Délmagyarország, 1995. március (85. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-03 / 53. szám

6 HAZAI TÜKÖR DÉLMAQYARORSZÁG PÉNTEK, 1995. MÁRC. 3. • Fesztivál április első hetében Az operafellegvár vendégekel vár • Miért határozták el az operafesztivál megrende­zését? - Azért, hogy felhívjuk a közvélemény, a kulturális élet vezetői és a mecenatúra figyel­mét a magyarországi operaját­szás nehéz helyzetére, és azért, hogy megkeressük az együtt­működés lehetőségeit á társu­latok között. Szeretnénk, ha or­szágos demonstráció jönne lét­re, ezért valamennyi társulatot meghívtuk, amelyik ma Ma­gyarországon operát játszik. • Mindegyik el is jön? - Egyedül a győri színház lépett vissza, mert az idei egyetlen produkciójuk, a Pil­langókisasszony díszletét tech­nikailag képtelenség a szegedi színpadra adaptálni, mert hát­só- és oldalszínpadot is igé­nyel. Nagyon elkeseredtek a győri kollégák, hiszen már ta­valy áprilisban tudták, hogy lesz fesztivál, (gy mobilizálha­tó díszletet is készíthettek vol­na. Az eredeti tervek szerint az Operaház is önálló produkció­val jött volna, de végül a teljes leköltözést nem tudták vállalni, ezért a Lammermoori Lucia szegedi díszleteibe állnak be a pesti szólisták, és az Operaház karmestere dirigálja a közre­működő szegedi szimfonikuso­kat és a színház kórusát. A Bu­dapesti Kamaraopera két Mon­teverdi-művet mutat be, a Tancred és Clorinda párviada­lát és A könyörtelen lelkek táncát. A miskolciak a Tra­viatával jönnek, a címszerepet Nádor Magda énekli, aki nem­rég tért haza Németországból. A pécsi társulat a Parasztbe­csületet és a Bajazzókat hozza; az előadás érdekessége, hogy Horváth Zoltán rendezte, aki Utoljára 1987-ben Szegeden tartottak seregszemlét az operát (is) játszó magyarországi színházak. Azóta sokat változott a színházi éiet, a legtöbb operai műheiv komoly nehézségekkei küzd. A vidéki operajátszás fellegvárának tartott Szegedi Nemzeti Színházban taián épp ezért gon­dolták úgy, itt az ideje egy szakmai tanácskozással össze­kötött találkozónak. Újra országos operafesztivál hely­színe lesz tehát a város, április első nyolc napján a hiva­talos program keretében hat társulat nyolc operát mutat be. A rendezvény főszervezőjét. Molnár László opera­igazgatót a részletekről kérdeztük. Molnár László operaigazgató. (Fotó: Schmidt Andrea) Szegeden is színpadra állította Mascagni és Leoncavallo da­rabját. A debreceniek A truba­dúrral jönnek, mi pedig a Car­ment játsszuk a fesztiválprog­ramban. A találkozó egyben az új zeneigazgatók seregszemlé­je is lesz, Miskolcon Tóth Ar­mand, Pécsett Blázy Lajos, Debrecenben Kocsár Balázs az operaélet irányítója. • A társulatok bemutatko­zó előadásain kívül milyen rendezvényeket terveznek a fesztivál idejére? - Szeretnénk, ha a színház előcsarnokában sikerülne egy kisebbfajta kiállítást összeállí­Természeti csapások, közlekedési szerencsét­lenségek, háborús ve­szélyhelyzetek - említé­sük nyomán jut eszünk­be a polgári védelem. A II. Csongrád megyei Polgári Védelmi Nap el­nevezésű szakmai ta­nácskozáson, amelyet tegnap tartottak a me­gyeházán, többször is el­hangzott, hogy nem csu­pán akkor kell erre a szerveződésre gondol­nunk... A veszély- és krí­zishelyzetek orvoslása, a megelőzés és a védelem megfelelő szervezése mindannyiunk gondja ­mondotta a tanácskozást köszöntő beszédében dr. Ratkai Imre, a Csong­rád megyei Közgyűlés alelnöke. A szakmai tanácskozás, amelyet Korondi Csaba alezre­des, a pv Csongrád megyei pa­rancsnoka vezetett, több érde­kes, közérdekű témával foglal­Küi-, beltéri virág­cserepek nagy választéka TEUAIOm Stúdió Nyitva: kedd-péntek 