Délmagyarország, 1995. március (85. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-21 / 67. szám

Vajk György, Soos Emese, Altorjay Tamás cs Matkócsik Eva. (Fotó: Schmidt Andrea) • Operabemutató a Kamaraszínházban Andalúzia hangjai couleur locale-ra; az üres színpadi teret csak a kar számára épített háttérben maradó két hatalmas tribün bontja meg. Ami lényeges, az mind előtte zajlik. Sándor János jól felépítette elképzelését, de a darab befejezésével vitába szállnék. Salud egy halálosan szerelmes és mélyen katolikus, vidéki spanyol lány. Amikor Paco, a szerelmese váratlanul mást vesz feleségül, nagybátyjával megjelenik az esküvői lakomán és számonkéri a szerelmet, azt hogy becsapták, elhagyták, tönkretették. A násznép előtt Paco mindent tagad. Salud a keresztre esküszik, amelyen Jézus lelte halálát. Paco válasza: Hazudsz! Kidoblak! A szegedi előadásban Salud Paco késébe rohan, szinte carmeni szenvedéllyel maga választja a halált. De Falla muzsikája viszont arról a lányról szól, akinek - mint a népballadákban - fájdalmában-bánatában megszakad a szíve. Egyszerűen, kevésbé színpadiasan. Rövid a darab és nincs benne túl sok énekelnivaló, Salud szerepét a kényelmetlen koloratúrás dallamformálás, a különleges hajlítások, no és a spanyol nyelv nem teszik könnyű feladattá. Ennek ellenére drámai alakítást láthatunk, bár - talán a pontos intonációra való törekvés miatt - a szokásosnál kevesebb színt hozott Matkócsik Éva éneklése. Telitalálat Varsányi Mária alakítása a Nagymama szerepében, mintha a de Falla tanítványaként spanyol népzenét is gyűjtő Federico García Lorca valamelyik sötét drámájából lépett volna elénk. Pacónak nem sok megszólalást írt a szerző, Vajk György sem tud belőle hús-vér embert csinálni. A többi szereplőnek is alig van néhány megszólalása, Szakály Péter hangoskodó nagybácsi, Soós Emese sugárzó menyasszony, Altorjay Tamás támaszt nyújtó testvérbáty. Az előadás legüdítőbb színfoltja az andalúziai utcai énekest alakító Edwin Munoz, aki autentikusnak tűnő dalolását gitárral kíséri. A nem túl izgalmas jelmezek Vágvölgyi Ilona munkái, a néhol túl direkt koreográfiát Tóth Sándor készítette. A színházi tánckar ritkán kap ilyen nagy feladatot, gondolom bizonyítani is akart azzal, hogy jól megoldotta. Merész elképzelés volt a nagyzenekarra írt operát a meglehetősen szűk zenekari árokkal rendelkező Kamaraszínházban előadni. A kórust is felkészítő, és a további előadásokon dirigensként is bemutatkozó Gyüdi Sándor igyekezett a kisebb zenekar adottságaihoz igazítani a partitúrát. Első operapremierjén a színházi zenekar nem okozott csalódást. Acél Ervin dinamikus vezénylésével a spanyol népzenében gyökeredző eklektikus muzsika átszellemülten csendült fel. Hollósi Zsolt KEDD, 1995. MÁRC. 21. • Cikkünk visszhangja Nagyhalakra is... Tisztelt Kopátsy Sándor Úr! A Délmagyarország 1995 március 17-én „Mi a feketegazdaság?" címmel megjelent írásához kívánunk néhány gondolatot fűzni, illetve pontosítani azt. Ön azt állítja, hogy az adóellenőrök csak a „zöldségeseket. fagyialtosokat, taxisokat akarják leleplezni." Cáfolatként hivatkozunk az adóigazgatási eljárásra, amely tiltja a megkülönböztetést úgy az adóalanyokra, mint a vizsgálat módszereire vonatkozóan. Es, mint a Csongrád megyei adórevizorok munkájáért felelős vezető kijelentem, hogy ellenőreink az ún. „nagyhalakat" éppen úgy vizsgálják, mint az Őn által említett adózói kört. Nem hivatalunkon múlik, hogy a tehetősebb