Délmagyarország, 1995. március (85. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-04 / 54. szám

ffi ÜIíTiVlli í UuX 1995. MÁRCIUS 4., SZOMBAT Hogy a stadion milyen? NB l-es, akarom mondani osztályon felüli: kovácsoltvas korlátok, finoman faragott bútorok, az öltözőfolyosókon halogén világítás, a klubház legfelső szintjén nyitásra váró nightclub. Finoman fogalmazva: a feltételek adottak. Beszéljük meg! • Kiégett sztárokkal nem foglalkozom. • Stadioncsoda, csinosítás közben. (Fotó: Gyenes Kálmán) • Nem neveket igazolnak • Stadler ár különös költségvetése Akasztón „a" Milán ! Útban Akasztó felé egy kfnai népmese járt az eszemben, mely szerint aki a mában bízik az rizst, aki a holnapban bízik az fát ültet, aki pedig a jövőben bízik az iskolát épít. Sajnos a mesében nincs állásfoglalás azzal kapcsolatban, hogy aki stadion építésére adja a fejét az miben hízik, de akik már látták az akasztói csodát, azok talán egyetértenek velem : itt nem rövid távra terveznek. Eszembe jut Stadler József tavaly júniusi nyilatkozata. melyben elmondta, hogy az 1994-es év számára eddig nagyon rosszul alakult, a sportbéli győzelmeken kívül szinte semmit nem sikerült megvalósítania, s az APEH-csapásról ekkor még nem is tudtunk semmit! Ennek ellenére felépítették (építik) az ország legszebb stadionját, a csapat helyzete - figyelembe véve, hogy tavasszal szinte csak otthon fognak játszani - igazán nem rossz, és elgondolkozom azon, vajon Hogy mióta? Lassan már másfél éve! De még mielőtt a megye sportbarátai hosszú, tömött sorokban megindulnának Akasztó felé elárulom: „ez a" Milán nem az a Milán. Előbbi ugyanis nem más mint a főnök, Stadler József 14 hónapos fia... Komolyra fordítva a szót: kíváncsiak voltunk az új stadionra, így azután Gyenes Kálmán fotós kollégámmal vitorlát bontottunk. mi lenne itt, ha Stadler József jó évet zárt volna... * Megérkezvén Dulai Pál létesítményvezető, valamint néhány narancs üdítő jelenlétében múlatjuk az időt. Várunk Stadler úrra, közben D. P.-től megtudjuk azt is, hogy a stadion végleges átadását július-augusztusra, tervezik, természetesen valamelyik rangos csapat meghívásával egybekötve. Dolgos nap lehetett az is melyen mi stadionvizitre megjelentünk, ennek megfelelően Stadler úr is „munkaruhában" - öltöny, nyakkendő - ül le közénk és kezdi meg az őszi szezon tanulságainak összegzését: - Szerintem ellenfeleink kifejezetten örültek nekünk eleinte. „Nagyon jól" indítottuk a bajnokságot, mindig kikaptunk 1-0-ra, sokan úgy vélték, hogy ez végig így fog menni. Számomra különösebb változást nem jelentett az a tény, hogy NB-I-es csapatom van, éh mindig hozzá voltam szokva a komoly munkatempóhoz. A legfőbb tanulság az vplt, hogy ezután jobban meg kell nézni, kiket igazolunk le. Nem fordulhat elő többet, hogy „neveket" igazolunk le, őértük ugyanis nagyon sokat kell fizetni, és gyakran csupán kiégett sztárok vannak a nevek mögött. És hogyan néz ki egy stadionépíttető csapatának jövője? Szeretnénk még egy-két hellyel előrébb lépni, és miután stabilizáltuk helyünket jöhetnek a komoly tervek. Nem akarok most konkrét időpontokat mondani, mert mindez elsősorban a pénztárcámtól függ. és amit ma mondok azt leírják, később is elém tudják tenni, ez nem biztos, hogy szerencsés lenne... A csapat költségvetéséről nem tudok pontos adatokkal szolgálni. Nálunk ez úgy van, hogy megnézzük. mire mennyi pénz szükségeltetik, s aztán ezt megpróbáljuk előteremteni. Hogy a stadion milyen? NB-Ies, akarom mondani osztályon felüli: kovácsoltvas korlátok, finoman faragott bútorok, az öltözőfolyósókon halogénvilágítás, a klubház legfelső szintjén nyitásra váró nightclub. Finoman fogalmazva: a feltételek adottak. A jelek szerint eddig nem volt gond azzal a bizonyos előteremtéssel... Beck Artúr A Tungsram nem Izzó A

