen. Ne aggódj, majd eszek valahol néhány falatot... Aha... van még pénzem, persze, hogy van... Most? Anya kocsijával vagyok. Az Astrával elment anyu Szentesre... Amíg otthon voltam, nem keresett senki... Jó, vigyázok. Van itt élet. És szabadidő. A családi kommunikáció is megoldott. Hála Bellnek, nem hiába dolgozott... Posztobányl László • Akkor sincs kedvem porszívózni! • Húzza be a nyelvét a... Milka-tehén • Minek ide ablaktörlő, ha itt vagyok én?