Délmagyarország, 1995. április (85. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-08 / 83. szám

SZOMBAT, 1995. APR. 8. BELÜGYEINK 3 „Szegények vagyunk, de jó barátok " (Fotó: Gyenes Kálmán) • Szilágyi doktot „hármashatára " Szeged: különleges gazdasági övezet Szegeden és környékén különleges gazdasági övezetet kell létrehozni - mondta dr. Szilágyi János ügyvéd, akinek a nevét a polgármesterválasztás kapcsán ismerte meg a város. A kampány idején Szilágyi programjában is helyet kapott a téma, a későbbiekben pedig már a polgármester megbízottjaként kezdte el a szervezést. A terv három ország együttműködése szegedi központtal, valamint határátkelő megnyitása Kübekházán. Az import áru útja ezáltal felgyorsul és lerövidül, miközben a környék gazdasága föllendül ennyit az elképzelésekről dióhéjban. A szándékok kinyilvánítására tegnap, pénteken vendégek érkeztek Szegedre, akiket - Puntus Vladlen Ivanovicsot, az Oroszországi Föderáció nagykövetsége főkonzulját, Alekszandr Potyimkovot, Ukrajna nagykövetsége kereskedelmi tanácsosát, Teodor Dorobantu konzult, Románia nagykövetségének első titkárát, valamint Zdravko Bisik konzult, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság nagykövetségének első titkárát - dr. Szalay István polgármester, Lehmann István, a megyei közgyűlés elnöke, valamint rendőrezredesek, vámparancsnokok fogadtak. Ma még pusztán protokolláris látogatásról van szó - hangoztatták a felek a Royal Szállóban megtartott sajtótájékoztatón. A későbbiekben, az engedélyek megszerzése után kerül sor a különleges gazdasági övezet jogi körülírására, gazdasági társaság alapítására, beruházásra. Konkrétumokról tehát nem hallhattunk, mindösszesen annyit sikerült megtudni, hogy a vámszabadterületet és kübekházi határátkelőt is magában foglaló koncepció se a városnak, se a megyének nem kerül pénzébe. Az alaptőkét majd az érdekelt vállalkozók adják össze. A társaságban szerepet szánnak többek között a Pick Rt.-nek, a Digitál Kft.-nek, valamint a fekvése miatt kedvező helyen lévő Heavytex Rt.-nek. „Szegények vagyunk, de jó barátok" - mondta dr. Szilágyi János a három ország, három megye szövetségével kapcsolatban. Amelyhez a későbbiekben csatlakozhat Oroszország és Ukrajna is. F. K. Húsvéti ajándék a MAV-nak Fotó: Gyenes Kálmán Nicoullaud urat a Carmen érdekelte Szeged vendege volt tegnap Francois Nicoullaud. a Francia Köztársaság budapesti nagykövete, aki felesége társaságában a Szegedi Nemzeti Színház meghívására érkezeti városunkba (balról a harmadik). Nicoullaud úr délután a városházára látogatott el. részt vett a Szegedi Alliance Fran^aise által a Virág Cukrászdában adott fogadáson, este pedig a nagyköveti pár a színházban megtekintette Bizet Carmen című operáját. Sztrájkfelhívást nyújt át hétfőn a három reprezentatív vasutas szakszervezet a MÁVnak, mivel pénteken sem sikerült megegyezni a szakszervezetek és a MÁV képviselőinek az új kollektív szerződés vitás pontjaiban - tájékoztatta a Pénteken a reggeli órákban pénzügyőrök jelentek meg a Kordax Rt.-nél, és házkutatást tartottak. A házkutatás során jelentős mennyiségű iratot foglaltak le, s azzal a délutáni órákban távoztak. A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságán péntek délután nem kívánták megerősíteni a hírt, ám nem is cáfolták A sajtót Márkus Imre. a Vasutasok Szakszervezetének elnöke. Hétfőn 10 órától folytatják a tárgyalásokat a Vasutas Érdekegyeztető Tanácsban. Ha a jövő héten sem sikerül megegyezni, húsvét után 72 órás sztrájkot terveznek. Pénzügyőrök a Kordaxnál Kordax Rt. vezetőit a késő délutáni órákban a hírrel kapcsolatban nem sikerült