Délmagyarország, 1995. március (85. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-03 / 53. szám

PARKOSÍTÁSHOZ KÖZEPES MÉRETŰ TISZTA, EZÜSTFENYŰ nagy tételben eladó Érdeklődni: Deszk, Alkotmány u. 75. Gyakorlattal rendelkező mezőgazdasági gépszerelőt és növénytermesztő gépészt keresünk felvételre. Lakást tudunk biztosítani. Jelentkezni: 367-241, 367-293-as telefonon Lévai József álarcban. (Fotó: Révész Róbert) Böjt előtt Hagyomány és játék Forráskút farsangja azonban alábbhagy. A tél-égetésre szűkül. Lévai József kedve sem a régi, a falu boltosa, momentán az impozáns szövetkezeti áruda vezetője kicsit szomorkásán emlékezik korábbi időkre. Igaz, szomorúságának családi oka is van, a szeretett feleség halála óta már minden másképp van. A hitbeli megnyugvás, a sorssal való megbékélés a nagy vígságot már nem hozza. - Régtől nagy esemény Forráskúton a tuskóhúzás. A farsang, a böjt kezdete, a húshagyó kedd mind jelezték és jelzik a vallási ünnepkört is, ami a falusi ember számára erősebben a lélekbe ivódott - mondja Lévai József. Kicsit mentegetőzve folytatja, hogy a mostani esztendők nem kedveznek a maszkos játéknak a községben. • Mitől csökkent a vígságos idő jelentősége a maga számára? Van úgy, hogy az ember néha elengedi magát. Játékos kedvvel, vígsággal tölt egy-egy napot Nevezetes napot, nevezetes időszakban. Hagyomány a farsang, hagyomány a népi játék, hagyomány maszkot ölteni. Ismert ugyan a mondás, hogy lesz még ennek böjtje, meg arról is tudunk, hogy a legnevezetesebb tél-űző farsangolás Mohácshoz kapcsolódik és a hely neve mást is észbe juttat. Mégis farsang, mégis játék. Csakazértis. - A családi ok részbeni magyarázat, azt kellene elemezni, mitől kevesebb a falu számára a régi hagyomány. Mert lecsökkent az ázsiója, az bizonyos. Úgy az utóbbi négy-öt év már nem olyan farsangolást „Nem tudunk csodát tenni" - mondja Pusztaszer polgármestere PÉNTEK, 1995. MÁRC. 3. hozott. Szerintem az emberek jobban elkötelezték magukat az anyagi dolgokkal, meg a köz-szellem is megváltozott. Talán azért, mert a kárpótlással egyik többet kapott, másik kevesebbet, s ez rontotta az emberi viszonyokat. Korábban kevesebbszer fordult elő, hogy jó komák, esetleg rokonok is, alig akartak szót váltani egymással. • Korábban, még akár a Rákosi-időkben is szántak az emberek időt a megtartható vidám hagyományokra. Akár a disznótoros maszkázásra is, amikor pedig gyéren voltak a vidám disznótorok. - Ez igaznak látszik. Itt Forráskúton is voltunk fiatal korunkban kántálni, kiöltözve maskarába. Amikor még kovács tanonc voltam, kántáláskor elemeltünk két hurkát az egyik helyen. Meg is sütötte a kezem a forró zsírból kimenekített hurka. • A tél-temetésnek csakúgy megvolt a maga liturgiája. A falu boltosa, Lévai uram mennyire kapott ebben fő szervező szerepet? - Mindég szerettem ezekben a dolgokban élen járni. Nem magamban, mert a farsangolás előtt több csoportban készültünk, mindegyiknek volt egyegy vezetője, szervezője. Azért kellett, hogy változatos legyen a maskara, ne egyformának öltözzünk. • A maszkokat ki-ki maga készítette? - Általában igen. Ezzel már elóre átéltük a hagyományos népi játék érdekességeit, élményeit. A készülődéssel összefüggött a maskara elkészítése. Vásznat viaszozva, formára ráhúzva készült a fogatlan, vigyorgó arc. Ebben bolondozni élmény volt. Teli vagyok emlékekkel, s reménykedek, megmarad még