Délmagyarország, 1995. március (85. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-18 / 65. szám
SZOMBAT, 1995. MÁRC. 18. Nem vapnk Űeausescu gyermekei! j OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Deveng a fény Alsóvároson? ...és búvárok sem vagyunk. Magyarok vagyunk, semmivel sem kevésbé magyarok, mint bármely szegedi polgár, még akkor is, ha Erdélyben születtünk és azt ma is szülőföldünknek valljuk. ...és érzékenyek vagyunk, főként ha azt vágja fejünkhöz valaki, hogy „... nem vagyunk képesek Ceausescut feledni, hogy konspirálunk, titkolózunk... stb." Érzékenyen érint az ilyen vád, annál is inkább, ha olyan valaki állítja, aki sokkal kevésbé ismeri Ceausescut, mint mi és hasonlóan kevéssé ismer minket. Több száz tagot számláló, hivatalosan bejegyzett társadalmi szervezet vagyunk. Az állítás ellenére nem vagyunk veszekedősebbek-civakodóbbak, mint az átlag magyar. Igaz, a Szegedi Erdély Körben is (mint bármely egyesületben, a pártokról nem is beszélve) voltak viták, nézeteltérések és ezt le is írták egyesek. Voltak, Az amerikai 9. páncéloshadosztály előőrsei 1945. március 7-én érték el Remagennél a Rajna balpartját. A katonák nem akartak hinni a szemüknek - a hatalmas, Ludendorffről elnevezett acélhíd ép volt. A német védők megkísérelték ugyan az utolsó pillanatban a híd rombolását, de csak jelentéktelen sérülést okozó robbanást sikerült kiváltaniok. A híd használata az amerikaiak előnyomulását rendkívül felgyorsította, a németekre nézve viszont rendkívül hátrányos helyzetet teremtelt. A robbantásért felelős Scheller őrnagyot a kudarc miatt halálra ítélték. A következő napokban a védők kétségbeesett erőfeszítéssel próbálták a folyó felett átívelő acélszerkezetet összeroppantam, az amerikai előretörést lassítani. Március 8-án a Luftwaffe tíz repülőgépe bombákkal és fedélzeti fegyverekkel támadta a hidat, amelyet két találat ért. Az amerikaiak - az átkelési lehetőség fontosságának megfelelően - a híd légvédelmét azonnal megerősítették és egyidejűleg egy pontonhíd építését is megkezdték. A Luftwaffe hidat támadó egységei között volt a 76. repülőezred Achmerben és Rheineben állomásozó III. osztálya Ar 234 B-2-es sugárhajtású repülőgépekkel és az amerikaiak feltartóztatásáért küzdő pilóták között repült Rudel, a rendkívüli teljesítményt nyújtó zuhanóbombázó specialista is. Március 9-én, amikor az amerikai hídfő a Rajna jobb • Megrögzött rádióhallgató vagyok. Persze, nem kell azzá lennie annak, akinek a füle érzékeny, és oda tud figyelni a szép mondat, illetve szövegszerkesztésre, lett légyen az felolvasott, vagy rögtönzött. Az utóbbi időkben egyre több olyan idegen szót használnak az éterben (de az élet egyéb területén is) megszólalók - nyilatkoznak, kijelentenek, leszögeznek -, amelyeknek igaz, többségükben egyszavas magyar megfelelőjük nincsen, ám a használatukkal olykor érthetetlenné teszik mondandójuk lényegét. Mert épp a lényeget nem értjük. Hát nem tudom. Boldogult eleink, akik nemigen használták az amúgy velük élő német szavakat, mégis megértették egymást: Mert MAGYARUL beszéltek. Nem is akarták az ittmaradt német szavakat használni, persze, nem azért, mert „német, akkor fasiszta", hanem minden fogalmunkra, mondom, mert két elnökségi ülésen részletesen elemeztük és tisztáztuk a felvetett kérdéseket. Ezek után került