Délmagyarország, 1995. március (85. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-28 / 73. szám

KEDD, 1995. MÁRC. 28. • Tanácsadók jubileuma Mekkora bűn az adócsalás? (Folytatás az 1. oldalról.) Szó sincs arról, hogy az adótanácsadók a felbújtók a közterviselés alól való kibúvás népi játékában, Pitti Zoltán a helyszíntől függetlenül kapta erről a témakörről a legtöbb újságírói kérdést. Kétségtelen, hogy a bérből és fizetésből élő, ellenőrizhető jövedelemű olvasókat felháborítja a fekete gazdaság szemérmetlen burjánzása. Pitti úr legsúlyosabb kategóriaként a tiltott tevékenységeket, mint az olajszőkítést, vagy lányok futtatását jelölte meg. Sokkal népesebb és növekvő kör, a fekete munkavégzésből és -kereskedelemből élőké. A közteherviselésből ily módon kibúvók megfogásában az adóhatóságnak a mostaninál nagyobb szerepet kellene válBELÜGYEINK 3 Klubszerűen az adóról. (Fotó: Schmidt Andrea) lalni. Ehhez azonban számos feltétel tartozna. A harmadik fokozat az olyan bejelentett tevékenyéget folytatóké, akik minden eszközt latba vetnek azért, hogy ne tevékenységük arányában adózzanak. A probléma nagyságrendjét jelzi, hogy az árnyékgazdaság 28 százalékot vesz ki a GDPből. A gazdasági mozgások valós megítélését a fiktív számlázások is nehezítik. Az adózási morál javításának hatalmas a tétje, hisz, míg öt éve a költségvetés bevételeinek 45 százaléka származott adókból, ma már 90. A visszaélések megelőzését a közigazgatási nyomozati jogkör, a szigorúbb ítélkezési gyakorlat, a misztifikálás nélküli adó- és banktitok szolgálhatná leginkább. Kár, hogy a bíróságok nálunk még a 92-es ügyeknél tartanak. A társadalmi közfelfogás még ma sem súlyának megfelelően marasztalja el az adócsalást. Bár a tömegek terheinek növekedésével szigorodik a megítélés, így például az áfával való visszaélést már kevesen tartják bocsánatos bűnnek. Az APEH elnöke nem felejtette el megjegyezni, hogy ellenfeleikkel többek között azért nem tudják tartani a lépést, mert a legjobb szakembereik nem maradnak náluk a versenyszférához képest harmada fizetésért. T. Sz. I. • A városok szabadulni ,akarnak" a középiskoláktól tf' Borotvaélen táncol a megye is Az 1994. évi választások után az idén január 6-án megalakult Csongrád Megyei Közgyűlés vezető tisztségviselői tegnap délelőtt - baráti beszélgetés keretében sajtótájékoztatót tartottak Szegeden, a Rákóczi téri székházban. Az elektronikus és az írott sajtó képviselőinek Lehmann István elnök beszélt a megye társadalmát képviselni hivatott testület, illetve apparátus feladatainak fő irányvonalairól. Ennek kapcsán elhangzott: míg a korábbi négy esztendőben eléggé ellentmondásos volt a megye szerepe, napjainkban az. egyre tisztábban körvonalazódik. Többek között bizonyos államigazgatási feladatok éppenúgy, mint a területfejlesztési, munkaerőgazdálkodási vagy a középfokú oktatás biztosítását elősegítő tennivalók egy részének felvállalása vár a megyei közgyűlésekre, illetve azok elnökeire. Ratkai Imre alelnök ezekre utalva azt hangsúlyozta, hogy a megyei önkormányzat anyagi helyzete sem jobb, mint a települések többségéé. A bevételek 60-65 százalékát ugyanis a normatív támogatás adja, amely azonban 1993 óta ^em emelkedett, így a máris borotvaélen táncoló költségvetésből nem lehet finanszírozni a városok által - a tervek szerint „leadott" tizenegy, középfokú oktatási intézmény működtetését. Ezért a kormányzat által erre biztosított támogatásra