törvénykerülők számos ügyvédet és szakértőt foglalkoztatva a joghézagokat és az adóhatóság anyagi hátrányát kihasználva több éves huzavona után is ki tudnak bújni a fizetés alól. Tisztelt Kopátsy Úr! Igaz. hogy a törvények különbséget tesznek a törvényeket megszegők között az okozott kár nagyságát - tehát bűnük nagyságát - illetően, és ehhez mérik büntetésüket. Ebből azonban nem következik, hogy a törvényeket kicsit megszegők, vagy abból kisebb hasznot húzók bűne megbocsátható és nem üldözendő csupán azért, mert a törvények nem megfelelő módon szabályoznak. Ha egy törvény vagy törvényrendszer rossz, azt meg kell változtatni, s nem pedig hallgatólagosan tudomásul venni, hogy nem tartjuk be, vagy megszegjük azt. Ha elfogadjuk és lassacskán hivatalosan elismeijük a törvények kijátszásának, megszegésének, azaz a törvénytelenségeknek a létjogosultságát, és az erre hivatott szervek vizsgálataik során megkülönböztetést tennének a törvényszegők között, akkor előbb-utóbb az önbíráskodás kerülne előtérbe. Ahogyan ennek csíráit már sajnos tapasztalhatjuk. Tisztelt Kopátsy Úr! Ha az Ön által felvázolt eszmefuttatást elfogadjuk, előbb-utóbb akadna, aki eljutna arra a következtetésre, hogy a nagyhalakat sem szabadna vizsgálgatni, mert ők méregdrága villáik sorával, mecénási tevékenységükkel az ország vagyonát gyarapítják, kulturális színvonalát és munkaerőhelyzetét javítják stb. Tehát az ő bűnük is megbocsátható lenne... Persze ezek az érvek éppügy hamisak lennének, mint az Ön által követelt engedékenység. Hiszen ez nem jelentene mást, mint hogy a nagyhalak átvennék a költségvetés újraelosztó szerepét. Szabadjon még megjegyeznem, hogy bármely vállalkozói kör tagjait lehet látni milliós értékű új autókon, közülük is építenek több tízmilliós villákat. És ami a legfőbb! A zöldséges is foglalkozhat „melléktevékenységként" olajszőkítéssel, hiszen az adóhivatal lenne csak a megmondhatója, hogy egy-egy látszólag kisvállalkozó hányféle tevékenységet jelent be és folytat. Erről azonban mi nem beszélünk, mert köt bennünket az adótitok. És tudják ezt a zöldségesek, fagyialtosok és az ő ügyvédeik is. Tisztelt Kopátsy Úr! Az Ön kérdése valóban jogos. „Mi a feketegazdaság?" De nem hiszem, hogy Ön pontos választ adott. Kérem, gondolkozzék még egy kicsit. Tisztelettel: Németh Györgyné ellenőrzési igazgatóhelyettes, APEH • 1904-ben a madridi Real Academia de Bellas Artes de San Fernando - az olasz Sonzogno-cég másfél évtizeddel korábbi kezdeményezésének mintájára - pályázatot hirdetett egyfelvonásos operák komponálására. Akkoriban a spanyol zenés színházakat a látványos, folklorisztikus és többnyire vidám spanyol operett, a zarzuela uralta. A madridi akadémia azt remélte, hogy a királyi család által a győztesnek felajánlott tekintélyes összeg - 2500 pezeta - arra inspirálja majd a zeneszerzőket, hogy az olasz nyerteshez, a Parasztbecsülethez hasonló sikerű operákat alkossanak, amelyekkel megteremtődhet az igazi hagyományokkal nem rendelkező spanyol nemzeti operakultúra. La vida breve (Rövid élet) című operájával a 29 éves Manuel de Falla nyerte meg a pályázatot, de a győztes darab bemutatására egyik madridi színház sem vállalkozott. Végül 1913 áprilisában Nizzában adták elő - franciául, s csak a következő évben hódította meg a spanyol színpadokat. Idehaza kevéssé ismert műről lévén szó, nagy várakozás előzte meg a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának kamaraszínházi bemutatóját. Az előadás