sor a tagsági közgyűlésre, ahol az éves beszámoló, illetve a számvezetőségi jelentés ismételten kinyilvánította: nem történt visszaélés, tisztázódtak a dolgok, elültek a viták. Hogy nem mindenben volt tökéletes a munkánk, azt is elismertük és levontuk a megfelelő következtetéseket. Megtörtént a tisztújítás is, demokratikusan, titkos szavazással. Sajnálatos, hogy mindezek nem jutottak a cikkíró tudomására... Valóban, az ilyen, koncepciós perekre emlékeztető egyoldalú beállítás, lejáratási próbálkozás, mint amilyen a lap március 7-i szánkban megjelent, nem bizonyítja, hogy véget ért volna az a bizonyos korszak... Szakács Attila partján már 5 kilométer mély volt, a Luftwaffe 32 bevetést hajtott végre, de csak két bomba robbant a híd közelében. A híd légterének védelmét az amerikai 9. taktikai légiflotta vette át, de Thunderboltjai (vadászrepülőgép) a rossz idő miatt nem tudtak ellenfeleikkel harcérintkezésbe kerülni. Aznap az első német gép egy Focke Wulf 190-es vadász/vadászbombázó volt, amely 9 órakor bukkant elő a párából és alacsony támadást hajtott végre. A 76. repülőezred Arado 234 B-2-es gépekkel felszerelt 8. százada is startolt a híd ellen, az egyik sugárhajtású gép a hídtól kb. 15 kilométerre, Goldscheid község közelében lezuhant. A támadások nap mint nap ismétlődtek, a Luftwaffe gépei egyesével vagy párosával, mélyrepülésben közelítették meg a célt, mely fölött olykor légiharc alakult ki. Március 13án például 13 óra 45 perckor 1800 méter magasból Lightningek (ugyancsak vadászrepülőgép-típus) csaptak le a hidat támadó 8 Focke Wulf-ra és 2 gép elvesztése mellett hármat lelőttek közülük. Negyedóra múlva amerikai vadászok Messerschmitt 109-esekkel (német vadászrepülőgép) ütköztek meg. A nem éppen korszerű Junkers 87-es zuhanóbombázók („stukák") is bevetésre kerültek a híd ellen és a harcok során súlyos veszteségeket szenvedtek. A Wehrmacht főparancseszközünkre, tárgyunkra megvolt/van a szép magyar megfelelőnk. Még akkor is így van ez, ha sok az időközben magyarrá lett, elfogadott miénk-szó, amelyek szláv eredetűek. Nem is próbálok példákat sorolni, melyek azok a szavak, amelyek olyannyira idegenek a mi számunkra, hogy legtöbb esetben a hibás kiejtésük miatt válik nevetségessé az, aki alkalmazza. Mostani gondolatfuttatásomnak mégsem ez a terület a tárgya. Nem, mert van ennél is - legalábbis számomra fontosabb, úgy is írhatnámmondhatnám: idegesítőbb. Mégpedig az egyelőre érthetetlen és megmagyarázhatatlan, a szépség-jóság különleges, oda semmiképp nem illő fokozása. Mert van ám már ilyen is! Kéznél van néhány példa, Ez év március 7-i számukban jelent meg egy olvasói levél Szeged, Alsóváros elhanyagolt állapotáról, különös tekintettel a Szabadság téren kívüli részről. Szeretném elmondani, hogy teljesen megértem és elismerem az olvasó elkeseredését. A terület elhanyagoltsága minden kritikát megérdemel. Jómagam voltam az, aki először mondtam ki a szegedi közgyűlésen, hogy jó volna végre az alsóvárosiakat nem másodosztályú állampolgárként kezelni. Nem értek egyet viszont azzal, hogy senki nem törődik a terület gondjaival. Talán lassúnak tűnik minden változás az ötvenéves elmaradáshoz képest. Megépült a Boszorkánysziget utcai csatorna. Idén elkészül a Szentmihályteleki utcai csatorna. Jövő évben a Paprika és Harmat utcai csatorna