z első világháború után Trianon, a második világégés után romba dőlt ország. De mindkét esetben tovább él a kapitalizmus. Vannak tőkések és van tőke, amit be lehet fektetni. És van egy jelentős társadalmi réteg, amelynek a hogyan kell csinálni a kisujjában, vagy még inkább a vérében van. A rendszerváltozás után se töke, se know how. A szocializmus szépségtapasz szerepét szánta a sportnak, ezért dotálta. Mára átértékelődött a sport jelentősége és ezzel együtt megcsappant a támogatás mértéke is. Jöttek a „szponzorok". Akik vagy vannak, vagy nincsenek. Vagy adnak, vagy nem adnak. Viselkedésüket nem szabályozza törvény. Mint most a Tungsram esetében is. A tisztelt olvasó nyilván hallotta, olvasta, vagy a házi moziban képen is láthatta, hogy a Tungsram szélnek ereszti világhírű szakosztályait és a jövőben csak dolgozóinak a sportját finanszírozza. „Elamatőrösödik". Még mindig jobb mintha teljesen megszűnne. Azelőtt voltak a mecénások. A sportsajté indíttatva érzi magát, hogy egyenlőségjelet tegyen a mecénás és a szponzor közé, ami lényegbeli tévedés! A mecénás fanatikusan szerette klubját, a szponzornál nincsenek érzelmi kötődések, neki az számít, hogy az eredményekkel minél jobb reklámhordozó legyen az egyesület neve. Ordító példa az Egyesült Izzó és a Tungsram összehasonlítása. Sajnos, nincs fogalmam róla, hogy a két név ugyanazt a céget takarja-e, csak sejtem, hogy szakmájuk összevág. De arra kemény tanú vagyok, hogy Aschner Lipót, az Egyesült Izzó elnöke, vagy vezérigazgatója (azt is olvashattuk róla, hogy a tulajdonosa) nemcsak támogatta az UTE nevű nagy egyesületet, amely olimpiai bajnokokat és futballóriásokat adott a magyar sportnak, hanem a rajongásig szerette is! Két fia, nem kevés sikerrel, is ebben a klubban teniszezett, itt vívott (csodaszépen!) a kardozó olimpiai bajnok, Kabos Bandi, itt pólózott az ugyancsak olimpiai bajnok, féllábú „vitéz", Halasy Oli és az UTE nyerte a labdarúgók legelső „Európai Bajnokok Tornáját", ha jól emlékszem 1930-ban. B

iztos vagyok benne, hogy Aschner agyában meg se fordult az UTE és a reklám viszonya, s így az, hogy a klub nevét UTE-Egyesült Izzóra változtassa... Nos, manapság szponzor még csak akad. De a mecénás, sajnos, mindjobban hiánycikk lesz! - Essünk túl egy gyors futballbemutatkozdson. - Majd' huszonkét évvel ezelőtt szülővárosomban, Kiskunfélegyházán kezdtem el focizni. Középiskolás koromban kerültem Szegedre, az akkori SZEOL AK-hoz. A klubnak egészen 1990-ig voltam a játékosa, innen vezetett az utam a Szegedi Dózsába. Most viszont már a Makói FC játékosának számítok. -A közvéleményt alaposan meglepte, hogy még a Szeged FC és a Dózsa egyesítése előtt jelentkeztél a Felső Tisza-parti Stadionban. Ez már csak azért is meglepő volt, mert a liláknál te viselted a csapatkapitányi karszalagot... - Megmondom őszintén, eszem ágában sem Volt váltani. Pedig a kék-fehér-feketék már évek óta szerették volna, ha náluk játszom. Azonban az utóbbi másfél évben sok negatív hatás ért a Dózsában. De a kérdésedet pontosítanám: nem én jelentkeztem, engem hívtak az FC-be. - Akkor beszéljünk a dózsás negatív hatásokról - Azzal kezdeném, hogy egykori edzőm, Lóczi István talán még a mai napig is azt hiszi, hogy a tavalyi évad katasztrofális kezdése után, én fúrtam meg. Pedig ez egyáltalán nem igaz! - Szerinted miért gyanakodott rád? - Abban a csapatban szinte egyedül én számítottam rutinosabb futballistának. Éppen Sahin munkahelyet és csapatot is cserélt A Szegedi Dózsa volt futballistájára, Sahin Dezsőre nem lehetett azt mondani, bogv amolyan vándormadár típus. Nem arról volt nevezetes, hogy ügy váltja csapatáit, mint egy playboy a nőket. Aztán az utóbbi két hónapban