Csongrád megye is pályzatot nyújt be. Dr. Sípos Ferenc alelnök pedig arra mutatott rá, hogy a megye egészségügyi és szociális intézményei is hatalmas összegeket emésztenek föl, de e területeken az ellátási színvonal jelentős romlása nélkül nemigen lehet takarékoskodni. Az viszont biztosnak látszik, hogy az előző évekhez hasonló mértékű fejlesztésekre, rekonstrukciókra nem kerülhet sor a közeljövőben. Dr. Huber Bertalan jegyző is alátámasztotta az elhangzottakat. így elmondta, hogy plusz 300 millió forintra lenne szükség akkor, ha még az idén átvennék a középiskolákat. Nem könnyebb a helyzet a területfejlesztési feladatok esetleges megvalósítása során sem. Erről Pászti Tóth Gyula alelnök szólt. Rámutatott arra, hogy egyelőre vitatott még, mekkora szerepet biztosít majd a területfejlesztési törvény a megyéknek, ugyanakkor óriási jelentőséggel bír az a tény, hogy bármely elképzelés megvalósítása érint bizonyos önkormányzatokat. Ezért szükség lenne a jó együttműködésre, arra, hogy a települések érezzék, a megye nem kíván föléjük kerülni, rájuk telepedni, csupán a régió egészének érdekeit képviselve eljárni. Mindezen célok, elképzelések megvalósításához kérték a vendéglátók a média támogatását is. N. Rácz Judit • Bizottsági bemutatkozó Szociális ügyek A Bartók Béla Művelődési Központ 1995 februáijától rendezvénysorozatot indított „A bizottságok bemutatkoznak" címmel. E fórum jellegű előadássorozat lehetőséget teremt arra, hogy a választók megismerjék a bizottságok elkövetkezendő négyéves munkájának irányelveit és ezekkel kapcsolatos kérdéseket tehessenek fel. A szociális bizottság 1995. március 29-én 18 órától a Bartók Béla Művelődési Központ (Szeged, Vörösmarty u. 3.) nagytermében mutatkozik be. A bizottság tagjai: Hargittai Rita (elnök), Jenei Ferenc (alelnök), Mészáros József, Kiss • Az ipari gyártó cégeknek kiosztható, legnagyobb fokú elismeréséről szóló tanúsítványt vehettek át hétfőn a Magyar Szabványügyi Hivatal képviselőitől az amerikai tulajdonban lévő autóvillamossági kábeleket gyártó United Technologies Automotive Hungary Kft. vezetői. Az ISO 9002 jelű nemzetközi szabvány minősítés elnyerése azt jelenti, hogy az üzemben világszínvonalú terméket állítanak elő. Az üzeKábeldicséret met négy évvel ezelőtt építette fel a világ egyik legnagyobb autóháttéripari konszernje, az amerikai United Technologies Coorporation. Azt itt készülő termékeket a nyugat-európai gépkocsikba építik be, többi között az Opel Astra, a BMW, a Citroen, és a Pegueot autók futnak a Gödöllőn készült elektromos vezetékekkel. • Átalakulóban a fogyasztóvédelem Létszámrulett Tm rrt okros Lajos kemény ember, majdnem kiszaladt belőLU lem a jelző, vasminiszter. S ha sok mindenben nem is értek egyet vele, becsülöm. Legfőképp bátorságáért, ahogyan sziklaszilárdan kitart huszonöt pontja mellett, még akkor is, amikor már úgy tűnik, egyetlen ember zsarol egy egész országot. Elnéztem a televízióban, amint személyesen is megjelent az egyetemisták tüntetésén. Elszántság bujkált a tekintetében, a félelemnek nyomát sem lehetett látni vonásain. Mitha csak azt mondta volna magában: tüntessetek csak nyugodtan, minden úgy lesz, ahogyan én jónak látom. Egyébként is, mire jó az utcára vonulni? Azok a diákok is ott tüntettek, akik ma egyetlen este többet elszórakoznak, mint a havi tandíj. A valóban elesetteken, akik eddig sem tudtak tanulni, úgysem s,egit a demonstráció. Botor lélek hiheti