elérni, mivel nem tartózkodtak a székházban. t> £7' lem lesz nehéz kitalálni, hogy a legközelebbi népszerűségi listákat máris alaposan átírta a jelenlegi kormány. Horn Gyula árfolyama nagyobbat fog esni, mint a forinté. Igaz, hogy ettől ő is exportképesebb mind Pozsony, mind Washington relációjában, de a választásokat továbbra is itthon fogják tartani. Jómagam azok közé tartozom, akik a megszorító intézkedéseket nem feltétlenül tartják a kormány tudatos nemzetirtó politikája következményének. Tudom, hogy régóta tologatják az éppen illetékesek, hiszen előre látható volt, hogy aki belevág, az szelet vet, vihart arat és nem ússza meg szárazon. Ami megdöbbent, az a politikai ügyetlenség, amelyet a „szakértői" kormánytól nem várt volna senki. Hornék ugyanis kifelejtették az ilyen intézkedések szükséges főszereplőjét: a bűnbakot. Kérem, ez az intézmény ősi találmány, sok száz évvel ezelőtt is az volt a szerepe, hogy valaki más bűnét ráterheljék hogy aztán látványosan megbűnhődve megerősítse mindenkiben azt az érzést, győzött az igazság. Ilyen bűnbak volt a rendszerváltás után az előző rendszer, amely még a jaltai egyezményért is felelős lett visszamenőleg. Most ilyen bűnbak lehetett volna az első szabadon választott parlament győztes pártkoallciója. Igazán nem kellett volna nagy fáradság egy kalap terhelő adatot összeszedni. Még a múlt nyáron. Esetleg ősszel, amikor lejárt a szokásosan elfogadott száz nap türelmi idő. De most? Farkasházy Tivadar ezt úgy szemléltette, be lehet-e rúgni márciusban azt a gólt, amelyre egy őszi meccsen lett volna helyzete a csatárnak. Pedig bűnbak nélkül nem megy. Az emberek joggal kérdezhetik: miért pont most? Horn Gyula egyetlen bűnbakot nevezhet meg: saját magát. Még elmondhatná, hogy ő a szive mélyén nem hitte el riválisának, Békési Lászlónak, hogy ilyen drámai a helyzet. Ezért próbált más programot készíteni annak idején. Ezért segített a szakminisztériumoknak, hogy saját területüket védve letörjék Békési szarvait. Ezért érzett megkönnyebbülést, amikor megszabadulhatott Békésitől. j I ztán jöttek mások, újak, szakemberek, nem pohtikuuLi sok. nem riválisok és ugyanazt mondták mint Békési. Vagyis nem ugyanazI mondták, mert azóta tovább romlott a helyzet. És ebben a pillanatban Horn Gyula szeméről lehullott a hályog, és meglátta az ország szekere előtt tátongó szakadékot. Tragikus pillanat, talán azok az emberek is átéreznék, akik ebben a pillanatban a szakadékot még nem látják, csak a kocsis gyeplőrángatásait figyelik ingerülten. De ehhez az kellene, hogy a miniszterelnök olyan nyíltan vállalná saját tévedését, mint hajdani pufajkáját. Persze nincs vita: ez lenne a nehezebb. r 0 1 J Fehér szegfű Antall József sírjánál Egy szál fehér szegfűvel rótták le kegyeletüket az Antall-, illetve a Boross-kormány miniszterei, államtitkárai, a néhai kormányfő hozzátartozói Antall József sírjánál pénteken a Kerepesi temetőben. A megemlékezést Antall József születésének 63. évfordulója alkalmából tartották. Boross Péter volt miniszterelnök megemlékező beszédében azt hangsúlyozta, hogy az egybegyűltek nem a halott, hanem az élő Antall Józsefhez jöttek el, ahhoz, akihez mindig el lehetett menni, ha tanácsra volt szükség. Boross a sírnál feltette a kérdést: vajon szertefoszlottak e a keresztény és konzervatív eszmerendszer híveinek reményei? A HOKOSZ nem hőkölt vissza Mai tárgyalásunk után reális esélyt látok arra, hogy egy mindkét fél számára elfogadható megállapodás szülessék tandíj ügyében jelentette ki Kovács Tamás, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetségének (HÖKOSZ) alelnöke azt követően, hogy a szervezet