bárom egyesületnél is megfordult, míg végül Szegednek hátat fordítva, Makón kötött ki. Hogy mi okozta Dezsőnél a váltást, erről ültünk le beszélgetni ezért a többiek hallgattak rám, gondolom emiatt is esett rám a „cséká"-választásnál a legtöbb voks. Az tény és való: sokat beszélgettünk akkoriban a gyenge szereplésről, de még egyszer mondom: senki, így én sem fúrtam meg Lóczit, nem játszottunk az edző ellen. Ráadásul a bajnokság előtt a vezetőség is nagy hibát követett el azzal, hogy kijelentette: felkerülni az NB Il-be. Az a társaság arra a feladatra még éretlen volt. Kifúrta meg Lóczit? Dorozsma helyett Makót választotta - Nem, mert a srácokkal mindig jó volt a viszonyom, szerintem ők megértették lépésem lényegét. De ekkor még sejtelmem sem volt, hogy pár hét múlva újra fogok találkozni ezekkel a régi arcokkal... - Ez Igy történt, de mint a példa mutatja, nem sok sót ettél meg az FC-ben... - Hát nem,' az Biztos. Ennek több oka van. Kezdeném a légfontosabbal. Január Végén munkahelyet váltottam, emiatt lényegesen kevesebb időm maradt a futballra. Nem tudtam vállalni a sok edzőmeccsre utazást, és jó néhány tréninget is ki kellett volna hagynom. Meg aztán nem tudtam azonosulni a csapat elé rakott célkitűzéssel. Szerintem bajnokság közben, ötpontos hátránykor nem lehet kötelező feljutásról beszélni. Ráadásul úgy, hogy ha ez nem sikerül, kész, vége mindennek. De hallottam már olyan kijelentést is: azért távoztam az FC-ből, mert meghátráltam a csapatba kerülésért vívandó versenytől. Ez egyáltalán nem fedi a valóságot, ezt őszintén mondom. - Aztán úgy tűnt, Dorozsmán kötsz ki. - Ezt csak azért gondolhatSahint sok negatív hatás érte a Dózsában. (Fotó: Gyenes Kálmán) — Mi okozott még gondot a Hunyadi téren? - Rá egy évre a vezetők újfent a magasabb osztály elérését tűzték ki célul. Ekkor már sokkal reálisabbnak tűnt a cél, hiszen úgy volt, hogy Vásárhelyről hozzánk igazol Kemenes Zoltán és Barna Gábor. Kőkeményen alapoztunk, az edzőmeccseken is egyre jobban ment a játék, amikor ez az egész felépítmény, mint egy kártyavár omlott össze azzal, hogy a két fiút mégsem tudták leigazolni. A harmadik ok, ami miatt a távozás mellett döntöttem: anyagilag egyáltalán nem találtam meg a számításomat a lila-fehéreknél. Régi bútordarabnak számítottam, sok mindent láttam, tapasztaltam. Érdekes módon mindig az új szerzemények jártak anyagilag jól. Nagylaki Kálmán olyan ígéretet tett, amire nem mondhattam nemet. -Amikor összepakoltál a Dózsa-pályán, nem volt lelkiismeret-furdalásod? ták, mert ők, pontosabban Vágó Attila edző keresett meg. Később a makóiak is értesül- . tek a dologról, ők is felvették velem a kapcsolatot. Végül is őket választottam, mert kedvezőbb anyagi lehetőségekkel rukkoltak ki. Itt szeretném elmondani, a két elnök, Fejes Ernő és Vízi István személyében nagyon korrekt embereket ismertem meg. —Az előbb munkahelyi elfoglaltságról beszéltél. Hogyan tudod megoldani Makón az edzéseken való részvételt? - Elfogadták, hogy Szegeden élő társaimmal együtt hetent,e qsak kétszer tudok átmenni. De amikor jut rá időm, egyénileg is trenírozom magam. - Mire taksálod új csapatodat? - Rutinos, képzett játékosok, alkotják a gerincet. A meccsprémiumunk sem rossz, s mivel mindannyian pénzből élünk, szeretnénk minél jobban szerepelni. Jó lenne felkapaszkodni a dobogóra, de akkor sem esik senki kétségbe, ha csak az első hatban fogunk végezni. Már távozófélben volt egykori csapattársam, amikor még visszafordulva utánam szólt: - Borzasztóan sajnálom, hogy egy olyan régi, patinás csapat, mint a Szeged Dózsa, megszűnt. Emellett még azt is írd bele a cikkbe, munkahelyi vezetőimnek köszönettel tartozom, hogy munkám mellett a sportolásra is biztosítanak időt. Szélpál László