sokáig a hagyomány. Bacsói Patai sók voltunk a megyében munkanélküliség tekintetében. Amikor lejárt az emberek munkanélküli segélye, akkor sorra jöttek jövedelempótló támogatásért. Június végén döbbentünk rá, hogy ez annyira megterheli az önkormányzat költségvetését, hogy még működőképesség is veszélybe kerülhet. Ezért tavasztól őszig, amikor a mezőgazdaságban idényjellegű munkát lehet találni, akkor szüneteltetjük a folyósítását. A téli időszakban a fűtés és az egyéb költségek is magasabbak, ezért ilyenkor nagyobb szükség van a támogatásra. Szerencsére a lakosság megértette, hogy a falu érdekében kellett ilyen döntést hoznunk. • Munkahelyteremtésre remény sincs? - Tavaly év végén szerződést kötöttünk egy kiskunfélegyházi vállalkozóval, aki cipőfelsőrészt gyártó üzemet szándékozik itt indítani, ami 20-25 asszonynak tudna munkát biztosítani. Ez azonban korántsem oldja meg a gondjainkat. • Milyen jövő vár így Pusztaszerre? - Ha nem változik a költségvetés elosztási rendszere, akkor néhány éven belül ez a település is olyan szegény lesz, mint amilyenek most az Ózd környéki falvak. Saját erejéből csak a kötelezően előírt feladatokat - igazgatás, oktatás, egészségügy - képes biztosítani, fejlesztésre, beruházásra egy fillér sem jut. Ez a falu mindig perifériának számított, nincs vasút, egyetlen úton lehet ide bejönni, se Csongráddal, se Ópusztaszerrel nincs közúti összeköttetésünk. Ha Pusztaszert a hasonló átlagos községekkel összevetem, akkor talán az lehet pozitívum, hogy itt az emberek megfontoltak, kompromisszumkészek nem ugranak rögtön egymásnak. Megértették, az önkormányzat nem tud csodát tenni, ezért mindenkit az foglalkoztat, hogy minél könnyebben meg tudjon élni. H.Zs. PANORÁMA 17 A megyehatáron fekvő 1750 lakosú Pusztaszer „zsákutcás" település, az E-75-ös főútról vezet oda az egyetlen közút. A legtöbb ekkora nagyságrendű községhez hasonlóan az önkormányzat idén itt is nehéz helyzetbe került. A szigorú takarékossági intézkedések ellenére is az ezévi 47,7 milliós költségvetés 4 millió forintos forráshiányt tartalmaz. Kertész Lászlóval, akit decemberben három jelölt közül elsöprő többséggel újra polgármesterré választottak, a falu gondjairól beszélgettünk. - Az előző ciklusban néhány kisebb járda- és parkolóépítést leszámítva nem lehetett látványos fejlesztéseket megvalósítani. Ábban bízva vállaltam újra ezt a feladatot, hogy ebben a négy évben több lehetőség lesz beruházásokra. Ma már tudom, hogy semmivel sem lesz könnyebb. Nagyon kellene egy tornaterem, sok utat ki kellene kövezni, mert nagyobb eső után óriási gondot jelent a közlekedés. A nyolcvanas évek elején kölönböző támogatásokat adott a tanács az építkezőknek, akkor sokan letelepültek itt, de később megindult az elvándorlás, és csak 1990-tól kezdődött a stagnálás. • Pusztaszer forráshiánnyal számol ebben az évben. Mi történne, ha nem folyósítaná a kormányzat ezt az összeget? Kertész László polgármester - Bízom benne, hogy megkapjuk, bár a tavalyihoz képest megduplázódott a megyében a forráshiányos önkormányzatok száma. Tavaly még minden igényt kielégítettek. Ha nem kapnánk állami segítséget, akkor meg kellene szüntetni a fogorvosi ellátást, be kellene zárni a könyvtárat és a művelődési házat, sőt hitelt is kellene felvenni a működéshez, amit a jelenlegi kamatszintek mellett meglehetősen nehéz lenne visszafizetni. • Mekkora gondot