Délmagyarország, 1995. március (85. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-04 / 54. szám

1995. MÁRCIUS 4., SZOMBAT Cindy Crawford (28) nem született ezüstkanállal a szájában. Claudia Schiferrel | • Akasztották a hóhért ellentétben, szülei sem gazdag arisztokraták. Szerény amerikaiként sosem tudták vakációra küldeni három lányukat. C

indy kiskorától kezdve szép volt. Hajdani osztálytársai szerint rriár az általános iskolában magasan kiemelkedett a többiek közül. Még tanul, mikor modellt áll egy konfekcióruhabolt katalógusa számára. Majd egy chicagói manökenügynökség kiválasztja egy japán turnéra az akkor 16 éves, nagyon félénk, barna lányt. Profit faragnak belőle Az utat katasztrófaként éli meg, hazatérve elborzadva jelenti ki barátjának, hogy otthagyja ezt a szörnyű „állatvásárt". Úgy dönt, folytatja tanulmányait és kémiát tanul. A diplomát azonban nem várja meg. Egy fotósnak, Victor Skrebneskinek sikerül meggyőznie, hogy visszatérjen Chicagúba. Itt tanulja meg a szakma csínját-bínját. Skrebneski megtanítja arra, hogy viselkedjen a fotózásokon, hogyan gyűrje le a fáradságot, hogyan mosolyogjon, sose panaszkodjon és mindig pontos legyen. Röviden összefoglalva: profivá neveli. Tizennyolc éves, amikor a francia Monique Pillard, a New York-i Elité ügynökség igazgatónője megpillantja egy vidéki divatbemutatón. Elcsábítja Cindyt New Yorkba, ahol a 18 éves lány kezdetben nagyon bizonytalan. Szépsége azonban hamar felkelti a nagy fotósok figyelmét, és Cindy Crawford pályája sínre kerül. A legtöbbet utánzott anyajegy „A kezdetek kezdetén az ügynökök azt tanácsolták nekem, hogy távolíttassam el az anyajegyemet - emlékszik vissza Cindy. Nem tudtam dönteni. Fz a szépséghiba gyerekkoromben valóban egy óriási csapás volt számomra. Sokat csúfoltak, főleg a nővéreim. Rájöttem azonban, Cindy Crawford, az amerikai álom M Í Wl i* ** / O A / 1 Az istennő sosem szerette a combjait hogy az anyajegyem nélkül asszimetrikus lenne az arcom." Ma már egész Amerikában utánozzák a híres „pöttyét". Tökéletes máso• Cindy Crawford első fotója: 3 évesen latot azonban lehetetlen megvalósítani. A tunéziai származású Azzedine Alaia - aki a formás test erotikusságának kihangsúlyozására elsőként találta ki a sztrecsruhát -, egy szempillantás alatt kiszúrta Cindy érzékiségét. „Az Elité magazin rendezte Év arca verseny zsűrijében ültem. Észrevettem egy edzőcipős, még gyerekarcú lányt azzal az anyajeggyel, ami különlegessé varázsolta. Ha a zsűri többi tagfát nem is, engem rögtön meggyőzött. Fölhívtam Párizsból, hogy megajándékozzam az első divatbemutatójával. Egy mély kivágású, fehér ruhába bújtatva Cindy szinte minden férfit levett a lábáról. Ugyanebben a ruhában készült az első címlapfotója a Vogue számára. Cindy azóta is hűséges hozzám, és még ma is megesik, hogy egy sokat fizető fotózás helyett az én divatbemutatóimon lép fel, még ha én nem is tudok ugyanannyit fizetni neki. Ritkán jön Párizsba, ám ekkor mindig felhív, sőt: virágot küld nekem! Cindy roppant kedves, ráadásul egy igazi pro1 Sztrecsruha és anyajegy A tinédzser Cindy a kukorica betakarításában segédkezett, hogy zsebpénze legyen. Tizennégy éves, amikor szülei elválnak - anyja egyedül neveli fel a gyerekeket. Akkor még senki sem sejtette, mekkora karrier áll előtte. fi, aki - másokkal ellentétben - sohasem utasítja vissza, hogy bármilyen ruhát bemutasson. 'A kezdetek kezdetén nagyon amerikaias, sportos szépség volt. Ma már az összes férfit elbűvöli! Nagyon szereti a ruháimat, amelyek, ha lehet, még jobban kiemelik a szépségét. Gyakran kölcsön is kap egyet-egyet. Csak egy dolog miatt tudok neki szemrehányást tenni: azoknak a ruháit is felveszi, akik utánoznak engem. Ez nagyon felboszszant, és emiatt már volt, hogy nem küldtem el neki azt a ruhát, amit kért." Nem fenékig tejfel Új hír, hogy a Cindy válik a nők bálványától, Richárd Gere-től. A csapodár férfi a változatosság kedvéért egy angol manökenbe, Laura Bailey-be bolondult bele, de a topmodell sincs egyedül telki válságában. A pár évvel ezelőtt világszenzációként bekonferált nagy románc ezennel véget ért. Fordította: Kovács Rita (A Paris Match alapján) Dunai IV., aki egyre jobb • Dunai Tamás. Déryt Illéskoncertre cipelte. (Fotó: Révész Róbert) -A közeimültben jubilált az egyetemi színpad. Hogy em-lékszik vissza erre az időszakra, milyen produkciókban vett részt? - Elóször huszadik századi egyfelvonásosokban szerepeltem, Mortimer Ebédidő című darabjában, Arabal Piknik a csatatérenjében, s ami igazán nagy sikert aratott, az Déry Tibor Óriáscsecsemője volt. Erre eljött maga az idős Déry is, megnézte, utána megint leutazott, újra megnézte és úgy dedikálta a könyvét, hogy „Dunai IV.