kivitelezése szerepel a terveknokságának hiányosan fennmaradt helyzetjelentéseiből kitűnik, hogy március 10-én a Luftwaffe húsz bevetést hajtott végre (5 gép nem tért vissza), 11-én intenzíven támadták a hidat, 12-én 360 vadász és vadászbombázó, köztük sugárhajtású Messerschmitt 262esek kísérelték meg a nagy erőkkel védett acélszerkezet leÓvodánk gyermeklétszámának (115) egyharmada tanyán él. Hajnalban óvoda-iskola busz gyűjti össze őket a környező tanyavilágból, hogy szociális és egyéb hátrányukat feloldva már hároméves kortól biztosítva legyen számukra az óvodai nevelés. Nevelőtestületünk nem mérlegelte, hogy szüleik munkanélküliek, és nem az iskolai év előtt áll a gyermek. Évek óta bebizonyosodott, hogy az iskolára előkészítés folyamat, melyet főleg ezeknek a gyerekeknek nem lehet egy év alatt megvalósítani. Felvállaltuk a magasabb létszámot, és többszörös eneríme: trolibuszon beszélget két jól öltözött hölgy. Azt híreli az egyik a másiknak, hogy „Borzasztóan jó bulit csináltak a lányomék, hogy az öregemmel rém kimulattuk magunkat." Nahát?! Csak tudnám, miként lehet egyszerre jól-réműl, és borzasztóan mulatni. Ehhez még úgy látszik fel kell nőnöm. Az utóbbi időkben azon kapom magamat, hogy egy• szersmind tudatosan figyelem a hasonló magyartalankodásokat. Hogy azt mondja: „Irtó klassz hapsija van Matildnak." Más: „Kriminálisán szép menyasszonyi csokrom volt." Még más: „Tökjó fej ez a Józsi bácsi." És még egy: „A mi kislányunk kurvára okos." Ehhez a drasztikus szóhoz még egyet: „Kurvára fáj a fogam."... ben. Az elkészült csatornák fölé az anyagi lehetőségek adta keretek között elindulnak az útépítések, igaz, csak kohósalak minőségben. így idén a Boszorkánysziget utcában. Külön kell beszélni a Szabadság téren lévő ABC áruházról. A téma több alkalommal szerepelt a közgyűlés előtt. Eddig minden vállalkozó visszaadta, mert üzemeltetése nem volt kifizetődő. Bele kell törődni, hogy a terület nem tud eltartani egy ilyen nagy üzletet. Tudom, hogy soraim nem vigasztalják meg azt, aki térdig sárban jár és rosszabb infrastrukturális körülmények között él. Soraimmal csak azt szerettem volna éreztetni, hogy látni már az alagút végén a fényt, és remélem, pár év múlva közös erővel kijutunk ezekből az elkeserítő állapotokból. Dr. Tichy-Rács Csaba rombolását. Március 14-én 21 gép dübörgött a Rajna fölé (6 nem tért vissza), 15-én három, 18-án öt bevetést hajtott végre a Luftwaffe, míg végül a sorozatos támadások miatt megrongálódott acélszerkezet ugyanazon a napon megadta magát és összeomlott. Horpácsy András giával, munkaszervezéssel biztosítani tudtuk a felzárkóztatást és differenciált egyéni fejlesztést is. Ezt segítette óvodánkban a szfnes, derűs óvodai légkör, a nevelést segítő eszközeink, a játék, a munka, a tanulás helyes értelmezése és megvalósítása. Köszönjük ezúton is, hogy polgármesterünk, önkormányzatunk képviselő-testülete, munkáltatónk az általános iskola igazgatója az alapvető feladatokhoz biztosftják a feltételt. Mi óvodapedagógusok, akikre igazán jellemző a pedagógiai optimizmus, hittünk abban, hogy az egyrészt elanyaIstenem, Istenem, hát ennyire jutottunk? Hiába van a rádióban, a tévében szép magyar beszédre serkentő műsor. Hát ki figyel oda? Mindenesetre azok nem, akiknek 'ippegséggel' kéne! Vagy már ott tartunk, hogy amikor a