Délmagyarország, 1995. március (85. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-18 / 65. szám

1995. MÁRCIUS 18., SZOMBAT Pótmamaexport Mottó: Az otthon az a hely, ahova ha mész, he kell engedniük. (Róbert Frost amerikai költő) • Védtelen magyar lányok Baby-sitter, au pair, nene Az utóbbi években fiatal (és többségében csinos) magyar lányok egész hadosztályai kerekednek fel, hogy au pairként vagy baby-sitterként meghódítsák Nyugat-Európát, az Egyesült Államokat, Kanadát. A mézesmadzag? „Utazás, pénz. nyelvtanulás..., Nyelvtanulási lehetőség... Angliába, Németországba baby-sittereket keresünk nyelvismerettel..." Szinte minden újság reklámoldalain föltűnnek ezek az ajánlatok, melyeket vagy tanfolyamszervezők vagy külföldi munkaközvetítésre vállalkozók adnak föl. A 17-29 éves lányok legszívesebben Angliában, Németországban, Olaszországban és újabban Belgiumban vállalnak gyermekgondozói munkát - tudtuk meg az egyik telefonszám tárcsázása után. A valóság? A lányok egy része, ha szerencsés, megtanulja a nyelvet, s ha spórolós, még anyagilag is pozitív mérleggel zárja a külföldi kalandot. A baby-sitterek közül azonban sokan már félidőben otthagyják az itthonról oly vonzónak tűnő munkát, mert honvágyuk van, mert kizsákmányoltnak és/vagy becsapottnak érzik magukat. - A legnagyobb haj, hogy az itthoni munkaközvetítőknek a célországokban nincs irodájuk - mondta egy huszonéves vállalkozószellemű lány, aki egy Londonban eltöltött év és az ott megszerzett angól nyelvizsga után most Brüsszelben egy ikerpár mellett au pair, s közben franciát tanul, hogy valóra válthassa álmát: a louvaini egyetem polgára lehessen. - A német vagy francia au pair-ek azért érezhetik magukat biztonságban például Angliában, mert munkaközvetítőjük londoni irodája mentsvár lehet számukra. Ha például problémájuk akad a munkaadó családdal, akkor az iroda melléjük áll, új munkahelyet keres számukra. Az iroda minden héten egyszer programot szervez a lányoknak, hogy az országot és a nyelvet jobban megismerhessék. A magyar lányok érdekeit bezzeg nem védi senki! így aztán számukra ott derül ki sok minden, például az is, hogy a gyermekgondozás többféle munkakört, így eltérő követelményeket és fizetést jelent. A különbségek? Baby-sitter az, aki csak esetenként és a szülők távollétében vigyáz egy gyerekre, aránylag magas órabérért. Az au pair olyan fiatal (diák)lány, aki a családdal együtt él, napi 5 órát dolgozik, a fennmaradó idóvel maga rendelkezik, többnyire nyelviskolába jár. Munkaköre, hogy a gyermekekre ügyel, velük foglalkozik, s besegít a háztartásba, amiért cserébe szállást, ellátást, s zsebpénzt (Angliában hetente legalább 45 fontot) kap. A nene hivatásos gyermeknevelő, aki szakképzett munkaerőként a családnál tölti munkaidejét, s ezért jól (Angliában heti 100-120 fonttal) megfizetik, munkaidő után saját éíetét éli, önálló otthonában. Ú. I. H

a észrevételük, véleményük van a Hölgyválasz bármelyik cikkével kapcsolatban, vagy egyszerűen csak szeretnék nekünk megírni örömüket, bánatukat, levelüket a következő címre küldjék: „Hölgyválasz" Délmagyarország Kft. 6740 Szeged, Stefánia 10. (A közlésre érdemes levelekből minden hónap utolsó szombatján adunk válogatást). Rovatszerkesztő: Kalocsai Katalin K