csak azt, hogy eddig is ingyenes volt nálunk az oktatás. Az albérlet, a tankönyvek, s miegyebek havi tizenöthúszezer forintot vittek el a családi kasszából, s ezt egyre kevesebben engedhetik meg maguknak. Akárcsak azt, hogy gyermeket neveljenek. A család vadkapitalizmusunk luxusa lett. Csak éppen a terhes kismamák, a gyermeket áhító családok nem mennek az utcára, ők nehezebben „szervezhetők", s az anyáknak van mit félteniük: a szívük alatt lapuló apró életeket, akiket ki tudja milyen kemény jövendőre hoznak a világra. Az anyák hallgatnak. Családi pótlék és gyermekgondozási díj nélkül is vállalják a legtöbbet - hozzászelídülnek ehhez a cudar világhoz mert tudják, utcai tüntetésen nem lehet gyereket nevelni. Arról beszélünk hosszú évek óta: feléljük a jövőnket. Most már inkább úgy kellene fogalmaznunk: felfaljuk a jövőnket. Soha meg nem születő gyermekeinknek vajon hogyan mesélhetnénk el egy kormány ballépéseit? Az anyák a legkiszolgáltatottabbak: tőlük mindent el lehet venni, csak a legtöbbhöz gyermekükhöz ragaszkodnak. ÍCt okat beszélünk mostanság a gazdaságról, államcsőd—J ről, fizetésképtelenségről. Máról holnapra nyakunkba szakadt a félelem. Talán mégsem a gazdaság van legmélyebben nálunk, a társadalom erkölcsi világa pukkadt szét, mint a léggömb. Ugyan mi mást gondolhatnánk, ha éppen gyermekeinken kezdjük a spórolást. /íb. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség hatósági jogosítványt szeretne szerezni a szolgáltatók ellenőrzésére, jelenleg ugyanis csak a kiskereskedelemben érvényesítheti ellenőrzési jogait - nyilatkozott Bárdi Miklós, a főfelügyőség vezetője. Kormánydöntésen múlik, hogy' ellenőrizhetik-e a fogyasztóvédelmi felügyelőségek, egyebek közt az energia szolgáltatók számláira, a víz-csatorna-szolgáltatásra érkező panaszokat a lakosság jelzései alapján. Újabban ugyanis a panaszok zöme a közüzemi szolgáltatásokra vonatkozik. Immár csaknem három éve folyamatosan nyújt be javaslatokat a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség az illetékes hatóságoknak, érdemi választ azonban nem kaptak. Az ipari és kereskedelmi tárca felügyelete alá tartozó ellenőrző intézmény jelenleg 250 fővel végzi munkáját, s noha ígéretet kaptak, hogy 25 felügyelőt felvehetnek, a közelmúltban megkapták a létszámleépítésre vonatkozó utasítást is. Bárdi Miklós azt szeretné elérni, hogy legalább a 250-es létszám megmaradjon. • A korábban meghirdetetthez képest nagyon szerény lesz az április 3-9. között lezajló Filmszinkron Fesztivál, illetve most már elnevezése szerint is csak szemle. Ez azt jelenti, hogy csupán a vetítéseket tartják meg, elmarad viszont a ftlmés videovásár, a szinkrontörténeti kiállítás és nem lesz gálaest sem. Tíz elismerés helyett csak egyet, a közönségdíjat adják át - jelentették be a szervezők, a Demjén Stúdió és a Magyar Szinkron Egyesület képviselő hétfői sajtótájékoztatójukon. A hatvanéves magyar Fesztivál helyett szemle szinkront ünneplő fesztivál anyagi okok miatt hiúsult meg. A szemle helyszínein - a Thermál Hotel Héliában és a Videovox Stúdióban (Hűvösvölgyi út 64.) - 70 filmet vetítenek, köztük a Két tűz között, a Forest Gump, az Oroszlánkirály, a Sztálin és a Volt egyszer egy Amerika című alkotásokat. Tamás, Nagy Ferenc, Török Judit. Varga István (tagok). A bizottság dönt például az önkormányzati támogatás odaítéléséről. az idősek emeltszintű otthonba helyezéséről, a szociális alap felhasználásáról, az