9-17 óráig, szombat 8.30-13 óráig. Dorozsmai út 148. T.: 361-181 Ismert brókercég szegedi munkahelyre keres ÉRTÉKPAPÍR­ÜGYINTÉZŐT Feltétel: középfokú, lehetőleg közgazdasági végzettség. Elsősorban 30 év alatti férfiak jelentkezését váijuk. Tel.: 62/312-260 tani, amely fotókkal, jelmezek­kel, korabeli dokumentumok­kal szemelvényszerűen bemu­tatná az operajátszás történetét a szegedi színházban a kezde­tektől napjainkig. Április 3-án és 8-án délelőtt szakmai ta­nácskozásra kerül sor a SZAB­székházban, amelyen összefog­laljuk a látottakat, hallottakat. Várhatóan élénk vita bontako­zik majd ki, hiszen a fesztivál mobilizálja a hazai zenés szín­házi szakmát. Jó lehetőség lesz arra, hogy mindenki elmondja meglátásait, hátha olyan ötle­tek is felmerülnek, amelyek se­gíthetenek az operakultúra helyzetén. A találkozó idején több olyan szegedi előadást is játszunk, amely hivatalosan ugyan nem szerepel a fesztivál programján, de érdeklődésre tarthat számot. Ilyen az első­sorban gyerekközönségnek szánt Figaro lakodalma, a rö­videsen bemutatandó De Falla­darab, a La vida breve és a nagy sikert aratott Pillangókis­asszony. • Az előadások csak a szakmának szólnak, vagy várják a szegedi közönséget is? - Bizonyos előadások be­épülnek a bérleti rendszerünk­be (például a pesti Lucia az Er­kel-bérletben, a miskolci Tra­viata a Vaszy-bérletben a deb­receni A trubadúr a Bajor Gizi­bérletben megy majd), a többi pedig bérletszünetes előadás, amelyre jegyet lehet váltani. Biztos vagyok benne, hogy minden előadás telt ház előtt megy majd. • A '87-es operatalálkozó nagy szegedi sikerrel zárult, most is hasonló eredményre számítanak? - Az operatársulatok a leg­különfélébb szakmai, anyagi és szervezeti körülmények között működnek, ezért úgy ítéltük meg, hogy nem lenne szeren­csés versenyszerű fesztivált rendezni. Egyelőre úgy tűnik, pénzünk sem lenne díjakra. Egyébként a találkozó nem a színház költségvetését terheli, hanem igyekeztünk külső tá­mogatókat szerezni. A társula­tok lényegében önköltséges alapon vesznek részt a találko­zón, mi csak egynapi szállást, étkezést és az útiköltséget biz­tosítjuk számukra. Jelentősebb támogatást a Magyar Kulturá­lis Alap Zenei és Színházi Ku­ratóriumától, valamint a műve­lődési tárcától kaptunk. Továb­bi szponzori pénzeket is remé­lünk, amelyek elsősorban attól függnek, hogy hogyan tudjuk reklámozni a támogató cé­geket. A szegedi önkormány­zattól és a Budapesti Operaba­rátok Egyesületétől is kértünk támogatást, egyelőre várjuk a válaszukat... Az, hogy a talál­kozó megrendezésére a mi színházunkat kérték fel, önma­gában is jelzi, hogy a vidékiek közül a szegedi operajátszás a legerősebb. Melyik színház tu­dott volna például egy komp­lett Lucia-díszletet előkapni a raktárából? Jó érzés tudni, hogy Szegeden még ma is olyan operai bázis létezik, amely egy ilyen fesztivált biz­tonsággal képes befogadni. Hollósi Zsolt • A KIET szerint: Időzített bombák a város költségvetésében • A NATO és a polgári védelem Ehhez is pénz kell Már a papagáj is tudja, hogy telefonon várjuk hirdetését! Hétfőtől péntekig (Csak felárral ^^J és gyászközlemények) 7~Zg,320-239 J DélmaqyarorszAq 8-12,14-17-ig: J10-yyy A szegedi önkormányzatot saját intézményei teszik tönkre. Ez a tartalma a városi közgyű­lés által tegnap és ma vitatott költségvetés „magyarázó ré­szét" záró összegzésnek a Költségvetési Intézmények Ér­dekegyezető Tanácsa (KIÉT) munkavállalói oldalán helyet foglaló érdekképviseleti szer­vek szerint. Ez bűnbakkeresés, ami ellen tiltakoznak - nyilat­kozta a Délmagyarországnak dr. Pap Jánosné, a KIÉT mun­kavállalói oldalának