ét fiatal szegedi lányt ugyanaz az iroda közvetítette ki au pairként Angliába, tapasztalataik nem túl kedvezőek. Németh Edit tavaly februárban jutott ki: - A családfő a repülőtéren várt, hazavitt.London északi részében lévő otthonukba, leültetett egy székre és otthagyott. Ő nyugdíjbiztosítással foglalkozott, a felesége angoltanárként dolgozott. Három gyerekük volt, 7, 10 és 13 évesek. Borzasztó rosszak voltak, nem olyanok, mint a magyar gyerekek. Baby-sitterként mentem ki, azt mondták csak vigyáznom kell a gyerekekre, meg kicsit segítenem kell a házi munkában. Végül valóságos robot lett belőlem, mindennap reggel fél 8-tól fél l-ig takarítottam a háromemeletes, tízszobás házat, mostam, vasaltam, majd késő estig a gyerekekkel voltam, etettem, fürdettem, lefektettem őket. - Mennyire tudott korábban angolul? - Nem nagyon, bár négy évig tanultam a kereskedelmi szakközépiskolában, és érettségiztem is belőle. -Milyen fizetést kapott? - Heti 35 fontot, ami ott rendkívül kevés pénz, tulajdonképpen csak a tisztálkodási szerekre, kisebb utazásokra volt elég. Az ételt szinte sajnálták tőlem, magamnak nem főzhettem, még egy szendvicset sem készíthettem.. Szinte éheztem, úgy bántak velem, mint egy "rossz kutyával. Volt a családnak egy macskája, azt jobban szerették... - Szervezett nyelvoktatásban részt tudott venni? - Számomra nagyon drágák voltak az ottani iskolák, a tandíj 120 font volt egy 2 hónapos kurzusra. Végül találtam egy olyan iskolát, ahol az ott tanuló külföldiek számára • Cselédnek — Nyugatra % Intenzív nyelvtanfolyam helyett Felsőfokú robot i Lányok, ne sírjatok! ( Révész Róbert felvétele) A legtöbben csupán olcsón és intenzíven szeretnének nyelvet tanulni, mások többet remélnek. Ismerősöm tavaly nyáron gimnáziumi tanárságát cserélte fel egy kanadai család szolgálatára, de szerencséje volt, nem sokáig keltett robotolnia, mert megismerkedett egy menő építésszel, és néhány hete már az esküvőn készült fotó is megérkezett. minden szerdán ingyenes angolórákat tartottak. Oda gyakran belógtam. Egyébként fél év után nem bírtam tovább és hazajöttem • A másik lánynak, Sárkány Évának sem volt sokkal nagyobb szerencséje: - Egy tanfolyam elvégzése után tavaly januárban mentem ki Angliába. Egy olyan családhoz kerültem, ahol az asszonynak magánóvodája volt, a férj pedig egy divatcég igazgatójaként dolgozott. Rendkívül gazdagok voltak, házhoz járt a kozmetikus, a fodrász, a vegytisztító, a gyümölcsösember, a tejesember, és egy hölgy, aki az asszonyt kísérte tornázni. A szerződésem szerint családtagként kellett volna kezelniük, de soha sem vittek magukkal, ha elmentek például vacsorázni vagy kirándulni. Viszont mindennap reggeltől késő délutánig takarítanom, mosnom és vasalnom kellett. Amikor hazajöttek a gyerekek, enni adtam nekik, együtt megcsináltuk a leckét, megfürdettem őket, és majd csak 10-11 óra körül feküdtek le. A gyerekek 6 és 8 évesek voltak, ők sokat segítettek a nyelvtanulásban, mert az első hetekben úgy éreztem, hogy mindent elfelejtettem. - Végig ennél a családnál dolgozott? - Négy hónap után elment a kedvem az egésztől, mert szombaton is dolgoznom kellett, szinte rabszolgaként kezeltek, mindenben hibát találtak. Ezért elmentem a közvetítőirodához és kértem, hogy küldjenek egy másik családhoz. Csöbörből vödörbe kerültem, mert csak a helyszínen derült ki, hogy a két gyerek közül az egyik értelmi fogyatékos, ráadásul