első lakásszerző fiatalok támogatásáról stb. Véleményezi: a pénzbeli, a természetben nyújtott, valamint a személyes gondoskodást nyújtó ellátásokra vonatkozó közgyűlési rendelet-tervezetet. Javaslatot tesz szociális intézmények létesítésére, fejlesztésére, megszüntetésére. Véleményezi a szociális jellegű beruházásokat, figyelemmel kíséri a szociális férőhelyekkel való gazdálkodást stb. • Hétfőn a honi színszázak többségében szünnap van. Az idén a szünnapra „esett" a színházi világnap, ezért a szombati előadások elótt ejtették meg a hagyományos ünnepi aktust, fölolvasták a világ színházaiban Humberto Orsini venezuelai író-rendező üzenetét. Mi egy író-rendezőszínidirektort kérdeztünk nemcsak azért, mert ő, Kormos Tibor, tegnap^is bent volt a Szegedi Nemzeti Színházban. (Ha a titulus esetleg magyarázatra szorulna: Kísérlet című darabját az egykori egyetemi színpadi előadás után tavaly Pesten játszotta a Független Színpad, Macbethrendezését pedig ebben az évadban a szegedi színház, amelynek ó az igazgatója.) • Kell-e nekünk színház? - Ez itt nem kérdés. Európában vagyunk. Ez pedig tipikusan amerikaias kérdés, ahol a színház egészen mást jelent. Nálunk: lét-kérdés. Abban az értelemben, hogy része az emberek életének. Azért van hagyománya, azért van olyan-amilyen - jelene és azért lesz jövője, mert ebben a kultúrában amelybe mi beleszülettünk. éljük és alakítjuk, úgy van az ember megszerkesztve, hogy szüksége 0 KÉRDÉS • A színházi emberhez Lét-kérdés van önreflexióra. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a színház és más művészetek az ember világát jelentik: önmagáról, másokról, a környezetéről, az erkölcsről, a politikáról, a múltról és a jelenről, a magatartások, az érzelmek a gondolkodás változatairól, egzisztenciális dolgokról mindenről úgy szerzünk ismereteket, hogy elmegyünk színielőadást nézni. Meg persze képtárba, moziba, koncertre és olvasunk is... Olvastam valahol, hogy egy, a miénknél jóval fejlettebb országban azt találta ki egy menedzserképző professzor, hogy a jövendő valódi managerek olvassanak jó regényeket. Mert azokból sokkal jobban megtanulják, amire szükségük lesz - az önvizsgálatot, a lelki számvetést mint a leggondosabban összeállított esettanulmányokból, a művi helyzetgyakorlatokból. A professzor föltalálta a spanyolviaszt. Aki azt kérdezi, kell-e nekünk színház, vagy azt, hogy kell-e ennyi színház, vagyis azt sugallja, hogy nem kell, vagy kevesebb is elég, aki tönkreteszi, vagy elsorvasztja a színházat, az bűntettet követ el az ember ellen. • Mitől félti leginkább a jelenlegi színházat? - Az ostobaságtól. A szűklátókörű anyagiasságtól. A művészetnek álcázott primitívségtől. Éppen a napokban gondolkodtam el rajta, vajon mit válaszol mostanában egy művészeti főiskolára felvételiző fiatal, ha a legutóbbi filményéről kérdezik? A Flinstone család? A Dallas? Azokkal a primitív szövegekkel, hogy „Drágám, mennyire szeretlek, tudom édesem, én Kormos Tibor is szeretlek"? Az az igazság, mégis, hogy olyan nagyon nem féltem semmitől a színházat, éppen azért, amit az előbb elmondtam: szükségünk van rá. • Milyen a személyes viszonya ahhoz a színházhoz amit vezet? - Micsoda kérdés, megint... Büszke vagyok rá. A szegedi polgár európai kultúrával találkozik, ha ide eljön: Shakespeare-rel, Moliere-rel, Gogollal, az operairodalom nagyjaival, a modern táncművészet élvonalával. Ezzel Európa bármelyik városa joggal dicsekedne. S. E.