rendezője, Sándor János szerencsére felismerte, hogy elsősorban nem a történet megjelenítésére kell törekednie, hiszen az elhagyott lány tragédiája évezredes vándormotívum a művészetekben. Ezzel az operával ma is érvényeset mondani csak a kifejezés, és a színpadi megvalósítás újszerűségével lehet. A rendezés három síkon igyekszik hatni: a szólisták és a kórus a valóság síkján a drámai szituációt közvetítik; a táncoló alteregók az álom síkján hol a főszereplők gyermekkorába röpítenek, hol a jelen konfliktusát teszik plasztikusabbá; a lélek rezdüléseit az ezernyi színű, szenvedélyes muzsika szólaltatja meg. Ehhez a koncepcióhoz nincs szükség bonyolult szcenikai megoldásokra, realista vagy stilizált díszletre. HAZAI TÜKÖR 7 • Széchenyi-díjas: Butger Kálmán akadémikus A „kémiai építőjáték" mestere • A víz világnapja március 22-én • „Vannak a Tiszán gyenge pontok" A József Attila Tudományegyetem Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára 1983 óta; azelőtt az Eötvös Loránd Tudományegyetem azonos nevű tanszékén társprofesszora volt Szabó Zoltánnak. Kutatási területe a koordinációs kémia és a műszeres analitika. 1966-ban. nem egészen 37 éves korában lett a kémiai tudomány doktora, 1990-ben választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1993-ban rendes tagjának. 1987-től 1990-ig a JATE tudományos rektorhelyettesi tisztét töltötte be. A Szegedi Akadémiai Bizottság alelnöke. Számos tudományos társaság, szerkesztőbizottság tagja. Több könyvet írt, amelyeket angol, orosz japán nyelven is kiadtak, több mint 200 tudományos publikációja jelent meg. Stuttgartban, Norwichban, a Princeton Egyetemen volt vendégprofesszor. Az alábbi beszélgetés részlete annak a nagyobb terjedelmű interjúnak, amelyet nemrégiben munkatársunknak adott dr. Burger Kálmán, s amelyet a Szeged című folyóirat közölt. • Professzor úr mit olvasna magáról szívesen? - Mondjuk azt, hogy az én példám arról szól: ha valakinek olyan a munkája, amit szeret, akkor boldog lehet. Egész életemben azzal foglalkozhattam, amihez kedvem volt: a kémia kutatásával és tanításával. Apám mondogatta mindig: Fiam, te szerencsés vagy, még fizetést is kapsz azért, amit akkor is csinálnál, ha neked kellene fizetni érte. • Mi a boldogság mostanában? - Különböző molekuláknak a fémionokkal való kölcsönhatásával foglalkozom. Azok a molekulák, amelyeknek a fémekkel való kölcsönhatását vizsgálom, majdnem mind biológiai hatású vegyületek. Koordinációs, vagy komplex kémiának hívják ezt a szakterületet. Mindazok a vegyületek, melyeken vannak olyan atomok, amelyek szabad elektronpárokat hordoznak, képesek a fémekhez kapcsolódni; oly módon, hogy a donor atom amelyen rajta van a szabad elektronpár - ezt a szabad elektronpárt koordinálja a Fotó: Nagy László fémek szabad elektronhéjába. Ha az unokámnak magyaráznám, azt mondanám, olyasmi ez, mint a Lego építő. • Magyarországon az elsők között kezdett foglalkozni a komplexkémiával; mi vonzotta? - A komplexkémiai alapkutatásokat nemcsak~a gyógyszergyártásban, hanem számos más ipari területen, az anyagkutatás különféle ágaiban, vagy a környezetvédelemben is felhasználják. Bár számos szabadalmunk van, nem az alkalmazás az én igazi világom. Hanem a bonyolult, és éppen ezért nagyon érdekes kémiai változások vizsgálata, amelyek a komplexképzéskor végbemennek. A koordinációs kémia nemcsak azért fogott meg engem, mert új tudományterület volt, hanem azért is, mert akkor még nem kellettek hozzá drága