Délmagyarország, 1995. március (85. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-16 / 63. szám

CSÜTÖRTÖK, 1995. MÁRC. 16. BELÜGYEINK 3 A szőregi csata emlékoszlopát is megkoszorúzták A Klauzál téren a polgármester beszélt. (Fotók: Nagy l-ásdói Béküljetek magyarok önmagatokkal! Dr. Szalay István polgármester mondott beszédet a szegedi ünnepi nagygyűlésen A központi ünnepség 10.45­kor a Városi MÁV Fúvósze­nekarának fellépésével kez­dődött, majd pontban 11 óra­kor dr. Szalay István polgár­mester lépett a mikrofonhoz ée mondta el beszédét. „Szeged város magisztrátusa nevében nagyon sok szerettei köszöntöm a polgárságot kép­viselő ünneplő közönséget, és mindazokat, akik ünnepi érzéssel a szívükben, de vala­milyen okból kifolyólag ünnepségünkön nem tudtak megjelenni! Az időjárás egyébként nemzeti színekkel próbált nekünk kedveskedni: a friss levegő pirosra csípi az arcunkat, földjeinket fehér hó borítja, de alatta sarjad a zöld vetés...Március 15-e olyan ün­Nem kedvezett az időjárás az ünneplőknek. Azt is mondhatnánk: ünneprontó fehér lepelbe burkolta a tájat, a várost és ezzel egyidejűleg természetesen az ün­nepség színhelyét, a Klauzál teret is. Ennek ellenére sokan, mintegy 1500-an jöttek el a nemzeti ünnepen a Kossuth-szoborhoz. (A fagyos szélben, hószállingózás kö­zepette is kitartóan álltak az emberek a téren. Mellettem német vendégünk elismerően jegyezte meg: dicséretes, hogy ilyen időben ennyien eljöttek, és itt is maradtak az ünnepség végéig!-*' Azt hiszem, igaza volt a kokárdát viselő hamburgi hölgynek.) néppé vált, amely most már kellő történelmi távlatból, más­fél évszázadnyira visszate­kintve, valóban méltó arra. hogy az a nemzeti ünnepünk legyen, amelyben már senki sem kutatja azt, hogy ő, vagy a családja milyen szerepet ját­szott az egykori esemé­nyekben. hanem elmondhatjuk azt. hogy: História est magistia vitae, vagyis, hogy A törté­nelem az élet tanikSmestre " Ezt követően a polgármester történelmi visszapillantást adott a '48-as időkről, majd ecsetelte Szeged szerepét a szabadságharcban, s az azt kö­vető időszakban. Beszélt a vá­ros 1848 utáni fejlődéséről, je­les személyiségeknek e fejlő­déshez való hozzájárulásáról, majd így fejezte he ünnepi beszédét: „ Mit üzen a történe­lem nekünk? Békét a Földön! Azt üzeni nekünk, hogy békül­jetek magyarok önmagatokkal! Béküljetek a világgal. És he­lyetek lesz e Földön. E Földön, ahol nyílnak a kerti virágok, és zöldéi a nyárfa az ablak előtt." A polgármester beszédét kö­vetően a Szegedi Nemzeti Színház művészei szavalato­kat. a szegedi városi kórus­egyesület egyesített kórusai '48-as dalokat adtak elő. majd a megye. Szeged város, a hon­védség. a pártok, egyesületek képviselői koszorúztak Kos­suth Lajos szobránál. Az ünnepi összejövetel végén a másfélezer résztvevő együtt énekelte el a Szózaton. • A március 15-i nemzeti ünnep alkalmából a Keresz­ténydemokrata Néppárt sze­ged. szervezete szerdán dél­után a MÁV Művelődési Ház­ba hívta tagságát és szimpa­tizánsait. A díszünnepségen megjelenteket, köztük dr. Szalay Istvánt, Szeged polgár­mesterét és dr. Ványai Éva al­polgármestert Kalmár Ferenc, a KDNP szegedi elnöke kö­szöntötte. Az ünnepi szónok, Gyulay Endre, Szeged-Csanád egy­házmegye püspöke versso­rokkal idézte föl a magyar for­radalom és szabadságharc di­csőséges időszakát. Már annyian és annyifé­leképpen fölhasználták 1848 mondanivalóját - gondolta a A kereszténydemokraták is ünnepeltek A szónok: Gyulay Endre Gyulay püspök az ünnepségen. (Fotó: Nagy László) szónok -, ezért Arany. Petőfi a bukást, mert náluk hitcle­és Vörösmarty szemével lát- sebben senki nem szólhat a tatta a történteket, a diadalt és korról és a tettekről, melyekből ina is töltekezhetünk. A püs­pöki szavalattal fölidézett hangulat tán