szépet, a jót nem tudjuk fokozni, akkor kimondjuk azokat a szavakat, amelyek valójában épp az ellenkezőt értelmeznék, s talán ezekkel akarunk nagyobb nyomatékot adni a nagyon jónak, kivételesen szépnek stb.? Én mindenesetre megmaradok a szép magyar beszédnél és írásnál. De csak azért, mert „irtó szeretek írni". Azaz, szeretek közérthetően, lehetőleg szépen, magyarul gondolkodni, beszélni és írni: anyanyelvemen. If], Lele József giasodott, másrészt elszegényedett világban is vannak önzetlen, nemes cél megvalósítását segítő emberek. Ebben a hitben rendeztük meg jótékonysági rendezvényünket, melynek bevételét a gyermekek mozgásfejlesztő, koordináló udvari játékok fejlesztésére kívántunk fordítani. Vágyunk volt, hogy a mi kis tanyasi, falusi gyermekeink is rendelkezzenek környezetbarát, esztétikus, testi, szellemi fejlődést biztosító udvari játékokkal. Az óvodai SZMK, a szülők, az óvoda dolgozói együttes szervezésében, melyet a helyi vállalkozók: Lakatos László vendéglő vezetője és dolgozói, a Domagro Rt., Baranyás Ferencné virágos. Kardos Józsefné virágos, az ABC vezetője, Németh Gábor vállalkozó, a helyi szeszfőzde vezetője Pintér Mihály, Dobó László 4 tagú zenekara, valamint több domaszéki lakos és a szegedi vállalatok, intézmények vezetői: Szegedi Nemzeti Színház, Szegedi Bábszínház, Florin Vegyipari és Kereskedelmi Rt., SzeKAPCSOLATOK I7 gedi Fonalfeldolgozó, Füszért Rt., Szegedi Paprika Rt., Szeged Tejipari Rt., Ecsetgyár, a Fehér-tói Halászcsárda vezetője, a Kék Csillag Étterem vezetője, a Virág Cukrászda vezetője, a Z. Nagy Alapítvány segítettek. Valamint a Kereskedelmi Bank közvetve. A Bankaritas Alapítvány kuratórium 50 ezer forinttal jutalmazta pályázatomat, így sikeres és eredményes lett jótékonysági esténk. A rendezvényünkön résztvevő vendégek elfelejtették napi gondjaikat, szórakoztak - ez a nap az övék és a miénk volt! A közeli távlatokban pedig gyermekeink udvari játéka 150 ezer forint értékben bővül amely nemcsak anyagi érték! Mi óvodapedagógusok tudjuk, hogy ilyen sikernek, eredménynek milyen eszmei értéke is van! Nevelőtestületünk és az óvodás gyermekek nevében tisztelettel köszönöm: Lóczi Pálné óvodavezető. A kripta rejtélye és a tények Domaszéki ovibuli A Délmagyarország március 10-i számában „Mindennapi magyar történelem. A váci kripta rejtélye" címmel, (kádár) aláírással egy híradás jelent meg. A témát érintő kérdéssel kapcsolatban csupán két megjegyzésem lenne. Mindezeket azért tartom fontosnak, mert a Délmagyarország tapasztalataim szerint mindig igyekezett tudományos kérdésekben korrekt tájékoztatást nyújtani. Az egyik megjegyzésem az, hogy a híradásban úgy tájékoztatják az olvasót, miszerint „a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárában az antropológusok, patológusok és igazságügyi orvosok vizsgálják a mumifikáldott holttesteket." Ezzel kapcsolatban csupán annyit jegyzek meg, hogy az említett intézményben csak antropológusok működnek, a másik két szakterületet érintő szakemberek más intézményeknek a képviselői. Ez talán lényegtelennek tűnő probléma, mindenesetre célszerű a pontos tájékoztatás. Ami ennek a néhány sornak a megírására késztetett, az ugyanennek a cikknek a következő megjegyzése: „... csupán csontmaradványokból kevésbé hitelesen lehet rekonstruálni az embert. Olykor még a neme sem