jelent a településen a munkanélküliség? - Pusztaszeren 1992-ben tetőzött a munkanélküliség, amikor megszűnt, illetve átalakult a Hétvezér Tsz. Tavaly fél éven át 30-32 százalékkal elFalusi pillanat. (Fotó: Somogyi Károlyné) A Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet - védett területkénti - létét egyértelműen bizonyító jogszabály vagy jogszerű határozat hiányában - mint arról már hírt adtunk - vitatott, kit is illet az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark tulajdonosi és kezelői joga. Kérdés továbbá: történt-e törvénysértés azzal, hogy az 54 hektáros ingatlanrész ma - a Csongrád Megyei Vagyonátadó Bizottság és a Belügyminisztérium döntése értelmében - állami tulajdonban van, és bár sokkal inkább jelentős történeti, mint természeti értékeket képvisel, kezelőjének mégis a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatóságát jelölték ki. m Továbbgyűrűzik az emlékpark-ügy m Jogsértöek-e, illetve alkotmánysértőek-e a határozatok? Ópusztaszer a bíróságon keresi igazát • Időközben azonban megtudtuk, hogy az ügy korántsem „egyszerűsödik le", csupán a természeti és történeti értékek párharcára, hanem ennél jóval szerteágazóbb, sokak érdekeit sértő következményekkel kell szembenézni. Ezt látszik igazolni többek között az a tény, hogy a Csongrád megyei közgyűlés legutóbbi ülésén - Sándorfalva, Dóc, Ópusztaszer, Baks és Pusztaszer önkormányzata nevében - Belovai Pál megyei képviselő, egyben Dóc polgármestere a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet ellen emelt szót, és kérte a testületet, vállalja fel érdekeik képviseletét a környezetvédelmi minisztériumban, illetve az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottsága előtt. Az érintett települések indoklása szerint ugyanis annak idején őket megkerülve, szelektálás nélkül, csupán a téeszek beleegyezésével került az említett földterület természetvédelmi oltalom alá. Ugyanakkor az utóbbi húsz évben főként állami támogatással visszafordíthatatlan beavatkozások történtek ezeken a földeken. így a természetvédelem fenntartása értelmetlen, szelleme ellentétes az önkormányzati törvény előírásaival, hiszen kizáija őket a földhöz jutás lehetőségéből, sőt lehetetlenné teszi a jogos egyéni kárpótlási földigények kielégítését is. Külön gondot jelent, hogy mint védett területeken nem lehet homokbányát nyitni, dögkutakat létesíteni, szennyvízleeresztő helyeket kialakítani, vagy az új birtokokon gazdasági épületeket építeni, akadályozva ezzel a települések fejlődését. Ezért ezt az indokolatlan adminisztratív gátat - véleményük szerint - mielőbb le kellene rombolni. Hogy a kérés meghallgatásra talál-e, nem tudni. Sőt, a jóslatok sem lehetnek túl biztatóak, mert mint Ópusztaszer polgármestere, Kecskeméti János elmondta, a napokban érkezett meg Baja Ferenc környezetvédelmi miniszter elutasító levele Lehmann Istvánhoz, a megyei közgyűlés elnökéhez, aki már az elmúlt esztendőben kérte a természetvédelmi oltalom felülvizsgálatát éppen a problémák peren kívüli rendezése érdekében. Az ellentmondással teli levél azonban arra engedi következtetni olvasóját, hogy még az üggyel foglalkozó helyettes államtitkár sem kezelte igazán körültekintően a felvetett észrevételeket. Hiszen nem szól arról, miként fogja az állam mint tulajdonos e kiemelt nemzeti érték működtetését, fejlesztését támogatni. Márpedig ez kulcskérdés még akkor