műszerek. Kellett egy jó pH-mérő meg egy jó ultratermosztát és kész. Vagyis csak szürkeállomány kérdése volt, hogy versenyképesek legyünk a nemzetközi tudományosságban is. Ma már persze nem mondhatom, hogy a komplexkémiai kutatások olyan olcsók lennének, mint amikor - Schulek Elemér és Szabó Zoltán professzorok tanítványai és munkatársai elkezdtük. • Mindig tudomásul veszi a körülményeket? - Bolond ember, aki az örökös panaszkodásra pazarol energiát. A kutatás olyasmi, mint a háztartás. Az ember hiába tudja, hogy ha lenne hűtőszekrénye, nem kellene minden nap vásárolnia - abból még sose lett fridzsider, hogy keseregtünk a hiányán. Bizony mindaddig naponta kell lemenni a boltba, amíg meg nem engedheti magának a család, hogy hűtőt vegyen. Feltéve, ha nem akarunk éhenhalni... • Ugyanabba a gimnáziumba járt, amelyikbe Petőfi Sándor? - Igen, és megtanultam a verset, amit ott írt: „ Diligenter frekventáltam iskoláim egykoron, / Szekundával bónált engem / Sok szamár professzorom." Evangélikus gimnázium volt még, amikor érettségiztem; 24 osztálytársam közül ma öten aktív egyetemi tanárok, mindegyikük természettudományi tanszékeken. Csupa egyetemi doktorátussal rendelkező tanár tanított bennünket, akiknek az volt a fő ambíciójuk, hogy mi tudjunk. Aszód, ahol születtem, még a javítóintézetről is híres - ezért vagyok ilyen jó... Sulyok Erzsébet A víz világnapjának apropóján tegnap, hétfőn sajtótájékoztatót hívott össze az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, az Alsó-Tisza vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség, valamint a Szegedi Vízművek Kft. Kovács Miklós vízügyi igazgató arra kérdésre válaszolva, miszerint biztonságban érezhetjük-e magunkat az árvizek ellen, elmondta: a töltések nincsenek 100 százalékos védelemre „felkészülve", a Tiszán vannak gyenge pontok. A karbantartásra fordítható pénz viszont egyre csökken. 1968-ban 28 millió forintot szánt a kormány erre a célra, s hiába adott tavaly nominálértékben többet, ha az összeg az 1968-as állapothoz képest csak 4 milliót ért. A vízgazdálkodásban együttműködésre lenne szükség a Kárpát-medence országai között, de ez a kölcsönös kapcsolattartás még nem működik. A román-magyar alapszerződésbe még bele lehetne foglalni vízügyi paragrafusokat. de a szlovák-magyar már ezek nélkül köttetett meg. Dr. Major Tibor, az ATIKÖFE igazgatója megnevezte azokat az időzített bombákat, amelyek környezetünket veszélyeztetik. Csak állami pénzek bevonásával lehetne megoldani olyan problémákat, mint a Fémszelekt-ügy, vagyis az algyői veszélyeshulladék Március 22-ét az ENSZ 47. közgyűlése a víz világnapjává nyilvánította. Szegeden ebből az alkalomból holnap, szerdán délután 2-kor emlékülésre kerül sor a Deák Ferenc Gimnáziumban. Ekkor adják át az általános iskolai képzőművészeti alkotások és a középiskolai pályaművek díjait, ajándékait. tároló felszámolása. S mivel egyre több olyan cég megy majd tönkre, amely veszélyes hulladékot halmozott föl, a kérdés beláthatatlan mélységű. Egyszer nagyot robbanhat az a „bomba" is, amelyet az olajszőkítők helyeznek el. Nem megnyugtató, hogy Szeged összes szennyvize Algyőét leszámítva - a Tiszába folyik. A szegedi önkormányzat különben előrehaladott tárgyalásokat folytat világbanki hitel felvételére, hogy szennyvíztisztítót építsen. A megvalósíthatósági tanulmány Phare-segítségge! készül. Amíg a tisztítót át nem adják, több csatorna építésére már nem adnak ki engedélyt Szegeden. F. K.