-nek, aki előadásról előadásra jobb"— mert akkor volt három Dunai focista. Nagyon nagy elismerésnek számított tőle ez a dicséret, meg is hívott bennünket a Tamás-hegyi villájába, s mi cipeltük el Temcsi Ferivel a balatonfüredi Illés-koncertre - ekkor született a Képzelt riport egy popfesztiválról. Fekete szárú cseresznye - Mi dominált jobban szegedi életében: az egyetemi színpad vagy az egyetem magyar-francia szaka? - Hát, kicsit többet jártam az egyetem mellé, mint bele. Akkoriban viszont csak hobbyból színészkedtem, eszembe nem jutott, hogy később ezzel foglalkozzam. Sőt, mélyen lenéztem és megvetettem azokat, akik a színészetből élnek. Nagy Attila például ekkor játszott a Feketeszárú cseresznye című darabban, amit tizennégyszer megnéztünk, csak azért, hogy röhögjünk rajta. Mi, bölcsészek csináltunk is egy paródiát róla, a főszereplő állandóan szerbül meg szlávul káromkodott benne, ezért a saját átiratunkban mindig elmondtuk: asszony, add ide a Hadarovicskádi nagyszótárt, káromkodni akarok! Éppen ezért nem is gondoltam, hogy valaha a profi színészek közé állok. - Ezek szerint akasztották a hóhért rendesen... - Igen, rájöttem, hogy a profizmus azért nem olyan egyszerű dolog. Nagyon sokat kell tanulni, hogy az ember könnyedén és lazán játszhassa a szerepeit. Nem mimikai hivatalnok - Két évtizeden át második otthonának számított a Madách Színház, három éve mégis szabadúszó lett. Miért váltott? - Valljuk be őszintén, az Dunai Tamás nemrégiben nagy sikerrel szerepelt a Szegedi Ifjúsági Ház sz ínpa dán. Úgy is mondhatnánk: ide szinte hazajött. A neves színművé sz hajdanán ugyanis a József Attila Tudományegye temen végzett — a színművészeti főiskola előtt. Magyarfrancia szakra járt, szakdolgozatát llia Mihálynál írta, s természetesen nem maradt ki életéből a legendás egyetemi színpad sem. anyagiak vezettek a döntésben, no és persze a függetlenség vágya. Addig ugyanis nagyon alacsony fizetésért arra köteleztek, hogy bemenjek a színházba, s ha valami szerepelt a próbatáblán, akkor kutyakötelességem volt a szinkront, vagy éppen a filmet lemondani. Egy idő után berágtam. hadd döntsem el én, mit szeretnék játszani, kezeljenek végre felnőtt emberként. Negyvenéves korom körül azt éreztem, itt az idó, hogy a magam lábára álljak. Úgy döntöttem, amíg a nyugdíjhoz nagyon nem közeledek, addig nem lesz belőlem mimikai hivatalnok. - Egyszer véget ér a szabadúszás? - Most negyvenöt éves vagyok, még öt-tíz évem van arra, hogy találjak egy olyan társulatot, ahová boldogan és örömmel megyek. Jelen pillanatban azonban nagy a bizonytalanság, színházak szűnnek meg, Broadway-koncepció hódít a Nagymező utcában, s a negyedik igazgatóját nyüvi a Thália Színház. - A színészet mellett fontos tényező az életében a zene, sőt nemcsak „mellette", hanem sokszor „együtt", hiszen a színész zenekarban klarinétozik és szaxofonozik. - Pont a színész zenekar az oka, hogy komolyabban foglalkoztam a szaxofonnal, éneikül ugyanis a sarokban porosodott volna a hangszer. Az állandó muzsikálás miatt vettem a mostani kiváló hangszeremet, nagyon drága volt egyébként, le is szoktam miatta a dohányzásról. De megérte. Sárkány, a barát - Önálló estjében a két világháború közti időszakot idéző versek és írások szerepeltek, nemrég pedig a Kosztolányi novellákból készült Esti Koméiban játszott, ami a filmszemlén nyert is egy különdíjat. Véletlen a korbeli hasonlóság? - Máté Gábor mellett alakítottam Esti Kornél Sárkány nevű barátját, a szerepre felkértek, én pedig örömmel mondtam igent. Nem bántam meg, hiszen véleményem szerint nagyon jól sikerült a produkció. A film operatőre, a nem magyar ajkú Gózon Francisco kapta a díjat, akivel egyébként nagyon élvezetes volt együtt dolgozni, fantasztikus fényeket csinált. - Lesz folytatása a filmnek? - Ha igen, akkor én boldogan benne vagyok. Takács Viktor