nem is szobatiszta. Ennél a családnál két hónap alatt kikészültem. Végül öt hónapig egy elvált hölgy gyermekeire vigyáztam, ott már valamivel jobb dolgom volt, még nyaralni is magukkal vittek Skóciába. - Mit üzenne azoknak a lányoknak, akik most készülnek au pairként külföldre? - Nagyon kemény munkára készüljenek, és ne számítsanak arra, hogy a szerződésüket be is tartják. Arra pedig végképp ne, hogy családtagként fogadják majd őket. Persze ezzel senkit sem akarok -elriasztani, hiszen a nehézségek ellenére újra végigcsinálnám. Angoltól rengeteget tanultam, önálló lettem, és ott döbbentem rá, hogy mennyit jelentenek számomra a barátaim, a szüleim és az otthonom. H. Zs. Dadus kerestetik: Jó dolguk van a „nyugati" jól szituált asszonyoknak, mert képzett (s olcsó) munkaerő özönlik „keletről" - gondolja a munkavállaló magyarországi anya, mikor kicsinye mellé megbízható, gyermekszeretö „nénit" keres, s már a harmadik hirdetést adja föl, de a számos jelentkező között egyetlen igazán megfelelő ajánlat sincs. Pénzéhes vállalkozók telefonálnak, nem pedig igazi, a gyermeket szeretve és értőn gondozó dadusjelöltek. A pótmama közvetítéssel foglalkozó néhány szegedi alapítvány és iroda pedig csak alkalmi, s rettentő drága megoldást ajánl. A magukat hirdetők árai még félelmetesebbek: egy bölcsis gondozónő maszekban, óránként minimum 200 forintért ügyelne egy gyerekre. A munkába igyekvő (kényszerülő) mamának marad a kérdezősködés, az ismerősök ismeretségi körének mozgósítása... - Az egész családnak segít, aki a kisgyerekes anyának segít. Tudom én ezt! Csonka családban nőttem föl, ezért tisztában vagyok az ilyen anyák helyzetével. De azt is megtapasztalhattam, mit jelent munka mellett egy nagycsaládot irányítani, magam is három gyereket neveltem, nagyszülői segítség nélkül. - Ezekkel a sorsközösséget felvillantó és empátiakészséget igazoló mondatokkal mutatkozott be Tánczos István né védőnő, a „Szemünk, fénye" elnevezésű, gyermekgondozói munkaközvetítő iroda vezetője. A három évtizedes védőnői múlt, a laT kótelepi családok életének ismerete indította arra a rokkantnyugdíjba kényszerülő szakembert, hogy az ismert közegben vállalkozzon. Társakat is talált. így 1992 őszén két védőnő, egy orvos és egy v • Szeretettel nézni... pedagógus szövetkezett, hogy Szegeden csecsemő- és gyermekgondozásra tanítsanak fiatal lányokat. A baby-sitterképzésre jelentkező kezdetben bőven akadt. A divatos képzést egyre többen csinálják, s bár áraikat maguk mérsékeltnek [ártják (a 40 órás tanfolyam tandíja 10 ezer forint), okát nem értik, de tapasztalják: egyre fogy a jelentkezők száma. A kisgyermek gondozását „kisvédönöi módszerrel" tanítják. Jegyzet, bemutatóbaba is rendelkezésükre áll, de szívesen elmennének egy bölcsödébe segíteni, hogy tanítványaik igazi gyerekeket gondozva próbálhassák ki a tanultakat. A bölcsik fogadókészségét még nem próbálták ki, de tervezik a kapcsolatfölvételt. Nemcsak külföldi, hanem hazai pályán is szükség van képzett gyermekgondozókra, - a szó legnemesebb értelmében - Uadusokra. Ezt vallja Tánczosné és csapata is. Ezért a baby-sitter-képzést néhány hónapja kiegészítik szegedi munkaközvetítéssel is. - Soha nem kérik a személyi igazolványt, se az egészségkönyvet, mikor betoppanunk egy család életébe. Megdöbbentő ez a felelőtlenség - ingatta fejét Tánczosné -, pedig az anya a pótanyára, a baby-sitterre bízza szeme fényét, a gyermekét, meg a lakását, azaz a család vagyonát... Aztán azt sem értem, hogy ott, ahol több ezer forint „hálapénzt" fizetnek a szülész ormsnak, meg a legdrágább ruhákra és játékokra futja, miért a legolcsóbb megoldást keresik, mikor a kisgyereknek baby-sittert keresnek... Gondolják csak meg: egy éltetet, a család legdrágább kincsét, a gyereket bízzák a pótmamára! E tapasztalatoktól kiindulva a gyermekgondozónői hálózatunkba tartozó szakemberekről (védőnőkről, csecsemőgondozókról, pedagógusokról, baby-sitter-tanfolyamot végzett fiatalokról) fényképes, jellemrajzos', erkölcsi bizonyítvánnyal felszerelt nyilvántartást alakítunk ki. Árainkat az elvégzendő feladattól és a család körülményeitől függően differenciáljuk: 100250 forintos órabérrel kalkulálunk. Ezért cserébe megbízható, szakszerű munkát adunk. Az általunk közvetített szakemberre rá lehet bízni a néhány napos, vagy a beteg, vagy a koraszülött csecsemőt, esetleg a fogyatékos gyereket. Készségesen segítünk az első gyerekes anyukának a fürdetés, a gondozás alapvető tudnivalóinak elsajátításában. Természetesen alkalmi pótmamaságot is vállalunk, amikor esetleg olyan tüneteket (például a gyermek híg széklete) is tudunk értelmezni, amik fölött a tapasztalatlan anya átsiklik. Hangsúlyozom: felfogásunk szerint a gyermekgondozás szakmunka, amit meg kell fizetni. Hol vagy, dadus? Ú. I. A L'ORÉAL - játék nyertesei Örömmel tapasztaltuk, hogy hölgy olvasóink játékos kedve töretlen. Az Excell-A3 kérdésekre nagyon sok helyes választ kaptunk. A helyes megfejtők közül a kővetkezőket sorsoltuk ki: Kéri Katalin 6640. Csongrád, Hársfa u. 31- I. 3. Fehcrné Forgó Éva 6640. Csongrád, Dankő P. u. 3. Dr. Pintér Erzsébet 6640. Csongrád, Orgona u. 10. III. 11. Fehér Mónika 6646. Tömörkény, József A. u. 8. Czirják Antalné 6800. Hódmezővásárhely, Szántó K. J. u. 156. Nyereményük egy-egy L'ORÉAL Plenitude F.xcell-A3 ajándékcsomag, melyet postán küldünk el. Gratulálunk! A pszichológusok eleinte úgy gondolkodtak, hogy az anya-gyermek kötődésnek az a gyökere, hogy az anya, mint a táplálék forrása, kielégíti a csecsemő egyik legalapvetőbb szükségletét. Néhány adat azonban nem illik bele ebbe az elképzelésbe. Az anya jelenlétéből származó biztonságérzet nem valószínű, hogy az anya táplálószerepéből fakad. Egy sor jól ismert kísérlet azt mutatta ki, hogy az anya-csecsemő kötődés túlmutat a táplálkozási szükséglet kielégítésén. Majomcsecsemőket születésük után röviddel elválasztottak anyjuktól, és két, dróthálótestű és fából készült fejű „műanya" társaságába helyezték. Az egyik • Ha az emberke melegségre vágyik, még egy pótmaci is megteszi. laszt, vajon a kismajmok arra a műanyára csimpaszkodnake inkább, amelyik a táplálékot nyújtja. Az eredmények világosak voltak: függetlenül attól, hogy melyik múanya szolgáltatta a táplálékot, a majomcsecsemők idejük jó részét a szőranyán töltötték. Ez a nyilvánvalóan paszszív, ám puha érintésű tárgy a biztonság forrását jelentette. A műanya műanya csupasz drót volt, a másik testét habgumival és szövettel hurkolták, amibe bele lehetett kapaszkodni, és amihez oda lehetett simulni. Mindkét műanya mellére fel lehetett szerelni olyan edényt, amiből a kismajmok tejet szophattak. A kísérletben arra a kérdésre keresték a vá-