eligazít a mában is mit jelent összefogni a sza­badságért és a közjóért, ál­dozatot hozni a magyarságért, el nem keseredni, bármily nehéz sors méretett ránk. Is­tentől újra és újra kérni jobb és szebb jövőt minden magyar számára. Az ünnepségen a Karolina Elemi Iskola és Gimnázium növendékei mutatták be már­cius 15-ét köszöntő műsorukat. É.L HÉ iMMM Md(MM f~V liadeaki számúra nyilvánvaló kell, hogy legyen: az -l/.l ország a katasztrófa határán van. Sok éve messze többet köbünk, mint amennyire a gazdaság teljesítménye fedezetet adna. Az atóbbi négy-öt évben ismét elképesztően fölgyorsalt az eladósodás, immár meghaladva a Kádár­korszak legelképesztőbb teljesítményeit is. Tavaly például közel 400 milliárd forintos költségvetési hiányhoz még si­keröh összgymjtemank több mint 3 milliárd dolláros fizetési mérleghiányt, ami összesen ágy 700-750 milliárd forintra rág. Ez nagyjából azt jelenti, hogy mindenki, a csecsemők ­tál az aggastyánig egy év alatt 70-80 ezer forinttal adó­sodott eL Ráadásai az évtizedek alatt összegyűjtött adósság fejemként kitesz még vagy 270 ezer forintot. Azaz minden magyar állampolgárra úgy 340-350 ezer forint hitel jut, nagyon is hozzávetőleges számítások szerint. Ha pedig csak az aktív keresőket számoljuk, mint adósokat, akkor bizony fejemként már 750-800 ezer forint hitel jön össze. És ebben még nincs benne a költségvetés fölhalmozódott sokszáz milliárdos belföldi adósságállománya. Elképesztő? Bizony az. És a helyzet föltehetően rosz­szabb is az általam számítottnál. Akárhogyan is nézzük, az ország elérkezett a huszonötödik órába. Ha továbbra is ágy folytatódott volna minden, mint eddig, fél-egy éven belől be kellett volna jelenteni a fizetésképtelenséget. Ami pedig kiszámíthatatlan következményekkel járt volna a foglalkoztatásban, az életszínvonalban és az ellátásban. (Mert ha a benzint jegyre adják, még tán elviseljük, de ha havi energiakvóták keretében huszonötös égőkkel kell világítanunk, fél lakást fütenünk tizenöt fokra, mert fo­gyasztástállépés esetén kikapcsolják a gázt, az áramol... Az már nehéz eset, pedig volt már rá példa a környezetünk­ben.) Mindenki tudjaz ez voll az utolsó pillanat arra, hogy valamit tegyen a kormányzat. Mindenki tudja, hogy már a hetvenes-nyolcvanas években is lépni kellett volna. A rendszerváltás után pedig mindenképpen. Csakhogy a pri­vatizációs bevételekből akkor sem az adásságokai törlesz­tettük, hanem a költségvetés osztogató kedvét finanszíroz­tuk az elképesztően fölgyorsuló belföldi eladósodást ki­egészítve. Pedig hát Magyarországon az egy főre jutó nem­zeti termék csak töredéke az ausztriainak. Ez ad nekünk keretet. Meglehetősen nyomorúságos keretet 1értékeken, részleteken lehet és kell is vitatkozni. Az ugyanis máris látszik, hogy a kormánydöntés a vég­rehajtásban alapos átgondolásra és rengeteg finomításra szorul. De sajnos nem valószínű, hogy az általunk lenye­lendő béka kisebbíthető. Föltehetően nincs több dobásunk. Ez a mostani valószí­nűleg az utolsó kísérlet a kitörésre. Ha nem sikerük ha nem indul be ennek eredményeként sem a gazdaság fej­lődése, akkor már végképp nem Ausztria vagy Csehország, hanem Románia, Bulgária vagy éppen Kis-Jugoszlávia lesz-lehet összehasonlítási alapunk. A vágyott Európa he­lyett az olyannyira fék és sokaktól lenézett Balkán. A sikerhez viszont elengedhetetlen, hogy a félvilági új­gazdagság 600-as Mercedeséből ne röhöghessen az elsze­gényedő, a terheket igazából viselő, fillérekért is immár elképesztően sokat dolgozó, minden áldozatra rákény­szerülő, létbizonytalansággal küszködő polgár szemébe. Mert az a kiröhögött, lenézett polgár - a nemzet. (fVt^ HT, • A hétvégi kor­mánydöntést köve­tően a belügyi tárca vezetése hozzá­látott. hogy átte­kintse a miniszté­rium létszámgaz­dálkodását. és