vezetői tárgyalást folytattak Horn Gyula miniszterelnökkel. Kovács Tamás elmondta: a kormányzat részéről a korábbinál jóval nagyobb kompromisszumkészsége t tapasztalnak, így a HÖKOSZ részéről akár azt is elképzelhetőnek tartják, hogy idén szeptemberben még nem lesz tandíj a felsőoktatási intézményekben. • A Szegedi Operafesztivál előadásainak szünetében sokan nézték meg a színház földszinti kerengőjében berendezett kiállítást. Az ízlésesen elhelyezett fotók, más dokumentumok és jelmezek nemcsak esztétikai élményt adnak, hanem rengeteg érdekes információval is szolgálnak a szegedi operajátszás történetéről. Dr. Gyémánt Csilla főiskolai adjunktus gyűjtötte össze az anyagot és rendezte a tárlatot. • Miért vállalta ezt a nagy munkát? - Mert az a meggyőződésem és tapasztalatom, hogy a szellemi értékek létrejöttéhez szükség van a kollektív emlékezetre, a hagyományok ismeretére és őrzésére. A kultúrában és a művészetben minden, amire azt mondjuk: új érték - az sohasem a semmiből keletkezik. Hanem a korábban fölhalmozott értékekben gyökerezik. A kultúra' folyamat. Ezért minden korban, az átmeneti korok idején pedig különösképpen fontos tudnunk, mely értékeket kell folyamatosan menteni és felmutatni - a folytatás, a jövő érdekében. • Mi ez a szörnyűség? kérdezte Petrovics Emil a kiállításmegnyitón, amikor meglátta az első szegedi állandó színház „ábrázolatát". Mit válaszolt? KÉRDÉS • A színháztörténészhez „Szeged büszke lehet 99 - Hogy ebben a városban már akkor is megnyilvánult a színház - a kultúra - iránti igény, amikor még se színházépület. se társulat nem volt. És aztán abban a nyomorult tákolmányban, amelyet a kiállításon is látni, nézték az emberek a télre ittrekedt vándortrupp produkcióját. Amilyen az élet, szörnyű tragédiának kellett bekövetkezni, az árvíz pusztításának, hogy a város méreteit tekintve talán luxusnak mondható, gyönyörű, s a korban legmodernebb színház felépüljön. Szerencse a szerencsétlenségben, mondhatnánk, és folytathatnánk: szerencsénk, hogy olyan nagy formátumú művész, mint Vaszy Viktor, itt teremtett minőséget az operajátszásban. Meg az is szerencse, hogy immár jórészt a Vaszy-hagyomány alapjain Szegeden azóta is, ma is minőséget képesek felmutatni - nemcsak az opera, hanem más művészeti műhelyek is? Szerencse? Nos, inkább a minőségteremtés létező hagyománya, az egymásra épülő, egymásból táplálkozó értékek folyamatossága az az erő, amely az egyetemes kultúrában igenis előkelő helyre engedi a „helyi" művészetet. Azért csináltam meg - sokak segítségével - ezt a kiállítást is, hogy felhívjam erre a figyelmet. • Ha azt mondanám, a lokálpatrióta elfogultság érződik a szavain, mivel védekezne? - Miért kellene védekeznem? Arról beszélek, hogy nem másból, az egyes települések értékeiből áll össze a nemzeti és az egyetemes kultúra. És tessék jól figyelni például ezen a mostani operafesztiválon: mint lokálpatrióta, nagyon büszke vagyok, mert a szegedi operai, zenei. Dr. Gyémánt Csilla színházi kultúra - most látjuk, halljuk - igencsak jelentős részt képvisel a nemzeti kultúrában. De nemzetközi mércével sem vallanánk szégyent, ellenkezőleg! A világban járva módomban állt ezt tapasztalni. Tessék meghallgatni Pál Tamás Salieri zenekarát! A szegedi szimfonikusokat! Megnézni a Szegedi Kortárs Balettet! De a prózát is merem mondani, és másokkal is folytathatnám a sort! A szegedi művészeti élet alkotói és szereplői kétségtelenül profik. Miért lehet ez így? Mert Vaszy - és persze mások is - úgy dolgozott Szegeden, mintha a világvárosokban dolgozott volna. Minőséget produkált. Ha tetszik, hát ez a mi szerencsénk. Becsüljük meg! S. E.