állapítható meg (lásd barguzini „Petőfi"). Távol áll tőlem, hogy itt részletesebben kifejtsem, hogyan lehet hitelesen rekonstruálni a korábban meghalt embereket, még kevésbé az, hogy a Magyar Tudományos Akadémia által lezárt úgynevezett barguzini problémát felelevenítsem. Szeretnék azonban hivatkozni az Akadémia által kiadott és 1992-ben megjelent 261 oldalas „Nem Petőfi!" című könyvre, amelyben 13 szerző cikkeiben egyértelműen állást foglalt amellett, hogy a Barguzinban feltárt lelet nem lehet férfi és ebből kifolyólag nem lehet Petőfi maradványa. Tudomásom szerint hivatalosan és minden kétséget kizáróan ezt a véleményt eddig még senki sem cáfolta meg. Ezért fölöslegesnek tartom a probléma még érintőlegesen való folmelegítését is, hiszen ez egy újabb cikksorozat és polémia elindítását jelentené Megítélésem szerint a fentiekben idézett cikk szerzője nyilvánvalóan nem ismeri ezt a kötetet és ez késztette arra, hogy idézett meggondolatlan kijelentését cikkében megjelentesse. Tekintettel arra, hogy az említett 13 szerző közül már négy személy meghalt, szükségesnek tartom, hogy tudományos véleményük védelmében is ezt az. észrevételt megtegyem. Ezzel kapcsolatban felrémlik az emberben „Móra Ferenc majompöre". Móra ugyanis a múzeumban Klaatsch ábráját állította ki annak idején a jávai majomember, a neandertáli ember és az európai ember koponyáját egymásra rajzolva mutatta be, ezzel szemléltetve ' az ember evolúcióját. A 10 évig kiállított képet egyszer csak ellopták. Helyére Móra a következő szöveget tette ki: „Ebben a keretben egy kép volt, amely azt ábrázolta, hogy milyen volt a koponya fejlődésének útja a majomemberig. Valaki, akinek a koponyája nem volt fejlettebb mint a majomemberé, kilopta a képet a keretből. A közgyűjteményeket minden tisztességes kultúrember őrizetébe ajánljuk!" (idézet Lambrecht Kálmántól). Ezek alapján Móra után plagizálva legyen szabad a tudományos munkákat minden kultúrember figyelmébe ajánlanom. Dr. Farkas Gyula tanszékvezető egyetemi tanár A Délmagyarország március 10-i számában (kádár) aláírással egy cikk jelent meg, ami a váci felsővárosi plébániatemplom, vagy ahogyan ott mondják, „a fehérek temploma" kriptájában talált, mumifikálódott holttestekről szól. A templomot azért nevezik fehérek templomának, mert a domonkos-rendieké volt. Anélkül, hogy a váci lelet értékét csökkenteni akarnám, a cikk egy pontatlanságára hívnám fel a figyelmet. A szerző szerint: „Európa három városában találtak olyan temetkezési helyet amelyben... a holttestek termés^gtes módon mumifikálódtak". A palermói és a kijevi kolostor kriptái mellé - joggal - sorolja a váci kriptát. A fentieket szeretném kiegészíteni azzal, hogy még egy ilyen helyről van tudomásom, amit egyébként magam is megnéztem, a morvaországi Brnoban (Brünn). E városban van a kapucinusoknak egy temploma, amelynek a kriptájában 123 kapucinus barát kétszáz éves,-kiszáradt, mumifikálódott tetemét találták meg. Ma már csak 24 látható belőlük. Ott is a kripta mikroklímájának és különleges szellőzésének tulajdonítják a tetemek mumifikálódását. A kriptában mások, régi brnoi polgárok, koporsói mellett látható Jókai regényhősének, Trenck Frigyes bárónak a koporsója, aki a brnoi Spilberk (Spielberg) foglyaként halt meg. Dr. Bereczky Tibor A remageni hídról Szép magyar(talan) beszéd