számba vegye. Leépít a belügy? hogy a tervezeti 15 százalékos leépítést miként lehet végre­hajtani. A létszámcsök­kentés azonban nem vonatkozik a rendészeti szak­szolgálatokra - ezt Kuncze Gábor mi­niszter tudatta a sajtóval. • A szegedi keresztény­demokraták díszvendéget, dr. Giczy Györgyöt, a Keresz­ténydemokrata Néppárt elnö­két üdvözölhették a március 15. előestéjén szokásos ün­nepi vacsorájukon. A párt­politikus előzőleg találkozott a szegedi polgármesterrel, beszélgetett Gyulay Endre Szeged-Csanád egyházme­gyei püspökkel. A KDNP nemrégiben megválasztott elnöke a Délmagyarország kérdéseire is válaszolt. • Az utóbbi időszakban beszédtéma: az MSZP azzal tartja sakkban a „szadeszeseket", hogy tá­vozásuk estén a KDNP-re mini új koalíciós partner­re számíthat. Mi e feltéte­lezés alapja, illetve rea­litása? - Ilyenfajta föltételezés mögött komoly elképzelés nfem állhat. A KDNP csak ak­kor köt egy párttal koalíciót, ha annak hasonló a program­ja, az eszmeisége, az érték­rendje. A szocialistáké nem ilyen. A KDNP jó koalíciós partner hírében áll. Már a rendszerváltozás elején, s a mostani választáskor is szinte minden párt kijelentette: győzelme esetén a KDNP-vel koalícióra lépne, tán azért, mert bármelyik párt kalapján jól nézne ki a „keresztény­demokrata bokréta" . Tény: a kereszténydemokrácia Nyu­gat-Európában, s mindenütt, ahol jelen van a világban, komoly politikai alternatívát jelent, gazdasági válságkezelő programmal rendelkezik. • A szegedi önkormány­zatban fajsúlyosnak szá­mit a KDNP-MDF-Fi­desz Kisgazda frakció. A KDNP új vezetői hogyan vélekednek az ellenzéki pártok együttmüködéséröL milyen szerepet szánnak maguknak? - Az MDF-Fidesz-KDNP alkotta „polgári szövetség" KÉRDÉS • A KDNP p/fffffrfftfi „Nem pártpasziánsszal foglalkozunk" lekerült a napirendről. A KDNP küldetésének tekinti a minél szélesebb ellenzéki együttműködés elősegítéséi A KDNP március 14-én látta vendégül az MDF küldött­ségét. A csúcstalálkozón a parlamenti frakciók, illetve az önkormányzatok együttmű­ködési lehetőségétől volt szó. A KDNP még a tavasz folya­mán kezdeményezi az ellen­zéki pártok vezetőségeinek találkozóját. A KDNP koordi náló szerepet vállal abban, hogy hosszútávon, lehetőleg valamennyi ellenzéki párt részvételével megszülessen egy közös elemeket tartalma­zó gazdaságpolitikai, művelő­dési és szociálpolitikai prttg­m A KDNP arculatának megváltoztatását határo­zottam követeld „belső ellenzékiként" válasz­tatták Önt a párt elnökévé. Milyen lépéseket kell ah Dr. Giczy György hoz megtenni, hogy a KDNP „hasonlítson " eu­rópai testvéreire? — Fontos, hogy ne csak ér­telmiségi párt-pasziánsszal foglalkozzunk, vagyis hogy egyik párt a másikkal milyen kapcsolatba hozható, hanem hogy megtaláljuk az utal a magyar társadalomhoz Felté­telezésem szerint a választó­polgárok jelentős része pél­dául azért nem ment el sza­vazni, mert hiányzott a ma­gyar politikai palettáról a ke­reszténydemokrácia. A ko­rábbi KDNP nem volt eléggé markáns, nem mutatott fel olyan értékekeket, melyek alapján a polgár valódi politi­kai alternatívának tekinthette volna. Nyitnunk kell a társa­dalmi szervezetek irányába! Egy párt bizonyos érdekek politikai képviseletére vállal­kozik. De a keresztényde­mokrácia ennél több, érték­rend is, ami számunkra átjár­hatóságot teremt a politika vi­lágából a kultúra, a művészet irányába, megszólíthatunk eddig elhanyagolt társadalmi csoportokat. Hiszen nem csak politikai irányzatok, hanem különböző szellemiségű kultúrák is léteznek Magyar­országon. A média terén is sok a tennivalónk: például ke­véssé tudtuk átvinni a köz­tudatba. hogy a keresztényde­mokrácia nem csak a keresz­tény embereknek, hanem az egész ország számára ad ko­moly perspektívát.

Next

/
Thumbnails
Contents