is, ha sajnálatos módon a millecentenáriumi ünnepségsorozat kiemelt helyszínei között - egy '94 októberi kormányhatározat értelmében - már nem szerepel az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark! De az is érthetetlen, miért közli a levél megváltoztathatatlan tényként a BM határozatát az emlékpark állami tulajdonbavételéről, holott az ellen fellebbezéssel lehetett élni és ezt Ópusztaszer önkormányzata meg is tette, sőt az első tárgyalás - néhány nappal ezelőtt - már lezajlott a Szeged Városi Bíróságon. Arról pedig nem is beszélve, hogy az országos hatóságoknak illene tudomásul venni még ha vidékről és ráadásul egy községről van is szó -, hogy a törvény értelmében az emlékpark dolgában meg kell hallgatni az önkormányzat véleményét. Mivel ez nem történt meg, az ópusztaszeriek ezt jogsértőnek tartják a VÁB azon határozatával együtt, amely megtagadja számukra az 54 hektáros földterület tulajdonba adását. Ezért a belügyminiszterhez fordultak, de sajnos, ott is hasonló „sikerrel" jártak. így a település önkormányzata nemcsak a VÁB, hanem a belügyminiszter ellen is keresetet nyújtott be a bíróságon. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a tájvédelmi területen az önkormányzatnak van egy vízműtelepe, amely Ópusztaszer és az emlékpark ivóvízellátását biztosítja. Ez a közmű - az önkormányzati törvény értelmében - a község tulajdonába került, de most a VÁB egy újabb határozatával elutasította az ópusztaszeriek e területre vonatkozó igényét is. Ez pedig ellentétes a község lakóinak érdekeivel, akik úgy érzik, a hatóságok megpróbálják „kisemmizni" őket a jogszerűen nekik járó vagyonból. Ráadásul oly módon teszik ezt, hogy közben szóra sem méltatják őket, a fejük felett, a kárukra határoznak. Holott a település - ahogyan vita nélkül tudomásul vette, hogy az emlékparkban lévő építmények tulajdonjoga Csongrád megye önkormányzatát illeti meg - elfogadná a terület állami tulajdonban tartását is, ha garanciát kapna annak fejlesztésére. Ópusztaszer, sőt a régió számára ugyanis igen fontos, hogy a nélkülözhetetlenül szükséges infrastruktúra kiépítéséhez hozzájáruljon a tulajdonos. A millecentenáriumi ünnepségek alatt, a Feszty-körkép átadását követően ugyanis feltehetően százezrek érkeznek majd az emlékparkba, és egyáltalán nem mindegy, milyen körülmények fogadják a látogatókat. Az önkormányzat pedig önerőből nem tud és ráadásul más tulajdonában lévő területen joga sincs például egyetlen toalettet sem építeni. A kezelő, a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatósága pedig egyáltalán nem érdekelt abban, hogy egy természetvédelmi területet „letaroljanak" a turisták. De akkor hogyan képzelik el az illetékesek az országhatáron is túlmutató jelentőséggel bíró emlékpark anyagi és erkölcsi támogatását? Arra ugyanis még gondolni is rossz, hogy netán ez esetben szintén a Budapest centrikusság érvényesül, és sárba tapossuk azt a jogos nemzeti érzést, amelyet annak tudata válthat ki, hogy végre Magyarországon is méltó tisztelet és figyelem övezi múltunk történelmi értékeit, és nem az egyéni, vagy uram bocsá' pártérdekeken alapuló lobbyzások döntik el, kell-e a magyarságnak egy ópusztaszeri emlékhely, meg kell-e teremteni a feltételeit annak, hogy minél többen láthassák például a Feszty-körképet még akkor is, ha mindezek nem a főváros valamelyik kerületében találhatóak. N. Racz Judit