soros el­nöke és Kiss Ernő, a Közgyűj­teményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) megyei és szegedi ügyvivője. Félő, hogy az a megközelítés, mely a pénzügyi nehézségekért az önkormány­zati intézményeket teszi fele­lőssé, általánossá válik. A költ­ségvetési dokumentum KIÉT által kifogásolt részlete: „A működési bevételek mintegy 8,5 milliárdos nagyságrendet képviselnek, ugyanakkor a mű­ködési kiadások értéke megha­ladja a 8,9 milliárd forintot, azaz az önkormányzati intéz­mények működéséhez szüksé­ges fedezet csak a meglévő va­gyon felélésével biztosítható, ami hosszabb távon a az ön­kormányzat pénzügyi ellehe­tetlenüléséhez vezet." Szerin­tük ez a megállapítás azért is sántít, mert a város közös kasszájából közel 2 milliárd forintot visz el a polgármesteri hivatal működési kiadási, illet­ve bizonyos önkormányzati vállalatok direkt támogatási blokkja. A KIÉT joga, hogy vélemé­nyezze az iskolák, az óvodák, a közművelődési intézmények, a színházak és a kórházak jövő­jét befolyásoló városi költség­vetést, még a döntés meghoza­tala elótt. A KIÉT a költség­vetési tervezet tervezetéről, s a közgyűlés elé kerülő változat­ról is kialakította álláspontját. A munkavállalók képviselői szerint az intézmények zavar­talan működéséhez nem ele­gendő az az összeg, amit a város dologi kiadásokra tervez. Tarthatatlan, hogy az intézmé­nyek feszített költségvetése miatt kiürülnek a helyi kollek­tív szerződések, az azokban rögzített juttatásokra sem, ju­talmakra me^ pláne nem lesz pénz. A KIET veszélyt rejtő tervnek ítéli, hogy a felújítá­sokból, fejlesztésekből túl sok intézmény maradt ki. Az intéz­mények többletigényei című fejezetben foglaltakat a KIÉT nem tartja extrának, inkább a város által az intézményekre rótt olyan feladatoknak, ame­lyek ellátása pénzhiány miatt kútba eshet. Az e fejezetben szerepeltetett megbízási, ügye­leti és készenléti díjak megvo­nása pedig beláthatatlan követ­kezményekkel járhat. A KIÉT nem fogadja el, hogy a költ­ségvetési tervezet a közal­kalmazottak fizetett szabad­sága idejére nem átlagkereset­tel számol, hanem a még el nem fogadott Munkatörvény­könyvére hivatkozva alapfize­téssel. Időzített bomba az is, hogy - pénzügyi szempontok miatt ­önkormányzati intézmények megszüntetésének vagy át­szervezésének szükségességére utal a költségvetési tevezet, de pontosan nem nevezi meg, mely egységekre gondol, így mindenki magára értheti. A KIÉT felhívja a közgyű­lés figyelmét arra, hogy most is, mint minden nehéz pénzügyi helyzetben a demokratikus ellenőrzés sorvadása, a „bü­rokrácia diktatúrája " fenyeget. Újszászi kozott. Figyelemre méltó elő­adások hangzottak el például hazánk és a NATO-békepart­nerség gyakorlati viszonyát illetően, a magyar polgári vé­delem helyzetéről az Európai Közösség és a NATO hasonló jellegű tevékenységi területé­hez képest, a határmenti pol­gári védelmi együttműködés­ről, a migrációs krízishelyzetek és a menekültek elhelyezésé­nek polgári védelmi biztosítá­sáról, az Alpok-Adria együtt­működési program ilyen vonat­kozású kérdéseiről, a védelem, környezetvédelem és a polgári védelem kapcsolatáról. Általános megállapítás, hogy a polgári védelem tevé­kenysége, különösképpen az EU és a NATO szervezetekhez való közeledés kapcsán, egyre nagyobb szerepet kap, értelem­szerűen munkája is felelősség­teljesebb lesz. Ehhez azonban pénz kell, s jelen pillanatban a most még kiválóan működő szervezet ebben nem dúskál... K. F. • Amit dolgos élete során összegyűjtött, sorra kihajózza László Gyula. Régésznek tart­juk elsősorban, aki a magyarok bejövetelét is képes volt két vágányra terelni, kimondva, hogy eleink, időben meglehe­tős távolságot tartva, két hul­lámban jöttek be a Kárpát-me­dencébe. Kettős honfoglalás jtéven tartják számon egyre­többen elméletét. A tudós elme sem egy vágányon jár azonban, írásai is lenyűgöznek bennün­ket, és ahogy honfoglalóink minden állomásukon otthagy­ták kezük nyomát, úgy hagyo­gatja ott mindenfelé ő is raj­zait. Amikor Felgyőn ásatta történelmi bizonyítékait, akkor is rajzolta mindazokat az ele­veneket is, akikkel ott találko­zott. Nagyistókék házában ma is ott van a falon az egész csa­lád, egyenként keretbe foglal­va, annak emlékeként, hogy náluk lakott valamikor, és ma is tartják egymással a kapcsolatot. Veszprém megye irodalmi folyóirata, az Űj Horizont időnként egy-egy értékes könyvvel is meglepi olvasóit. Lőrincze Lajos írásaiból adott közre nemrég értékes kötetet, most László Gyula rajzaival je­lentkezett. Nem is akármilyen tálalásban. Mindig rajzol, mint szinte mindenki, aki agypihentető előadásokra jár. Biztosan fi­gyel arra is, ami ott elhangzik, különben minek menne oda, de közben jár a keze. Aki előtte van, és akit arra érdemesnek tart, lerajzolja. Más találkozá­sok is alkalmat adnak rá, hogy az előtte lévó rajzlapra, meghí­• László Gyula arcai Arckép és kézírás vók üres oldalai­ra, füzetlapokra, vagy ami éppen kéznél van, ceru­zával, tollal, go­lyóstollal, néha ezüstszállal „pil­lanatképet" adjon valakiről. Mostani köny­ve bevezetőjében arról is elmélke­dik, kibe is vilá­gítanak bele ezek a rajzok. Akik testi valóságuk­ban ott vannak előtte, azokba mindenképpen, különben furcsa következtetésekre juthatnánk. De mindig benne van, mind­egyikben maga is. Nem „szok­ványfényképek" tehát, ame­lyek kizárják létrehozójuk lel­kületét a képből, inkább furcsa ötvözetei két léleknek. (Majd­nem azt mondtam, a kettős lé­leknek, de minek emlékeztes­sek lépten-nyomon a kettős honfoglalásra!) Németh László írja valahol, a színműíró hogyan bújik bele hőse bőrébe. László Gyula be­szédes példával bizonyítja, a rajzoló is ezt teszi. „Többször »megjátszottam«, hogy szünet­re csengetés előtt odaálltam egy-egy műterem ajtajával szemben, amikor csengetés után kitódultak a hallgatók, meg tudtam mondani, hogy milyen modellt rajzoltak. Ha öreg volt és töpörödött, akkor lassan jöttek ki, és megviseltek voltak, ha harmatos fiatal lány volt a modell, akkor jókedvű­en, magukat kihúzva jöttek ki, ha gyermek volt, akkor vala­mennyien gyermeteg módra vi­selkedtek... Utólag úgy látom, ... én is át kell formálódjak a rajzolt jellemére, korára, ma­gatartására. S ami most kö­vetkezik, félelmetes átgondol­nom: hiszen akkor én minden egyes alkalommal átformálód­tam modelleinmé! Tehát vol­tam Szabó Dezső, Féja Géza, Illyés Gyula, Takács Gyula, Heisenberg, feleségem: Vidra Mária vagy Nagy Laci, Juhász Feri, s a többi barátom és mes­terem a maguk képére formál­tak engem rajzolás közben." A kézírásról is azt szoktuk mondani, az is a lélek tükre. Grafológusok hada elemzi azo­kat hol tudományos igénnyel, hol merő szélhámiából, mint ahogy minden igazi mesterség kontárai teszik. A könyvecske egyik oldalán ott van tehát a kettős lelkületű rajz, a lerajzolt barát hitelesítő aláírásával, akár egy Pesthidegkúton föl­adott postai levelezőlap címol­dalának üresen maradt szögle­tében, a földrajzilag teljes ma­gyarságból válogatva, a mási­kon meg ugyanannak a sze­mélynek a kezeírása, sokszor agyonjavítgatott változatban. Az elegáns tálalás végén, mint ebéd után a desszert, ko­ronatanulmányok vázlatai találhatók, jelezvén, hogy a ku­tató elme is dolgozik még. Örömünkre. H. D.

Next

/
Thumbnails
Contents